bold = Main text
   Fejezet                              grey = Comment text

 1 I    |   bátorsággal, és rá se nézz, mikor elmegyünk mellette.~Az oláh
 2 I    |       te neved van írva.~– De mikor nekem semmi közöm sem a
 3 I    |  mindkettőjük neve; hihetőleg mikor felocsúdott a jancsár, saját
 4 I    |  mindenféle gondolattal, hogy mikor estefelé az Etmeidánon halat
 5 II   |       sem szólt ekkorig, csak mikor elvégezte az evést, odafordula
 6 II   |      a nagy fekete szemeivel; mikor hosszú szempilláit fölemelte,
 7 IV   |      be fogja hunyni szemeit, mikor azon megy.~Ezalatt bezárta
 8 IV   |      selyemzsinór ellen, mint mikor Rodoszba menekült. Beálljunk
 9 V    |      Szeret-e nyílni a rózsa, mikor tél van? Nem lehull-e a
10 V    |      elhervaszt.~– Óh, Ahmed, mikor valakinek a csillaga lehull,
11 V    |     jancsárral akar beszélni; mikor hallotta azt, hogy egy jancsárt
12 VI   |   fenekestől felfordult, mint mikor az állóvizet felkavarják,
13 VI   |    áll ő a kapuban. És várja, mikor fog ez undok nők csoportjában
14 VIII |   veled, uram, Belgrád alatt, mikor még mindketten fiatalok
15 IX   |    hallgatással nézte őket, s mikor aztán már ez indítvány határozottá
16 XI(4)| fordulni kell a mahomedánnak, mikor imádkozik.~
17 XI   |      mondatott el magának; de mikor azután olyasmit mondott
18 XII  |           XII. Ember reményei~Mikor már olyan magasra ment a
19 XII  |   feljebb többé nem mehet, és mikor már tudja, hogy innen csak
20 XII  |  számomra, mert nem tudjátok, mikor érkezem meg.~Gül-Bejáze