1-500 | 501-815
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | igazuk, vagy a szunnitáknak. Az a kérdés, hogy a próféta
2 I | helytartók közül melyik volt az igazi szent: Ali, Abu-Bekr,
3 I | állítják, hogy csak Ali volt az, a szunniták pedig azt hiszik,
4 I | vitéz szunnita fajokból az eretnek síiták tartományaira;
5 I | beszélnek egyébről, mint az ő győzelmeiről, amiket már
6 I | virítnak a tulipánoknál.~Az esthajnal utolsó sugárait
7 I | megható képül tűnik fel az alkonyfényben, alant a sugáros
8 I | virágokat, vagy legalább az ablakba ültettek egy szőlőtőt,
9 I | szőlőtőt, mely azután befutotta az egész házat, s közbe csak
10 I | emelkednek ki tündökölve az örökzöld közül, majd minden
11 I | ami a kép hatását növeli, az egészen uralgó Aja Szófia-mecset
12 I | Boszporusz aranytükrébe. Az aranytükör nemsokára érctükörré
13 I | még a csillagos égen, s az idegen kereskedők hánjain
14 I | kivéve, tökéletesen elsötétül az egész roppant város.~A müezzin
15 I | mielőtt tökéletesen beáll az éj; a hajcsárok csengős
16 I | szembejövőket, széltiben elfoglalva az utcát a vállaikra tett póznával;
17 I | Kivált annak, ki ez időben az Etmeidán piacon keresztül
18 I | igazhivő müzülmán megőrzi az ő lábait, kötelessége levén
19 I | versét, miszerint „bolond az, aki keresi azt a veszedelmet,
20 I | fatáblán fabotokkal, midőn az Etmeidánra vezető utcák
21 I | egyikén két férfi találkozik.~Az egyik oláh gúnyába öltözött
22 I | dacosabbá teszi tekintetét.~Az idegen az Etmeidán felé
23 I | teszi tekintetét.~Az idegen az Etmeidán felé látszik tartani,
24 I | mondanád meg nekem, merre van az Etmeidán-piac?~A megszólított
25 I | nem azért kérdeztem én az Etmeidánt, mintha oda akarnék
26 I | leszek terhedre, elhálok az udvarodon vagy a pitvarodon,
27 I | vagy a pitvarodon, csakhogy az utcán ne maradjak az éjszaka,
28 I | csakhogy az utcán ne maradjak az éjszaka, mert félek nagyon.~
29 I | gyékényből font tarisznyát vitt az egyik kezében, azt most
30 I | tanakodnék rajta, hogy vajon az estebédre bevásált hal és
31 I | Tehát jer, és kövess!~Az idegen kezet akart neki
32 I | ravasz alázatosságával.~– Az én nevem Janaki, mészáros
33 I | legrondább osztálya lakik, az utcák oly keskenyek, hogy
34 I | még nem volna megelégedve az ordításával, az útjába eső
35 I | megelégedve az ordításával, az útjába eső házak ajtait
36 I | Jaj, érdemes müzülmán, az talán valami jókedvű jancsár
37 I | a jövevény.~– Bizonyosan az. Békességszerető ember nem
38 I | Eközben mindig közelebb értek az ordítóhoz, s nem sokára
39 I | magas herkulesi férfi volt az, vállig felgyűrt ujjakkal,
40 I | tele torokbul a janicsár, az utca egyik oldalától a másikhoz
41 I | müzülmán – szabódott szepegve az oláh mészáros –, nem lennél
42 I | mikor elmegyünk mellette.~Az oláh úgy akart tenni, de
43 I | próbálom meg rajta, éles-e.~Az ember rögtön félholt lett
44 I | ember rögtön félholt lett az ijedelemtől, s egész készséggel
45 I | csak azon hebegve, hogy hát az ő négy gyermekére azután
46 I | Nem tudod, hogy átkozott az, aki az igazhivő vendégét
47 I | tudod, hogy átkozott az, aki az igazhivő vendégét megsérti?~–
48 I | csúfolódva a janicsár. – Elment az eszed jámbor balukdzsi (
49 I | Foghatsz helyette tízet mást az utcán.~A török látva, hogy
50 I | kinek a kezét fogtad meg? Az én nevem Halil!~– Az enyim
51 I | meg? Az én nevem Halil!~– Az enyim is Halil.~– Halil
52 I | is Halil.~– Halil Peliván az enyim. (A birkózó.)~– Az
53 I | az enyim. (A birkózó.)~– Az enyim meg Halil Patrona.~
54 I | egészen fel volt bőszülve az ellenzés miatt.~– Te féreg,
55 I | Peliván elordítá magát az ütésre, s megrázva véres
56 I | tűnt ki, hogy Patrona sem az utolsó férfi küzdés dolgában,
57 I | mindkét kezével megragadá az óriás torkát, s oly erővel
58 I | szorítá azt össze, hogy az kis idő múlva tántorogni
59 I | elgyalázva ott aludt el az utcán. Patrona pedig holtra
60 I | egyetlen szobából állt az egész, de abban elfértek
61 I | van? Több van benne, mint az ananászban, s aztán az a
62 I | mint az ananászban, s aztán az a jó friss tiszta víz! Az
63 I | az a jó friss tiszta víz! Az egész alkorán tele van a
64 I | rajtok, és elvezette őket az oáz forrásaihoz – hogy vendége
