Fejezet

 1 I   |         hagyma elégséges lesz-e két ember számára, azután egyet bólintott
 2 I   |            találsz, mert én szegény ember vagyok.~– Ah, én is igen
 3 I   |             füleiket; valami részeg ember lehetett, de akárki volt,
 4 I   |      Bizonyosan az. Békességszerető ember nem ordíthat így.~– Nem
 5 I   |      próbálom meg rajta, éles-e.~Az ember rögtön félholt lett az ijedelemtől,
 6 I   |         megtudja, hol lakhatik azon ember, akihez a levél írva van,
 7 I   |          Bizonyára őrült volt az az ember, aki ezeket rám bízta.~–
 8 I   |      Patrona. Nem vagyok én szegény ember, mint neked mondám, sőt
 9 II  |           ilyen szerencse.~Csak egy ember maradt boltja előtt, csak
10 II  |            delnő! Milyen szemek! Az ember azt hiszi, hogy beszélnek,
11 III |             Mi történt tovább?~– Az ember hazavitte a leányt, kinek
12 IV  |     Musszlihoz, aki szinte magányos ember és papucsokat foldoz, s
13 IV  |             hogy ha én olyan gazdag ember volnék, mint te, még a szerájból
14 IV  |            félni kezdek tőle. Ha az ember ezt hallgatja, annyit tesz,
15 V   |            az élet? Mashallah! Holt ember az! Az én csillagom a te
16 V   |     fennhangon, hogy ha olyan vitéz ember Hasszán, hát bújjék ki onnan
17 V   |          Musszli társaihoz –, ez az ember részeg, holt részeg. Alig
18 VIII| nyereggyártó Mohammed. Derék, izmos ember volt, maga megbirkózott
19 IX  |           meglátogatnod, s bölcsebb ember volnál, ha a balszórai kénköves
20 IX  |         pofoncsapás után szokott az ember szeme vetni, s repülünk
21 X   |           nejét, aki leghatalmasabb ember az országban, s kinek neje
22 X   |           mondani tízezer, húszezer ember előtt, hogy egy másik nő
23 XI  |     halandókra bízva. Szegénység az ember gondolatja; összerak egy
24 XI  |             belőle: miért gondol az ember a holnapi napra?~Az éj lassankint
25 XI  |      találkoznék közötte annyi igaz ember, amennyire szüksége van.~
26 XI  |           Musszli azonban furfangos ember volt. Jól tudta, hogy ennyi
27 XI  |           aki igen bölcs és előkelő ember, s szavát nem másíthatja
28 XI  |             meg.~– Bölcs és előkelő ember? – szólt csodálkozva Musszli. –
29 XII |                                XII. Ember reményei~Mikor már olyan
30 XII |         előre alkotva – pedig mi az ember élete?~Gondolataiban ezredéves
31 XII |            meg vannak azokban írva.~Ember reményei! A szellő rájok
32 XII |             dolgokra lesz hivatva.1~Ember számításai, ember reményei!
33 XII |         hivatva.1~Ember számításai, ember reményei! Ma tele virággal
34 XII |       fogtok oly sokáig élni. Olyan ember, mint te, Halil, nem élhet
35 XII |    mindenfelől. Én tudatlan, ostoba ember vagyok; nem tanultam alattomos