1-500 | 501-617
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | el, és mégsem derült ki, hogy a síitáknak van-e igazuk,
2 I | szunnitáknak. Az a kérdés, hogy a próféta halála után következett
3 I | A síiták azt állítják, hogy csak Ali volt az, a szunniták
4 I | szunniták pedig azt hiszik, hogy mind a négyen azok voltak.
5 I | bizonyára nagy bohók a síiták, hogy inkább engedik magukat ezrével
6 I | leapríttatni, minthogy megengednék, hogy isten neki, legyen hát ezzel
7 I | arról is meg lehet tudni, hogy a győzelmi híreknél a janicsár
8 I | turbános sírkövek mutatják, hogy ott szomorú nyugalom helye
9 I | mélyen van lehúzva homlokára, hogy szemöldeit egészen lenyomja,
10 I | megszólítani, midőn látja, hogy nincs iránta semmi rossz
11 I | oda akarnék menni, hanem hogy oda ne tévedjek. Idegen
12 I | magában tanakodnék rajta, hogy vajon az estebédre bevásált
13 I | meg, mert addig nem tudod, hogy mit köszönsz. Nálam igen
14 I | az utcák oly keskenyek, hogy két átelleni háztetőnél
15 I | találhatunk. Tanuld meg azt, hogy utadból soha vissza ne fordulj,
16 I | félrecsúszott turbán gyaníttaták, hogy aligha kelleténél többet
17 I | nem lennél olyan jó, hogy vennéd el a botomat, mert
18 I | meglátja nálam, s azt hiszi, hogy verekedni akarok vele.~A
19 I | s ólommal beöntve; kár, hogy nem tudsz vele bánni.~–
20 I | leoldozni, csak azon hebegve, hogy hát az ő négy gyermekére
21 I | Gel! (Menj!) Részeg filkó! Hogy merészled vendégemre tenni
22 I | tenni kezedet? Nem tudod, hogy átkozott az, aki az igazhivő
23 I | jámbor balukdzsi (halász), hogy a próféta kertjének virágaival,
24 I | maradsz, majd megtanítalak, hogy kell elhallgatni!~– Ereszd
25 I | az utcán.~A török látva, hogy ittas emberrel nehéz szavakkal
26 I | Eredj utadra.~– Tudod-e, hogy kinek a kezét fogtad meg?
27 I | ütlek főbe ezzel a bottal, hogy itt fekszel le.~– Engemet?
28 I | dacos képpel felhányt fejét, hogy oda üssön, ha van bátorsága.~
29 I | sújtott a janicsár fejére, hogy annak arcát elborította
30 I | constrictor. De ekkor tűnt ki, hogy Patrona sem az utolsó férfi
31 I | erővel szorítá azt össze, hogy az kis idő múlva tántorogni
32 I | egymás hegyére-hátára építve, hogy ki-ki a szomszédja folyosóján,
33 I | minden ház úgy volt rendezve, hogy abból rögtön a szomszéd
34 I | pincék is egymásba nyílnak, hogy ha valakit hirtelen üldözőbe
35 I | keresztül úgy eltűnhessen, hogy senki észre ne vegye.~Halil
36 I | szembe a jámbor Janakit, hogy vendégeskedjék.~Nem volt
37 I | azokat úgy el tudta dicsérni, hogy azokat a halakat hol és
38 I | amik a legkedvesebbek? S hogy abban a hagymában mennyiféle
39 I | őket az oáz forrásaihoz – hogy vendége nem képzelt egyebet,
40 I | nem képzelt egyebet, mint hogy a legpompásabb lakomában
41 I | Patrona vendégének –, tudom, hogy az álom a legnagyobb öröm,
42 I | ha jót álmodtál, örülsz, hogy jó volt; ha rosszat álmodtál,
43 I | rosszat álmodtál, örülsz, hogy csak álom volt. Szép langyos
44 I | magad után, nem félhetsz, hogy valaki háborítand.~Janaki
45 I | találtatott, s a vendég észrevevé, hogy ezek ugyanazok, miket odalenn
46 I | hasadékain a szobába, s látta, hogy miután Halil erősen megmosdott,
47 I | csorbadzsi, és ha megengeded, hogy még ma is hajlékodban maradjak,
48 I | Janaki ordítani kezdett, hogy ennél Ahmed szultán sem
49 I | Halil csak arra kérte, hogy ne igen emlegesse a szultánt,
50 I | forgolódott fekhelyén, gyanítá, hogy nincs ilyen keményen fekvéshez
51 I | köszönés mellett Patronát, hogy vezesse ki őt a perai útra,
52 I | megpillantá a Boszporuszt, látva, hogy már onnan majd eligazodik,
53 I | neki.~– És ígérd meg nekem, hogy kényszeríteni fogod azt,
54 I | akinek a levél címezve van, hogy a pénzt elfogadja.~– Ki
55 I | amíg keze írását nem adja, hogy átvette, amidőn ismét ezen
56 I | nagyon megörült rajta, hogy azalatt el nem lopták, s
57 I | gyékénytáskájába téve, anélkül hogy sokat nézegetné, futott
58 I | Sztambulban minden embert ismert, hogy majd attól megtudja, hol
59 I | pénzváltónak a levelet, hogy adjon neki utasítást, anélkül
60 I | neki utasítást, anélkül hogy maga sokat nézegetne rajta.~
61 I | van-e most a gyauroknak, hogy magadból bolondot csinálj?
62 I | Tudok ám, de nem hiszem, hogy ismerném azt az embert,
63 I | elolvasod, ekkor megtudod, hogy mi közöd van hozzá.~Valóban
64 I | mód megtudni az embernek, hogy mi köze egy levélhez, ha
