bold = Main text
    Fejezet                                           grey = Comment text

501 IX    |                    amint kinyújtott kezét az imám felé tartá, és szemeit
502 IX    |                  ajakkal, kőmerev szemeit az imámra szegezve, hogy akik
503 IX    |               szegezve, hogy akik látták, az iszonyattól rendültek össze,
504 IX    |              mutatott. Egy néma átok volt az, egy néma, szótlan, megvető
505 IX    |                   igézet, mely istenre és az ő ártó angyalaira bízza,
506 IX    |                 amit ő elmondani nem bír.~Az egész gyülekezet reszketve
507 IX    |                  kezeit, nézett le sokáig az ulemákra, azután csendesen
508 IX    |                csak egyet: esküdjenek meg az ozmán birodalom mostani
509 IX    |                   bántani. Esküdjenek meg az Alkoránra. Menjen el kettő
510 IX    |          hallgatás követte Ahmed szavait, az ulemák a föld felé szegzék
511 IX    |                   s egy sem mozdult, hogy az izenetet megvigye.~– Gyermekeim
512 IX    |                  volna bátorsága beszélni az ordító oroszlánnal, ki tudna
513 IX    |                csüggedten tekinte széjjel az ulemákon, arcán a hallgatag
514 IX    |           értették ők már egymást.~Halilt az Atmeidánon találták a sátor
515 IX    |                akarja biztosítani – szólt az egybegyűlt népfőnököknek. –
516 IX    |                      Azért esküdjetek meg az Alkoránra, hogy őket kímélni
517 IX    |               határozva: ha megtagadjátok az esküt, ő az egész szerájt
518 IX    |                 megtagadjátok az esküt, ő az egész szerájt minden benne
519 IX    |                 Ahmed szívében fogamzott. Az ő szelíd lelke nem volna
520 IX    |              elvesszen. Én, íme, esküszöm az Alkoránra, hogy sem általam,
521 IX    |                szultánnak nem leszen, sem az ő fiainak, sem leányainak,
522 IX    |             felett.~Szulali futott vissza az izenettel. Ispirizáde pedig
523 IX    |                  Ispirizáde pedig sietett az Aja Szófia-templomba, előre
524 IX    |   Szófia-templomba, előre rendet csinálni az új szultán beavatási ünnepélyére.~
525 IX    |          odaülteté őket lábaihoz, s várta az izenetet, mely élet és halál
526 IX    |             arccal jött be, kezében hozva az Alkoránt, melyre Halil és
527 IX    |         mindnyájan kezet csókolának neki. Az ulemák a földre borulva
528 IX    |                 Most jobb kézről bocsátva az új uralkodót Ahmed, elvezette
529 IX    |               fejéről a gyémántos forgót, az uralkodás jelvényét, s tulajdon
530 IX    |             tulajdon kezével tűzé azt fel az új szultán turbánjába, s
531 IX    |              méltóságos léptekkel elhagyá az uralkodás termeit, miket
532 IX    |                most ő lép le róla, s csak az történik meg vele utódáért,
533 IX    |                előtt pedig arcra borultak az ország nagyjai, s hódolva
534 IX    |          seregének átvonulása a termeken, az udvari személyzet mind térdet-fejet
535 IX    |                 mind térdet-fejet hajtott az új szultán előtt, a fő-fő
536 IX    |              fő-fő tisztviselők, a papok, az eunuchok; de hátra voltak
537 IX    |                  hold régen fenn volt már az égen, s keresztülsütött
538 IX    |         mosolyogva nyújtá neki kezét, mit az megcsókolt.~És azután elvezeté
539 IX    |             teremek ajtajáig, miken belül az üdv és gyönyörök virágai
540 IX    |                  felnyitva azt, bebocsátá az új szultánt rajta.~Csak
541 IX    |               közül, kik inkább választák az örökös szerelemtelen rabságot,
542 IX    |              szerelemtelen rabságot, mint az új padisah kegyeit; és azok
543 IX    |               nagy változás után is, mely az egész országot úgy felzavarta,
544 IX    |                  Annyi mosolygó arc közül az övé volt az, mely elé a
