1-500 | 501-748
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | óta foly a harc a síiták és szunniták között.~Perzsia,
2 I | Törökország, Arábia, Egyiptom és a berber ország a szunna
3 I | híveié.~Sok vér, sok pénz és sok átok és sok árulás pazaroltatott
4 I | vér, sok pénz és sok átok és sok árulás pazaroltatott
5 I | árulás pazaroltatott már el, és mégsem derült ki, hogy a
6 I | szent: Ali, Abu-Bekr, Omár és Ozmán. A síiták azt állítják,
7 I | mind a négyen azok voltak. És bizonyára nagy bohók a síiták,
8 I | szüntelen viruló tulipánjaival és szeráji hölgyeivel, kik
9 I | hölgyeivel, kik még szebbek és szebben virítnak a tulipánoknál.~
10 I | melyben a szeráj s a Pera és Galata külvárosok házsorai
11 I | egyik halomrul a másikra, és mindegyik halom oly zöld,
12 I | kikövezve, kiseperve csupa kő és kémény minden; itt minden
13 I | benőve mind buja fűvel és sűrű ciprussal; csak a turbános
14 I | elsötétülnek, a rumili hisszár és anatoli hisszár tömör alakjai
15 I | minél hamarább biztos zár és födél alatt lenni, s nagy
16 I | s amennyiben arcvonásait és termetét a félhomályban
17 I | nyomai látszanak a félelemnek és azon kényelmetlen tétovázásnak,
18 I | az estebédre bevásált hal és hagyma elégséges lesz-e
19 I | bólintott fejével.~– Tehát jer, és kövess!~Az idegen kezet
20 I | háztetőnél a felfutó tök és szőlő indái összekapaszkodnak,
21 I | mögött egész bátorsággal, és rá se nézz, mikor elmegyünk
22 I | markával megragadá gallérát, és odarántá magához.~– Khair
23 I | Ninini! – szól kacagva és csúfolódva a janicsár. –
24 I | kezedet, lábadat, orrodat és füledet, úgy akasztalak
25 I | még egypár ütést karjaira és vállára kiállott, miközben
26 I | is emlékül. Peliván bor- és vereségtől elgyalázva ott
27 I | folyosószerű menedéken áthatolva, és azután még mindenféle kerteken
28 I | még mindenféle kerteken és búvóhelyeken keresztül-kasul
29 I | szomszédja folyosóján, udvarán és tornácán keresztül juthatott
30 I | szögletben, néhány fatányér és fatál egy korsóval valami
31 I | azt Patrona ősi tűzkővel és taplóval meggyújtotta, egy
32 I | egyebe, mint egypár apró hala és néhány szép rózsapiros hagymája,
33 I | hogy azokat a halakat hol és hogyan fogják? Mi módon
34 I | tiszta víz magasztalásával, és ezeket Patrona mind könyv
35 I | Allah könyörült rajtok, és elvezette őket az oáz forrásaihoz –
36 I | legpompásabb lakomában részesül, és jól esett neki étel és ital,
37 I | és jól esett neki étel és ital, és megelégedve kelt
38 I | esett neki étel és ital, és megelégedve kelt föl a gyékényről.~
39 I | ily elégedetten szörbettel és cukros gyümölcsökkel rakott
40 I | kétszáz odaliszk táncolt és énekelt!~– Már most eredj
41 I | számára készítve a szőnyeg és bőrvánkos, melyen aludjék.
42 I | Nyilván egyetlen szőnyeg és vánkos, mely a házban találtatott,
43 I | felhoztad nekem szőnyegedet és vánkosodat. Hát te magad
44 I | előveszem a másik szőnyegemet és másik vánkosomat, s alszom
45 I | pénzt, derék csorbadzsi, és ha megengeded, hogy még
46 I | bevásárolt mindenféle ennivalót, és lelkiismeretes dolognak
47 I | hozott neki a sütőktől és cukorral bánó mesteremberektől
48 I | paprikákat dióval megtöltve és mézben kifőve, s más egyéb
49 I | dolgokat, miknek látására és ízleltére Janaki ordítani
50 I | igen emlegesse a szultánt, és ne kiabáljon olyan nagyon.~
51 I | levelet akarok írni valakinek, és ma azután isten hírével
52 I | hírével elhagyom házadat, és tovább megyek.~Halil elment,
53 I | lepecsételte, letette a szőnyegre, és azután véve ismét a botját,
54 I | azután véve ismét a botját, és megkérte nagy háládatos
55 I | haza, s vegyed a levelet és pénzt, s vidd el annak,
56 I | magad adtad volna neki.~– És ígérd meg nekem, hogy kényszeríteni
57 I | lesz, ha feltöröd a levelet és elolvasod, ekkor megtudod,
58 I | egy levélhez, ha feltöri és elolvassa.~A levélben pedig
59 I | gyülekeztek oda, Patrona és a pénzváltó ismerősei, s
60 I | meg kell tartania a pénzt. És amiatt egész éjjel nem tudott
61 I | levő Csiragán palota előtt és találkozik a padisáhval,
62 I | Damad Ibrahim a nagyvezér és a kiaja bég és a kapudán
63 I | nagyvezér és a kiaja bég és a kapudán basa és a főimám,
64 I | kiaja bég és a kapudán basa és a főimám, Ispirizade kíséretében