65 I | azután járok nyomrul nyomra, hogy őt feltaláljam, s ha lehet,
66 I | vagyon ötezer piaszter, hogy majd ha egyszer ismét visszakerülök
67 I | szolgád, Janaki.”~– Mondám, hogy ő a bolond, nem én! – kiálta
68 I | tanakodtak egymás közt, hogy melyik hát a bolond: Janaki-e,
69 I | mindenféle gondolattal, hogy mikor estefelé az Etmeidánon
70 I | volna rajta, ha azt hallja, hogy minden pontyot ezer piaszterért
71 I | piaszterért adnak.~Átlátta, hogy csakugyan meg kell tartania
72 I | s már ebből is látszik, hogy Halil Patronában van valami
73 I | van valami titkos ösztön, hogy ő nem szeret alul állani,
74 I | azonban Halil Patronának, hogy arcát fel nem emeli, amíg
75 I | elvonul, mert meglehet, hogy Halil Peliván, ki a szultán
76 I | kérdezősködnék senki is utána, hogy ennek vagy amannak a zsibárusnak
77 II | rajta. De Patrona felfogadá, hogy ő e lélekbódító szert nem
78 II | beszélgetni, s elmondta nekik, hogy az áfiont mind a sejtán (
79 II | kést a boltban? Látszék, hogy Patrona nem született kereskedőnek.
80 II | és sohasem jutott eszébe, hogy valamire szüksége volna,
81 II | ötezer piasztert kapott, hogy mit tudjon azzal csinálni?
82 II | és olyan kevés ránézve, hogy nem tudott vele mit kezdeni.~
83 II | Pazárgün napján (vasárnap), hogy Janaki Haliltól eltávozott,
84 II | bennünket ily gondolattól, hogy mi e leányt megvásároljuk –
85 II | melyet a szultán elhajított, hogy azt megszagolja.~A kikiáltó
86 II | fejemre van parancsolva, hogy a bazár közepén, ahol a
87 II | magasztalom, senkit sem biztatok, hogy vegye meg, és senkit, hogy
88 II | hogy vegye meg, és senkit, hogy ne vegye meg. Allah mindnyájunkkal
89 II | szemek! Az ember azt hiszi, hogy beszélnek, s ha sokáig néz
90 II | maradni a paradicsomon, hogy ez ajkakat láthassam mindig.
91 II | enyim és tiéd; igaz ugyan, hogy mindaz kevés, de nem tartozol
92 II | kínálta megható szóval, hogy egyék. Az odaliszk szót
93 II | hangon rebegé:~– Hatod napja, hogy nem ettem.~Halil csodálkozva
94 II | Halil nem emlékezett rá, hogy valaha örült volna, hogy
95 II | hogy valaha örült volna, hogy szíve dobogását észrevette
96 II | szép volt.~S ha gondolt rá, hogy e szépség mind az övé, hogy
97 II | hogy e szépség mind az övé, hogy ő ura, birtokosa e lénynek,
98 II | bársony karjaival átöleli, hogy ez ajkak nemcsak pirosak,
99 II | pirosak, de édesek is, s hogy e kebel nemcsak hófehér,
100 II | mit kell mondani a nőknek, hogy szeressenek.~– Gül-Bejáze… –
101 II | Parancsolj, Halil.~– Ne mondd, hogy parancsoljak. Ülj mellém.
102 II | még kevésbé tudta Halil, hogy mit mondjon neki? A leány
103 II | miért történt az veled, hogy a szultán a bazárban eladatni
104 II | volt e kéz. Annál több ok, hogy azt ajkain, keblén melengesse
105 II | félresimítá azt a szép arcból, hogy meglássa, ha pirosabb lett-e
106 III | minden szépsége abból áll, hogy falai ki vannak rakva ametiszttal,
107 III | semmi ránc nincs, látszik, hogy nem szokta azt redőkbe vonni,
108 III | szokta azt redőkbe vonni, hogy nem haragszik soha; hosszú,
109 III | ősz szál sincs, látszik, hogy nem szokott búsulni, hogy
110 III | hogy nem szokott búsulni, hogy igen boldog.~Valóban az.
111 III | már a trónon. Meglehet, hogy e huszonhét év alatt történtek
112 III | különös áldásban részesíté őt, hogy az ily szomorú dolgokkal
113 III | ragyogó” Szolimán alatt, s hogy szerája nem volt örömtelen,
114 III | olyan szépen megnövelt, hogy gyönyörűen odaillik vele
115 III | Allah gondoskodjék rólad, hogy szádnak sohase legyen panasza
116 III | a városban?~Úgy látszik, hogy a berber basik Sztambulban
117 III | Sztambulban is nevezetesek arról, hogy szeretik a napok eseményeit
118 III | leghatalmasabb és legkegyelmesebb úr, hogy amit leghaszontalanabb szolgád
119 III | megvenni senki, mert illendő, hogy amit a világ leghatalmasabb
120 III | ragadni, aki még nem tudná, hogy mik történtek vele a szerájban
121 III | aki még nem tudja róla, hogy a szép virágszál csak nézni
122 III | nézni és nem letörni való, hogy azon szép és a paradicsom
123 III | felébreszteni.~– És utánajártál, hogy mi történt ezen leánnyal
124 III | leányt magához; örült neki, hogy mindenét odaadhatta érte.
125 III | példabeszéddé kezde válni a neve, hogy Halil rabszolgálót vett
126 III | khasz-oda basi jelenté, hogy a szeráj előcsarnokaiban
127 III | szomorú kiváltsága van, hogy a szultán háremében szabadon