545 IX    |            mosolygó arc közül az övé volt az, mely elé a boldogsága gyönyörében
546 IX    |           elragadtatással sietett, ő volt az, akit keblére emelt, kinek
547 IX    |                   a szerájban – üdvözölni az új szultánt. Csak a lázadók
548 IX    |             elégszer, s nem került még ki az a dárda a kovács kezéből,
549 IX    |                  pofoncsapás után szokott az ember szeme vetni, s repülünk
550 IX    |                   szeme vetni, s repülünk az ég felé, és ha tele volna
551 IX    |                fogadták, s midőn átlépett az ajtókon, ismét keresztbe
552 IX    |                  napjain lehet látni, már az előterem, melyet gyékények
553 IX    |                szalmagyékényekről, mikkel az be szokott terítve lenni,
554 IX    |          virágokkal, s gyöngybokrétákkal. Az emelvényen álló szófa lábainál
555 IX    |          elhomályosítá a ragyogvány, mely az új padisahról szerte tündökölt,
556 IX    |                  orcáját láthatta volna.1~Az arany tróntámla mögött,
557 IX    |                  mindig.~Viselete most is az volt, ami eddig. Egyszerű
558 IX    |                   körüljártatá tekintetét az ülő főurakon, és nem talált
559 IX    |         leereszkedéssel.~– Amit kívántam, az már teljesült – szólt Halil,
560 IX    |             emeltelek. Én jól tudom, hogy az ily szolgálatoknak mi szokott
561 IX    |                   ér, kívánj jutalmat, és az, mielőtt kimondtad, meg
562 IX    |                   dicső padisah! Minthogy az érdem nem enyim, hanem népedé,
563 IX    |               jutalom is legyen azé, akié az érdem. Jobbágyaidat egy
564 IX    |                 Halil Patrona kívánatára.~Az emelkedő ordítás, mely nemsokára
565 IX    |                tanúsította a hatást, amit az izenet gerjeszte.~– És most
566 IX    |                    s kövesd néped hívását az Ejub-mecsethez, ahol ősi
567 IX    |                rögtön, hogy egy óra múlva az Ejub-mecsetbe fog bevonulni,
568 IX    |                 felé, s sűrűen elfoglalta az utcákat és a háztetőket
569 IX    |             előtte csak két férfi járult: az egyik Musszli, a másik Halil
570 IX    |             Patrona nevét, mint Mahmudét.~Az utósó ágyúszó elhangzása
571 IX    |         elhangzása tudatá, hogy a szultán az Ejub-mecsetbe megérkezett.~
572 IX    |                Ejub-mecsetbe megérkezett.~Az Aja Szófia-mecset imámja,
573 IX    |                meg mert jelenni, mindenki az ő szavainak hódolt. A nép
574 IX    |                  amidőn harmadszor kiáltá az istent, egyszerre megnémultak
575 IX    |                  a szószékről halottan.~– Az Ahmed néma átka! – súgá
576 IX    |                  átka! – súgá körös-körül az elszörnyedt népség.2~
577 X     |                   főurak kedvét keresték.~Az ozman népnél nincsenek született
578 X     |                egyet fordulhat a világ, s az utolsó lett az első.~Az
579 X     |                   világ, s az utolsó lett az első.~Az országot még most
580 X     |                   az utolsó lett az első.~Az országot még most is a szatócs
581 X     |      halvet-ünnepet rendelt a szultán.~Ez az asszonyok ünnepe, midőn
582 X     |                 senkinek sem szabad járni az utcán, csupán csak az asszonyoknak;
583 X     |               járni az utcán, csupán csak az asszonyoknak; ilyen boldog
584 X     |               semmiféle rangon levő férfi az utcákra ki ne lépjen, sem
585 X     |              halálára lesz a kíváncsiság. Az utcákon rendet tartó fehér
586 X     |      kihirdettetik a sorompóknál is, hogy az idegenek tudjanak őrizkedni.~
587 X     |              nélkül máskor sohasem szabad az utcán megjelenniök, egyik
588 X     |             látogatóba mennek a másikhoz, az utcákon, a vásártéreken
589 X     |             tetszeni szokott, árulnak, és az árulók is mind asszonyok.~
