Fejezet
1 I | Már most eredj alunni – monda Patrona vendégének –, tudom,
2 I | annak, akinek szól a pénz! – monda a görög.~– Olyan bizonyos
3 I | levél címét, s csodálkozva monda:~– Halil Patrona, farsangjuk
4 I | Már ezen segíteni kell – monda Halil, s odaírva egy teherhordót,
5 II | s nyájos, szelíd hangon monda neki:~– Íme, ez itt az én
6 II | ott, itt mellettem ülj – monda Halil, s megfogá az odaliszk
7 III | valóban nevezetes eset – monda a padisah –, tudd meg tovább
8 III | szeráj kapujában borúsan monda a főmufti a nagyvezérnek:~–
9 IV | Gül-Bejázét megcsókolta, és monda:~– Látod, kedves szomszéd,
10 IV | ugyan szép történet volt – monda Musszli nyelvével csettentve –,
11 V | hajtott rábeszéléseimre – monda a fehér hercegnek, ki őt
12 V | Korán-szúrást.~– Helyesen szóltál – monda Aldzsalisz, s menten elküldé
13 V | Isten akaratja legyen meg – monda Ahmed, megcsókolva Mahomed
14 VII | mellyel a földbe volt tűzve, monda:~– Tisztellek, Abdi basa,
15 VII | téged, dicső kapudán basa – monda Musszli.~A kapudán ezzel
16 VII | nagy szelíden mosolyogva monda nekik:~– Abdullah, derék
17 VIII| őt a csauszok közül, és monda:~Te fogsz lenni Anatoli
18 VIII| nagyvezért és a főmuftit – monda Szulali.~A szultán ijedten
19 VIII| kiöszkig vivő utat és vissza – monda a kizlár aga. – Bizonyosan
20 IX | el fogok hozzájuk menni – monda biztatólag. – Maradj itt
21 IX | megjelenésről.~– Ez csak kelepce – monda a bölcs reisz effendi –,
22 IX | vált, akkor felállt, és monda:~– Én magam fogok a szerájba
23 IX | Azt nem fogják tenni – monda Halil leoldva kardját, mit
24 X | szultána fejét, s mosolyogva monda:~– Óh, Aldzsalisz, ki szedné
25 XI | trombitáljon a füleidbe! – monda lassan Musszli. – Nem mészárszékről
26 XII | és egy közülök előlépve, monda:~– Halilnak igaza van. És
27 XII | azután odaült neje mellé és monda:~– Én elküldelek tégedet
28 XII | azután megnyugtató hangon monda neki:~– Ne aggódjál miattam,
|