1-500 | 501-718
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | sújtott Mahmud sah ellen, s ugyanannyi hadsereg rohant
2 I | Kermandzsahánt, Hamadánt, s Sztambulban alig beszélnek
3 I | Boszporusz, melyben a szeráj s a Pera és Galata külvárosok
4 I | Galata külvárosok házsorai s a tarkára festett pillangószínű
5 I | befutotta az egész házat, s közbe csak kétszáznyolcvan
6 I | szomorú nyugalom helye van, s ami a kép hatását növeli,
7 I | érctükörré válik, a nap eltűnik, s a sötétkék égtől ércragyogványt
8 I | rajzolódnak még a csillagos égen, s az idegen kereskedők hánjain
9 I | idegen kereskedők hánjain s a közminareteken itt-ott
10 I | jönnek elő a temetőkről, s marakodnak a piacon hagyott
11 I | zár és födél alatt lenni, s nagy istenkísértésnek tartaná
12 I | negyvenévesnek látszik, s amennyiben arcvonásait és
13 I | sűrű szénfekete szakállal s szenvedélyes izgatag arcvonalokkal,
14 I | elmenni, magát a falhoz vonva, s csak akkor meri megszólítani,
15 I | megszólított egyszerre megállt, s kemény tekintetét a kérdezőre
16 I | Idegen vagyok ezen városban, s féltemben éppen oda közelítek,
17 I | kezében, azt most felnyitotta, s egy pillantást vetett bele,
18 I | kezet akart neki csókolni, s nem győzte hálálkodással.~–
19 I | indái összekapaszkodnak, s természetes mennyezetet
20 I | természetes mennyezetet alkotnak, s többnyire csak gyalog emberek
21 I | ordítani, mint egy bölénybika, s mintha még nem volna megelégedve
22 I | közelebb értek az ordítóhoz, s nem sokára látható lőn annak
23 I | dolimánjának zavart állapotja s a félrecsúszott turbán gyaníttaták,
24 I | oldalától a másikhoz tántorogva, s kivont handzsárjával hadazva
25 I | mert még meglátja nálam, s azt hiszi, hogy verekedni
26 I | a feje szegekkel kiverve s ólommal beöntve; kár, hogy
27 I | messziről szemet vetett reá, s amint ez vezetője ködmenébe
28 I | egyszerre útját állta, s iszonyú markával megragadá
29 I | félholt lett az ijedelemtől, s egész készséggel kezdé a
30 I | Ereszd el vendégemet békével, s azután menj utadra te is.~–
31 I | közelebb lépett hozzá, s megfogta azt a kezét, amelyben
32 I | söpredéke, ide üss, ha mondom!~S mutogatta dacos képpel felhányt
33 I | Patronának pedig volt bátorsága, s a kezében levő ólmos bottal
34 I | elordítá magát az ütésre, s megrázva véres homlokát,
35 I | medve rohant Patronára, s miután még egypár ütést
36 I | ellenfelét rettentő karjaival, s feldobta a levegőbe, s azután
37 I | s feldobta a levegőbe, s azután magához szorítá,
38 I | megragadá az óriás torkát, s oly erővel szorítá azt össze,
39 I | Patrona mellére térdelt, s annyit kitépett szakállából,
40 I | juthatott csak saját házába, s miután egész házsorok népei
41 I | volt benne tűzhely is, s ha éppen válogatós volt
42 I | korsóval valami fapolcon s egypár igen egyszerű főzőedény
43 I | italnak valót a kútról, s azután elővevé a gyékényszatyort,
44 I | elővevé a gyékényszatyort, s kirakva annak tartalmát
45 I | amik a legkedvesebbek? S hogy abban a hagymában mennyiféle
46 I | benne, mint az ananászban, s aztán az a jó friss tiszta
47 I | mind könyv nélkül tudta, s annyi érdekes mesét tudott
48 I | sóvárogtak egy csepp vízért, s Allah könyörült rajtok,
49 I | Janaki megköszönt mindent, s felmászott a tetőre. Ott
50 I | mely a házban találtatott, s a vendég észrevevé, hogy
51 I | odalenn a szobában látott, s lekiáltott Halilhoz:~– Emberséges
52 I | szőnyegemet és másik vánkosomat, s alszom azon.~Janaki letekintett
53 I | padlás hasadékain a szobába, s látta, hogy miután Halil
54 I | Halil erősen megmosdott, s kétszer oly erősen imádkozott,
55 I | a teknőt feje alá tevé, s kezeit összedugva keblén,
56 I | midőn Janaki felébredt s leszállt Halilhoz, egy pénzt
57 I | megtöltve és mézben kifőve, s más egyéb kellemetes dolgokat,
58 I | felfekteté vendégét a tetőre, s minthogy a múlt éjjel az
59 I | keményen fekvéshez szokva, s lopva alája dugta a szőnyegnek
60 I | szívesen a vendég kérelmét, s kikísérte őt egész a járható
61 I | visszatérni, kérlek, szaladj haza, s vegyed a levelet és pénzt,
62 I | vegyed a levelet és pénzt, s vidd el annak, akinek címezve
63 I | hogy azalatt el nem lopták, s mindkettőt gyékénytáskájába
