Fejezet

 1 II  |   hófehér, de forrón is dobog, óh, akkor eszét kezdé veszteni
 2 III |       ajkaidról engemet illet, óh, nagy padisah! Igenis, utánajártam.
 3 III |  mondani? Ahmed bizonyára nem. Óh, nem. „Kérjed országom felét.”
 4 III |      padisah előtt és szólt.~– Óh, uram! Allah külön napot
 5 III |       alatt reszketett a föld. Óh, uram, ez nem jó jelenség
 6 IV  |        hogy tovább nem tart.~– Óh, ne búsulj, jámbor müzülmán –
 7 V   |       mely téged elhervaszt.~– Óh, Ahmed, mikor valakinek
 8 V   |    elfordítám tőled arcomat?~– Óh, Ahmed, a szél nem mondja:
 9 V   |   megszabadítá azt testétől.~– Óh, ne mondd ezt, óh, ne mondd
10 V   |  testétől.~– Óh, ne mondd ezt, óh, ne mondd ezt – rebegé a
11 VII |        majd, ráhágtál egyre?~– Óh, uram, a tulipán minden
12 VII |  odamegyek és lecsendesítem.~– Óh, uram, úgy beszélsz, mintha
13 VIII|      jussanak élve kezeikbe.~– Óh, uram – könyörge Szulali –,
14 VIII|  fejeikkel; kell-e még több?~– Óh, nem, nem, Halil. Én félek
15 VIII|   dicsőségben fürödni te is?~– Óh, Halil. Együtt nő ki a rózsa
16 VIII|      csak közjancsár vagyok.~– Óh, én jobban ismerlek: te
17 IX  | nedvesítve, kiáltának hozzá:~– Óh, uram, bocsáss meg nékünk! –
18 IX  |        aki végre megszólalt.~– Óh, uram, kinek volna bátorsága
19 X   |   fejét, s mosolyogva monda:~– Óh, Aldzsalisz, ki szedné le
20 XI  |   közöttünk forognak e pénzek. Óh, amióta baltadzsi ki hagyta