Fejezet

 1 I   |           Ez így nem jól van – mondá magában Halil –, te voltál
 2 IV  |          Hogy gondolsz arra? – mondá négyszemközt Halil – Hiszen
 3 IV  |     szultána előtt, e szavakat mondá magában: „Boldogságos szent
 4 IV  |      biztató hangon e szavakat mondá neki: „Légy örömben, boldog
 5 IV  |        gerjedett ellene, s azt mondá, hogy ez nem isten műve
 6 IV  |        és drágakövekkel, s azt mondá, hogy ez mind neki adja,
 7 V   |    haljak meg akkor én.~– S ki mondá neked, hogy én elfordítám
 8 V   |        íme, az átszúrt sor ezt mondá:~„Aki fél a kardtól, annak
 9 V   |       térdén, s elhatározottan mondá:~– Holnap megyünk.~Ibrahim
10 VIII| hívásra megjelent a szerájban. Mondá, hogy nevével visszaéltek
11 VIII| tudjátok meg, mit kíván! – ezt mondá a padisah.~– Kár fárasztanod
12 VIII|    holttestét fogjátok látni – mondá a kizlár aga a reisz effendinek,
13 VIII|        meg őket!”~– Nem, nem – mondá a szultán –, élve nem fognak
14 IX  |         reszkető, tompa hangon mondá:~– Én megszűntem uralkodni.
15 XI  |        Ezt azonban csak lassan mondá el Musszli.) Azt, hogy Dzsanüm
16 XI  |        földön, egyenkint sorba mondá Halil Patrona kinevezéseit.~
17 XII |       a szultán tudta nélkül – mondá –, azért holnap gyűljetek