64 I | pénzváltó megnézé a levél címét, s csodálkozva monda:~– Halil
65 I | melyet eddig meg sem nézett, s valóban saját nevét olvasá
66 I | Nem is azért járok én alá s fel a világban, mintha marháimat
67 I | nekem minden kincseimnél, s most azután járok nyomrul
68 I | nyomra, hogy őt feltaláljam, s ha lehet, kiválthassam.
69 I | és a pénzváltó ismerősei, s sokáig tanakodtak egymás
70 I | látszott az utca közepén, s a mellette levő ház falára
71 I | te voltál alul, nem én. – S kapván egy veres tégladarabot,
72 I | nem találta Janakit sehol, s úgy telezavarta a fejét
73 I | segíteni kell – monda Halil, s odaírva egy teherhordót,
74 I | annak a hátára felállt, s legeslegfelül az eresz alá
75 I | Peliváné nem férhetett; s már ebből is látszik, hogy
76 I | magasabb embereket ismerni, s amint végigmegy az épülőfélben
77 I | találkozik a padisáhval, s amint III. Ahmed szultán,
78 I | kíséretében elvonul előtte, s ő alázattal hajtja meg fejét
79 I | pallossal, ráismerhetne, s nemigen sokat kérdezősködnék
80 II | boltjában megszívelni soha, s amit Patrona megfogadott,
81 II | szomszédjaival efelett beszélgetni, s elmondta nekik, hogy az
82 II | volt a legnagyobb haszon; s azért, ha valaki elvágta
83 II | elpirul a férfitekintet előtt, s szemük könnybe lábad, midőn
84 II | tulajdonságaikról beszél, s engedik a vásárosok által
85 II | karjaikat, lábaikat próbálgatni, s az egész dologgal legkevesebbet
86 II | rabnőt vezetve kézen fogva, s végigkiabált az utcán:~–
87 II | tud táncolni és énekelni s mindenféle női munkákat.
88 II | ád érte, annak eladatik, s ára a dervisek között fog
89 II | meg a nagyúr haragját. – S bölcsen visszahúzódtak boltjaikba.
90 II | vegyem le arcáról a fátyolt, s kiáltsam ki az árát mindenki
91 II | Allah mindnyájunkkal szabad, s az történik velünk, ami
92 II | azt hiszi, hogy beszélnek, s ha sokáig néz beléjök, többet
93 II | odaliszkot kézen fogva, s elvezeté őt magával szegényes,
94 II | a lyánt tűzhelye mellé, s nyájos, szelíd hangon monda
95 II | azzal visszatért a bazárra, s egyedül hagyá a hölgyet
96 II | hagyá a hölgyet házánál, s csak este tért vissza ismét.~
97 II | mellettem ülj – monda Halil, s megfogá az odaliszk remegő
98 II | az odaliszk remegő kezét, s odaülteté őt maga mellé
99 II | őt maga mellé a vánkosra, s rakott eléje a piláfból,
100 II | Hatod napja! Irtózatos! S ki volt, aki ennyire kínzott?~–
101 II | akit szerethetett volna, s amint ott ült vele szemközt
102 II | mind mind olyan szép volt.~S ha gondolt rá, hogy e szépség
103 II | parancsára keblére omlik, s éjhaja sátorával eltakarja,
104 II | nemcsak pirosak, de édesek is, s hogy e kebel nemcsak hófehér,
105 II | szólhatna ő is; vigasztalná, s a vigasztalás után megjönne
106 II | meg két fekete nap előtt, s azután sokáig nézett rá
107 II | fekete haja leomlott arcára, s amint Halil félresimítá
108 II | reszketve tevé le a leányt, s ijedten rebegé:~– Ébredj
109 II | kebléről, azt ismét betakarta, s félelmesen nézte a szép
110 II | szőnyegről, melyre letevé Halil, s a szerte heverő edények
111 II | eltakarításához fogott, s csak néhány perc múlva susogá
112 III | éppen most távozott el, s a kapu agaszi és az anaktár
113 III | rubin- és gyöngyöktől ragyog, s ujjai nem látszanak a szikrázó
114 III | ragyogó” Szolimán alatt, s hogy szerája nem volt örömtelen,
115 III | odanyújtja kezét csókolásra, s midőn a berber basi elkészíti
116 III | borbélylegény korában szerzett, s azóta olyan szépen megnövelt,
117 III | eseményeit figyelemmel kísérni, s azokat másokkal közleni,
118 III | leány szépségének látása, s megvette azt a kikiáltó
119 III | szerájban és a kiaja bég s Damad Ibrahim fővezér kioszkjában
120 III | gyaurok zászlóikon viselik, s nevét kiáltják, midőn az
121 III | rabszolgálót vett magának, s maga lett annak rabszolgája.~–
122 III | fejével hivatalos működését, s azután jött az ibrikdár
123 III | fejére a gyöngyös kaukot s derekára a hosszú keleti
124 III | felköté bogláros kardját, s azután a szokott főhajtások
125 III | háremében szabadon járhat ki s be, és abban neki semmi
126 III | szólt eléje menve Ahmed, s felemelve őt a földről,
127 III | volt a legsötétebb éjszaka, s telt, mosolygó orcájának