65 II | volt; dohányt, csibukot és pipaszárokat árult. Áfiont (
66 II | sátán) küldé az igazhivőkre, és az nem egyéb, mint a dzsinnek (
67 II | forgatni, lenyelni, felszíni, és ettől következik a romlás
68 II | rájuk, mind maradékaikra, és az egész mozlemin népre!
69 II | neki untig elég is volt, és sohasem jutott eszébe, hogy
70 II | építeni, basákat tenni le és fel, uralkodni, parancsolni;
71 II | piaszter; ez olyan sok volt és olyan kevés ránézve, hogy
72 II | játékszeréül, a szép cserkesz és georgiai szüzeket, kiknek
73 II | haja sűrű, tud táncolni és énekelni s mindenféle női
74 II | ígértek érte, jöjjetek ide, és nézzétek meg, ki ád többet
75 II | megtekinteni a kikiáltott rabnőt, és ez volt Halil Patrona. Talán
76 II | az árát mindenki láttára és hallatára.~– Nem tudod,
77 II | mire alkalmas, nem ócsárlom és nem magasztalom, senkit
78 II | biztatok, hogy vegye meg, és senkit, hogy ne vegye meg.
79 II | ajkakat láthassam mindig. És minő halovány arc! Jól nevezték
80 II | szólt a kikiáltónak –, és ne mutasd meg senkinek,
81 II | te lássad, hozd a pénzt, és vigyed a lyánt.~Halil bement
82 II | tevé az odaliszk kezét, és otthagyta azt nála.~Halil
83 II | amit látsz benne, az enyim és tiéd; igaz ugyan, hogy mindaz
84 II | találsz, de járhatsz szabadon, és senki nem néz utánad. Íme,
85 II | rakott eléje a piláfból, és kínálta megható szóval,
86 II | evést, odafordula Halilhoz, és alig hallható hangon rebegé:~–
87 II | fejét csóválta.~– Ilyen ifjú és már meg akar halni. És most
88 II | ifjú és már meg akar halni. És most nem akarsz meghalni
89 II | dobogását észrevette volna; és most, midőn a szép hölgyet
90 II | éjhaja sátorával eltakarja, és bársony karjaival átöleli,
91 II | a gyönyör, a vágy miatt!~És mégsem tudta, hogyan szólítsa
92 II | mellé. Egészen hozzá közel.~És most még kevésbé tudta Halil,
93 II | felelt neki suttogva. És Halil mindinkább hevülni
94 II | megragadá a leány kezét, és ajkaihoz szorítá azt. Oly
95 II | szenvedélyittasan ölelé át a leányt, és amint keblére voná, és magához
96 II | és amint keblére voná, és magához szorítá, hosszan,
97 II | rebegé magában:~– Szűz Mária…~És a leány hosszú fekete haja
98 II | voltak csukva, az ajak zárva és elkékülve. Holt, holt, halott!…~
99 II | azon percben holt vagyok, és holt maradok, amíg ismét
100 II | amíg ismét el nem bocsát, és ajkai megfagynak rajtam,
101 II | ajkai megfagynak rajtam, és szíve visszaborzad tőlem.
102 III | távozott el, s a kapu agaszi és az anaktár oglán (főajtónálló
103 III | anaktár oglán (főajtónálló és kulcstartó) sietnek nyitni
104 III | aki italát tartja készen, és a tirnakdzsi basi, aki körmeit
105 III | Mindezek a legnagyobb hódolat- és tisztelettel hajolnak a
106 III | ragyognak elő a topázból és dalmatinból rakott arabeszkek.
107 III | darabja gyémánt-, rubin- és gyöngyöktől ragyog, s ujjai
108 III | e pompában örömét leli. És arca illik ennyi fény közé.
109 III | szerette a szép virágot és a szép asszonyt; volt is
110 III | érdemesítesz arra, leghatalmasabb és legkegyelmesebb úr, hogy
111 III | elvitetett. Reggeltől estig és estétől reggelig kutattam
112 III | senki fel ne merje venni, és ahová ő pipája hamvát kiveri,
113 III | helyet mindenki kerülje, és rá ne merjen arra gázolni.
114 III | történtek vele a szerájban és a kiaja bég s Damad Ibrahim
115 III | Ibrahim fővezér kioszkjában és a fehér herceg háremében.
116 III | gyönyörűség látni e leányzót, és könnyen eszét vesztheti
117 III | szép virágszál csak nézni és nem letörni való, hogy azon
118 III | letörni való, hogy azon szép és a paradicsom húrijait megszégyenítő
119 III | megszégyenítő alak egyszerre holt és merevvé válik, amint férfi
120 III | amint férfi keze érinti őt, és e halálhidegségből sem a
121 III | bírta őt felébreszteni.~– És utánajártál, hogy mi történt
122 III | akarta ölelni, keblére vonta, és íme, a leány holtan rogyott
123 III | előle, csak a khasz-oda basi és a kapu agaszi maradtak mellette.~
124 III | szolgája: Abdullah, a főmufti és Damad Ibrahim, a nagyvezér,
125 III | szabadon járhat ki s be, és abban neki semmi öröme nincsen.~–
126 III | inte a khasz-oda basinak és a kapu agaszinak, hogy vonuljanak
