Fejezet
1 I | mögött egész bátorsággal, és rá se nézz, mikor elmegyünk
2 I | küldenem. De már nem érek rá visszatérni, kérlek, szaladj
3 I | melyet az idegen bízott rá.~Evégett odanyújtá a pénzváltónak
4 II | alakulni.~Halil nem emlékezett rá, hogy valaha örült volna,
5 II | szép volt.~S ha gondolt rá, hogy e szépség mind az
6 II | s azután sokáig nézett rá merően, szomorúan.~– Azt
7 III | helyet mindenki kerülje, és rá ne merjen arra gázolni.
8 IV | írod le, hogy szinte félek rá hallgatni, legalább csak
9 IV | leány. Társnéi irigykedtek rá, mert a háremhölgyek nem
10 V | Általános kacaj hangzott fel rá. Tudta azt már mindenki.
11 VI | nem szólt, és nem nézett rá, csak arcát férje keblébe
12 VI | kérdést, s felkiáltának rá:~– A tied, Halil Patrona!~–
13 VI | Úgy van, a tied! – ordítá rá a tömeg, s azzal megrohanták
14 VII | beledugva, s morzsánként hintve rá a földet.~Ekkor havat hozatott
15 VII | olvadt, ismét új havat tett rá; ilyenformán a megcsalatott
16 VII | nem tett, alkalmat adott rá a szultán ünnepe; a másnapra
17 VII | mert Sztambul fellázadt.~– Rá ne lépj a tulipánjaimra,
18 VII | kapudán vállat vonított rá. Az minden fogalmán kívül
19 VII | A jancsárok csak néztek rá elbámulva.~Egyszerre azonban
20 VII | Mindenki bámulva tekinte rá. A kiaja előadása szerint
21 VII | között.~Azok bámulva néztek rá, mintha most is azt hinnék,
22 VIII| meg a halált azoknak, akik rá vannak szánva – szólt Ahmed.~
23 IX | szemöldeit, és haragosan kiálta rá:~– Kelj fel, ulema, és ne
24 IX | szájból jőne a kiáltás, felelt rá ezer meg ezer hang: „nem
25 X | levegőbe. Elhadzs Besir rá akarta bírni a szultánát,
26 XI | lajstromban. Emlékezett rá, hogy még valamit bízott
27 XI | hogy még valamit bízott rá Halil, csak azt nem tudta,
28 XII | nagyvezért Halil terveiről, ki rá akarta bírni a szultánt,
29 XII | helyén, s megvetően tekinte rá. – A jancsártisztek nem
30 XIII| kaftánját odább húzza, hogy rá ne üljön, hogy egészen odasimulhasson
|