Fejezet

 1 III |          felülmúlhatlan szépségű Aldzsalisz regéi lehettek nagyon mulattatók,
 2 III |  Gyönyörű damaszkuszi hölgy volt Aldzsalisz. A természet minden szépséget
 3 III |         még elődei nem ismertek. Aldzsalisz azáltal lett kegyencévé,
 4 V   |   szegény, elhagyott, elfeledett Aldzsalisz.~Egész sor ágyúk tüze hallatszott
 5 V   |      amerre ők mutatják az utat. Aldzsalisz szava nem versenyez velök,
 6 V   |    diadal mezején, gondold, hogy Aldzsalisz lobogó haját látod magad
 7 V   |    szultán sokkal boldogabb volt Aldzsalisz karjai között, mintsem arra
 8 V   |          tanácsszobákba sietett.~Aldzsalisz azonban nem halt meg, hanem
 9 V   |         Helyesen szóltál – monda Aldzsalisz, s menten elküldé a tanácsszobába
10 V   | Figyelmeztesd a szultánt – szólt Aldzsalisz, még egyszer visszaküldve
11 VIII|       teremében, mellette a szép Aldzsalisz, előtte a négy nyíló tulipán,
12 VIII|     olyan szépen nyílik most is.~Aldzsalisz átöleli a szultán nyakát,
13 X   |   iparkodjanak a szerájt elérni.~Aldzsalisz büszke, lenéző tekintetet
14 X   |       bacchánsnők rikoltozása, s Aldzsalisz nem méltatá őt arra, hogy
15 X   |        Utcák söpredéke! – kiáltá Aldzsalisz indulatosan. – Melyik gonosz
16 X   |      Előbbvaló, mint én? – szólt Aldzsalisz elbámulva. – Miért elébbvaló?~–
17 X   |        Mert szebb, mint te vagy!~Aldzsalisz arca haragvörösre pirult
18 X   |       mert ő Halil Patrona neje.~Aldzsalisz a düh kétségbeesésével emelé
19 X   |          férfihang kiálta alá: – Aldzsalisz szultána.~– Hah! Férfi!
20 X   |   morajjal:~– Ahmed, Ahmed!~Csak Aldzsalisz nem bírta ajkain kibocsátani
21 X   |          És Ahmed kinyújtá kezét Aldzsalisz felé; akik a szultána körül
22 X   |     Köszöntsd e tiszta asszonyt, Aldzsalisz! – hallatszék Ahmed reszkető
23 X   |      Patrona nejét férje lakáig.~Aldzsalisz düh és szégyen miatt kétségbeesve
24 X   |          mosolyogva monda:~– Óh, Aldzsalisz, ki szedné le a gyümölcsöket
25 XII |           egy női arc tűnik elé. Aldzsalisz az, a szultána asszeki,