65 I | vendégének –, tudom, hogy az álom a legnagyobb öröm,
66 I | mellyel Allah megajándékozta az embereket, mert az ébrenlét
67 I | megajándékozta az embereket, mert az ébrenlét más embereké, csak
68 I | ébrenlét más embereké, csak az álom a mienk; ha jót álmodtál,
69 I | álom volt. Szép langyos az éjszaka, a háztetőn alhatol;
70 I | réz aspert is megtartani az e végre adott pénzből, hanem
71 I | s minthogy a múlt éjjel az nagyon sokat forgolódott
72 I | bevásárolt, visszatért. Beszámola az adott pénzzel: ennyi volt
73 I | címezve van. Azután áldjon meg az isten.~Halil rögtön visszafordult
74 I | a levél írva van, melyet az idegen bízott rá.~Evégett
75 I | hiszem, hogy ismerném azt az embert, akinek ez a levél
76 I | legalább ismerhetted, mert az magad vagy.~Halil csodálkozva
77 I | nevét olvasá rajta.~– Akkor az bolond, aki nekem ezt a
78 I | közöm sem a levélhez, sem az erszényhez. Bizonyára őrült
79 I | erszényhez. Bizonyára őrült volt az az ember, aki ezeket rám
80 I | Bizonyára őrült volt az az ember, aki ezeket rám bízta.~–
81 I | legegyszerűbb mód megtudni az embernek, hogy mi köze egy
82 I | állapotban találhassalak; az isten segítsen meg mindenekben,
83 I | elindult felkeresni azt az embert, aki neki e pénzt
84 I | helyet. Egy tócsa vér, ami az óriás fejéből kifolyt, most
85 I | kifolyt, most is ott látszott az utca közepén, s a mellette
86 I | gondolattal, hogy mikor estefelé az Etmeidánon halat vásárolt,
87 I | Íme, Peliván neve megint az övé tetejébe volt írva.~–
88 I | felállt, s legeslegfelül az eresz alá írta a maga nevét,
89 I | ismerni, s amint végigmegy az épülőfélben levő Csiragán
90 II | s elmondta nekik, hogy az áfiont mind a sejtán (sátán)
91 II | mind a sejtán (sátán) küldé az igazhivőkre, és az nem egyéb,
92 II | küldé az igazhivőkre, és az nem egyéb, mint a dzsinnek (
93 II | rájuk, mind maradékaikra, és az egész mozlemin népre! A
94 II | de azért ők csak árulták az áfiont, mert abból volt
95 II | kevés haszna származott, az neki untig elég is volt,
96 II | különös dolog.~Nem azok az érzékeny jelenetek voltak
97 II | hozzájuk szólnak; ide csak az unott, hányt-vetett portékát,
98 II | kérges arcú szerecsen rabnők, az elvénült mérges dajkák,
99 II | elvénült mérges dajkák, az emberi barmok szoktak jutni,
100 II | lábaikat próbálgatni, s az egész dologgal legkevesebbet
101 II | kézen fogva, s végigkiabált az utcán:~– Emberséges müzülmánok!
102 II | nyilvánosan eladatik. Neve az odaliszknak Gül-Bejáze,
103 II | megvásároljuk – mondának az okos kalmárok. – Az annyi
104 II | mondának az okos kalmárok. – Az annyi volna, mint készpénzen
105 II | jól tudták ők, mit tesz az: egy elutasított odaliszkot
106 II | még ajándékba sem kell az ilyen szerencse.~Csak egy
107 II | kikiáltóhoz –, ne leplezd le az utca közepén.~– Nem lehet –
108 II | a fátyolt, s kiáltsam ki az árát mindenki láttára és
109 II | sokkal jobb lesz mind az én nyelvemre, mind a te
110 II | a te füleidre nézve, ha az ilyen kérdésekre nem felelek.
111 II | parancsoltak, leleplezem az odaliszkot, elmondom, mit
112 II | mindnyájunkkal szabad, s az történik velünk, ami régóta
113 II | elvégeztetett.~E szavakkal leemelé az odaliszk fejéről a fátyolt.~–
114 II | szép delnő! Milyen szemek! Az ember azt hiszi, hogy beszélnek,
115 II | beléjök, többet tanul, mintha az Alkoránból olvasna; milyen
116 II | vigyed a lyánt.~Halil bement az erszényért, átadta a kikiáltónak,
117 II | pénz sem hiányzott belőle; az kezébe tevé az odaliszk
118 II | hiányzott belőle; az kezébe tevé az odaliszk kezét, és otthagyta
119 II | rögtön bezárta boltját, fogá az odaliszkot kézen fogva,
120 II | lakáig.~A leány nem szólt az egész úton.~Hazaérkezve,
121 II | monda neki:~– Íme, ez itt az én házam; amit látsz benne,
122 II | házam; amit látsz benne, az enyim és tiéd; igaz ugyan,
123 II | monda Halil, s megfogá az odaliszk remegő kezét, s
124 II | megható szóval, hogy egyék. Az odaliszk szót fogadott.
125 II | ekkorig, csak mikor elvégezte az evést, odafordula Halilhoz,
126 II | mellett ülni, úgy dobogott az, úgy örült.~Ah, bizonyára
127 II | szemeit, húri termetét; az mind mind olyan szép volt.~
128 II | rá, hogy e szépség mind az övé, hogy ő ura, birtokosa