590 X     |            énekelve, citerázva megy végig az utcán, pompás pillangó öltözeteik
591 X     |                 hangzatos csevegés hallik az egész roppant városban,
592 X     |                két szultán uralkodónéját, az egyedül büszke asszonyt
593 X     |              jajgatás, sikoltozás hallik: az elöl száguldó eunuchok valami
594 X     |               csak a vérnyomok vannak még az utcán, s táncolva, dalolva
595 X     |                   ama sikoltozások is nem az örömhangok közé tartoztak.~
596 X     |                örömhangok közé tartoztak.~Az Atmeidánon ezalatt fesztelenebb
597 X     |                 kerek szőnyegen táncolnak az utcai bajadérek, kiket egykor
598 X     |                  elzáratott a börtönbe, s az átalános népmozgalom szabadítá
599 X     |                művészet.~Egyszerre egyike az utcai táncosnőknek ujjongva
600 X     |                   mindenkit magával ragad az ittas lelkesülés árja, már
601 X     |               hoznak, Halil Patrona neje, az ünnepelt népfőnöké, s mindig
602 X     |                  aki leghatalmasabb ember az országban, s kinek neje
603 X     |                   neje legszelídebb hölgy az ég alatt.~Egyszerre, amint
604 X     |              szembe. A szultánnő kísérete az. A másfél ezer odaliszk
605 X     |                 kivihetlenséggel határos, az egész szemközti tér tömve
606 X     |                 leverték, földre gázolták az ellenállókat, s egy pillanat
607 X     |                 melyben a szultána forog, az egész tér el volt lepve
608 X     |                villogó szemekkel rohantak az odaliszkokra, ha itt-ott
609 X     |                  lenéző tekintetet vetett az agára.~– Látszik, hogy nem
610 X     |                   Íme, lássad! Gül-Bejáze az, aki téged megállít, és
611 X     |                  előtt. Mind nem használt az. Szavait elnyelé a vad bacchánsnők
612 X     |               ettől. Amott a szégyen, itt az ijedtség. Egy büszke nőnek
613 X     |         kétségbeesésével emelé fel ökleit az ég felé, és nem tudott mit
614 X     |                 Férfi! – ordítá egyszerre az egész tömeg felbőszülten,
615 X     |                    mert átkok hatalma van az ő ujjaiban; kinek elég ujjával
616 X     |            valakire, bárminő távol legyen az, összeesik és meghal, és
617 X     |                nevét kell kimondani, hogy az kínokat érezzen minden belső
618 X     |              társa.~Ezt mondva eltávozott az ablaktól Ahmed, hova őt
619 X     |                    Mahmud csak mosolygott az egész beszéd alatt, de ki
620 X     |                   kellene-e folyni, midőn az én könnyeim folynak?~Mahmud
621 XI    |                   A nap lemenőfélben van, az Aranyszarv víztükre felragyog,
622 XI    |             lobogó és vitorla libeg-lobog az alkonyi szélben.~Gül-Bejáze
623 XI    |           Gül-Bejáze ott fekszik mellette az ottománon, szép fejét a
624 XI    |                 Gül-Bejáze nem ismeri ezt az írást, ránézve idegen jegyek
625 XI    |                Halil arcára.~– Minő könyv az, melyet olvassz? – kérdi
626 XI    |                   ezen könyvnek?~Nem rege az, nem tündérmondák, nem mulattató
627 XI    |            kérdezd a müzülmántól, hogy mi az a Takimi Vekai, mert elszomorodik
628 XI    |                    palotai írnok), miután az abdesztánt (ima előtti mosdást)
629 XI    |                 ég felé emelve a fatehát (az Alkorán első fejezetét)
630 XI    |            fejezetét) elmondtam, felmenék az Ujuk Kúlé tornyába, melyből
631 XI    |             mondott.~A gyaurok már látják az idegen hadak sátorait felvonva
632 XI    |            szultán kincstárát) kifosztva, az igazhívőket a karadzs (kivégeztetés)
633 XI    |                holnap!… holnap!…~De Allah az isten, ki megvédi az ottománok
634 XI    |                Allah az isten, ki megvédi az ottománok padisahit. Odzsákjaik (
