Fejezet

 1 I   |       tekintetét.~Az idegen az Etmeidán felé látszik tartani, ez pedig
 2 III |               előre küldetett a határok felé Nuumán számára. Csak egy
 3 IV  |               folyvást térden állva, ég felé emelé kezeit, és hálákat
 4 IV  |           egyenesen a csónakázó leányok felé csap, s mielőtt azok elérhetnék
 5 IV  |       Kermeszhez, megtapogatta, s a tűz felé fordítá.~– Meghalt biz ez.
 6 V   |             tódul az Aranyszarv kikötői felé. Ifja, véne lelkesült tekintettel
 7 V   |                népség követi a Szkutari felé vezető útra, hol a tábor
 8 V   |              első jancsárezred bográcsa felé, melynek vezetőjében Halil
 9 V   |             kezde kiáltozni a jancsárok felé, kik közül öten-hatan kergetésére
10 VI  |                 már terjedezni Sztambul felé is.~Éjfél tájon érkezett
11 VII |           odaérjen, már messziről kiált felé:~– Uram, kelj fel gyorsan,
12 VII |           hajtson vele sebesen Szkutari felé.~A kapudán megígérte, hogy
13 VII |       hadsereget indítsák rögtön Tebriz felé, az ellenségre. Ha még Abdullah
14 VIII|               múlt éjszakán, s Szkutari felé egy őrtűz sem látszik, amiből
15 VIII|                kapudán szavát, s hajnal felé eltűnt közülök. Reggel,
16 IX  |                kinyújtott kezét az imám felé tartá, és szemeit rászegezte,
17 IX  |               szavait, az ulemák a föld felé szegzék szemeiket, s egy
18 IX  |                 vetni, s repülünk az ég felé, és ha tele volna mind a
19 IX  |           örömriadallal tódult a mecset felé, s sűrűen elfoglalta az
20 X   | kétségbeesésével emelé fel ökleit az ég felé, és nem tudott mit mondani,
21 X   |               kinyújtá kezét Aldzsalisz felé; akik a szultána körül álltak,
22 XI  |                elvégezém, s kezeimet ég felé emelve a fatehát (az Alkorán
23 XI  |            emelik szűk sudaraikat az ég felé, vágynak bírni a meleg tájat,
24 XI  |               kezeit, s arcát a mehráb4 felé fordítva, elkezde imádkozni.~
25 XI  |             imádkoznak), hiába emelé ég felé kezeit, hiába térdelt és
26 XII |            nyugotra, de legkivált észak felé. Látta, mint hódolnak meg
27 XII |          nyílsebesen repült el a hegyek felé.~– Szegény Iréne! – suttogá
28 XIII|                  vágyva néz el Sztambul felé, szemeivel kísérve a hosszú
29 XIII|              egy-egy szerető tekintetet felé. – Kihez?~Odabenn megveti