127 III | fehérebb, mint az elefántcsont, és simább, mint a bársony.
128 III | látja, elfeledi Sztambult és a hadsereget és a háborút
129 III | Sztambult és a hadsereget és a háborút és az idegen követeket,
130 III | hadsereget és a háborút és az idegen követeket, s ez
131 III | hárman, Aisah, Hadissza és Emina ültek a nyílpiacon,
132 III | nőnek boldogságot hoznak, és amelyek az istifán (diadém),
133 III | gyűrű, az öv, a karperec és a kösöntyű.1 Mellettük ismét
134 III | reisz effendik, muderriszek és sejkek nagy serege foglalt
135 III | nagy serege foglalt el. És a szeráj előtt három magas
136 III | elefántok húztak nagy kerekeken, és három kert, melyben minden
137 III | cukorból vala készítve, és ekkor elkezdék a fővezérek
138 III | a kizlár aga képviselte, és azok mind megajándékoztattak.
139 III | nászajándékokkal, száz teve virággal és gyümölccsel megrakva, egy
140 III | arannyal, drágakövekkel és tündöklő fátyolokkal; két
141 III | jöttek a nagyvezér kísérői, és dzsiridhajításban gyönyörködteték
142 III | egy sátorban faembereket és egy eleven kentaurt játszattak,
143 III | eleven kentaurt játszattak, és az egyiptomi kard- és abroncstáncosok,
144 III | játszattak, és az egyiptomi kard- és abroncstáncosok, az indu
145 III | az indu szemfényvesztők és kígyótáncoltatók, akik után
146 III | versezetet olvasott fel, és azt megmagyarázta szépen.
147 III | húztak nagy hengereken, és utánuk a topidzsik (tüzérek),
148 III | elé, ágyúkkal megrakva, és azokból lövöldöztek. Ismét
149 III | akik után ismét majmok és medvék játszottak furcsa
150 III | következett a céhek elvonulása és a janicsárok megvendégelése,
151 III | a cukorkertekkel együtt, és a lámpaünnepély, melyben
152 III | hogy a lámpák virágoznak és a tulipánok világítanak;
153 III | világítanak; a rumili hisszár és az anatoli hisszár ágyúi
154 III | az ünnepélyek boldogíták, és semmivel sem lehete annyira
155 III | kegyencévé, hogy a tulipánok és lámpák ünnepélyét feltalálta,
156 III | ünnepélye” ismét új eszme volt, és a „cukorkerteké” szinte.
157 III | beszédet.~– Legkegyelmesebb és leghatalmasabb úr. Légy
158 III | csatában Damaghan, Derechár és Ispahan mellett tönkreveri
159 III | percben hajóra szállani; pénz és eleség ezerötszáz teve hátán
160 III | derekadat Mahomed kardjával, és szállj le a seregek közé,
161 III | kinek hosszú az éjszaka, és aludni nem bír.~Ahmed szelíden
162 III | világítva az egész város, lámpák és tulipánok ragyogtak a puszpángfák
163 III | a puszpángfák kertjeiben és az „édes vizek” körüli kiöszkök
164 III | udvarain, s mozgó pálmafák és cukorból készült kertek
165 III | utcákon kerekenjáró gályák és várak sétáltak végig. Egy
166 III | Azzal a főpap visszavonult, és elhallgatott.~De előlépett
167 III | állt meg a padisah előtt és szólt.~– Óh, uram! Allah
168 III | hónapig folyvást nőttön-nőtt, és amíg megnőtt, Sztambul alatt
169 III | meghallgatni, böjtöt rendelj és hamvazó napot az örömünnep
170 III | mint a Prut vize mellett és Eriván hegyei közül, mint
171 III | neheztelj ősz szakállamra, és büntess meg vakmerőségemért;
172 III | ijedtséggel kiáltok hozzád és a prófétához: segítsetek!~
173 III | kötöm a próféta kardját és a veszély zászlaját kezembe
174 IV | mentek be hozzá csibukot és dohányt vásárolni, minthogy
175 IV | azt a szép halovány arcot, és gyakran közelebb csúszott
176 IV | ismét visszakapta fejét, és ha olykor fel talált ébredni
177 IV | aki szinte magányos ember és papucsokat foldoz, s ilyenformán
178 IV | tiszteletre méltó férfi.~– És miért nem hálhatok te nálad?~–
179 IV | ketten vagyunk a háznál, én és egy rabnő.~– Hát nem tesz
180 IV | csónakban, melyet kajmánok és krokodilusok őrzenek, inkább
181 IV | mely tele van skorpióval és skolopendrummal, avagy a
182 IV | beszélnek, hogy rabnőt vett, és azt szolgálja.~– Te mondád.
183 IV | ladikban, mulatozni. A zene és énekhangok odacsaltak egy
184 IV | háremben, az én akaratom és az ő akarata ellen. Hanem
185 IV | más vért soha, mint tulok- és ökörvért, hanem annyit mondhatok,
186 IV | a tűzhely mellett állt, és Halil vacsoráját főzve,
187 IV | hajítva, odarohant a rabnőhöz, és térdre borulva előtte, kezeit,
188 IV | orcáját össze-vissza csókolá, és a leány odaomlott vállára,
