Fejezet

 1 I   |          hogy ne igen emlegesse a szultánt, és ne kiabáljon olyan nagyon.~
 2 IV  | bosztandzsik egyet gondolnak, s a szultánt leteszik.~– Ki merne ilyesmire
 3 IV  |         tudnak. Mindennap látta a szultánt, szelíd, nyájas arca iránt
 4 V   |          a próféta zászlóját és a szultánt el nem hozzák ide a táborba
 5 V   |       sikerült.~– Figyelmeztesd a szultánt – szólt Aldzsalisz, még
 6 V   |   tizenkettőt.~Ibrahim sietteté a szultánt, hogy csak minél előbb szálljon
 7 V   |     fővezér és mufti iparkodtak a szultánt a dívánteremben tartani.~
 8 VII |       fővezér azt kívánta, hogy a szultánt Brusszában hagyva, az egész
 9 VII |      Sztambult megjártam.~Azzal a szultánt üdvözölve, annak intésére
10 VIII|           Nem lehetett másképp. A szultánt meg kellett mentenünk, s
11 VIII|         viselni fogja. Üdvözöld a szultánt. Ti pedig vigyétek hírül
12 IX  |      rövid megszólítás, mellyel a szultánt illeté.~– Halil Patrona
13 IX  |    kifejezve.~Szulali megszánta a szultánt.~– Én el fogok hozzájuk
14 IX  |          azok tőle. Mert a letett szultánt többé sem kard, sem nők,
15 IX  |    felnyitva azt, bebocsátá az új szultánt rajta.~Csak hárman voltak
16 IX  |       szerájban – üdvözölni az új szultánt. Csak a lázadók vezetői
17 XII |   terveiről, ki rá akarta bírni a szultánt, hogy izenjen hadat Oroszországnak,