635 XI    |    szétterjeszteni. Allah akbár! Hatalmas az isten!~És a bash-ráik (hajóskapitányok),
636 XI    |           jegenyék emelik szűk sudaraikat az ég felé, vágynak bírni a
637 XI    |               bírni a meleg tájat, melyen az olajfa, a fabagó, a lestiszk,
638 XI    |                   a pálmák koronái emelik az eget. Az apák fiaiknak ujjal
639 XI    |                   koronái emelik az eget. Az apák fiaiknak ujjal mutogatják
640 XI    |                   veszik kezökbe a kardot az ozmanlik ellen, és harcolni
641 XI    |                Ámde még itt nem végződnek az ő napjaik napjai: ellent
642 XI    |                állani, mint a szalamándra az égő parázs között.~Az évek
643 XI    |         szalamándra az égő parázs között.~Az évek múlnak a világ felett;
644 XI    |                     olmaz!” Ez nem lehet. Az anatoli fanár és a rumili
645 XI    |            jelölni.~Sokkal későbben leend az, minekutána huszonhárom
646 XI    |                  fel énelőttem a próféta, az El-Asször ima idejétől kezdve
647 XI    |                  legyen törölve onnan, és az őrangyalok más sorokat írjanak
648 XI    |                 sorokat írjanak helyette.~Az eszme nem müzülmánhoz illő;
649 XI    |              halandókra bízva. Szegénység az ember gondolatja; összerak
650 XI    |                 lett belőle: miért gondol az ember a holnapi napra?~Az
651 XI    |                 az ember a holnapi napra?~Az éj lassankint leszállt,
652 XI    |                   Mohamed rászul Allah!”~(Az isten felséges! Az isten
653 XI    |               Allah!”~(Az isten felséges! Az isten hatalmas! Egy az isten
654 XI    |                    Az isten hatalmas! Egy az isten és Mohammed az ő követje.)~
655 XI    |                  Egy az isten és Mohammed az ő követje.)~S néhány perc
656 XI    |                 ismét:~„Jöjjetek el népek az istennek nyugalmába, az
657 XI    |                   az istennek nyugalmába, az igazságnak helyére, jöjjetek
658 XI    |                  elronták birodalmát, ott az égben is megszüntetett az,
659 XI    |                 az égben is megszüntetett az, s háromszor kellett újra
660 XI    |                   Még egyszer széttekinte az elsötétült városon, s nagyon
661 XI    |          fejedelmi család tagja, Musszli, az öreg Vunli, Mohammed dervis
662 XI    |             mondott.~– Müzülmánok! Tegnap az abdesztán előtt olvasék
663 XI    |          mohamedánok mind.~– Eme könyvben az ottomán birodalom végromlása
664 XI    |                 van megjósolva. Eljövendő az év, a nap, melyen nem fogják
665 XI    |              miknek szavát Allah gyűlöli. Az igazhívők fejeivel a gyaurok
666 XI    |                    Mash Allah! Legyen meg az isten akaratja – szólt az
667 XI    |                 az isten akaratja – szólt az öreg Dervis Mohammed reszketeg
668 XI    |                   lélekkel hallgatá végig az ősz Vunli beszédét a paradicsom
669 XI    |         paradicsom örömeiről.~– Mind szép az, és mind való, amiket mondtál,
670 XI    |                mondtál, de eszedbe jusson az, mit a próféta meghagyott
671 XI    |                   megítéltetéséről. Midőn az Azráel angyal csendesen
672 XI    |                    hogy védelmeztétek meg az igaz hitet, a hazát a hitlenek
673 XI    |               mindent, ami rám bízatott”; az ő lelkeik az Izmail kútjában
674 XI    |                   bízatott”; az ő lelkeik az Izmail kútjában fogják elvárni
675 XI    |                   láttam a veszélyt, mely az ozmán népet fenyegette,
676 XI    |                   vasvesszőkkel verik meg az angyalok, s lelkét bevetik
677 XI    |            vermébe, s ott fog vesztegelni az ítéletnapig. És midőn az
678 XI    |                  az ítéletnapig. És midőn az Izrafil angyal tárogatója
679 XI    |            csodakép Sáfa hegyéről felírva az emberek homlokára e szót „