189 IV | leány odaomlott vállára, és átölelte a férfi nyakát,
190 IV | átölelte a férfi nyakát, és sírt mind a kettő, és egyik
191 IV | nyakát, és sírt mind a kettő, és egyik rebegte e szót: „leányom!”
192 IV | atyám!”~Halil csak bámult, és nézett reájuk.~Janaki pedig
193 IV | állva, ég felé emelé kezeit, és hálákat adott istennek,
194 IV | neki, hogy őt kiválthassam, és mint szabad nőt adjam át
195 IV | Gül-Bejáze mosolygó ajkaira, és egy csókot kért azokról.~
196 IV | Janaki megfogá leánya kezét, és az ő kezébe tevé azt.~Halil
197 IV | ajkait csókra nyújtani, és még mindig nem hitt szemeinek,
198 IV | fog halni, halovány lesz és hideg, csak amidőn végre
199 IV | végre ajka ajkihoz forrott, és keble keblén dobogott, és
200 IV | és keble keblén dobogott, és érzé a visszaadott csókot
201 IV | érzé a visszaadott csókot és a szív meleg dobogását,
202 IV | hívé csak el boldogságát, és azután hosszan-hosszan tartá
203 IV | hosszan-hosszan tartá őt kebléhez és ajkát ajkaihoz szorítva,
204 IV | ajkát ajkaihoz szorítva, és boldogabb volt, mint akik
205 IV | a paradicsomban vannak.~És azután leültették maguk
206 IV | férj, kezükbe vették kezeit és hízelgének neki és ölelték.
207 IV | kezeit és hízelgének neki és ölelték. A leány csókot
208 IV | ölelték. A leány csókot és ölelést kapott, akár jobbra,
209 IV | jobbra, akár balra hajolt, és arca nem volt halovány többé,
210 IV | hullott. Igérte atyjának és férjének, hogy sokat, igen
211 IV | arccal, összecsapá a kezeit, és elkezdett csodálkozni, mindjárt
212 IV | kényszeríté, hogy üljön közéjök, és Gül-Bejázét megcsókolta,
213 IV | Gül-Bejázét megcsókolta, és monda:~– Látod, kedves szomszéd,
214 IV | ez most az én feleségem; és ezentúl szeretni fog engem,
215 IV | ezentúl szeretni fog engem, és én nem leszek az én rabszolgálóm
216 IV | üdvözöld őket, s azután egyél és igyál velünk.~Musszli odalépett
217 IV | Musszli odalépett Janakihoz, és megcsókolá annak vállát;
218 IV | fordulva, kezét a földhöz és homlokához értette, s leült
219 IV | az eléhozott vánkosokra, és lakmározott velök.~Janaki
220 IV | Musszli átszaladt házához, és hozott át egy ezüsttel kivert
221 IV | nagyon jól tudott verni, és igen érzékenyítőn tudott
222 IV | mellette énekelni, s így bor és zene és szép hölgy csókja
223 IV | énekelni, s így bor és zene és szép hölgy csókja mellett
224 IV | volt a bortul, Gül-Bejáze és Halil a szerelemtől, egyiknek
225 IV | Ülj le, derék müzülmán, és tarts velünk.~A berber basi
226 IV | basi szót fogadott. Evett és ivott, mint aki három nap
227 IV | ajkai nedvesek legyenek, és mondott regét:~– Volt egyszer
228 IV | partot, mindnyáját elfogja, és rabul magával viszi.~Szegény
229 IV | fényes víztükröt szemeivel, és kérdi a haboktól: leányom
230 IV | ki tud felőle?~(A férj és apa szemei önkénytelen megteltek
231 IV | arcát, termetét, szépségeit. És midőn Iréne e magasztalásokat
232 IV | mint a jégeső verte víz, és teste bélpoklos, hogy undorodnék
233 IV | atyáink sem ismertek.~Fény és pompa, virágok és szőnyegek
234 IV | Fény és pompa, virágok és szőnyegek ékesíték a roppant
235 IV | drágakövekkel volt kirakva, és a padozat csupa merő gyöngyházból
236 IV | a földön kirakva virágok és madarak a legcsodálatosabb
237 IV | Hiszen csak mese ez, és képzelt terem, amelyről
238 IV | volt egy nagy szökőkút, és abból illatos rózsavíz szökellt
239 IV | látszott derengeni, az ámbra és burnut füstjéből támadt
240 IV | jobban mint minden pompa és ragyogvány lepé meg Irénét
241 IV | karcsú, de vállban széles és gömbölyű, hófehér nyakát
242 IV | gömbölyű, hófehér nyakát és karjait igazgyöngy füzérek
243 IV | körüle énekeltek, táncoltak és füstölőt hintének, fölötte
244 IV | melyen mindenféle alakú és színű cukorgyümölcsök függtek,
245 IV | szultána előtt. Iréne leborult, és amíg ott arccal a földön
246 IV | meg engemet ezen helyen, és midőn hívlak, szabadíts
247 IV | volt, szemöldeit feketére, és haját kenjék be illatos
248 IV | illatos olajjal, nyakára és karjaira pedig fűzzenek
249 IV | odaliszknak veté a kendőt, és az nagy szerencsének tartatott,
250 IV | valami nehéz hullana a vízbe, és másnap rendesen egy-egy
251 IV | asszeki kézen fogá Irénét, és odavezeté a nagyúrhoz, s
