Fejezet

 1 I   |      annyi érdekes mesét tudott mondani a pusztában eltévedt utazókról,
 2 II  |      szokva, nem tudá, mit kell mondani a nőknek, hogy szeressenek.~–
 3 III |          aki ellent tudjon neki mondani? Ahmed bizonyára nem. Óh,
 4 V   |        Hogy merészelsz te olyat mondani, hogy két jancsár, Begtas
 5 VII |        És senki nem mert ellene mondani. Hallgatták a szitkot, félrebújtak
 6 VIII|    mondtam. Holnap többet fogok mondani. Ha ma megegyeztek, holnap
 7 VIII|       férjére, s azután sietett mondani:~– Valóban az, Damad Ibrahim.
 8 X   | Sztambulban, kinek joga van azt mondani: „Én férjem neje vagyok!”~
 9 X   |       felőle valami magasztalót mondani, egyiket ápolá betegségében,
10 X   |  ijedtség. Egy büszke nőnek azt mondani tízezer, húszezer ember
11 X   |         felé, és nem tudott mit mondani, a tehetetlen bosszú könnyeket
12 XI  | Maurocordatónak híják, ki tudod mondani? Maurocordato.~– Nem is
13 XI  |   nyelvemet. Hanem azt ki tudom mondani, hogy Dzsihán.~– Hát minek
14 XI  |         éljen. Ezt is meg fogom mondani a szultánnak.~– Hát csak
15 XII |         örökké rossz jóslatokat mondani.~– Vajha felnövelhetnétek
16 XII |      hogy amidőn Halil el fogja mondani indítványát az oroszok ellen
17 XII |     rendelé, hogy amit te fogsz mondani, és társaid, az történjék