128 III | megszégyeníté a hajnalt s a feselő rózsát, s ha e
129 III | hajnalt s a feselő rózsát, s ha e szemekkel Ahmedre pillantott,
130 III | villámoktól sújtva érzé szívét, s ha e bűvös-bájos ajkak megszólaltak,
131 III | és az idegen követeket, s ez nagy áldás a prófétától.~
132 III | ellenállhatatlan volt reá nézve, s nem engedé a szultán ajkain
133 III | vezeti őt bíbor ottománjáig, s megengedi, hogy lábaihoz
134 III | kezeit a padisah térdein, s felvetve arcára szemeit,
135 III | mintha az ő arcát látnám, s valahányszor őt szemlélem,
136 III | a negyedik esztendejébe, s mégsincs férjhez adva. Ma
137 III | gömbölyű selmikkel fejükön, s a hét szerencsés karika
138 III | jöttek ismét a tömlőhordók, s egy sátorban faembereket
139 III | után következett a főmufti, s orcádnak színe előtt a Koránból
140 III | ágyúi mennydörögtek közben, s a Boszporusz egy lángtengerré
141 III | válni a fénylő hajóktól s a szikrázó tűzjátékoktól.
142 III | melyet minden évben megültek, s a „pálmák ünnepélye” ismét
143 III | keblére a kedvenc szultánát, s megesküvék neki, hogy álmát
144 III | álmát teljesíteni fogja, s úgy bocsátá őt vissza a
145 III | megcsókolák köntöse szegélyét, s leborulva maradtak előtte,
146 III | az ébrenlét az álomnál, s aki rejtegeti maga előtt
147 III | trónján nyugodtan ülhessen, s diadalmas hadseregeid, miket
148 III | hadseregeid, miket Ibrahim vezér s az „erényes” Küprili utóda,
149 III | Perzsiától Kermandzsahánt, s birodalmadhoz csatolák.
150 III | egy maroknyi hadsereggel, s három csatában Damaghan,
151 III | elfoglalt tartományokat, s fővezére, Szafikuli kán
152 III | egy szavadra van szükség, s fegyveres kézzé válik az
153 III | intése kell szemeidnek, s a földből támadnak elő a
154 III | egészen másról gondolkoznék, s egy szót sem hallana azokból,
155 III | körüli kiöszkök udvarain, s mozgó pálmafák és cukorból
156 III | fővezér, Damad Ibrahim, s kaftánja szélével megtörölve
157 III | különt a szomorkodásra, s nem jó azokat egymással
158 III | a lőpormalomba sújtott, s hatszáz munkás repült a
159 III | vizek völgyét elöntötte, s a fölállított ágyúkat elragadta,
160 III | fölállított ágyúkat elragadta, s íme, nézzed: legújabban
161 III | nem jó jelenség nekünk, s ha van füled szolgáid tanácsát
162 III | mint a szigetek felől, s ha tíz keze volna minden
163 III | ünnepélyre van az kivilágítva, s ijedtséggel kiáltok hozzád
164 III | egymásnak voltak ők szánva, s érdemeid szaporodása sietteti
165 III | esküvel fogadtam azt fel, s visszafelé esküdni nem lehet,
166 III | visszafelé elmondják azt, s azt hiszik, hogy azáltal
167 III | megígértem ez ünnepélyt, s akarom, hogy ez pompás legyen.~
168 III | legyen.~Ibrahim felsóhajtott, s búsan köszöné meg a nagyúri
169 III | szólt Damad Ibrahim, s azzal megcsókolva a nagyúr
170 IV | ahol Gül-Bejáze aludt, s ott kétlépésnyire leülve
171 IV | ügyelve az előtte járókelőkre, s oly irányt adva messze kibámuló
172 IV | csorbadzsim!~Patrona odatekintett, s Janakit látta maga előtt,
173 IV | ember és papucsokat foldoz, s ilyenformán igen tiszteletre
174 IV | melyet a dzsinnek látogatnak, s jobb volna az eleven baziliszkusszal
175 IV | az eszem visszafelé jár, s ha jönnek hozzám vásárosok,
176 IV | odacsaltak egy török kalózt, s az a békességes ország közepében
177 IV | elrablá mind a lányokat, s oly titokban el tudta adni,
178 IV | Janaki nagyot sóhajtott, s fejét búsan megcsóválva
179 IV | bosztandzsik egyet gondolnak, s a szultánt leteszik.~– Ki
180 IV | valamelyike meg találja hallani, s leüt, hogy pénzemet elvegye.
181 IV | sok pénzt hordok magammal, s mindig félek, hogy elrabolják
182 IV | arannyal vannak töltve, s csak azon fölül van a pálmaszilva.
183 IV | bezárta boltját Patrona, s elvitte vendégét magához;
184 IV | egy kevés jóízű piláfra s néhány serleg tiltott nedv
185 IV | együtt bejött az ajtón, s hallva a lépéseket, visszafordítá
186 IV | magát a görög jövevény, s hosszú süvegét magasra hajítva,
187 IV | az emberséges Musszli, s meglátva ezt a jelenetet,
188 IV | de észrevette őt Halil, s nagy vígan rákiálta:~– Gyere
189 IV | is oda volt szúrva az ár, s nagyon szépen vette ott