129 II | tudta, mit mondjon neki. Az ő nyelve nem volt édes hízelgéshez
130 II | halkan.~– Parancsolj, uram.~– Az én nevem Halil. Nevezz engem
131 II | Gül-Bejáze, miért történt az veled, hogy a szultán a
132 II | szempilláit fölemelte, mintha az éjszaka nyílna meg két fekete
133 II | halott keze. Vajon a kebel, az ajk is oly hideg-e?~Halil
134 II | meglássa, ha pirosabb lett-e az az öleléstől, íme, az még
135 II | meglássa, ha pirosabb lett-e az az öleléstől, íme, az még fehérebb
136 II | lett-e az az öleléstől, íme, az még fehérebb volt. Eltűnt
137 II | szemek le voltak csukva, az ajak zárva és elkékülve.
138 II | tevé kezét. Nem dobogott az. A leány nem érzett semmit.
139 II | ajkai újra visszanyerték az előbbi pírt, szemei a bűbájos
140 II | szíve visszaborzad tőlem. Az én nevem nem Gül-Bejáze,
141 III | távozott el, s a kapu agaszi és az anaktár oglán (főajtónálló
142 III | kulcstartó) sietnek nyitni az ajtókat, melyeken keresztül
143 III | ahol már készen várnak reá az udvar legnevezetesebb személyei:
144 III | aki fejét megborotválja, az ibrikdár aga, aki megmossa
145 III | Egyszerű hatszegletű terem az, magas, arany rácsos ablakokkal,
146 III | hogy igen boldog.~Valóban az. Huszonhét éve ül már a
147 III | áldásban részesíté őt, hogy az ily szomorú dolgokkal nem
148 III | volt örömtelen, bizonyítja az, miszerint ez ideig harmincegy
149 III | teljes tulipán nyílt ki az éjjel, mert mindenkinek
150 III | csattanó piros orcáját, melyet az érdemes basi még zárai borbélylegény
151 III | Mi történt tovább?~– Az ember hazavitte a leányt,
152 III | s nevét kiáltják, midőn az igazhívőkkel harcolni szállnak.~–
153 III | mint egy tündért, mint az őrülteket szokás, akiket
154 III | működését, s azután jött az ibrikdár aga, megmosá annak
155 III | reá; bőre fehérebb, mint az elefántcsont, és simább,
156 III | ajkak megszólaltak, ki volna az, aki ellent tudjon neki
157 III | hadsereget és a háborút és az idegen követeket, s ez nagy
158 III | látlak, felséges kán, mintha az ő arcát látnám, s valahányszor
159 III | boldogságot hoznak, és amelyek az istifán (diadém), a nyakkötő,
160 III | a fülönfüggő, a gyűrű, az öv, a karperec és a kösöntyű.1
161 III | kék, háromféle zöld, miket az emírek, defterdárok, reisz
162 III | ekkor elkezdék a fővezérek az ünnepélyt, a kézcsók után
163 III | után a főmufti végrehajtá az egybekelést, melyen a vőlegényt
164 III | kentaurt játszattak, és az egyiptomi kard- és abroncstáncosok,
165 III | kard- és abroncstáncosok, az indu szemfényvesztők és
166 III | megmagyarázta szépen. Ezután jöttek az arzenálból való emberek,
167 III | lövöldöztek. Ismét erre az egyiptomi ópiumevők tánca
168 III | világítanak; a rumili hisszár és az anatoli hisszár ágyúi mennydörögtek
169 III | hajnalán, amely szerencsés nap az ozmanlik előtt.~Hasonló
170 III | gyönyörűségét lelé azokban; őt az ünnepélyek boldogíták, és
171 III | háborítjuk; mert ámbár áldás az álom, de jobb az ébrenlét
172 III | ámbár áldás az álom, de jobb az ébrenlét az álomnál, s aki
173 III | álom, de jobb az ébrenlét az álomnál, s aki rejtegeti
174 III | tengette életét Ispahánban. Az ozmán fegyverek nem engedheték
175 III | hadseregeid, miket Ibrahim vezér s az „erényes” Küprili utóda,
176 III | engedni. Egyszerre előtámad az elveszettnek hitt Tamasip
177 III | fejedelem visszaköveteli az ozmán birodalomtól az elfoglalt
178 III | visszaköveteli az ozmán birodalomtól az elfoglalt tartományokat,
179 III | közeleg Küprilizáde ellen. Az ozmán fegyverek napját sötétség
180 III | s fegyveres kézzé válik az ország, melynek csapása
181 III | feljöttét, kinek hosszú az éjszaka, és aludni nem bír.~
182 III | volt, ki volt világítva az egész város, lámpák és tulipánok
183 III | puszpángfák kertjeiben és az „édes vizek” körüli kiöszkök
184 III | vitettek körül a piacokon, az utcákon kerekenjáró gályák
185 III | Allah akbár! Allah kérim! Az isten hatalmas. Legyen úgy,
186 III | elhallgatott.~De előlépett az agg fővezér, Damad Ibrahim,
187 III | Allah külön napot rendelt az örömre, különt a szomorkodásra,
188 III | Semmi ok sincsen jelenleg az örömre, de a bánatra annál
189 III | de a bánatra annál több. Az ország minden részeiből
