Fejezet

 1 II  |         Az én nevem Halil. Nevezz engem úgy.~– Parancsolj, Halil.~–
 2 II  |           tudod, miért adatott el engem a padisah a bazárban? Amint
 3 II  |         padisah a bazárban? Amint engem férfi ölelése érint, azon
 4 IV  |           és ezentúl szeretni fog engem, és én nem leszek az én
 5 IV  |       midőn hívlak, szabadíts meg engem.” A szultána ezalatt parancsolá
 6 V   |    elkomorodott.~– Miért búsítasz engem ily szavakkal?~– A szultána
 7 V   |      trónra lép.~– Miért búsítasz engem e szavakkal?~– Nyelvem átkozza
 8 V   |     társad, Musszli?~– Nagyságolj engem, csauszkutya! – ordít Musszli. –
 9 V   |  egymáshoz kötözve követni fogtok engem.~– Nézzétek, barátim – szólt
10 V   |           átadóul nem választ sem engem, sem téged.~A kizlár aga
11 V   |    kiabálni:~– Uram, tiportass el engem lovad patkóival, de halld
12 VIII| nagyvezérnek.~– Honnan ismersz te engem? – kérdé Damad Ibrahim az
13 VIII|  megvonulnom csendesen melletted, engem csak szerelmedben osztass,
14 VIII|         Ne nevezz kegyelmes úrnak engem. Látod ruhámról, hogy én
15 X   |           alatt?~– Nem szeretsz-e engem, hogy mosolygasz, midőn
16 XI  |      beszélni.~– Csak te ne bánts engem, Kabakulak, amíg érdemesebb
17 XII |      másvilágon várom jutalmamat. Engem nem neveltek bíborban, bársonyban,
18 XII |       vigy, azt mondanám, vigy el engem valahová csendes, félreeső
19 XII |          a házikó előtt. – Engedj engem a cédrusfák lombjai alatt
20 XII |          vadgalamb búgása, engedj engem a csergő patak partján virágokat
21 XII |            őzikéket lesni, engedj engem ott élni, ott meghalni;
22 XII |   kérdenéd, én azt mondanám: vigy engem oda.~– Te mondád – szólt
23 XII |        vissza többet, ne hagyj el engem, ne hagyj el minket, jöszte
24 XII |       eddig mindig megsegített ez engem.~És azután megcsókolta nejét