128 III | basinak és a kapu agaszinak, hogy vonuljanak ki a másik terembe,
129 III | agát pedig visszaküldé, hogy vezesse elé a szultána asszekit.~
130 III | ottománjáig, s megengedi, hogy lábaihoz leüljön; a szultána
131 III | Eminától jövök, ő külde hozzád, hogy csókoljam meg helyette lábaidat.
132 III | férjhez adva. Ma reggel, hogy arcodat elfordítád tőlem,
133 III | úgyhogy azt lehetne hinni, hogy a lámpák virágoznak és a
134 III | azáltal lett kegyencévé, hogy a tulipánok és lámpák ünnepélyét
135 III | szultánát, s megesküvék neki, hogy álmát teljesíteni fogja,
136 III | tetszett Allahnak megengedni, hogy a lázadó Esref Perzsia törvényes
137 III | engedheték a bitorlónak, hogy rablott trónján nyugodtan
138 III | egyszerre kikelnének sírjaikból, hogy a próféta zászlóját megvédjék;
139 III | e hajnalon, mely méltó, hogy valósíttassék; Isztambul
140 III | végig. Egy álom oly szép, hogy valósulásra vár.~A főmufti
141 III | egy éjjel úgy megáradt, hogy az egész édes vizek völgyét
142 III | a tízre jutna egy kard, hogy azzal védelmezze országodat.
143 III | Emine. Él az én lelkem, hogy addig fel nem kötöm a próféta
144 III | elmondják azt, s azt hiszik, hogy azáltal fel vannak oldva
145 III | ez ünnepélyt, s akarom, hogy ez pompás legyen.~Ibrahim
146 IV | csúszott hozzá, oly közel, hogy ajkai annak arcától alig
147 IV | ébredni a rabnő, inte neki, hogy csak aludjék tovább, nem
148 IV | tréfálni, tapasztalandá, hogy karjai most sem gyöngébbek,
149 IV | messze kibámuló szemeinek, hogy valamennyi feje fölött ellásson,
150 IV | kerestelek két álló nap azután, hogy eltávoztál, vissza akartam
151 IV | hallani tőled, Halil, remélem, hogy sorsodon javítottál vele.
152 IV | kell megígérned: először, hogy semmiféle ravaszságot el
153 IV | el nem követsz avégett, hogy nekem valamit megfizess,
154 IV | ingyen adok; másodszor, hogy nem kívánsz nálam maradni
155 IV | nálad?~– Mert tudnod kell, hogy most már ketten vagyunk
156 IV | már Perában is beszélnek, hogy rabnőt vett, és azt szolgálja.~–
157 IV | feleletet szoktam adni, hogy nevetnek rajtam. – Beszéljünk
158 IV | titokban el tudta adni, hogy nyomára nem juthatok sehol.
159 IV | sehol. Már az kell hinnem, hogy a szultán szerájába vitetett.~–
160 IV | megcsóválva kérdezé:~– Gondolod, hogy sohasem juthatok hozzá,
161 IV | hanem annyit mondhatok, hogy ha én olyan gazdag ember
162 IV | találja hallani, s leüt, hogy pénzemet elvegye. Pedig
163 IV | magammal, s mindig félek, hogy elrabolják tőlem. A bazár
164 IV | pálmaszilva. Neked megmondom, hogy azon tömlők félig arannyal
165 IV | otthagyhatod; ha meghagyod neki, hogy ne nézzen rájok, be fogja
166 IV | hálákat adott istennek, hogy lábait ide vezérlé.~– Allah
167 IV | mondjad, mi árát szabod neki, hogy őt kiválthassam, és mint
168 IV | még mindig attól remegett, hogy amidőn ajkaival érinteni
169 IV | Igérte atyjának és férjének, hogy sokat, igen sokat fog nekik
170 IV | csodálkozni, mindjárt gondolva, hogy nagy változásoknak kellett
171 IV | Halil pedig kényszeríté, hogy üljön közéjök, és Gül-Bejázét
172 IV | csodálatát, midőn látta, hogy Gül-Bejáze sem a csóktól,
173 IV | ostoba képe is volt hozzá, hogy többet senki se nézzen ki
174 IV | mulatságaitokra; olyan vígan voltatok, hogy kihallott a temetőbe, midőn
175 IV | kém, vagy nem tolvaj-e?~– Hogy gondolsz arra? – mondá négyszemközt
176 IV | négyszemközt Halil – Hiszen látod, hogy milyen emberséges baltadzsi.
177 IV | eléje nyújtott serlegből, hogy ajkai nedvesek legyenek,
178 IV | megőrizte.~– Nem tudod, hogy e leányt hogy hívták? –
179 IV | Nem tudod, hogy e leányt hogy hívták? – kérdezé a berber
180 IV | várost, melyben lakott, hogy ott őt most várják – várják!
181 IV | azért adott neki bájokat, hogy azok miatt áldozatul vesszen
182 IV | víz, és teste bélpoklos, hogy undorodnék el tőle, aki
183 IV | merő gyöngyházból állt, hogy csillogott, mintha csupa
184 IV | szabad a padozatra rakni, s hogy a hideg padon át ne hűtsék
185 IV | írod le a szeráj belsejét, hogy szinte félni kezdek tőle.
186 IV | olyan elevenen írod le, hogy szinte félek rá hallgatni,
187 IV | felső ajka fel van hasítva, hogy úgy fogai kilátszanak.~–
188 IV | szerecsen parancsolá Irénének, hogy boruljon arcra a szultána
189 IV | ezalatt parancsolá rabnőinek, hogy bontsák le Iréne hajfürteit,
