Fejezet

 1 VII | szemétnépek. Én szólok hozzátok, Abdi, kapudán basa, s csak azt
 2 VII |          mondva megugratta lovát Abdi basa, s a legsűrűbb néptömegen
 3 VII |     boltjaitokat, ebek! – ordítá Abdi a csoportozó kereskedőkre. –
 4 VII |           rettentő szóval kiálta Abdi:~– Megbolondult nép! Őrült
 5 VII |     keresztülgázolt a zendülőkön Abdi, s fölkeresé végre az Etmeidánt.~
 6 VII |        állt a két bogrács körül.~Abdi basa oly véletlenül termett
 7 VII |     letűzve a zendülők zászlója. Abdi basa egyenesen odalovagolt.
 8 VII |       magához ragadja a lobogót.~Abdi basa valódi tengerészi nyugalommal
 9 VII |    újólag merőn szeme közé nézve Abdi.~Musszli csak nem felelt,
10 VII |        harmadszor recsegő hangon Abdi, s kardját rántotta ki.~
11 VII |      tűzve, monda:~– Tisztellek, Abdi basa, és nem bántalak, ha
12 VII |        lépett be a tanácsterembe Abdi basa, a kapudán.~Mindenki
13 VII |     könnyen beszélsz e tárgyról, Abdi? Mint gondolod elcsendesíthetni
14 VII |            Én így tennék – szólt Abdi röviden, s aztán elhallgatott.~
15 VII |   Sztambulba.~– Az is jó – szólt Abdi –, dicső megjelenésed elnémítandja
16 VII |        pillanatban érkezének meg Abdi küldöttei a tulipánokkal.
17 VIII|         szultán – szólt keserűen Abdi basa. – A lázadók kívánságát
18 VIII|        négy nyíló tulipán, miket Abdi basa ajándékozott neki tegnap.~
19 VIII|       Gül-Bejáze borzadva rebegé Abdi basa nevét.~A másik kosárról
20 XI  |  Mohammed dervis.~– Ez volt Uzun Abdi, jancsár aga – felelt Patrona –,