190 IV | Gül-Bejázét Halil ölében, s magát Halilt örömtől sugárzó
191 IV | atyja. Azért üdvözöld őket, s azután egyél és igyál velünk.~
192 IV | földhöz és homlokához értette, s leült Janaki mellé az eléhozott
193 IV | tudott mellette énekelni, s így bor és zene és szép
194 IV | az érdemes berber basi, s alig bírta fékezni csodálatát,
195 IV | kíváncsiságot, az ajtóra került, s belépett a mulatozók közé.~
196 IV | senki se nézzen ki belőle, s nagy alázatosan mutatta
197 IV | maradnék, míg megengeditek, s hallgatnám a zenét, melyhez
198 IV | müzülmán olyan szépen ért, s azokat a szép regéket, miket
199 IV | szerelemmel, ő volt józan, s fülébe súgá Halilnak:~–
200 IV | Musszli tamburája által, s felnyitott szájal hallgatta
201 IV | mesét a fösvény papucsairól, s akkorát kacagott rajta,
202 IV | hölgyhöz fordulva ekkor, s Gül-Bejáze megcsókolva férjét,
203 IV | minden kívánságát teljesíté, s még a szellőtől is megőrizte.~–
204 IV | kalózvitorla jelen meg, s egyenesen a csónakázó leányok
205 IV | csónakázó leányok felé csap, s mielőtt azok elérhetnék
206 IV | vitorlája sebesen repült vele, s mindig messzebb látta távozni
207 IV | Atyja kinn áll az ajtóban, s minden érkezőt megkérdez,
208 IV | kimegy a tenger partjára, s végignézi a sima, fényes
209 IV | Sztambulba hozta a rabló, s egyenesen a kizlár agához
210 IV | kifizette, amit a kalóz kért, s azzal átadá Irénét a szeráj
211 IV | illatos fürdőkbe vitték, s csodálkozva magasztalták
212 IV | arany kösöntyűket csatoltak, s így vivék be őt a titkos
213 IV | szivárvány volna összetörve, s annak darabjaiból volnának
214 IV | szabad a padozatra rakni, s hogy a hideg padon át ne
215 IV | melyeket lábaikra kötöttek, s azokon állva sétáltak végig
216 IV | háremébe vetne egy pillanatot, s annak jobb volna előre meghalni.~–
217 IV | ragyogott, mindenféle színekben, s tündéri világítást adott
218 IV | cukorgyümölcsök függtek, s mikből gyakran szaggatott
219 IV | szaggatott le a szultána, s megkóstolá egy kevéssé,
220 IV | bontsák le Iréne hajfürteit, s amidőn sarkig omló hajától
221 IV | kizlár aga odalépett hozzá, s biztató hangon e szavakat
222 IV | ünnep egy hét múlva leend, s a kedvenc szultána téged
223 IV | kezébe merő pávatollakból, s megengedé neki, hogy folyvást
224 IV | folyvást ott lehessen mellette, s a kis törpét ölében tarthassa.
225 IV | nem látta többé a leányt, s midőn tudakozódott utána,
226 IV | múlt éjjel megfojtatott. S akárhányszor lehete hallani
227 IV | szeráj titkos erkélyén, s utána mintha valami nehéz
228 IV | a szultán kegyei felett, s emiatt a vízbe hányattak.
229 IV | és odavezeté a nagyúrhoz, s a más egyéb neki rendeltetett
230 IV | dühre gerjedett ellene, s azt mondá, hogy ez nem isten
231 IV | tetteti magát halottnak, s rögtön parancsolá, hogy
232 IV | korbácsot ragadt az asszeki, s maga addig verte azzal a
233 IV | halált látni maga körül; s a szultána oda ajándékozá
234 IV | elalélt az első érintésnél, s mintha hullát csókolna,
235 IV | megcsókolva ajkát és szemeit, s a herceg megvigasztalódott,
236 IV | arannyal és drágakövekkel, s azt mondá, hogy ez mind
237 IV | átölelte férjét Gül-Bejáze, s megcsókolá, és szemébe mosolygott
238 IV | esett a berber basi előtt, s átölelte lábszárait, s úgy
239 IV | s átölelte lábszárait, s úgy könyörgött neki, hogy
240 IV | szorosan magához ölelve nejét, s arra gondolt, hogy elébb
241 IV | hallgassa el a történteket, s engedje leányát férjénél
242 IV | Leányodat is elviszem, s kincseid is enyimek lesznek.
243 IV | elrúgta magától Janakit, s odalépett a delnőhöz, és
244 IV | férje keblére borult nőt, s másik karját Halilnak feszíté.~
245 IV | Kermeszhez, megtapogatta, s a tűz felé fordítá.~– Meghalt
246 IV | leányommal elszökünk Tenedoszba, s ott várjuk be tudósítástokat.
247 IV | kezdének gazdájok kimaradásán, s hallatszott kopogásuk a
248 IV | nemsokára látjuk egymást.~S már most ki jobbra, ki balra!~
249 IV | háztetőkön át menekült tova, s egy óranegyed múlva egyszerre
250 V | megállnak egy csoportban, s magyarázzák egymásnak a
251 V | mecsetek kapuiban rajzik a nép, s kíséri utcáról utcára a
252 V | ünnepélyt és kivilágítást, s miután mindenféle szelíd