190 IV | ottan előtte állt, meghagyá, hogy fessék ki orcáját pirosra,
191 IV | igazgyöngyöket. Iréne nem tudta, hogy mi fog történni vele, amidőn
192 IV | többi odaliszkok közül, hogy a padisahnak ajándékozzon.
193 IV | pávatollakból, s megengedé neki, hogy folyvást ott lehessen mellette,
194 IV | érzett, de ha arra gondolt, hogy őt szeretnie kell, elborzadt
195 IV | idejét, de néha megesett, hogy egyik vagy másik odaliszknak
196 IV | utána, hálótársnéja megsúgá, hogy az a múlt éjjel megfojtatott.
197 IV | szólt közbe:~– Ugyan jó, hogy mindez csak rege.~– Eljött
198 IV | a szultán megfogá kezét, hogy őt keblére vonja, e szókat
199 IV | gerjedett ellene, s azt mondá, hogy ez nem isten műve e leányon,
200 IV | halottnak, s rögtön parancsolá, hogy meg kell kínozni a rabnőt.
201 IV | Azon szultána megérdemlené, hogy bőrzsákba varrva a Boszporuszba
202 IV | A szultán megparancsolá, hogy el kell Irénét távolítani
203 IV | hozzá Irénét, gondolva, hogy a leányon ülő varázst legkönnyebben
204 IV | rimánkodott előtte, kérte, hogy ne haljon meg csókja, ölelése
205 IV | herceg ráborult, sírva kérte, hogy térjen magához. Nem hallá
206 IV | drágakövekkel, s azt mondá, hogy ez mind neki adja, csak
207 IV | maga is sejteni kezdve, hogy ez alighanem több mesénél.
208 IV | hiszem – szólt Halil –, hogy azok nem csodák voltak,
209 IV | határoztatott a rabnő felől, hogy ki kell őt állítani a bazárra,
210 IV | nyelvével csettentve –, kár, hogy tovább nem tart.~– Óh, ne
211 IV | Kermeszre, az ő berber basijára, hogy látna utána, mi történt
212 IV | a berber basi megtudta, hogy a leány csak tetteté magát,
213 IV | s úgy könyörgött neki, hogy tegye mind azt hallatlanná,
214 IV | ölelve nejét, s arra gondolt, hogy elébb le hagyja vágni kezét,
215 IV | pénzt ígért Ali Kermesznek, hogy hallgassa el a történteket,
216 IV | kifecsegett, elég arra, hogy háromszor meghaljon valaki.
217 IV | meghaljon valaki. Parancsolom, hogy vedd fel fátyolod, és kövess,
218 IV | berber basi fejelágyára, hogy az egy árva szó nélkül menten
219 IV | berber basiját!~– Úgy hiszem, hogy megöltem – felelt Halil
220 IV | berber basiját. Tudva van, hogy ide jött álruhában, az eset
221 IV | leszünk. Tavaly történt, hogy a lázadó Dzsefir kán, kit
222 IV | utoljára azon gondolatra jött, hogy beálljon janicsárnak, és
223 IV | ki a janicsárok között, hogy szívesebben fogadjanak.~
224 V | hirdeti ki az igazhívőknek, hogy III. Ahmed szultán megizente
225 V | szultán megérkezésére várva, hogy a készen álló hajókra szálljon,
226 V | jól látszottak azt tudni, hogy ők a sereg java, s még csak
227 V | más seregosztálynak, nem hogy összeelegyülni velök, legfellebb
228 V | delinek (őrjöngő) engedék meg, hogy fanatikus elmerevedésben
229 V | gyűrűt neked. Jól tudod, hogy e gyűrű köve alatt mi volt?
230 V | pohárban felolvasztott, hogy meghaljon.~A szultán nagyon
231 V | legnagyobb padisah. Azt mondja ő, hogy ha te most a harcba mégy,
232 V | hozzá, és mondjad neki, hogy jöjjön ide.~– Ez izenet
233 V | arra fogsz-e gondolni, hogy elébb a tüzet oltsd, vagy
234 V | Eredj előre, és mondjad, hogy sietek hozzá.~A kizlár aga
235 V | én.~– S ki mondá neked, hogy én elfordítám tőled arcomat?~–
236 V | fegyverek közt. Azt hiszi, hogy e zászlók, e fegyverek,
237 V | diadal mezején, gondold, hogy Aldzsalisz lobogó haját
238 V | haját látod magad előtt, ki, hogy lelkével követhessen téged,
239 V | mintha meg akarná őrzeni, hogy lelke el ne repüljön.~Döröghettek
240 V | mintsem arra gondolhatna, hogy most a próféta zászlaját
241 V | félelmesek valának e bográcsok, hogy a megszorult vezérek és
242 V | restell kiabálni fennhangon, hogy ha olyan vitéz ember Hasszán,
243 V | ordítozást, de azt is hallja, hogy még a sátora előtt őrt álló
244 V | Úgy hiszem, Halil Peliván, hogy nem szükség nagyon megerőtetned
245 V | részeg. Alig áll a lábain. Hogy merészelsz te olyat mondani,
246 V | merészelsz te olyat mondani, hogy két jancsár, Begtas kertjének
247 V | parancsom van a kapu kiajától, hogy titeket eléje vigyelek.~–
248 V | bajtársim? Nem jól mondom-e, hogy a kapu kiaja kötelessége
249 V | beszélni; mikor hallotta azt, hogy egy jancsárt a táborból
250 V | mindenféle változatokkal, leírva, hogy ütötte agyon egy ökölcsapással
251 V | ökölcsapással Halil Ali Kermeszt, hogy esett le annak egyszerre
252 V | annak egyszerre az álla, s hogy nyaklott össze egy állóhelyében,