252 IV | arannyal kivarrott jószágokkal és befőtt gyümölcsökkel együtt
253 IV | vetett őz, reszketett előtte, és midőn a szultán megfogá
254 IV | szókat suttogá: „Szűz Mária…” És íme, azonnal elhalaványult
255 IV | leány, szemei lezáródtak, és holtan rogyott le a földre.
256 IV | leány nem ébredett fel, és holt maradt másnap reggelig;
257 IV | megfüröszték hevítő ámbra és nárdus fürdőben, vérlázító
258 IV | szívében, lerogyott, elhalt, és föl nem ébredett semmi mesterségtől;
259 IV | tűket szurdaltak körmei alá, és a leány még arra sem mozdult
260 IV | jó Halil Patrona állát, és folytatá. – A szultán megparancsolá,
261 IV | térjen magához. Nem hallá az, és nem felelt. Végre maga is
262 IV | keblére vonta szeretettel, és elkezdé vigasztalni, megcsókolva
263 IV | vigasztalni, megcsókolva ajkát és szemeit, s a herceg megvigasztalódott,
264 IV | herceg megvigasztalódott, és nagyon örültek egymásnak,
265 IV | mely tele van arannyal és drágakövekkel, s azt mondá,
266 IV | eresze alá eldugva tart, és azokat neki ígérte, kínálta
267 IV | arca közeledék arcához, és az mindig csodákat tett.~–
268 IV | hölgyben volt erős az akarat, és holtnak tetteté magát minden
269 IV | nyilvános rabszolgák közé, és eladni a többet ígérőnek.
270 IV | eladni a többet ígérőnek. És ekkor megvette Irénét egy
271 IV | érintetlen hagyá rabnőjét a vevő, és a leány, kit sem kínzás,
272 IV | megszerette a szegény szatócsot, és többé nem rogy össze holtan,
273 IV | Gül-Bejáze, s megcsókolá, és szemébe mosolygott azokkal
274 IV | történt ez odaliszkkal tovább? És a berber basi megtudta,
275 IV | tetteté magát, midőn elájult, és a berber basi visszavitte
276 IV | Mert én vagyok Ali Kermesz! És te vagy Gül-Bejáze, azon
277 IV | kijózanodott a mámorból, mint a bor és szerelem idézett szívébe.
278 IV | hogy vedd fel fátyolod, és kövess, ti pedig itt maradjatok,
279 IV | s odalépett a delnőhöz, és megfogta annak kezét. Halil
280 IV | hogy beálljon janicsárnak, és itt Sztambulban biztosabb
281 V | padisah a sok ünnepélyt és kivilágítást, s miután mindenféle
282 V | emírek, a mekkai, medinai és sztambuli bírák, a defterdár
283 V | sztambuli bírák, a defterdár és nisandzsi sátrai, lilaszín
284 V | lazúrkék a csausz agáké és sötétzöld a Mir Álem, a
285 V | narancsszín sátora, arany és bíbor függönyökkel s bejárása
286 V | bejárása elé letűzött kettős és hármas lófarkakkal.~Még
287 V | eredményét senki sem tudá rajta és a vezéreken kívül, és mégis,
288 V | rajta és a vezéreken kívül, és mégis, midőn imatereméből
289 V | neked a szultána asszeki, és szerencsekívánatát a harchoz.
290 V | sohasem térsz vissza többet, és ő nem akar azon uralkodónak
291 V | Nyelvem átkozza meg ajkamat, és fogaim harapjanak nyelvembe,
292 V | így.~– Menj vissza hozzá, és mondjad neki, hogy jöjjön
293 V | kérdezé:~– Ha házad ég, és benne van kedvesed: arra
294 V | Bizonyára az oltás ráér, és a kedves megszabadítandó.~–
295 V | legkedvesebb elvész. Eredj előre, és mondjad, hogy sietek hozzá.~
296 V | a földön heverve sírtak, és körmeikkel tépték orcáikat
297 V | hogy a megszorult vezérek és padisáh rendesen arannyal
298 V | föltéve, köztük Halil Patrona és Musszli. Mindketten jancsáröltözetben,
299 V | határozott beszéde, s a tegnap és ma elpazarlott pénz, melyet
300 V | felcsaptam a jancsárok közé, és itt állok, ahol, ha Allahnak
301 V | szabad velem. Meghalhatok, és halálommal is az ő neve
302 V | derekát az érdemes kiaja és mindazon urak, kik a padisah
303 V | kössék fel kardjaikat, és jöjjenek közénk valahára!
304 V | jöjjenek közénk valahára! Én és társaim mind, az egész jancsár
305 V | csatolni Patronáéhoz.~– És mondd meg uraidnak, a te
306 V | uraidnak, a te kiajádnak és annak az ősz nagyvezérnek
307 V | annak az ősz nagyvezérnek és a hosszú szakállú muftinak,
308 V | hogy ha a próféta zászlóját és a szultánt el nem hozzák
309 V | zárva, elvitte a szerájba, és ott előhívatva a kizlár
310 V | kizlár agát, kezébe adta azt, és meghagyta neki, hogy vigye
311 V | felkeresé a halvány herceget, és vigasztalást talált nála.~–
312 V | basa, a kiaja, a főmufti és az Aja Szófia seikje, Ispirizáde
313 V | előtted, valahányszor béke és harc közt választának.~–
