Fejezet
1 II | Az én nevem Halil. Nevezz engem úgy.~– Parancsolj, Halil.~–
2 II | tudod, miért adatott el engem a padisah a bazárban? Amint
3 II | padisah a bazárban? Amint engem férfi ölelése érint, azon
4 IV | és ezentúl szeretni fog engem, és én nem leszek az én
5 IV | midőn hívlak, szabadíts meg engem.” A szultána ezalatt parancsolá
6 V | elkomorodott.~– Miért búsítasz engem ily szavakkal?~– A szultána
7 V | trónra lép.~– Miért búsítasz engem e szavakkal?~– Nyelvem átkozza
8 V | társad, Musszli?~– Nagyságolj engem, csauszkutya! – ordít Musszli. –
9 V | egymáshoz kötözve követni fogtok engem.~– Nézzétek, barátim – szólt
10 V | átadóul nem választ sem engem, sem téged.~A kizlár aga
11 V | kiabálni:~– Uram, tiportass el engem lovad patkóival, de halld
12 VIII| nagyvezérnek.~– Honnan ismersz te engem? – kérdé Damad Ibrahim az
13 VIII| megvonulnom csendesen melletted, engem csak szerelmedben osztass,
14 VIII| Ne nevezz kegyelmes úrnak engem. Látod ruhámról, hogy én
15 X | alatt?~– Nem szeretsz-e engem, hogy mosolygasz, midőn
16 XI | beszélni.~– Csak te ne bánts engem, Kabakulak, amíg érdemesebb
17 XII | másvilágon várom jutalmamat. Engem nem neveltek bíborban, bársonyban,
18 XII | vigy, azt mondanám, vigy el engem valahová csendes, félreeső
19 XII | a házikó előtt. – Engedj engem a cédrusfák lombjai alatt
20 XII | vadgalamb búgása, engedj engem a csergő patak partján virágokat
21 XII | őzikéket lesni, engedj engem ott élni, ott meghalni;
22 XII | kérdenéd, én azt mondanám: vigy engem oda.~– Te mondád – szólt
23 XII | vissza többet, ne hagyj el engem, ne hagyj el minket, jöszte
24 XII | eddig mindig megsegített ez engem.~És azután megcsókolta nejét
|