253 V | berber egész Sztambulban, hogy ezért az egyért olyan zajt
254 V | kérni egy borbélyért!~– Hogy soha egyéb mulatságod ne
255 V | Patrona, s kérte társait, hogy engedjék őt beszélni.~–
256 V | magamat, hanem csak azért, hogy ha visszamégy a kiajádhoz,
257 V | ha Allahnak úgy tetszik, hogy halálért halállal büntessen,
258 V | hosszú szakállú muftinak, hogy ha a próféta zászlóját és
259 V | gúny látszott tekintetében, hogy Halil önkénytelen kardja
260 V | részeiből összehajtott, hogy ne rontsák a muzulmán erkölcsöt;
261 V | legközelebb álltak, látva, hogy gyalog utol nem érik a csauszokat,
262 V | tizenkétfontos gömböt is, hogy ilyenekkel kísérik a janicsárok
263 V | Peliván azt várta a kiajától, hogy az nagy haragra fog gerjedni,
264 V | azt, és meghagyta neki, hogy vigye azt a szultánnak.~–
265 V | leghatalmasabb szultánnak, hogy ha az egyet kevésnek találja,
266 V | senkinek bánatot okozni, s őt hogy szomorítja mindenki. Megirigyelték
267 V | térdeit, s kérte zokogva, hogy ne menjen el ma, csak ma
268 V | kétségbeesés. A szultán elhatározá, hogy menni fog. Egy percig tétovázott
269 V | lelkében azon gondolat, hogy hát ő csak játékszer-e hadserege
270 V | azért van-e kard az oldalán, hogy azon fejeket, melyek ellene
271 V | letett e gondolatról; tudta, hogy nem volna azt képes kivinni.
272 V | ki hozzá a kizlár agától, hogy el ne mulassza a Korán-szúrást.~–
273 V | rendeletet adott a szilihdárnak, hogy kösse fel oldalára Mahomed
274 V | szultána asszeki figyelmeztet, hogy el ne mulaszd, mielőtt elhatározod
275 V | parancsolá a főmuftinak, hogy hozza elé az Alkoránt, melyet
276 V | szoktak felhívni, olyformán, hogy tűvel beleszúrtak annak
277 V | adta a szultánnak a tűt, hogy végezze vele a kegyes szertartást.~
278 V | visszaküldve a kizlár agát –, hogy útra ne keljen a győzelmi
279 V | személyesen a csatába menne, hogy Allah adjon fegyvereinek
280 V | akarná vesztegetni; úgy, hogy mire elvégzék a szertartást,
281 V | Ibrahim sietteté a szultánt, hogy csak minél előbb szálljon
282 V | keresztül, de ne mondd, hogy senki sem volt, aki veszedelmedben
283 V | fülébe, mire az alig várva, hogy a szultán felmenjen a lépcsőn,
284 V | a táborba, egy az isten, hogy a sereg nem marad Szkutariban –
285 V | huszonegy ágyúlövés hirdeté, hogy a szultán a próféta zászlajával,
286 VI | jancsár agához, megtudakolni, hogy miféle lárma az ott a táborban?
287 VI | táborban? Hasszán azt felelte, hogy ő maga sem tudja, miért
288 VI | miután már kihirdetteté, hogy a szultán és a szent zászló
289 VI | erre azt parancsolá neki, hogy fogassa el mindazokat, akik
290 VI | jőnek, akik azt beszélik, hogy Küprilizáde serege Tamasip
291 VI | volt ez a müzülmánokhoz, hogy fogjanak kardot Mohamed
292 VI | ellenségre mennek, vigyázzanak, hogy a legnagyobb ellenség itthon
293 VI | miniszterei.~– E levél megérdemli, hogy a tűzbe vettessék – szólt
294 VI | hozzák hírül a csatatérről, hogy Küprilizáde serege szétveretett,
295 VI | városban vegetál anélkül, hogy tudnának felőle a rendes
296 VI | beordítának a csarnokokba, hogy fusson, akinek a szabadság
297 VI | ebeket, elzártak a világtól, hogy meg ne mérgezzék a népet.
298 VI | megvénült már azon idő alatt, hogy fogsága tart, de a lángoló
299 VI | szégyen nem engedé neki, hogy megszabadítsa magát. Inkább
300 VI | Ibrahim odaliszkjainak, hogy boruljanak arcra úrnőjük
301 VII | rászedni a tulipánhagymákat, hogy májusnak nézzék szeptembert
302 VII | hevítő és növényélesztő, hogy ahol elhull a sivatagban,
303 VII | megcsalatott tulipán azt hitte, hogy most tél van, s amint azután
304 VII | olvadni a havat, azt képzelte, hogy itt a tavasz, s kidugta
305 VII | tengerre kelle szállani, hogy a hajóhadat vezényelje,
306 VII | megengedé a kapudán basának, hogy Csengelkőibe evezhessen,
307 VII | nincs rajta, s oly teljes, hogy az eredeti hat szirom lefelé
308 VII | nyerni. Azért megrendelé, hogy hozzanak pompás kínai porcelánedényeket,
309 VII | bosztandzsi hozzá, s nem várja, hogy odaérjen, már messziről
310 VII | tulipánjaimra, te bolond! Nem látod, hogy majd, ráhágtál egyre?~–
311 VII | körül megnyomogatá a földet, hogy ne inogjon benne.~– Mit
312 VII | bosztandzsira, meghagyá nekik, hogy a csatornán keresztül vigyék
313 VII | fuvarost ültetett maga elé, hogy ne lássák. Ez rákiáltott
314 VII | rákiáltott a kapudán basára, hogy be ne menjen Sztambulba,