253 V | elközelgett a várt, az ígért nap, s az egész hadsereg összegyűlt
254 V | készen álló hajókra szálljon, s a csatatéren álló Küprilizáde
255 V | arany és bíbor függönyökkel s bejárása elé letűzött kettős
256 V | éjszaka verték a sátrakat, s reggelre, mint egy tünemény,
257 V | arnót lovasság, a tatárok s a horáni drúzok; középett
258 V | javát, a büszke jancsárokat.~S valóban jól látszottak azt
259 V | tudni, hogy ők a sereg java, s még csak közeledni sem volt
260 V | harcvágytól van lelkesülve, s ha olykor tömeges ordításokat
261 V | kizlár aga már ott várt reá, s egy pecsétnyomó gyűrűt nyújtott
262 V | elzárkózott magányos szobájába, s azon órában, melyben te
263 V | szultán elgondolkozott, s azután mélázva kérdezé:~–
264 V | körmeikkel tépték orcáikat s kebleik havát.~A padisah
265 V | padisah odajárult hozzá, s gyöngéden keblére ölelte.~–
266 V | csillagom a te orcádon ragyog, s ha azt elfordítád tőlem:
267 V | haljak meg akkor én.~– S ki mondá neked, hogy én
268 V | Ott is veled fogok lenni. S midőn a zászlók hosszú sörényei
269 V | az édes-kedves termetet, s ajkait lezárta ajkával,
270 V | kobzot, mandolint ragadott, s édes bűbájos éneket zengtek
271 V | gördültek végig az ágyúk, s a nép fellázadt fanatizmussal
272 V | zászlajának látását kívánta, s annyiban félelmesek valának
273 V | tekintete, határozott beszéde, s a tegnap és ma elpazarlott
274 V | valamennyi régi bajtárssal, s a jancsár aga sátora előtt
275 V | jancsárok is kacagnak rajta, s hallatlanná teszi az egészet.~
276 V | megáll a janicsárok között, s dörgő hangon kérdi:~– Melyiteket
277 V | annak egyszerre az álla, s hogy nyaklott össze egy
278 V | Végre előlépett Patrona, s kérte társait, hogy engedjék
279 V | együtt a szökés közben, s a hitetlen görög mészárost
280 V | kard egyet villant kezében, s ha még egyszer akkorára
281 V | kengyelvasát vágta lova oldalába, s kacagva vágtatott el csauszaival
282 V | a dühöngő Patrona elől, s midőn jó messze elnyargalt,
283 V | ahogy tudták megtöltötték, s utánasütötték a futó csauszoknak.
284 V | fejök felett süvöltött el, s azután messze éppen egy
285 V | jámbor bosnyákok sütkéreztek, s szemeik közé rúgta a parazsat,
286 V | két ablakot ütve rajta, s még azután háromszor-négyszer
287 V | útjában fekvő csoportokat, s végre sebes gördüléssel
288 V | boltjába hengeredve be, s összetörve ott számtalan
289 V | itt kapta meg a golyót, s elvitte azt magával a kiajához,
290 V | azt magával a kiajához, s elmondván a küldött izeneteket,
291 V | lázadás hadizenetét látta, s ijedten futott a nagyvezérhez,
292 V | Ibrahim megérté a mondottakat, s a golyót bársonnyal bevont
293 V | majd többet is fog küldeni, s átadóul nem választ sem
294 V | tudta, mi van a szekrényben, s bevitte azt a gyönyörűség
295 V | a gyönyörűség termeibe, s az izenettel együtt átadá
296 V | jelenlétében bontá fel a szekrényt, s íme, meglátta benne a nehéz
297 V | benne a nehéz ágyúgolyót, s most értette Ibrahim izenetét.~
298 V | senkinek bánatot okozni, s őt hogy szomorítja mindenki.
299 V | Megirigyelték már édes örömeit, s még e titkos örömhelyen
300 V | megcsókolá a szép szultánát, s könnyel szemében rebegé:~–
301 V | lábaihoz, omlatag hajfürteivel s fehér karjaival fűzve át
302 V | fűzve át Ahmed térdeit, s kérte zokogva, hogy ne menjen
303 V | játékszer-e hadserege kezében, s nem azért van-e kard az
304 V | kísérte a hárem ajtajáig, s ott lefejtve vállairól az
305 V | a lázadás kitör ellene – s akkor az ő uralkodása elmúlt,
306 V | az ő uralkodása elmúlt, s következel utána te.~– Ne
307 V | szóltál – monda Aldzsalisz, s menten elküldé a tanácsszobába
308 V | Helyesen mondád – szólt Ahmed, s parancsolá a főmuftinak,
309 V | beleszúrtak annak lapjaiba, s amely lap utolsó volt az
310 V | táblája, ezt hozá elé a mufti, s kezébe adta a szultánnak
311 V | szólt fejét meghajtva Ahmed, s megcsókolá az Alkorán sorát. –
312 V | tanácsteremben találta Ahmedet, s figyelmeztette a Szúremre.~
313 V | útját állotta a kizlár aga, s levetve magát előtte a földre,
314 V | szavaimat! A déli óra elmúlt, s a délutáni órák szerencsétlenség
315 V | nála babona, könnyelműség s gyönyörvággyá fajult, s