314 V | alkalmával a szultánok jóslat- és tanácsadásra szoktak felhívni,
315 V | mutatott már tizenkettőre, és a szertartás annyi időt
316 V | ott, ahol a tű megállt, és íme, az átszúrt sor ezt
317 V | hírmondással Aldzsaliszhoz és a fehér herceghez.~A korán-szúrás
318 V | levetve magát előtte a földre, és lova zablájába kapaszkodva,
319 V | órái minden kezdetre nézve, és igaz müzülmán semmit el
320 V | indulattal, a hit, remény és szeretet, mely másokat erőssé
321 V | lépcsőn, lovára veté magát, és elnyargalt Szkutariba.~Azalatt
322 V | Szkutariba.~Azalatt a fővezér és mufti iparkodtak a szultánt
323 V | visszaérkezett Izmail aga; portól és izzadságtól belepve jött
324 V | óta mindenki talpon áll, és várja megérkeztedet. Ha
325 V | sereg bejön Sztambulba!~És III. Ahmed jól érté, mit
326 V | idejöhetnél két nap alatt!” És ami erre következett: a
327 V | együtt megindult a táborba.~És a délutáni órán nem hiszi
328 VI | vezérek, a mufti, a hercegek és Ispirizáde.~Azonban egész
329 VI | kihirdetteté, hogy a szultán és a szent zászló megérkezett.~
330 VI | előtt küldtem neki fegyvert és segélycsapatokat, azokkal
331 VI | deréksereg, megérkezik.~– És ha mégis igaz volna? Ha
332 VI | mindnyájan. Eredj imádkozni, és aludjál.~Ugyanez órában
333 VI | szofta költé fel a főmuftit és Ispirizádet, s egy pergamenre
334 VI | Ispirizáde, s a tűzbe veté azt, és azután lefeküdt aludni nyugodt
335 VI | szétveretett, négyezer lovast és hatszáz, eleséggel terhelt
336 VI | Kermandzsahan ellenség földe ismét. És ez mind azalatt történik,
337 VI | történik, míg a nagyvezér és a főmufti lámpaünnepélyeket,
338 VI | sietnünk. Ez árulás Allah és a próféta ellen! Azért,
339 VI | vessetek félre árt, kalapácsot és gyalut, ragadjatok helyette
340 VI | zárjátok be a boltokat, és jöjjetek zászlóink alá.
341 VI | mindenféle nyugvó csoda és salak kavarodik felül, úgy
342 VI | szavára elnémult a zaj.~És most éppen a jancsár aga
343 VI | siralomnak napja van ma.~És a népség rohant a börtönökre,
344 VI | rohantak elő az utcákra, és aki legutoljára jött ki
345 VI | muszafir! Fogj kardot, és állj mellettem. Itt semmi
346 VI | adtál?~Ott áll ő a kapuban. És várja, mikor fog ez undok
347 VI | elvonja kezeit arcáról, és nejét ismeri meg benne.
348 VI | karjaira. A nő nem szólt, és nem nézett rá, csak arcát
349 VI | arcát férje keblébe rejté, és zokogott.~– Ne sírj, ne
350 VI | még ma, esküszöm Allahra! És akik játszottak a te szíveddel,
351 VI | fogsz te az ő fejeikkel, és az a gőgös szultána, aki
352 VI | most megtalálnom a förtelem és átok tanyájába zárva! Szóljon
353 VI | Künn harci lárma, dobriadal és csatakürt hangja; és ezt
354 VI | dobriadal és csatakürt hangja; és ezt az egész vihart egy
355 VII | VII. Tulipánbimbók és emberfők~Szeptember közepén
356 VII | ganaja, mely oly hevítő és növényélesztő, hogy ahol
357 VII | támadnak körüle, virággal és zöld fűvel benőve – égett
358 VII | zöld fűvel benőve – égett és porrá tört fekete márvány,
359 VII | amiből egy puha, porhanyó és mégis nedves melegágy támadt,
360 VII | győzelmesen elfoglalt városok és csatahelyekről volt elnevezve.
361 VII | a Belgrád, Napoli, Morea és Kermandzsahán holnap ki
362 VII | világoszöld csíkokkal, és ami csíkok alul haloványsárgák
363 VII | csokoládészín, melyen zöld és rózsaszín csíkok vonulnak
364 VII | zöld ismét pirosba megy át, és a rózsaszín májszínűbe,
365 VII | vargák, a szatócsok, halászok és kenyérsütők?~– Igen, uram,
366 VII | Majd mindjárt odamegyek és lecsendesítem.~– Óh, uram,
367 VII | kívül esett, hogy a pékek és csizmadiák seregétől mint
368 VII | gondolá magában a kiaja, és elvágtatott. A kapudán pedig
369 VII | jancsárok főnöke nevében és Szulali Hasszán, sztambuli
370 VII | tegye le kézi munkáját, és gyülekezzék a piacokra;
371 VII | akik pedig kenyérsütők és mészárosok, azok be ne csukják
372 VII | maradjanak házaikban békén, és ki ne mozduljanak onnan,
373 VII | ki ne mozduljanak onnan, és senki sem fogja őket ott
374 VII | tinektek, Halil Patrona és Szulali Hasszán nevében.~
375 VII | szerettek hadakozni asszonyok és szüzek ellen, s ostromot
376 VII | tisztulnak el az utcákról és háztetőkről.~Ellenállás
377 VII | le fejeiteket, nyomorúk, és takarodjatok haza, és egy