315 VII | minden fogalmán kívül esett, hogy a pékek és csizmadiák seregétől
316 VII | még biztatta a kiaját is, hogy térjen vissza, s megjelenésükkel
317 VII | hanem kérte a fuvarost, hogy csak hajtson vele sebesen
318 VII | felé.~A kapudán megígérte, hogy ő is nemsokára ott lesz,
319 VII | nevében hirdetem tinéktek, hogy minden igazhívő müzülmán
320 VII | veré azt annak hátához, hogy szintúgy döngött, s akkor
321 VII | basa, s csak azt sajnálom, hogy nem kérhetem kölcsön valamely
322 VII | gyaur magyarnak a nyelvét, hogy összeszidhatnálak benneteket
323 VII | akarjátok-e beszakasztani, hogy ennyien álltatok egy csomóba?
324 VII | Ki veszett meg közületek, hogy mindnyájatokat összeharapdáljon?
325 VII | mindnyájatokat összeharapdáljon? Hogy szakadna le rátok az ég,
326 VII | szakadna le rátok az ég, hogy esnének rátok ezek a házak,
327 VII | házak, s temetnének oda, hogy válnátok egyszerre négylábú
328 VII | véletlenül termett ott közöttük, hogy csak azon vették észre,
329 VII | tekintének mind a kapudánra. Hogy jöhetett ez ide? Senki sem
330 VII | nem tért annyira magához, hogy felelni tudjon, de fejével
331 VII | tudjon, de fejével inte, hogy „nem”.~– Nyújtsd e zászlót,
332 VII | el, mert megérdemlenéd, hogy dicsőítve legyen neved,
333 VII | megjelent, de azt is tapasztalá, hogy háta mögött ismét összecsoportosult
334 VII | keresztülnyargalt a városon anélkül, hogy valaki egy ujjal is bántaná.~*~
335 VII | A fővezér azt kívánta, hogy a szultánt Brusszában hagyva,
336 VII | sor.~A mufti nem hitte, hogy e hadat csatára lehessen
337 VII | De azt mégis óhajtotta, hogy távolítsák el Sztambultól,
338 VII | A kiaja azt tanácsolá, hogy alkuba kellene ereszkedni
339 VII | Csakhogy a kiaja úgy érté ezt, hogy alkudozásba ereszkedve könnyű
340 VII | Khadidzsa pedig úgy értelmezé, hogy a szultán kibékítheti a
341 VII | mintha most is azt hinnék, hogy csak szelleme jár közöttük.~–
342 VII | És mi panasza van?~– Az, hogy a kard magától nem hadakozik,
343 VII | kard magától nem hadakozik, hogy a föld nem terem magától
344 VII | terem magától kenyeret, s hogy az ereszről nem csorog bor
345 VII | maradjon künn a hadseregnél, hogy szükség esetén a lázadók
346 VII | volt ragadtatva, s rendelé, hogy vigyék el Sztambulba a szultána
347 VII | szultána asszekinek, jelentve, hogy ő is nemsokára megérkezik.
348 VII | könnyekkel szemeiben esküvék, hogy őt tartja legkedvesebb emberének.~
349 VII | bizonyosabbak, mint arról, hogy Ahmed mindnyájokat fel fogja
350 VIII | sóhajta fel a kapudán. – Hogy elcsendesülnének mindjárt!~
351 VIII | midőn kérdé tőle a padisah, hogy mit kívánnak a zendülők,
352 VIII | zendülők, azt felelte reá, hogy ő valóban nem tudja.~Mosolygása,
353 VIII | Damad Ibrahim azt gondolá, hogy legjobb lesz az egykori
354 VIII | megjelent a szerájban. Mondá, hogy nevével visszaéltek a zendülők,
355 VIII | Jóllaknak velünk. Tudod, hogy semmi vadállat sem dühös,
356 VIII | előtt?~– És tudósítsd róla, hogy minden jogos kívánataik
357 VIII | megadatnak, ha megígérik, hogy azután szét fognak oszlani.~
358 VIII | az őrt álló janicsárok, hogy a szultán hasszeki agája
359 VIII | kívánat, és ti megígéritek, hogy csendesen szétoszoltok,
360 VIII | merte előtte hozni. Tudta, hogy a kapudán fogta el a tengeren
361 VIII | jelenetek, eszébe jutott, hogy Damad Ibrahim ölelése is
362 VIII | minden utcára, hirdessék, hogy a szeráj veszélyben van,
363 VIII | visszaérkeztek a kikiáltók, jelentve, hogy az Aja Szófia templomon
364 VIII | megtörténni, mert ez azt jelenti, hogy itt az idő minden igaz mozleminnek
365 VIII | meglepte, midőn látták, hogy a kitűzött szent zászló
366 VIII | tetőkön őrt állók jelenték, hogy a lázadók őrtüzei sokkal
367 VIII | amiből azt gyaníthatni, hogy a tábor is visszajött Sztambulba,
368 VIII | háreméből.~A négy férfi tudta, hogy ez mit jelent.~Korán reggel,
369 VIII | és ha nem tetszik nektek, hogy tisztességesen megfehérült
370 VIII | lázadóknak; attól félek, hogy ma már késő lesz, attól
371 VIII | késő lesz, attól félek, hogy a szultán is elveszett.
372 VIII | kötelesség várt a fővezérre, hogy az ulemákból új muftit választasson.
373 VIII | Mohammedet és Amadzádét, hogy a szultán titkos izenetét
374 VIII | azokat. Alig veszi észre, hogy Elhadzs Besir, a kizlár
375 VIII | körülszurkálva a tulipánok földét, hogy porhanyó legyen az.~– A
