Fejezet
1 I | ha vissza nem adják.~– No, Allah segítsen. Siessünk,
2 I | ha békességben lehetek.~– No, hát csak gyere a hátam
3 IV | tőled nekem ajándékoznod. No, de jól van, már most nem
4 IV | szultán szerájába vitetett.~– No, onnan ugyan pedig sohasem
5 VI | húzódva. Odalép. Egy beteg nő az, ki előle rejti arcát.
6 VI | fájdalomtól emelé őt karjaira. A nő nem szólt, és nem nézett
7 VI | vihart egy megtört beteg nő gyönge lélegzete szítja…~
8 VIII| összerántani a zsineget? No, semmit se féljetek, majd
9 VIII| ébresztgeti úgy a gyűlöletet?~A nő iszonyodva mond el mindent.
10 VIII| is?~– Óh, Halil. Együtt nő ki a rózsa és a pálma a
11 VIII| földből, mégis a pálma nagyra nő, s a rózsa kicsiny marad.
12 IX | mégy? – kérdé Musszli. – No, ha elmégy, akkor én is
13 X | Mindenki odasiet hozzá, a nő nem menekülhet üdvkiáltásaik
14 X | előttük a zaj, hogy azon nő, akit ott a többiek vállaikon
15 X | halvány női báb elől?~– E nő elébbvaló, mint te vagy –
16 X | ember előtt, hogy egy másik nő nálánál szebb!~– És hatalmasabb,
17 XI | elszomorodik rajta, s a mahomedán nő előtt ne említsd ezt a nevet,
18 XI | nélkül meg nem másíthatom.~– No, hát eredj a szultánhoz,
19 XII | porcelánibriket hozva a betegágyas nő elé, alázattal mondja el
20 XII | szólt szomorú mosollyal a nő – hasonlít a Boszporusz
21 XII | mintha sétálni vinné őt. A nő karján emelte gyermekét.~
22 XII | bölcsőjének ringása az. A nő szemei majd az égen, majd
23 XII | miért mosolyogsz? Keresztyén nő vagy, s nem hiszed a talizmánt?
24 XII | is ott áll az elhagyott nő gyermekével keblén, s mentül
25 XIII| hegyek között él még egy nő, ki semmit sem tud a külvilágról,
26 XIII| csendes őrület fogta el a nő elméjét, egy neme a hallgatag
27 XIII| nagy örvendve jön haza a nő: szinte kipirulva a sietésben.~–
28 XIII| számára volt ismét terítve.~– No, látod, hogy itt van ő –
29 XIII| Reggeltől estig végzi a nő szokott munkáit, szomszédjai,
30 XIII| másszor meg igen szomorú. A nő számtalanszor elmondja ezt
|