316 V | s gyönyörvággyá fajult, s elgyöngíté szívét.~A kizlár
317 V | tette a rikiabdár térdén, s elhatározottan mondá:~–
318 V | lépett annak zsámolyára, s most ugyanazon vihar ingatja
319 V | megcsókolva Mahomed kardját, s egy óranegyed múlva, a próféta
320 VI | érkezett meg Szkutariba, s ott tengerparti palotájába
321 VI | mely a tábor felől jött, s melynek okát senki sem tudta
322 VI | azért mégsem hallgattak, s a zaj kezdett már terjedezni
323 VI | sah által szétveretett, s ők annak maradványaiból
324 VI | vonakodása miatt elkéstünk volna, s azóta Hamadán, Kermandzsahán
325 VI | főmuftit és Ispirizádet, s egy pergamenre írott levelet
326 VI | vettessék – szólt Ispirizáde, s a tűzbe veté azt, és azután
327 VI | melyet meg kell ünnepelni, s általános pihenést rendelt
328 VI | elbúcsúzni odaliszkjaitól, s a kiaja Sztambulba ment
329 VI | népség helyet adott nekik, s engedé Patronát a mecset
330 VI | mecset lépcsőzetére felállni, s midőn a lármatülkök recsegése
331 VI | rendeznek Sztambul utcáin, s késleltetik a tábort a vitéz
332 VI | ellenség kezébe jutni, s a kivont karddal kezünkben
333 VI | Patronát felkapták vállaikra, s keresztülvitték a bezesztán
334 VI | felőle a rendes lakosok, s csak akkor lep meg feltűnésével,
335 VI | rongyokba burkolta magát, s a kert hátulsó ajtaján kiszökve
336 VI | egy rossz csónakra ült, s a táborba menekült.~A jancsárok
337 VI | felültették Hasszán lovára, s úgy vonultak nagy diadallal
338 VI | előhozták a kulkiaja üstjét, s azt felállíták a középen.
339 VI | Musszli oda nem ugrott hozzá, s erővel ki nem húzta.~– Ne
340 VI | minden városból összeszedtek, s ide zártak.~Kinyiták a kapukat,
341 VI | zártak.~Kinyiták a kapukat, s beordítának a csarnokokba,
342 VI | ajkaikat mások mulatságára, s kiket rút szenvedélyek miatt,
343 VI | hangja öltözetlenül kapott, s félig fedett testtel, szétszórt
344 VI | széttekintve a börtönben, s suttogó szavára valami fehér
345 VI | ölében nejét a néptömeg közé, s ott felmutatva e halvány,
346 VI | tőlem menyasszony éjjelén, s kit itt kell most megtalálnom
347 VI | ordítá a bőszült tömeg, s perc múlva tovább ömölve,
348 VI | Többen elérték a kérdést, s felkiáltának rá:~– A tied,
349 VI | tied! – ordítá rá a tömeg, s azzal megrohanták a palotát,
350 VI | Patrona ölében tartott nejét, s felkeresve a nagyvezér háremét,
351 VI | boruljanak arcra úrnőjük előtt, s parancsait teljesítsék.
352 VII | mesterséges tavaszt ősz derekán, s rászedni a tulipánhagymákat,
353 VII | májusnak nézzék szeptembert s akkor kezdjenek el virágozni?~
354 VII | nedves melegágy támadt, s ebbe ültette el a kapudán
355 VII | mutatóujját beledugva, s morzsánként hintve rá a
356 VII | Fekete-tengeren keresztül, s hóval takargatá be az elültetett
357 VII | elültetett tulipánokat, s ha az olvadt, ismét új havat
358 VII | hitte, hogy most tél van, s amint azután augusztus végével
359 VII | képzelte, hogy itt a tavasz, s kidugta az átnedvesült,
360 VII | a hajóhadat vezényelje, s éppen a legérdekesebb ponton
361 VII | rózsaszínbe olvadtak át, s amik felül világoszöldek
362 VII | rózsaszín csíkok vonulnak végig, s a zöld ismét pirosba megy
363 VII | a rózsaszín májszínűbe, s minden csíkon ismét egy-egy
364 VII | egy vonás nincs rajta, s oly teljes, hogy az eredeti
365 VII | lélekszakadva egy bosztandzsi hozzá, s nem várja, hogy odaérjen,
366 VII | virágot a porcelánedénybe, s körül megnyomogatá a földet,
367 VII | átültetett tulipánokat, s rábízva azokat négy bosztandzsira,
368 VII | pedig lovat nyergeltetett, s egyes-egyedül, senkitől
369 VII | kétkerekű kibitkába bújt el, s egy orosz fuvarost ültetett
370 VII | is, hogy térjen vissza, s megjelenésükkel állítsák
371 VII | odarontott lóháton a kikiáltóhoz, s kivevén kezéből a tülköt,
372 VII | hogy szintúgy döngött, s akkor dörgő szóval kiáltá
373 VII | hozzátok, Abdi, kapudán basa, s csak azt sajnálom, hogy
374 VII | enni-inni? Meguntátok a békét, s háború kellene? Háború,
375 VII | asszonyok és szüzek ellen, s ostromot futni nem várak,
376 VII | megugratta lovát Abdi basa, s a legsűrűbb néptömegen keresztülnyargalt.
377 VII | ijedten oszlott szét előtte, s a kapudán büszke önérzettel
378 VII | emberek előle házaikba, s tisztulnak el az utcákról
