Fejezet

 1 I   |         másikra, és mindegyik halom oly zöld, mintha csak a természet
 2 I   |       villogó fekete szem. Turbánja oly mélyen van lehúzva homlokára,
 3 I   |            osztálya lakik, az utcák oly keskenyek, hogy két átelleni
 4 I   |        megragadá az óriás torkát, s oly erővel szorítá azt össze,
 5 I   |        erősen megmosdott, s kétszer oly erősen imádkozott, vevé
 6 II  |            és ajkaihoz szorítá azt. Oly hideg volt e kéz. Annál
 7 II  |            Vajon a kebel, az ajk is oly hideg-e?~Halil szenvedélyittasan
 8 III |            sétáltak végig. Egy álom oly szép, hogy valósulásra vár.~
 9 IV  |            közelebb csúszott hozzá, oly közel, hogy ajkai annak
10 IV  |            az előtte járókelőkre, s oly irányt adva messze kibámuló
11 IV  |          elrablá mind a lányokat, s oly titokban el tudta adni,
12 IV  |      odalépve hozzájuk. – Íme, akit oly régen kerestél, nálam kellett
13 IV  |            sokat fog nekik beszélni oly dolgokról, minőkről sejtelmük
14 IV  |             szólt aggódva Janaki –, oly elevenen írod le a szeráj
15 V   |          Musszli még most is ittas, oly kétségbeesett önfeláldozással
16 V   | elszomorodott, midőn azt megérté. Ő oly jó, oly szelíd volt mindenkihez,
17 V   |        midőn azt megérté. Ő oly jó, oly szelíd volt mindenkihez,
18 V   |           olvasá fel a Szúremet, de oly hosszasan, oly vontatva
19 V   |         Szúremet, de oly hosszasan, oly vontatva tevé azt, mintha
20 VII |             a leghíresebb kertészek oly soká hasztalan törték fejeiket,
21 VII |           az antilopék ganaja, mely oly hevítő és növényélesztő,
22 VII |            egy vonás nincs rajta, s oly teljes, hogy az eredeti
23 VII |            bogrács körül.~Abdi basa oly véletlenül termett ott közöttük,
24 VIII|         csíny miatt levágatta, mind oly félelmes előjelek voltak
25 VIII|            lett, mint a viaszkép.~– Oly régi hű szolgám volt – sóhajta
26 VIII|             meg én? Megölessem őket oly hibáért, melyet magam követtem
27 VIII|        Allah éltessen soká.~– Te is oly ismerősnek látszol előttem.
28 VIII|   ismerősnek látszol előttem. Éppen oly hosszú fehér szakállad van,
29 IX  |         ölni, nem cselekesznek vele oly gonoszat, mint te, aki őt
30 IX  |    haloványabb, mint máskor, léptei oly szilárdak, tekintete oly
31 IX  |            oly szilárdak, tekintete oly merész, mint mindig.~Viselete
32 XII |            Minő hangok azok, amiket oly jól esik lelkének hallani?~–
33 XII |            e fiút. De ti nem fogtok oly sokáig élni. Olyan ember,
34 XII |        Halil övében maradt tőrét, s oly erővel hajítja azt Pelivánra,
35 XIII|            karodra. Így. Ne csókold oly erősen, mert alszik. Látod:
36 XIII|     suttogva, epedve beszél vele, s oly boldogan, oly szemérmes
37 XIII|        beszél vele, s oly boldogan, oly szemérmes örömmel tér vissza,
38 XIII|         előtte, amint a nap lemegy. Oly megszokott dolog ez ránézve.