190 III | mellett, alig néhány hete az Ejul külváros az egész part
191 III | néhány hete az Ejul külváros az egész part mentében, midőn
192 III | éjjel úgy megáradt, hogy az egész édes vizek völgyét
193 III | rendelj és hamvazó napot az örömünnep helyett, mert
194 III | valahányszor ünnepélyre van az kivilágítva, s ijedtséggel
195 III | már hároméves, Emine. Él az én lelkem, hogy addig fel
196 III | hároméves.~– Allah kérim! Az isten ne engedje megrövidülni
197 IV | minden házi dolgot, mintha az vette volna meg őtet.~Patrona
198 IV | ajtajában, keveset ügyelve az előtte járókelőkre, s oly
199 IV | vendégét.~– Ah, te vagy az, muszafirom. Ugyan kerestelek
200 IV | hanem átvándorolsz tanyázni az én derék szomszédomhoz Musszlihoz,
201 IV | egy rabnő.~– Hát nem tesz az semmit, Halil. Én elhálok
202 IV | leviszed a rabnődet magadhoz.~– Az nem lehet, Janaki, az nem
203 IV | Az nem lehet, Janaki, az nem lehet.~– Miért nem lehet?~–
204 IV | látogatnak, s jobb volna az eleven baziliszkusszal ülnöm
205 IV | Halil. Tán csak nem te vagy az a nevezetes müzülmán, kiről
206 IV | Mindennek a te ötezer piasztered az oka, egészen meg vagyok
207 IV | meg vagyok rontva azóta; az eszem visszafelé jár, s
208 IV | odacsaltak egy török kalózt, s az a békességes ország közepében
209 IV | nem juthatok sehol. Már az kell hinnem, hogy a szultán
210 IV | Bizony én mernék, ha az én leányom volna ott a háremben,
211 IV | leányom volna ott a háremben, az én akaratom és az ő akarata
212 IV | háremben, az én akaratom és az ő akarata ellen. Hanem az
213 IV | az ő akarata ellen. Hanem az nem neked való dolog, Janaki.
214 IV | útközben beszólt szomszédjához, az emberséges janicsárhoz,
215 IV | nedv elköltésére, melyre az érdemes jancsár még szívesebben
216 IV | vendégével együtt bejött az ajtón, s hallva a lépéseket,
217 IV | Allah akbár! Áldott legyen az úr – szólt Patrona is, odalépve
218 IV | jól mondád, Halil – szólt az apa örömtől ragyogó arccal. –
219 IV | megfogá leánya kezét, és az ő kezébe tevé azt.~Halil
220 IV | maguk közé a lyánt, egyfelől az apa, másfelől a férj, kezükbe
221 IV | többé, hanem égő piros, mint az átváltozott rózsa, melyre
222 IV | sejtelmük nem volt soha.~Az ablakon keresztül, a vékony
223 IV | rácsozaton át nézte e jelenetet az emberséges berber basi.~
224 IV | mámorát, amidőn bedugja fejét az ajtón a sokszor emlegetett
225 IV | sokszor emlegetett szomszéd, az emberséges Musszli, s meglátva
226 IV | most is oda volt szúrva az ár, s nagyon szépen vette
227 IV | kedves szomszéd, ez most az én feleségem; és ezentúl
228 IV | engem, és én nem leszek az én rabszolgálóm rabja. Ezen
229 IV | Ezen tisztes férfiú pedig az én nőm atyja. Azért üdvözöld
230 IV | értette, s leült Janaki mellé az eléhozott vánkosokra, és
231 IV | Halil nászestéje.~A vigalmat az ablakon keresztül nézte
232 IV | ablakon keresztül nézte az érdemes berber basi, s alig
233 IV | Gül-Bejáze sem a csóktól, sem az öleléstől nem rogy össze
234 IV | tovább a kíváncsiságot, az ajtóra került, s belépett
235 IV | Allah kérim! Szalám aleikum! Az isten adjon áldást a ti
236 IV | sem volt semmi kifogása az idegen szavaiban, csak Janaki
237 IV | felnyitott szájal hallgatta az általa elmondott mesét a
238 IV | férjét, egy cseppet ivott az eléje nyújtott serlegből,
239 IV | e nevet a keresztségben. Az ugyan nagy gondatlanság
240 IV | énekeltek, dalolgattak, az idő szép volt, a tenger
241 IV | várják! Atyja kinn áll az ajtóban, s minden érkezőt
242 IV | mese! Halljátok tovább. Az elrabolt lányt Sztambulba
243 IV | rabnőket összevásárlani. Az alku rövid volt; a kizlár
244 IV | szinte félni kezdek tőle. Ha az ember ezt hallgatja, annyit
245 IV | bámulták termeteik alkotását, az oszlopokon száz meg száz
246 IV | köd látszott derengeni, az ámbra és burnut füstjéből
247 IV | szemeivel igazgatni látszott az egész világot.~– Ejnye,
248 IV | fátyolt hagytál volna meg az arca előtt.~– Hiszen régen
249 IV | megmaradt, a kis törpének adta, az megevett mindent. Irénét
250 IV | odaliszknak veté a kendőt, és az nagy szerencsének tartatott,
251 IV | hálótársnéja megsúgá, hogy az a múlt éjjel megfojtatott.
252 IV | regét. – Egész nap dörögtek az ágyúk a Boszporuszon. Este