378 VII | nyomorúk, és takarodjatok haza, és egy kiáltás ne jöjjön utcáitokról,
379 VII | halommá lövetem Sztambult, és senki abban többet nem lakik,
380 VII | nem lakik, mint a kígyók és deneveérek és a ti elátkozott
381 VII | mint a kígyók és deneveérek és a ti elátkozott lelkeitek,
382 VII | elátkozott lelkeitek, kutyák!~És senki nem mert ellene mondani.
383 VII | Tisztellek, Abdi basa, és nem bántalak, ha elmégy.
384 VII | melyet a megmenekült kiaja és a jancsár aga rémszínekkel
385 VII | nagyvezért, a muftit, a sejkeket és a hodzsagiánokat part melletti
386 VII | kérdé a padisah.~– Ehetnék és ihatnék.~– De vért ihatnék –
387 VII | suttogá a főmufti magában.~– És mi panasza van?~– Az, hogy
388 VII | ereszről nem csorog bor és kávé.~– Ilyen könnyen beszélsz
389 VII | egyszerű az. A sztambuli vargák és szatócsok nem érdemesek
390 VII | miszerint a próféta zászlajával és a hercegekkel együtt visszamenjünk
391 VII | szeráj kapuja fölé, a főmufti és Ispirizáde nyissák meg az
392 VII | nyissák meg az Aja Szófia és az Ahmedie mecseteket, s
393 VII | dzsebedzsiket, csauszokat és bosztandzsikat, s tisztítsa
394 VII | főmufti, a kapudán basa és a kiaja.~És amíg neveiket
395 VII | kapudán basa és a kiaja.~És amíg neveiket sorra számlálta,
396 VII | férfi fejét kérte a nép és Halil Patrona.~Mit vétettek
397 VII | Abdinak pedig megveré vállait, és könnyekkel szemeiben esküvék,
398 VII | Ibrahimmal, Abdullahval és a kiajával, s nagy szelíden
399 VII | Abdullah, derék Ibrahim és te, kiaja; – mind a négyünk
400 VIII | hercegekkel, a főurakkal és a szent zászlóval a parti
401 VIII | nyolc nagyvezért teremte, és ugyanannyit tett le hivatalából.
402 VIII | s keressétek fel Halilt, és tudjátok meg, mit kíván! –
403 VIII | a főmuftit, a nagyvezért és a kiaját. Adass ki minket,
404 VIII | hanem öless meg elébb, és szájuk be lesz tömve. Jóllaknak
405 VIII | Keresd fel Halil Patronát, és üdvözöld őt a padisah nevében.~„
406 VIII | volna ezt három nap előtt?~– És tudósítsd róla, hogy minden
407 VIII | oszlani.~A hasszeki aga és Szulali Hasszán a húsz bosztandzsival
408 VIII | zendülők vezére, Halil, és parancsokat, kinevezéseket
409 VIII | odainté őt a csauszok közül, és monda:~Te fogsz lenni Anatoli
410 VIII | mit kívántok a szultántól, és ha jogos és méltányos a
411 VIII | szultántól, és ha jogos és méltányos a kívánat, és
412 VIII | és méltányos a kívánat, és ti megígéritek, hogy csendesen
413 VIII | kiaja, a kapudán a mufti és a nagyvezér.~Szulali megcsóválta
414 VIII | visszatért a szultánhoz és a vezérekhez, kik még mind
415 VIII | Ezután kérik még a nagyvezért és a főmuftit – monda Szulali.~
416 VIII | választ kértél. A nagyvezért és a főmuftit ölessem meg én?
417 VIII | kiáltana. Menj vissza, Szulali, és mondd meg Halilnak: én kérem,
418 VIII | Könyörögj a kapudánért és a kiajáért is; míg vissza
419 VIII | felkereste Halilt. A kapudánt és a kiaját elő sem merte előtte
420 VIII | börtönébe. Csak a nagyvezér és a mufti számára kért kegyelmet.~
421 VIII | válaszolt. – Abdullah ám éljen, és legyen számkivetve. (Hisz
422 VIII | kellenek, jöjjön értök, és vegye el tőlem. Nem, egy
423 VIII | összegyűjtöm a bosztandzsikat, és védni fogom a szeráj kapuit.~
424 VIII | elhagyni tűzhelyét, ekéjét, és sietni Allah és az ő felkentjei
425 VIII | ekéjét, és sietni Allah és az ő felkentjei védelmére,
426 VIII | ő felkentjei védelmére, és átok volna azon az ozmán
427 VIII | ilyenkor késlekednék, s vérét és vagyonát kész nem volna
428 VIII | szultán szobájában, a mufti és az ulemák a bosztandzsik
429 VIII | s mondhatlan aggodalom és szorongás közt járt egyik
430 VIII | megnézve a nagyvezért, a kiaját és a kapudánt, ha nem alszanak-e.
431 VIII | maftiért Szulali effendi és Ispirizáde, s meghívák magukkal
432 VIII | Abdullah könnyekre fakadt, és zokogva szólt hozzájuk:~–
433 VIII | idehoztam ősz szakállomat, és ha nem tetszik nektek, hogy
434 VIII | nemsokára jött a kiaja és a kapudán basa is, legkésőbb
435 VIII | legkésőbb a beteg Damadzáde és a medinai bíró, Musztafa
436 VIII | medinai bíró, Musztafa effendi és a Szegbán basa.~– Holt embert
437 VIII | várnom, míg a kizlár aga jön, és elkéri tőlem az ország pecsétjét,
438 VIII | maguk közül Seid Mohammedet és Amadzádét, hogy a szultán
