Fejezet

 1 II |   szemei a bűbájos ragyogást, arca a fehér rózsa gyöngéd elevenségét,
 2 III|      pompában örömét leli. És arca illik ennyi fény közé. Szelíd,
 3 III|      padisah napként melegítő arca, sem a nagyvezér haragja,
 4 III|     még mosolygóbb lett Ahmed arca; inte a khasz-oda basinak
 5 IV |       beszéddel nem törődött, arca ugyan még valamivel halványabb
 6 IV | jobbra, akár balra hajolt, és arca nem volt halovány többé,
 7 IV |      ezt a háremben tevé, sőt arca pirosabb, mint a hajnal.~
 8 IV | feketének született volna, ha arca ragyás volna, mint a jégeső
 9 IV |  fátyolt hagytál volna meg az arca előtt.~– Hiszen régen történt
10 IV |      szultánt, szelíd, nyájas arca iránt önkénytelenül tiszteletet
11 IV |      hallgatá el, midőn férfi arca közeledék arcához, és az
12 IX |  ulemákat a kupoly teremében. Arca szomorú volt, és levert.~
13 IX |    legboldogabb, legragyogóbb arca volt a szép Aldzsalisznak,
14 IX | egyedül járult a padisah elé.~Arca semmivel sem volt haloványabb,
15 IX |       helyet foglalt.~A főpap arca dicsőségtől sugárzott. Kiterjeszté
16 X  |    magát megalázni a szultána arca előtt. Mind nem használt
17 X  |      mint te vagy!~Aldzsalisz arca haragvörösre pirult e szavakra,
18 XII|       az ősz Janaki is belép, arca mosolyog, de azért örökké