680 XI    |              Gyaur” (hitlen), midőn eljön az Aldallaja (Antikrisztus),
681 XI    |                  Antikrisztus), s eltörli az ozmánok népét; midőn leszáll
682 XI    |                  adatott a kard és fejébe az ész, hogy tartóssá tegyétek
683 XI    |                  ha majdan kérdezni fogja az ércszózat: „Láttátok-e a
684 XI    |                 sohasem mulasztottátok el az abdesztán, güfül és tüharet
685 XI    |                 és tüharet mosódásit, sem az ötrendbeli namazát imáit;
686 XI    |                   s megkerültétek hétszer az Arafát hegyét, s hajigáltátok
687 XI    |                  s hajigáltátok a köveket az ördög ellen a Dzsemret völgyében,
688 XI    |                ellen, megbocsáthatja neki az; de aki vétett önmaga ellen,
689 XI    |                önmaga ellen, kitől kérjen az bocsánatot? Jaj tinektek
690 XI    |                mégis álmodunk. Mert midőn az Alsirát hídra fogunk lépni,
691 XI    |            mélységbe, le a pokolba és nem az első pokolba, a Jehennába,
692 XI    |                 pokolba, a Jehennába, hol az igazhívők bűnhődnek, nem
693 XI    |                    és nem a Száirba, mely az eretnekeké, sem a Szakárba,
694 XI    |             hetedik pokolba, melynek neve az Al-Haviját, hol azok fetrengenek,
695 XI    |         fertőztetni!~E szavak megrendíték az egybegyűltek lelkeit. Minden
696 XI    |            sarkpontjaira kötött háló volt az, mellyel Halil Patrona megkötözé
697 XI    |            Patrona látnoki ihlettel szólt az egybegyűlt férfiakhoz~–
698 XI    |              elkövetve, melyek megrontják az ozman népet. Amíg őseink
699 XI    |                 selyemben, bársonyban jár az ozman nép, ellenségeinek
700 XI    |              tisztelettel hajol meg a nép az utcán, ily szavakat mondott
701 XI    |                 mondjam: nincsen Allah!”5~Az egybegyűltek elszörnyedve
702 XI    |                  csillapodott el közöttük az iszonyat moraja.~– Ki volt
703 XI    |                     A gazdagság rontá meg az ozmanlik szívét. Kik vezetik
704 XI    |                  a kizlár aga rabszolgái, az izoglánok, kiknek fajtalansága
705 XI    |             kincsei, palotái, örömleányai az új kegyencre jutnak, s őt
706 XI    |                   is úgy megrontják, mint az elébbit; és amíg e paloták
707 XI    |                  és amíg e paloták állnak az édes vizek mellett, több
708 XI    |                  fel e palotákat, mert él az Isten, hogy különben e paloták
709 XI    |              sincs azokban. Rendüljön meg az egész kőország; aki csak
710 XI    |                   a többinél, mind vétkes az. Emeltessenek fel azok,
711 XI    |                  kik pénzért meg vettétek az ország egy részét, s pénzért
712 XI    |             baltadzsi ki hagyta menekülni az éjszaki császárt, a fehér
713 XI    |                   a szultánhoz. Jaj volna az ozman népnek, ha nem találkoznék
714 XI    |                   amennyire szüksége van.~Az összegyűltek ezzel hirtelen
715 XI    |              névsort készítettek, melyben az ország minden főhivatalaira
716 XI    |               száműzötteket visszahívták; az idegen műveltségű Maurocordato
717 XI    |                  ő azt, hogy nem dicsvágy az, ami belőle szól, hanem
718 XI    |               levegőhöz ne jöhessen, s ha az első kérést megadta, a másodikat
719 XI    |              másodikat meg ne tagadhassa.~Az új nagyvezért melléknevén
720 XI    |                     A szultán cselekvé, s az ő tetteit tudta nélkül meg
721 XI    |                  a csúf palotákat, melyek az édes vizek mellett vannak,
722 XI    |                  kiöszk döntetett halomba az édes vizek mellett, s a
723 XI    |               elrontatott, hogy amint egy az Isten, úgy paradicsom is
724 XI    |         paradicsom is csak egy legyen, és az ne legyen a földön, hanem
