Fejezet

 1 IV |   Patrona szomszédjában lakott Musszli, egy veterán janicsár, ki
 2 IV |         aki papucsokat foldoz. Musszli szívesen ajánlkozott Halil
 3 IV |        szomszéd, az emberséges Musszli, s meglátva ezt a jelenetet,
 4 IV |  azután egyél és igyál velünk.~Musszli odalépett Janakihoz, és
 5 IV |    legényét a pástétomsütőhöz, Musszli átszaladt házához, és hozott
 6 IV |      zengedező ajkai mesélnek.~Musszli ittas volt a bortul, Gül-Bejáze
 7 IV |     éhezik, el volt ragadtatva Musszli tamburája által, s felnyitott
 8 IV |   agának! – kiálta fel kacagva Musszli. – Mintha csak őt látnám
 9 IV |     szép történet volt – monda Musszli nyelvével csettentve –,
10 IV |    szívébe. Janaki könyörgött, Musszli szitkozódott, csak Halil
11 IV |        felelt Halil nyugodtan. Musszli odaugrott Ali Kermeszhez,
12 IV | féljetek semmit – biztatá őket Musszli. – Könnyű itt a tanács.
13 IV |   csókolózzatok – sürgeté őket Musszli, hátára véve az egyik tömlőt.~
14 IV |      most ki jobbra, ki balra!~Musszli elvezeté Janakit egyfelől
15 V  |        köztük Halil Patrona és Musszli. Mindketten jancsáröltözetben,
16 V  |        tették őt új társainak. Musszli még most is ittas, oly kétségbeesett
17 V  |           Hol van a te társad, Musszli?~– Nagyságolj engem, csauszkutya! –
18 V  |    engem, csauszkutya! – ordít Musszli. – Nagyságos úr az én nevem,
19 V  |      Nézzétek, barátim – szólt Musszli társaihoz –, ez az ember
20 V  |        Tudta azt már mindenki. Musszli elmondta azt a történetet
21 V  |      mely zaj alatt iparkodott Musszli szinte egypár izenetet csatolni
22 V  |     bennünket gúnyol! – kiáltá Musszli, mire a janicsárok, kik
23 VI |   meztelen kard volt; közepett Musszli állt, a félholdas zászlót
24 VI |        vagy szégyenkednék, míg Musszli oda nem ugrott hozzá, s
25 VII|        azonban kiugrik közülök Musszli, s megelőzve a kapudánt,
26 VII| Nyújtsd nekem e zászlót, fiam.~Musszli még nem tért annyira magához,
27 VII|   merőn szeme közé nézve Abdi.~Musszli csak nem felelt, hanem a
28 VII|     dicső kapudán basa – monda Musszli.~A kapudán ezzel elhagyta
29 IX |        ki nevetve tekinte reá.~Musszli összecsapta kezeit.~– Halil!
30 IX |        csakugyan mégy? – kérdé Musszli. – No, ha elmégy, akkor
31 IX |     két férfi járult: az egyik Musszli, a másik Halil Patrona,
32 XI |        fejedelmi család tagja, Musszli, az öreg Vunli, Mohammed
33 XI |    jelent ez?~Ekkor eléje állt Musszli.~– Most engedd, hogy ez
34 XI |     átadóját rögtön lefejezik.~Musszli még egyszer nagyon kérte
35 XI |  lehetett azt tőle megtagadni.~Musszli azonban furfangos ember
36 XI |        azután olyasmit mondott Musszli, hogy ha te nem akarod hallani,
37 XI |     mivel kedveskedhetik neki?~Musszli bátorságát a kénytelen ordítozás
38 XI |   azonban csak lassan mondá el Musszli.) Azt, hogy Dzsanüm hodzsát
39 XI |        hát te mi akarsz lenni?~Musszli janicsár agának volt felírva
40 XI |      és minden haladék nélkül.~Musszli olyan mozdulatokkal kísérte
41 XI |     reájok.~Legutoljára hagyta Musszli Janaki kitűzetését.~– Ezt
42 XI |       Nem hallotta a kérelmet.~Musszli odament hozzá, és hangtölcsért
43 XI |       füleidbe! – monda lassan Musszli. – Nem mészárszékről van
44 XI |     ember? – szólt csodálkozva Musszli. – Mit értsek én ez alatt? „
45 XII| Kabakulak. – Te, Halil, és te, Musszli.~Halil hideg mosolygással
46 XII|       mosolygással szorítá meg Musszli kezét. Ez még most sem tudá,
47 XII|       vagyunk árulva! – kiálta Musszli, s magát bajtársa elé vetve,