Fejezet

 1 I   |        jellemét igen jól tükrözi vissza a két villogó fekete szem.
 2 I   |    Sztambulba; koldus vagyok, ha vissza nem adják.~– No, Allah segítsen.
 3 I   |       meg azt, hogy utadból soha vissza ne fordulj, mert másfelől
 4 II  |        házánál, s csak este tért vissza ismét.~Gül-Bejáze ezalatt
 5 III |          fogja, s úgy bocsátá őt vissza a hárembe.~A kizlár aga
 6 IV  |         azután, hogy eltávoztál, vissza akartam adni ötezer piaszteredet,
 7 IV  |        mert illetlenül nyered őt vissza tőlem.~– Nem jól mondád,
 8 IV  |        meglátva ezt a jelenetet, vissza akará húzni ábrázatját,
 9 V   |       kardok, kopják ezrei verik vissza a nap fényét. Az egész zöld
10 V   |       harcba mégy, sohasem térsz vissza többet, és ő nem akar azon
11 V   |          parancsolta így.~– Menj vissza hozzá, és mondjad neki,
12 V   |        egy napig tartóztathatnám vissza, a lázadás kitör ellene –
13 VI  |          a kiaja Sztambulba ment vissza. Ünnepet tartottak mind.~
14 VII |         a kiaját is, hogy térjen vissza, s megjelenésükkel állítsák
15 VII |         megjelenésükkel állítsák vissza a rendet, amit azonban ez
16 VIII|     Vérük az égre kiáltana. Menj vissza, Szulali, és mondd meg Halilnak:
17 VIII| kapudánért és a kiajáért is; míg vissza nem térsz, ki ne adják őket.~
18 VIII|          a kiöszkig vivő utat és vissza – monda a kizlár aga. –
19 IX  | visszatérek. Bizony mondom, hogy vissza nem jövök addig, míg meg
20 IX  |        másikra ne találjon. Menj vissza, és legyen béke Ahmed felett.~
21 IX  |     Ahmed felett.~Szulali futott vissza az izenettel. Ispirizáde
22 IX  |      visszatérek, s ha nem térek vissza, emlékezzél rám róla.~–
23 X   |      szultánát, hogy forduljanak vissza, s iparkodjanak a szerájt
24 X   |      miatt kétségbeesve érkezett vissza a szerájba. Zokogva veté
25 XII |        taszítá kardját hüvelyébe vissza. A tisztek mind Halil részére
26 XII |          sírva fakadjon.~– Nekem vissza kell mennem még Sztambulba.
27 XII |        és átölelte őt.~– Ne menj vissza többet, ne hagyj el engem,
28 XII |        szíve, hogy mért nem tért vissza hozzájuk, s mért nem csókolta
29 XIII|        Minden este szomorúan tér vissza hajlokába, s midőn vacsorához
30 XIII|        oly szemérmes örömmel tér vissza, s csak lopva vet egy-egy