253 IV | nyájasan tekinte a leányra, míg az, mint az oroszlány kalitkájába
254 IV | a leányra, míg az, mint az oroszlány kalitkájába vetett
255 IV | a földre. Nem első volt az ilyen jelenet a háremben,
256 IV | ilyen jelenet a háremben, az idehozott hölgyek mindegyike
257 IV | hölgyek mindegyike rendesen az ájuláson kezdi; a rabnők
258 IV | dühében korbácsot ragadt az asszeki, s maga addig verte
259 IV | Allahra mondom! – kiálta az elbeszélésnél Halil, öklével
260 IV | elbeszélésnél Halil, öklével az asztalra ütve. – Azon szultána
261 IV | háremből, mert nem akarta az eleven halált látni maga
262 IV | szoktak lenni azok, akiket az asszonyok nagyon szeretnek.
263 IV | legkönnyebben meg fogják törni az ifjú szép szemei. A halvány
264 IV | Hiába. A leány ismét elalélt az első érintésnél, s mintha
265 IV | térjen magához. Nem hallá az, és nem felelt. Végre maga
266 IV | mely nem hatott a halottra, az ő szívét indítá meg; odahajolt
267 IV | volt senki más jelen, csak az alélt leány, ki csak annyi
268 IV | azokat neki ígérte, kínálta az édes vizek mellett épült
269 IV | arca közeledék arcához, és az mindig csodákat tett.~–
270 IV | hanem e hölgyben volt erős az akarat, és holtnak tetteté
271 IV | minden kínozásra.~– Végtére az határoztatott a rabnő felől,
272 IV | bazáron, rábízá Ali Kermeszre, az ő berber basijára, hogy
273 IV | berber basi fejelágyára, hogy az egy árva szó nélkül menten
274 IV | hogy ide jött álruhában, az eset kitudódik.~– Ne féljetek
275 IV | kitudódnék a dolog, elmegyünk az Etmeidánra, beállunk a janicsárok
276 IV | Sztambulban biztosabb volt az élete a selyemzsinór ellen,
277 IV | várjuk be tudósítástokat. Az egyik tömlő pálmaszilvát
278 IV | őket Musszli, hátára véve az egyik tömlőt.~Halil még
279 IV | egyszerre értek mind a ketten az Etmeidánra.~
280 V | A nép tömegestől tódul az Aranyszarv kikötői felé.
281 V | egymásnak a történteket; az Etmeidánon, a szeráj előtt,
282 V | trombitaszó mellett hirdeti ki az igazhívőknek, hogy III.
283 V | arnót lovas vonul végig az utcán, vagy nehéz, hosszú
284 V | kitűzését, elközelgett a várt, az ígért nap, s az egész hadsereg
285 V | a várt, az ígért nap, s az egész hadsereg összegyűlt
286 V | Küprilizáde segélyére siessen.~Az egész Boszporusz egy eleven
287 V | verik vissza a nap fényét. Az egész zöld tér be van ültetve
288 V | nisandzsi sátrai, lilaszín az ulemáké, világoskék a muderriszeké,
289 V | naplementekor nyoma sem volt az egész tábornak, egész éjszaka
290 V | egy tünemény, készen állt az egész. A síkságot elfoglalták
291 V | dombokra, szélrül volt helyezve az arnót lovasság, a tatárok
292 V | között előre-hátra ődöngjön.~Az egész sereg harcvágytól
293 V | összhangzó kiáltása vegyül, az a hadizenet kihirdetésére
294 V | napra pontosan megszoká.~Az éjt nem tölté háremében,
295 V | szultánnak.~– Legdicsőbb padisah! Az asszonyok legbájosabbika
296 V | szerencsekívánatát a harchoz. Üdv neked. Az őrangyalok kísérjék minden
297 V | megszabadítsd?~– Bizonyára az oltás ráér, és a kedves
298 V | szabad meghalni. Mit ér az ég, ha nincs többé nap,
299 V | nincs többé nap, mit ér az egész világ, ha a legkedvesebb
300 V | szürke gyászruhában. Előtte az asztalon kis pohár, átlátszó
301 V | Nem lehull-e a levél, ha az ősz szelei ráfúnak?~– De
302 V | szelei ráfúnak?~– De még az a tél messze van, mely téged
303 V | szép vagy-e? Tetszik-e az élet? Mashallah! Holt ember
304 V | élet? Mashallah! Holt ember az! Az én csillagom a te orcádon
305 V | Mashallah! Holt ember az! Az én csillagom a te orcádon
306 V | midőn még közel voltál. Az én szívem veled van a távolban
307 V | Hallod, mint szólnak hozzád? Az ő szavuk erősebb, mint Aldzsaliszé,
308 V | Eredj, amerre ők mutatják az utat. Aldzsalisz szava nem
309 V | nem versenyez velök, mi az én szóm? Gyönge, erőtlen
310 V | szultán, magához ölelve az édes-kedves termetet, s
311 V | repüljön.~Döröghettek már az ágyúk künn a Boszporuszon,
312 V | a fáradalmas csatatérre.~Az odaliszkok serege kobzot,
313 V | dörögve gördültek végig az ágyúk, s a nép fellázadt
314 V | háborút a támadó síiták ellen.~Az első jancsárezred bográcsa
315 V | önfeláldozással ivott egész éjjel az új bajtárs egészségeért;