379 VII | megfútta az elvett kürtöt, s tartott az odagyűlt népnek
380 VII | viszketnek talán, vagy füleiteket s orraitokat untátok meg viselni?
381 VII | hangja túlhangzá az ordítást, s minden arcot arra fordított,
382 VII | esnének rátok ezek a házak, s temetnének oda, hogy válnátok
383 VII | egyszerre négylábú állatokká, s ne tudnátok egyebet, mint
384 VII | keresztülgázolt a zendülőkön Abdi, s fölkeresé végre az Etmeidánt.~
385 VII | táborkovácsoktól hoztak el, s egy csoport jancsár, ki
386 VII | kiugrik közülök Musszli, s megelőzve a kapudánt, magához
387 VII | harmadszor recsegő hangon Abdi, s kardját rántotta ki.~Erre
388 VII | janicsárok mind felugráltak, s körülállták a vitéz Musszlit
389 VII | fenyíti meg, gondolá magában, s keresztülnyargalt a városon
390 VII | minden meg van nyerve, s hagyják Sztambult magára,
391 VII | ereszkedni a lázadókkal, s úgy csendesíteni le őket.~
392 VII | kiaja béget kiadja nekik, s ha azok még a többit is
393 VII | a többit is odaengedi. S ez nagy különbség! A szultán
394 VII | terem magától kenyeret, s hogy az ereszről nem csorog
395 VII | őket hívatni ezredenkint, s minden tizediket főbe lövetni.
396 VII | tennék – szólt Abdi röviden, s aztán elhallgatott.~A szultán
397 VII | és az Ahmedie mecseteket, s hívják imára a népet. Damad
398 VII | csauszokat és bosztandzsikat, s tisztítsa ki általuk az
399 VII | által el volt ragadtatva, s rendelé, hogy vigyék el
400 VII | megcsókolá a szultán köntösét, s azután hátul maradt Ibrahimmal,
401 VII | Abdullahval és a kiajával, s nagy szelíden mosolyogva
402 VII | Ibrahim búsan hajtá le fejét, s csüggedten sóhajta: – Szegény –
403 VII | mindnyájokat fel fogja áldozni, s azután maga is utánuk bukik.~
404 VIII | középmecsetben gyűltek össze, s onnan küldözék szét parancsaikat.~
405 VIII | kezeit, ami rút arcához s hasított ajkaihoz éppen
406 VIII | ajkaihoz éppen nem illett, s midőn kérdé tőle a padisah,
407 VIII | év óta viselé hivatalát, s nyolc nagyvezért teremte,
408 VIII | nyári lakában találták, s az első hívásra megjelent
409 VIII | visszaéltek a zendülők, s ő azok kívánatairól mitsem
410 VIII | agát, húsz bosztandzsival, s keressétek fel Halilt, és
411 VIII | amit a kapudán beszélt, s a hasszeki agának parancsolá:~–
412 VIII | fejedelmének, a sahok, kánok, dejek s nagymogulok uralkodójának
413 VIII | hasszeki agája jött el, s vele szólani kíván, szárazon
414 VIII | forgó kicserélve fehérrel, s oldalán függött a nagyvezér
415 VIII | megtette Sztambul főbírájává, s amint megpillantá Szulalit,
416 VIII | Patrona felállt Szulali előtt, s szigorú, mozdulatlan arccal
417 VIII | a kapudán, övék vagyok, s azzal elhatározott bátor
418 VIII | is hősi halált fog halni, s téged védve halok meg ott
419 VIII | melyet magam követtem el, s melytől ők meg akartak óvni?
420 VIII | elégelje meg, ha elbocsáttatnak s száműzetnek, ők bizonyára
421 VIII | tengeren menekvő nejét, s a kiaja záratta őt a becstelen
422 VIII | halálos ájulásba menekülni, s nem hallá, mit beszél neki
423 VIII | föl e szóra dívánjáról, s kirántá kardját.~– Ide hát
424 VIII | vérét sem adom egyiknek is, s ha eljönnek érte, meg fogják
425 VIII | a szeráj veszélyben van, s kinek Allah orcája kedves,
426 VIII | kitűzték a közép kapu fölé, s ottmaradt az korán reggelig.~
427 VIII | túl nem bírtak vergődni, s hirdetéseikre a nép kőzáporral
428 VIII | aki ilyenkor késlekednék, s vérét és vagyonát kész nem
429 VIII | Gyülekeznek-e a szent zászló alá? S a hideg veríték ült homlokán,
430 VIII | már, mint a múlt éjszakán, s Szkutari felé egy őrtűz
431 VIII | is visszajött Sztambulba, s a zendülőkkel közös ügyet
432 VIII | az állítások valóságáról, s mondhatlan aggodalom és
433 VIII | aludni, a kiaját láz törte, s a nagyvezér imádkozott;
434 VIII | Eredj aludni háremedbe, s ne gondolj reánk. A zendülőknek
435 VIII | megfogadta a kapudán szavát, s hajnal felé eltűnt közülök.
436 VIII | Szulali effendi és Ispirizáde, s meghívák magukkal a reggeli
437 VIII | ám mossátok meg véremben, s ha sokalljátok azon néhány
438 VIII | mind felálltak az ulemák, s kezeiket fölemelve kiálták:~–
439 VIII | Azzal leborultak imádkozni, s ima végeztével a belső kerten