725 XI    |                 ne legyen a földön, hanem az égben, s tanuljon küzdeni
726 XII   |            hízelegni.~Egész napokat elült az ozmán történetírók könyveit
727 XII   |                  előre alkotva – pedig mi az ember élete?~Gondolataiban
728 XII   |                mint takarják el szemeiket az őrző angyalok a diadalmas
729 XII   |               hall?~Egy gyermek csevegése az; egy csecsemő gyermeké.
730 XII   |                  örök hírt hágy maga után az ozmán történetekben, mint
731 XII   |                Istennel, avagy kitől hágy az Úr magának tanácsot adni?~
732 XII   |             ketten újra élnek benne.~Majd az ősz Janaki is belép, arca
733 XII   |           kinevezték, elmúlt minden kedve az élethez; mintha azt érezné,
734 XII   |           szüntelen álmos.~De újra nyílik az ajtó, s belép rajta a szeráj
735 XII   |              kegyencnőinek szokta küldeni az anyaszultánnő (valideh),
736 XII   |          szultánára.~Igen, ez utóbbi volt az.~Ahmed szultán parancsára
737 XII   |              bazáron vannak a rabszolgák; az elsők lettek az utolsók.
738 XII   |               rabszolgák; az elsők lettek az utolsók. Örülj a jelennek,
739 XII(1)|                   talán felötlő fog lenni az, hogy Halil, aki maga müzülmán
740 XII(1)|          megrontja, eltávozik Istentől és az apostolok parancsolataitól
741 XII   |           engedelmeskedni, rég vártak már az alkalomra, melyben őt elveszejtsék.~
742 XII   |              hadat Oroszországnak, amiért az Perzsiát fegyverrel segíti.
743 XII   |            odavivék a gyűlésbe.~A jeladás az volt, hogy amidőn Halil
744 XII   |                 fogja mondani indítványát az oroszok ellen indítandó
745 XII   |                   őket.~Halil felállt, és az összegyűltekhez fordulva
746 XII   |              hitet fenyegeti végromlással az ellen. Olyan ellen, melynek
747 XII   |               vagy megölettetik. A moszkó az, a moszkó.3 Apáink keveset
748 XII   |                sírni miatta. Hitünk ugyan az, hogy meg kell nyugodnunk
749 XII   |                    hogy el kellett veszni az ozman népnek, mert az égben
750 XII   |              veszni az ozman népnek, mert az égben akként határoztatott.
751 XII   |               jövend idő, amidőn széthull az ottomán birodalom, mert
752 XII   |                soha. És ha ki van jelölve az ellenség, melynek kardja
753 XII   |               elég erősek őt elemészteni? Az alkalom kínálkozó. A kozákok
754 XII   |                válaszolt neki:~– Nagy baj az egy országra nézve, ha elöljárói
755 XII   |            szatócs voltál, azért hagyj te az országok dolgainak békét,
756 XII   |                  hogy elárultatott. Éppen az által árultatott el, akinek
757 XII   |               tanultam soha egyebet, mint az Alkoránt, nem volt alkalmam
758 XII   |                  megcáfolják azokat, amik az Alkoránban vannak írva,
759 XII   |                   folyóvizen hajtották át az ozman seregeket, és fogyunk
760 XII   |                   életed becses. Szépíted az ellenség tetteit, hogy ne
761 XII   |               Abdullah basa háta mögé. De az teelőtted mind nem ellenséges
762 XII   |               elég bölcs vagy megelégedni az élet örömeivel. De jutalmadul
763 XII   |             ámbátor nem ismerem olyan jól az európai szokásokat, miként
764 XII   |                 te, s nem tudom, szokás-e az idegen nemzetek minisztertanácsaiban
765 XII   |              másikat, annak van igaza, és az határozott, hanem annyit
766 XII   |             annyit bizonyosan tudok, hogy az ozmán dívántanácsban verekedni
767 XII   |                 szándékból beszéltetek, s az a bűnös, aki a közügyek
768 XII   |              varázsló nyelvével kibeszéli az emberek szívéből a haragot.~
769 XII   |                  hogy át ne lássa, miként az ítélet ki van reá már mondva,
770 XII   |                   hárítania: neje és fia. Az utolsó nap estéjén levezeté
