Fejezet

 1 I   |          emberek által járhatók.~Egyszer, midőn éppen egy hosszú,
 2 I   |    ötezer piaszter, hogy majd ha egyszer ismét visszakerülök hozzád,
 3 I   |     ellopta.~A nagy csavargásban egyszer ugyanazon helyre talált
 4 IV  |           ha ott van?~– Ha-ne-ha egyszer a janicsárok vagy a dzsebedzsik
 5 IV  |         és mondott regét:~– Volt egyszer egy gazdag kereskedő, nem
 6 IV  |        nagyon látszott kedvelni; egyszer a szép szőke leány elmulasztá
 7 IV  |        függsz kapud előtt.~– Még egyszer kérlek, bocsásd el nőmet,
 8 IV  |          egyik tömlőt.~Halil még egyszer egy hosszú csókot nyomott
 9 V   |        villant kezében, s ha még egyszer akkorára nőne is Peliván,
10 V   |            szólt Aldzsalisz, még egyszer visszaküldve a kizlár agát –,
11 VII |     tulipán minden évben kivirul egyszer, de ha az emberre ráhágtak,
12 VIII|     semmi vadállat sem dühös, ha egyszer jóllakott.~A szultán nem
13 VIII|          el mondatja magának még egyszer újra azon lázasztó jeleneteket,
14 IX  | gondolatot a főurak arcán, s még egyszer sorba nézte őket, és azután
15 XI  |        folytatni nem szabad. Még egyszer széttekinte az elsötétült
16 XI  |  mehessek a nagyvezérhez. Te már egyszer voltál a szerájban, most
17 XI  |    rögtön lefejezik.~Musszli még egyszer nagyon kérte Halilt, hogy
18 XII |        nem csókolta meg őket még egyszer.~*~Korán reggel Halil Peliván,
19 XIII|          csendesen elalszik, még egyszer megszorítja kezét. – Kinek?~