316 V | forgóját Halil Patronának, majd az vezetni fogja őket az ellenség
317 V | majd az vezetni fogja őket az ellenség ellen.~A janicsár
318 V | rajta, s hallatlanná teszi az egészet.~Ezalatt egy csoport
319 V | csoport lovas csausz közelít az első jancsárezred bográcsa
320 V | csausz-vezetővé emelkedett.~Az óriás megáll a janicsárok
321 V | szükség nagyon megerőtetned az eszedet, ha rám akarsz ismerni.~–
322 V | Musszli. – Nagyságos úr az én nevem, nem tudod? Amíg
323 V | Musszli társaihoz –, ez az ember részeg, holt részeg.
324 V | esett le annak egyszerre az álla, s hogy nyaklott össze
325 V | Sztambulban, hogy ezért az egyért olyan zajt csináltok?~–
326 V | vagy, jól tudom; légy is az, nem bánom. Nem is azért
327 V | Meghalhatok, és halálommal is az ő neve fog dicsőülni. Legyen
328 V | Azért ő övezze fel derekát az érdemes kiaja és mindazon
329 V | valahára! Én és társaim mind, az egész jancsár sereg, készek
330 V | érchangon elmondott szavakat az egész ezred tetszésordítása
331 V | a te kiajádnak és annak az ősz nagyvezérnek és a hosszú
332 V | kiket a kegyes szultán az ország minden részeiből
333 V | van ő is.~Patrona, mint az ingerelt tigris, melynek
334 V | háromszor-négyszer megugrott, felriogatva az útjában fekvő csoportokat,
335 V | azt várta a kiajától, hogy az nagy haragra fog gerjedni,
336 V | padisáhnak.~Olyan kincs az, mely addig semmit sem ér,
337 V | leghatalmasabb szultánnak, hogy ha az egyet kevésnek találja,
338 V | gyönyörűség termeibe, s az izenettel együtt átadá Ahmednek.
339 V | átadá Ahmednek. A szultán az asszeki jelenlétében bontá
340 V | s nem azért van-e kard az oldalán, hogy azon fejeket,
341 V | s ott lefejtve vállairól az ölelő karokat, a tanácsszobákba
342 V | lázadás kitör ellene – s akkor az ő uralkodása elmúlt, s következel
343 V | basa, a kiaja, a főmufti és az Aja Szófia seikje, Ispirizáde
344 V | főmuftinak, hogy hozza elé az Alkoránt, melyet nagy országos
345 V | s amely lap utolsó volt az átdöföttek között, a keresztülszúrt
346 V | ahol a tű megállt, és íme, az átszúrt sor ezt mondá:~„
347 V | La Illah, il Allah! Egy az Isten! – szólt fejét meghajtva
348 V | meghajtva Ahmed, s megcsókolá az Alkorán sorát. – Készítsétek
349 V | adjon fegyvereinek diadalt.~Az idő rövidsége miatt most
350 V | idő rövidsége miatt most az Aja Szófia helyett csak
351 V | szeráj kápolnájában végzék az imát. Ispirizáde olvasá
352 V | tevé azt, mintha készakarva az időt akarná vesztegetni;
353 V | amire Allah kezéből jön az áldás, ha a dél elmúlt.
354 V | Izmail aga fülébe, mire az alig várva, hogy a szultán
355 V | nem érkezel a táborba, egy az isten, hogy a sereg nem
356 V | Ahmed jól érté, mit jelent az. Nagyon emlékezett még azon
357 V | ugyanazon vihar ingatja azt az ő lábai alatt, mely elődét
358 V | hajóra szállt.~A szerájban az órák sorba mind egyet ütöttek,
359 VI | megtudakolni, hogy miféle lárma az ott a táborban? Hasszán
360 VI | elmondva neki a rémhírt.~– Az nem lehet – kiálta Ibrahim. –
361 VI | elültetni. A reisz effendi az édes vizek melletti nyári
362 VI | rengő, átható szózata, mely az egész kalán piacon végighangzott.~–
363 VI | Éljen a szultán, halál az árulókra!~A nép dühödt ordítással
364 VI | fenekestől felfordult, mint mikor az állóvizet felkavarják, mindenféle
365 VI | úgy özönlött egyszerre az utcákra valami ismeretlen
366 VI | őket!~Hasszán nem szerette az ilyen jeleneteket, hirtelen
367 VI | vonultak nagy diadallal az Etmeidánra; egy perc alatt
368 VI | gonosztevők csordái rohantak elő az utcákra, és aki legutoljára
369 VI | legutoljára jött ki a börtönből, az Janaki volt, Patrona ipa.
370 VI | Patrona ipa. Ott is megállt az ajtóban, mintha félne vagy
371 VI | ez undok nők csoportjában az ő lelkének tiszta bálványa,
372 VI | tiszta bálványa, a szép, az ártatlan Gül-Bejáze előjönni?
373 VI | Halil aggódva száll le az utálatos fészekbe, melybe
374 VI | húzódva. Odalép. Egy beteg nő az, ki előle rejti arcát. Szelíden
375 VI | szíveddel, játszani fogsz te az ő fejeikkel, és az a gőgös
376 VI | fogsz te az ő fejeikkel, és az a gőgös szultána, aki kezét
377 VI | szólt:~– Ime, müzülmánok, ez az én nőm. Kit elraboltak tőlem