771 XII   |                 hívé: bölcsőjének ringása az. A nő szemei majd az égen,
772 XII   |              ringása az. A nő szemei majd az égen, majd a szélcsendes
773 XII   |                 mindenfelől. Csendes volt az est.~– Tudod-e hová viszlek
774 XII   |             mondád – szólt Halil, bevonva az evezőket, mert a támadó
775 XII   |                  aki téged nagyon szeret, az el fog vinni a csendes völgybe,
776 XII   |                 szólt Halil. – Bohó vagy. Az elválás rövid, csak az óhajtás
777 XII   |                    Az elválás rövid, csak az óhajtás hosszú. Neked jobb
778 XII   |             együtt. Hadd keressenek, mint az égről leesett csillagot;
779 XII   |                   nem hiszed a talizmánt? Az én talizmánom szívemben
780 XII   |             eltávozott a parttól. S amint az esthomályban tovább evezett,
781 XII   |                  hogy még most is ott áll az elhagyott nő gyermekével
782 XII   |               Korán reggel Halil Peliván, az óriás, tizenkét bosztandzsi
783 XII   |                eltávozának.~A dívántanács az orszlánház termében volt
784 XII   |                összegyűlve.~Együtt voltak az ulemák, a vezérek, a nép
785 XII   |                fogsz mondani, és társaid, az történjék meg. A nagyúr
786 XII   |               majd kikiáltatni a harc, és az emlékkaftányok is ott adatnak
787 XII   |                ott adatnak reátok.7~Ezzel az ulemák és Patrona hívei
788 XII   |              Patrona hívei levezettetének az eriváni kiöszkbe.~– Jöjjetek
789 XII   |                 arc tűnik elé. Aldzsalisz az, a szultána asszeki, háta
790 XII   |                 különös látvány lesz itt.~Az ajtók függönyei félregördülnek,
791 XII   |           intézett.~– Hiába írtad nevedet az enyim fölé, Patrona! – kiált
792 XII   |              enyim fölé, Patrona! – kiált az óriás, megcsóválva feje
793 XII   |               hajítja azt Pelivánra, hogy az éles hegyével annak bal
794 XII   |                vezették be a szófaterembe az eriváni kiöszkből, hogy
795 XII   |             kinevezést. Ezáltal lemondtak az ulemai rangról.~Így ölettek
796 XII   |             Patrona szemei voltak csukva, az ő ajkai lezárva.~Egyetlen
797 XII   |                fegyverre kapott, s tódult az Atmeidánra, három zászlója
798 XII   |                   között, melyet kívüle s az ottlakókon kívül kevesen
799 XII   |            leányának.~Midőn a zajongó nép az Atmeidánra hívta őt, egy
800 XII   |                   Janaki.”~Azzal felnyitá az ablakot a galamb előtt;
801 XII   |                   ablakot a galamb előtt; az gyorsan emelkedék fel, szárnyait
802 XII   |                 azzal követé a zajongókat az Atmeidánra.~Sztambulban
803 XII   |                    s azután békesség lett az országban.~Janaki is elesett.
804 XIII  |                                     XIII. Az üres hely~Minden elcsendesült
805 XIII  |                  azt felnyissa.~Nem Halil az, hanem egy galamb. Postagalamb –
806 XIII  |                  Alkonyatkor ismét kiment az útra, mely a völgyből kivezet.
807 XIII  |               levelet, mondva, hogy ebben az van, miszerint Halil ma
808 XIII  |              tehát jó vacsorát készítsen. Az nem tudott olvasni, és elhitte.~
809 XIII  |                 van ő – szólt Gül-Bejáze, az üres helyre mutatva, s odarohant,
810 XIII  |                 tányérjára, s örült, hogy az milyen jólesik neki.~Vacsora
811 XIII  |                   alkonyatkor újra kimegy az útra, s midőn visszajön,
812 XIII  |             szóljon felőle senkinek, mert az könnyen Halil életébe kerülhetne.~
813 XIII  |                   Azóta régen omlatag por az ő teste, melynek a halál
814 XIII  |               Évekig, hosszú évekig eljár az hozzá minden este.~S midőn
815 XIII  |                nagyon jól tudja azt, hogy az ő apját, Halil Patronát