439 VIII | hallgassák meg a kizlár agától, és vigyék át Halil Patronának.~
440 VIII | Halil Patronának adtak, és ha tetszésed szerinti az,
441 VIII | bámulva vette el a tulipánt, és folytatá.~– Továbbá a kapudán
442 VIII | ki a harmadik tulipánt, és odaveté.~– Ezt is.~– És
443 VIII | és odaveté.~– Ezt is.~– És a nagyvezért.~Az utolsó
444 VIII | tett reisz effendi, Orli és Szulali. Ezek jelenlétében
445 VIII | Damad Ibrahim homlokához és ajkaihoz érinté az iratot,
446 VIII | visszanyújtá azt ismét, és levonta ujjáról az ország
447 VIII | agának.~– Legyen bölcsebb és szerencsésebb, aki ezután
448 VIII | s azzal visszabocsátá őt és társát Halilhoz.~– Inkább
449 VIII | reggel.~– Hívasd a muftit és Szulalit.~Azok megjelentek.~–
450 VIII | menjenek.~Szulali, Hasszán és Ispirizáde sietve bocsáttaták
451 VIII | ezalatt a perceket számlálta, és nyugtalan volt, hogy mégsem
452 VIII | volna a kiöszkig vivő utat és vissza – monda a kizlár
453 VIII | visszaérkezett az imám, és Szulali, s jelenték, hogy
454 VIII | előtt: a kiaját, a kapudánt és a nagyvezért.~*~A boldog
455 VIII | szerájban, a kapudán fogságában és a becstelen nők börtönében.
456 VIII | ajándék van.~Veszi az elsőt és elhárítja róla a virágokat.
457 VIII | őt a véres fejeket nézni. És midőn a harmadik főre tekinte,
458 VIII | Halil. Együtt nő ki a rózsa és a pálma a földből, mégis
459 VIII | oldalára, te mögöttük légy, és több napfelkölte téged itt
460 VIII | keresztbe tett karokkal, és eltávozott csónakával.~Halil
461 VIII | kapuja elé a keresztútra.~– És a másik?~– A kapudán basáé,
462 VIII | khór-khóri szökőkút elé.~– És a harmadik?~– Damad Ibrahim
463 VIII | tekintettel nézett a sejk arcába, és hidegen viszonza:~– Tehát
464 VIII | nagyvezér pedig megszökött, és nem fogja senki tudni, hová
465 IX | IX. Lemenő és felkelő nap~Az áldozatok
466 IX | teremében. Arca szomorú volt, és levert.~Mielőtt idejött
467 IX | sorra csókolá gyermekeit, és midőn tízéves fiára, Bajazidra
468 IX | akik teneked ellenségeid, és szomorú azoké, akik tégedet
469 IX | Ezma tekintetét. Özvegyek és árvák ők, kiknek férjeit,
470 IX | akik teneked ellenségeid, és szomorú azoké, akik tégedet
471 IX | benneteket ide, hogy egymásra és reám nézzetek, hanem hogy
472 IX | egész tanács hallgatott, és senki sem válaszolt neki. –
473 IX | hogy lépj le a trónról, és add át azt Mahmud szultánnak…~
474 IX | kezét az imám felé tartá, és szemeit rászegezte, és ajka
475 IX | és szemeit rászegezte, és ajka nyitva volt, és egy
476 IX | rászegezte, és ajka nyitva volt, és egy hang sem jött ki rajta.~
477 IX | hang sem jött ki rajta.~És sokáig állt így a trónon,
478 IX | iszonyattól rendültek össze, és Ispirizáde kővé válni érzé
479 IX | megvető igézet, mely istenre és az ő ártó angyalaira bízza,
480 IX | kívánatának szavakat adjanak, és olvassanak szívében, és
481 IX | és olvassanak szívében, és teljesítsék azt, amit ő
482 IX | végre a padisah trónja elé, és sokan odacsúsztak lábaihoz,
483 IX | sokan odacsúsztak lábaihoz, és azt könnyeikkel nedvesítve,
484 IX | Ahmednek le kell köszönni, és most egyhangúlag kérték
485 IX | tennie.~– A padisah saját és gyermekei életét esküvel
486 IX | erre. Karjait összefonta, és mosolygott.~Ekkor a főimám
487 IX | könyörög neked életeért és gyermekei életeért.~Halil
488 IX | összeráncolta szemöldeit, és haragosan kiálta rá:~– Kelj
489 IX | kiálta rá:~– Kelj fel, ulema, és ne borulja porba a szultán
490 IX | sem leányai férjeinek, és aki ellenük felemelné kezét,
491 IX | ne találjon. Menj vissza, és legyen béke Ahmed felett.~
492 IX | várta az izenetet, mely élet és halál felett határoz.~Szulali
493 IX | az Alkoránt, melyre Halil és társai megesküvének, s azt
494 IX | hálateljes arccal tekinte fel, és megköszöné Allah kegyelmét,
495 IX | kegyelmét, kitől jő minden jó és tökéletes ajándék.~Gyermekei
496 IX | Szulalinak, ki azt homlokához és ajkaihoz érteté.~Ekkor elküldé
497 IX | őelőtte.~A szultán felkelt, és eléje sietett, megölelte
498 IX | eléje sietett, megölelte és megcsókolta homlokát.~–
499 IX | megáldá őt.~– Uralkodjál, és légy boldog. Akiket szeretsz,
500 IX | gyűlölsz, féljenek. Légy dicső és hatalmas, míg élsz, áldott
1-500 | 501-748 |