378 VI | csatakürt hangja; és ezt az egész vihart egy megtört
379 VII | cédrusfák leveleiből támadt, az antilopék ganaja, mely oly
380 VII | Kaukázus hegy tetőiről, ahol az nyáron át is áll, egész
381 VII | keresztül, s hóval takargatá be az elültetett tulipánokat,
382 VII | elültetett tulipánokat, s ha az olvadt, ismét új havat tett
383 VII | itt a tavasz, s kidugta az átnedvesült, átmelegült
384 VII | rajta, s oly teljes, hogy az eredeti hat szirom lefelé
385 VII | évben kivirul egyszer, de ha az emberre ráhágtak, jass Allah,
386 VII | ráhágtak, jass Allah, nem kel az fel többet. Siess, mert
387 VII | vidám szívvel megöntözgeté az átültetett tulipánokat,
388 VII | kapudán vállat vonított rá. Az minden fogalmán kívül esett,
389 VII | nagy néptömeget látott az előtt összeseregleni, kik
390 VII | akkor dörgő szóval kiáltá az egybegyűlt néphez:~– Semmirekellő
391 VII | mert akit egy óra múlva az utcán találok, annak feje
392 VII | utcán találok, annak feje az igazság sátora2 elé fog
393 VII | önérzettel látta, mint bújnak az emberek előle házaikba,
394 VII | házaikba, s tisztulnak el az utcákról és háztetőkről.~
395 VII | utcaszegletben megfútta az elvett kürtöt, s tartott
396 VII | elvett kürtöt, s tartott az odagyűlt népnek válogatott
397 VII | engedelmeskedtek.~Innen lovagolt ki az Atmeidánra.3~Tömve dugva
398 VII | Atmeidánra.3~Tömve dugva volt az egész húspiac népséggel;
399 VII | sivító hangja túlhangzá az ordítást, s minden arcot
400 VII | Hogy szakadna le rátok az ég, hogy esnének rátok ezek
401 VII | Abdi, s fölkeresé végre az Etmeidánt.~Most már nemcsak
402 VII | Etmeidánt.~Most már nemcsak az első, hanem az ötödik jancsárezred
403 VII | már nemcsak az első, hanem az ötödik jancsárezred bográcsa
404 VII | közelebb jössz hozzám, ugyan az oldaladba rontom a csúnyábbik
405 VII | A kapudán ezzel elhagyta az Etmeidánt. Látta, mint oszlott
406 VII | ismét összecsoportosult az, midőn eltávozott.~Ezeket
407 VII | összehívatá a vezéreket, az ulemákat, a nagyvezért,
408 VII | szultánt Brusszában hagyva, az egész hadsereget indítsák
409 VII | indítsák rögtön Tebriz felé, az ellenségre. Ha még Abdullah
410 VII | lázadók, amit akarnak, ha az ellenség meg lesz verve,
411 VII | ugyanazon hidegvérrel, mellyel az egész fellázadt városon
412 VII | városon keresztüllovagolt. Az ajtónállóktól tudakozódott,
413 VII | És mi panasza van?~– Az, hogy a kard magától nem
414 VII | magától kenyeret, s hogy az ereszről nem csorog bor
415 VII | zajt?~– Nagyon egyszerű az. A sztambuli vargák és szatócsok
416 VII | visszamenjünk Sztambulba.~– Az is jó – szólt Abdi –, dicső
417 VII | és Ispirizáde nyissák meg az Aja Szófia és az Ahmedie
418 VII | nyissák meg az Aja Szófia és az Ahmedie mecseteket, s hívják
419 VII | s tisztítsa ki általuk az utcákat; ha egyik sem sikerül,
420 VII | utcákat; ha egyik sem sikerül, az én ágyúim a tenger felől
421 VII | E négy férfi neve volt az utcaszegletekre felírva.
422 VII | midőn szerencsétlenség érte az országot. De mit vétettek
423 VII(3)| Megkülönböztetendő az Etmeidántól.
424 VIII | ekkor Halil Patrona volt az úr.~A lázadók főnökei a
425 VIII | zászlóval a parti kiöszk mellé, az ágyúk kapujánál.~Benn a
426 VIII | temetőben szerteszét égtek az őrtüzek.~– Miért nem küldhetek
427 VIII | kizlár aga, Elhadzs Besir az érkező vezérekkel találkozott
428 VIII | gondolá, hogy legjobb lesz az egykori sztambuli bírót,
429 VIII | nyári lakában találták, s az első hívásra megjelent a
430 VIII | padisah.~– Kár fárasztanod az érdemes embereket, dicső
431 VIII | Hasszán a húsz bosztandzsival az utcákat elálló sűrű néptömeg
432 VIII | parancsokat, kinevezéseket diktált az előtte ülő szoftiknak, kikből
433 VIII | választott.~Midőn jelenték neki az őrt álló janicsárok, hogy
434 VIII | voltak ez érdemesebb férfiak?~Az öreg Szulejmán mester, kit
435 VIII | pecsétnyomóval hitelesíté az okiratokat Halil.~Szulejmán
436 VIII | vagyok: vajon te vagy-e az úr minden mozlimek felett
437 VIII | csendesen szétoszoltok, meg fog az adatni.~Halil Patrona felállt
438 VIII | rövid. A négy fő árulót, kik az országot ért csapásnak okozói,
439 VIII | helyéből.~– Nem, nem lehet az! Rosszul hallgattál szavaikra.