376 VIII | biztosítást kérnek arról, hogy üldöztetni nem fognak.~–
377 VIII | Ne kérj többet. Látod, hogy mind odaadtam.~Azzal odanyújtá
378 VIII | hírül Halil Patronának, hogy láttátok Damad Ibrahim háta
379 VIII | széttekintve a nagyvezér, hogy kivel kísértesse magát odáig,
380 VIII | hajóslegény), s kérte, hogy ő hadd kísérje a nagyvezért
381 VIII | Szulalit azon izenettel, hogy a főmuftit szabadon bocsáthatják.~
382 VIII | Várd meg a reggelt. Éjszaka hogy ölnétek meg őket. Éjszaka
383 VIII | szabadulva a sötétség rémei. Hogy ölnétek meg valakit éjjel!
384 VIII | engedd meg nekem elébb, hogy az Aja Szófia imámjával
385 VIII | lázadókkal?~A szultán inte, hogy menjenek.~Szulali, Hasszán
386 VIII | számlálta, és nyugtalan volt, hogy mégsem jönnek.~– Ezóta kétszer
387 VIII | azok visszatartják őket, hogy hírt ne hozhassanak.~A szultán
388 VIII | és Szulali, s jelenték, hogy körül egy lélek sincs, aki
389 VIII | ismeretlenné arcát.~– Mondám neked, hogy aki szíveddel játszának,
390 VIII | eltemetni, Halil. Ne akard, hogy féljek tőled, engedd, hogy
391 VIII | hogy féljek tőled, engedd, hogy szeresselek ezután is. Bár
392 VIII | küldöttei már vezérükért jöttek, hogy kövesse őket Zulejmája mecsetbe,
393 VIII | várnak válaszára.~Halil, hogy könnyebben eljuthasson a
394 VIII | s parancsolá a hajósnak, hogy evezzen vele a Zulejmája
395 VIII | Jó öreg – szólt Halil –, hogy hívnak téged?~– Manoli a
396 VIII | úrnak engem. Látod ruhámról, hogy én csak közjancsár vagyok.~–
397 VIII | meg azt, sejk Szulejmán, hogy most hazudtál, azon harmadik
398 IX | Bajazidra került a sor, s látá, hogy az könnyezik, azt kérdezte,
399 IX | férjeit, ipáit megöletted. – Hogy titeket mentselek meg –
400 IX | ölelve őket. – Meglásd, hogy nem mentettél meg bennünket”.~
401 IX | Szulalit rángatni, aki állt: hogy feleljen. Erre aztán ő is
402 IX | hívattalak benneteket ide, hogy egymásra és reám nézzetek,
403 IX | és reám nézzetek, hanem hogy adjatok választ.~Az ulemák
404 IX | Halil Patrona kívánsága az, hogy lépj le a trónról, és add
405 IX | szemeit az imámra szegezve, hogy akik látták, az iszonyattól
406 IX | ő ártó angyalaira bízza, hogy kívánatának szavakat adjanak,
407 IX | egyhangúlag határozták el, hogy Ahmednek le kell köszönni,
408 IX | birodalom mostani urai, hogy gyermekeimet nem fogják
409 IX | szemeiket, s egy sem mozdult, hogy az izenetet megvigye.~–
410 IX | egyitek sem mer odamenni, hogy velök beszéljen?~Egy szélütött
411 IX | felháborodott tengerhez, hogy vele beszéljen?~Ahmed sötéten,
412 IX | visszatérek. Bizony mondom, hogy vissza nem jövök addig,
413 IX | Ispirizáde is felszólalt, hogy ő is együtt megy Szulalival.
414 IX | esküdjetek meg az Alkoránra, hogy őket kímélni fogjátok; esküdjetek
415 IX | mosolygott. Jól tudta ő, hogy e fenyegetés nem Ahmed szívében
416 IX | tettekre képes. Én tudom, hogy a szeráj pincéi lőporral
417 IX | megtöltve, s nem akarom, hogy a sejk ul-izlám s a próféta
418 IX | esküszöm az Alkoránra, hogy sem általam, sem társaim
419 IX | Allah öldöklő angyalai, hogy soha egyik fele a másikra
420 IX | arcának halványsága miatt, hogy hívja őt eléje.~Fél óra
421 IX | agának, megmondva neki, hogy üdvözölje nevében a szultána
422 IX | asszekit, és kérje meg, hogy gondoljon reá, és tanítsa
423 IX | zendülőkhöz, tudatva velök, hogy Ahmed szultán lelépett,
424 IX | országot úgy felzavarta, hogy a legkisebb lett a legmagasabb,
425 IX | emelt, kinek karjaira bízta, hogy dicsősége álmait elringassák,
426 IX | elringassák, és csókjaira, hogy aggodalmait elfelejtessék.~…
427 IX | azzal rettenté a zendülőket, hogy a szeráj pincéi lőporral
428 IX | bennünket becsalni mind, hogy egy csapással ott nyomjanak,
429 IX | szerájba, s ha azután látjuk, hogy azok épségben visszatérnek,
430 IX | bemehetünk.~Kérdést sem szenved, hogy ez a bolondos tanács általános
431 IX | De gondold meg, Halil, hogy okosabb tréfa volna tőled
432 IX | levetett rézasperért, mint hogy belépj a szerájba, midőn
433 IX | de azt nem mondhatják, hogy gyáva voltam. Széttéphetik
434 IX | fogják írni a krónikákba, hogy Sztambul csőcselék népe
435 IX | volt, utána fogják írni, hogy egy férfi mégis volt közöttük,
436 IX | amely azzal dicsekedhetnék, hogy kifent hegye előtt behunytam
437 IX | bátorsága ott, ahol tudja, hogy a föld alatt, melyen áll,
438 IX | benneteket. Én megmondám, hogy magam megyek.~– De mi nem