440 VIII | szultánt meg kellett mentenünk, s azt csak ezen az áron tehettük.~–
441 VIII | tőlem az ország pecsétjét, s addig teljesítnem kell hivatalos
442 VIII | Ibrahimtól, megölelték egymást, s a bosztandzsik által elvezettetének.~
443 VIII | medinai bírót választák, s fehér palást hiányában zölddel
444 VIII | tudta ez izenet titkát – s áldá Allaht, ki meghatározza
445 VIII | átöleli a szultán nyakát, s homlokát megcsókolja, mintha
446 VIII | a kizlár aga előtte áll, s egy hosszasan beírott pergament
447 VIII | kis kését elővonva övéből s hegyével körülszurkálva
448 VIII | levágott egy tulipánt a késsel, s odanyújtá azt a kizlár agának.~–
449 VIII | cserepestül hajítá a földre Ahmed, s azután eltakarta arcát.~–
450 VIII | melybe névvonása volt vésve, s a kizlár aga ráüté azt az
451 VIII | aga ráüté azt az okiratra, s azzal egyedül hagyta Ahmedet
452 VIII | szeráj kertjében sétált alá s fel. A kizlár aga idejött
453 VIII | járult Elhadzs Besir hozzá, s megcsókolván a szultán által
454 VIII | ajkaihoz érinté az iratot, s azzal átolvasva, visszanyújtá
455 VIII | ujjáról az ország pecsétjét, s átadta a kizlár agának.~–
456 VIII | kajkdzsi (hajóslegény), s kérte, hogy ő hadd kísérje
457 VIII | kiváltottál a fogságból, s ápoltál, midőn sebesült
458 VIII | nagyvezérrel.~A kizlár aga s a lázadók követei ott vártak,
459 VIII | aga a reisz effendinek, s azzal visszabocsátá őt és
460 VIII | után hagyta el társait, s még alig hajnalodott, már
461 VIII | oldalról nem jönnek-e zendülők, s körülkerülték a szerájt.~
462 VIII | a zendülők kezébe estek, s azok visszatartják őket,
463 VIII | kiáltá a kizlár agának, s maga futott, menekült a
464 VIII | visszaérkezett az imám, és Szulali, s jelenték, hogy körül egy
465 VIII | gyékényt felemelé előttük, s a hajnal derengő fényénél
466 VIII | Gül-Bejáze ott ül Halil ölébe, s andalogva ringatózik annak
467 VIII | éltetik, ki Sztambulnak s az ozmán birodalomnak ura
468 VIII | kosarat vevé elő Halil, s lebontva róla a friss virágokat,
469 VIII | szemekkel tekinte férjére, s azután sietett mondani:~–
470 VIII | takard be őket virággal, s azt fogod hinni: virágkosarakat
471 VIII | nem bír lemenni miattam, s az emberek nem alhatnak
472 VIII | mégis a pálma nagyra nő, s a rózsa kicsiny marad. Engedj
473 VIII | ölelé, csókolá meg a nőt, s minthogy ő kívánta úgy,
474 VIII | eljuthasson a mecsetig, s ne legyen kénytelen az utcákon
475 VIII | a csatornához sietett, s a legelső kaikba beült,
476 VIII | a legelső kaikba beült, s parancsolá a hajósnak, hogy
477 VIII | nyomott az öreg markába, s ez megcsókolta a kezét érte.~
478 VIII | hajóslegényé, ki hozzá hasonlított, s aki magát érte feláldozá.
479 IX | Bajazidra került a sor, s látá, hogy az könnyezik,
480 IX | hang elmúlt a teremben, s a rémletes csendben elszörnyedve
481 IX | kővé válni érzé tagjait, s feje körül forogni a világot
482 IX | lezárultak, ajkai összecsukódtak, s palástja zsinórjába akasztva
483 IX | Menjen el kettő közületek, s vigye meg Halilhoz e kívánatomat.~
484 IX | felé szegzék szemeiket, s egy sem mozdult, hogy az
485 IX | Szulali odalépett hozzá, s átadta a szultán izenetét.~
486 IX | főimám arcra borula előtte, s alázatos hangon szólt hozzá:~–
487 IX | lőporral vannak megtöltve, s nem akarom, hogy a sejk
488 IX | akarom, hogy a sejk ul-izlám s a próféta utódainak virága
489 IX | fiait mind a kupolyterembe, s leülve a trón legalsó zsámolyára,
490 IX | odaülteté őket lábaihoz, s várta az izenetet, mely
491 IX | és társai megesküvének, s azt a szultán lábaihoz tevé
492 IX | le.~– Élj sokáig, uram, s legyen szívednek gyönyörűsége
493 IX | örömkönnyekkel szemeikben, s Ahmed nem feledé el kezét
494 IX | lehajolt nagybátyja előtt, s annak tiszteletreméltó kezét
495 IX | Ekkor fiainak inte Ahmed, s azok egyenkint odajárulva
496 IX | az uralkodás jelvényét, s tulajdon kezével tűzé azt
497 IX | az új szultán turbánjába, s kezét fejére téve megáldá
498 IX | gyermekei mind háromszor, s akkor kézen fogva két legidősebb
499 IX | trónra; most ő lép le róla, s csak az történik meg vele
500 IX | borultak az ország nagyjai, s hódolva kívántak neki üdvöt.~
1-500 | 501-718 |