440 VIII | meg akartak óvni? Vérük az égre kiáltana. Menj vissza,
441 VIII | elgondolkozott. Eszébe jutottak az édes vizek melletti palotában
442 VIII | közép kapu fölé, s ottmaradt az korán reggelig.~Hajnaltájon
443 VIII | kikiáltók, jelentve, hogy az Aja Szófia templomon túl
444 VIII | legnagyobb vész idején szokott az megtörténni, mert ez azt
445 VIII | ez azt jelenti, hogy itt az idő minden igaz mozleminnek
446 VIII | ekéjét, és sietni Allah és az ő felkentjei védelmére,
447 VIII | védelmére, és átok volna azon az ozmán férfin, aki ilyenkor
448 VIII | szultán szobájában, a mufti és az ulemák a bosztandzsik csarnokában.
449 VIII | felment a tetőre, meggyőződni az állítások valóságáról, s
450 VIII | magukkal a reggeli imára.~Az ulemák egybe voltak gyűlve
451 VIII | el.~Erre mind felálltak az ulemák, s kezeiket fölemelve
452 VIII | végeztével a belső kerten át az eriváni kiöszkbe gyülekeztek
453 VIII | nagyvezér, Damad Ibrahim az érkező főurakhoz. – Én el
454 VIII | mentenünk, s azt csak ezen az áron tehettük.~– Régen mondtam
455 VIII | aga jön, és elkéri tőlem az ország pecsétjét, s addig
456 VIII | elvezettetének.~Most még az a kötelesség várt a fővezérre,
457 VIII | kötelesség várt a fővezérre, hogy az ulemákból új muftit választasson.
458 VIII | Allaht, ki meghatározza az emberi életnek végét.~Ahmed
459 VIII | eléje.~– Uram, olvasd át az ulemák válaszát, melyet
460 VIII | és ha tetszésed szerinti az, erősítsd meg neved aláírásával.~–
461 VIII | földét, hogy porhanyó legyen az.~– A zendülők teljes biztosítást
462 VIII | kizlár agának.~– Nesze.~Az bámulva vette el a tulipánt,
463 VIII | Ezt is.~– És a nagyvezért.~Az utolsó tulipánt cserepestül
464 VIII | s a kizlár aga ráüté azt az okiratra, s azzal egyedül
465 VIII | Patrona követei: Szulejmán, az általa tett reisz effendi,
466 VIII | homlokához és ajkaihoz érinté az iratot, s azzal átolvasva,
467 VIII | ismét, és levonta ujjáról az ország pecsétjét, s átadta
468 VIII | engem? – kérdé Damad Ibrahim az öreg legénytől.~– Együtt
469 VIII | beszélték, míg a kerten át az érintett szobáig értek,
470 VIII | főmuftit szabadon bocsáthatják.~Az öreg éjfél után hagyta el
471 VIII | Éjszaka be vannak zárva az ég kapui. Éjszaka el vannak
472 VIII | hajnalt.~Alig mutatkozott az első fényvonal a láthatáron,
473 VIII | engedd meg nekem elébb, hogy az Aja Szófia imámjával lemehessek,
474 VIII | vajon valóban tele van-e az utca lázadókkal?~A szultán
475 VIII | perc múlva visszaérkezett az imám, és Szulali, s jelenték,
476 VIII | éltetik, ki Sztambulnak s az ozmán birodalomnak ura e
477 VIII | elsimítja neje homlokáról az omlatag hajfürtöket, el
478 VIII | becsesebb ajándék van.~Veszi az elsőt és elhárítja róla
479 VIII | gyöngéd termete reszketett az erős férfi karjai közt,
480 VIII | sietett mondani:~– Valóban az, Damad Ibrahim. Igen, igen,
481 VIII | játszának, játszani fogsz az ő fejeikkel; kell-e még
482 VIII | nem bír lemenni miattam, s az emberek nem alhatnak el
483 VIII | mecsetig, s ne legyen kénytelen az utcákon tolongó nép közt
484 VIII | egy arany dinárt nyomott az öreg markába, s ez megcsókolta
485 VIII | érte.~Halil sokáig nézett az öreg arcára.~– Manoli!~–
486 VIII | Igen, uram.~– Mielőtt az árnyék visszatérne ezen
487 VIII | sötéten.~– A kiaja bég hullája az egyik. Az kivettetett az
488 VIII | kiaja bég hullája az egyik. Az kivettetett az Atmeidán
489 VIII | az egyik. Az kivettetett az Atmeidán kapuja elé a keresztútra.~–
490 VIII | Damad Ibrahim a nagyvezéré; az kivetteték a szeráj előtti
491 IX | IX. Lemenő és felkelő nap~Az áldozatok holttestei már
492 IX | áldozatok holttestei már az utcákon hevertek.~Ahmed
493 IX | Ahmed szultán összegyűjté az ulemákat a kupoly teremében.
494 IX | került a sor, s látá, hogy az könnyezik, azt kérdezte,
495 IX | Felült a trónra, körül az ulemák elfoglalták a kördívánokat,
496 IX | Emellett állt Szulali.~– Íme, az áldozatok vére kifolyt –
497 IX | hanem hogy adjatok választ.~Az ulemák hallgattak. Némán
498 IX | tovább egy óranegyednél az egész tanács hallgatott,
499 IX | Halil Patrona kívánsága az, hogy lépj le a trónról,
500 IX | csendben elszörnyedve látták az ulemák a padisaht trónja
1-500 | 501-815 |