439 IX | megindultak, s miután látták, hogy Halil csakugyan nem tréfál,
440 IX | üdvordítást emeltek, midőn látták, hogy Halil Patrona csakugyan
441 IX | szivárványszikrákat látszottak hányni, hogy elvakult, aki ránézett,
442 IX | történetíró. – Kívánatom volt, hogy Mahommed kardja méltó kézbe
443 IX | emeltelek. Én jól tudom, hogy az ily szolgálatoknak mi
444 IX | esküszöm teneked őseimre, hogy semmi bántalom tégedet nem
445 IX | arcain. Mindenki azt hívé, hogy áldozatot keres közöttük,
446 IX | szüntesd meg e bérbeadást, hogy egyedül a te kezeidben legyen
447 IX | bűvész, akiről tudva van, hogy sérthetetlen, megölhetetlen.~
448 IX | megparancsolá a csausz agának, hogy a szeráj minden kapui előtt
449 IX | mellett hirdesse ki a népnek, hogy a malikiane e naptól fogva
450 IX | szultán kihirdetteté rögtön, hogy egy óra múlva az Ejub-mecsetbe
451 IX | ágyúszó elhangzása tudatá, hogy a szultán az Ejub-mecsetbe
452 IX | ott azon kegyet Haliltól, hogy Mahmudot megáldhassa, és
453 IX | nép már széltére beszélte, hogy a szultán mindent úgy cselekszik,
454 X | embert sem, mert tudja, hogy ha ma ő van legfelül, s
455 X | kürtszó mellett kihirdetik, hogy holnap halvet-ünnep lesz.
456 X | kihirdettetik a sorompóknál is, hogy az idegenek tudjanak őrizkedni.~
457 X | delnők, alig gondolná valaki, hogy ama sikoltozások is nem
458 X | s utoljára elhatározzák, hogy tisztelet okáért egész hazáig,
459 X | ki hasztalan rimánkodék, hogy engedjék őt elrejtőzni,
460 X | előre fut előttük a zaj, hogy azon nő, akit ott a többiek
461 X | engedte magának eszébe jutni, hogy pallosát felemelje a zajongó
462 X | zajongó némberek ellen, tán hogy utcát vágjon rajtok keresztül
463 X | akarta bírni a szultánát, hogy forduljanak vissza, s iparkodjanak
464 X | vetett az agára.~– Látszik, hogy nem vagy sem férfi, sem
465 X | megállít, és kényszerít, hogy neki utat engedj.~Gül-Bejáze,
466 X | mondva, kezeivel mutatva, hogy ő akarata ellen van itt,
467 X | ő akarata ellen van itt, hogy ő óhajtaná magát megalázni
468 X | Aldzsalisz nem méltatá őt arra, hogy reá nézzen.~– Utcák söpredéke! –
469 X | szellem vette magát belétek, hogy azt kívánjátok, miképp a
470 X | tízezer, húszezer ember előtt, hogy egy másik nő nálánál szebb!~–
471 X | mutatni arra, akit nem szeret, hogy viruló ifjúságában elhervadjon;
472 X | ellensége nevét kell kimondani, hogy az kínokat érezzen minden
473 X | Allah ártó angyalai őrzik, hogy akire ráveti szemeit, el
474 X | kényszerítik a szultána kíséretét, hogy Gül-Bejáze előtt utat nyissanak,
475 X | előtt utat nyissanak, hanem hogy ők is kísérjék Halil Patrona
476 X | Nem szeretsz-e engem, hogy mosolygasz, midőn én sírok?
477 XI | rajzolva, s alig veszi észre, hogy e szép tarka pillangós betűk
478 XI | ne kérdezd a müzülmántól, hogy mi az a Takimi Vekai, mert
479 XI | megilleté szemeimet és füleimet, hogy ne lássak és ne halljak
480 XI | tizenhárom nemzet fölött, hogy Sztambul alá fog vettetni
481 XI | és elfordítani másfelé, hogy ami a nap és hold teremtése
482 XI | ijesztő, háborító eszmék, hogy magában már azt gondolá,
483 XI | nagyon elszomorodék rajta, hogy egy félholdat sem látott
484 XI | kérdezni fogják tőlünk, hogy tölténk be a próféta parancsait?
485 XI | amidőn azt fogják kérdeni, hogy védelmeztétek meg az igaz
486 XI | a kard és fejébe az ész, hogy tartóssá tegyétek azt, ha
487 XI | ősz Vunli, és ti, többiek, hogy sohasem mulasztottátok el
488 XI | ötrendbeli namazát imáit; hogy megtartottátok a ramazán
489 XI | böjtöt és a bejrám ünnepet; hogy bőven kiosztottátok a zakátot (
490 XI | önkénytes alamizsnát); hogy ennyiszer meg ennyiszer
491 XI | imádkozánk, midőn azt mondók, hogy imádjuk Allaht, és templomait
492 XI | Patrona megkötözé szíveiket, hogy kezeiket keblökre téve,
493 XI | minekünk, ha azt hisszük, hogy a fenyegetett napok még
494 XI | minekünk, ha azt hisszük, hogy azon bűnök még nincsenek
495 XI | tudomány elveszi eszöket; de hogy emelheti fel fejét Isten
496 XI | úgy megtilthatná nekem, hogy azt mondjam: nincsen Allah!”5~
497 XI | palotákat, mert él az Isten, hogy különben e paloták fogják
498 XI | piacon; pedig tudva van, hogy müzülmán pénzekre nem veretnek
499 XI | Péter), azóta jól tudják ők, hogy arannyal és ezüsttel messzebbre
500 XI | Musszli.~– Most engedd, hogy ez írással én mehessek a
1-500 | 501-617 |