Fejezet

 1 I   |         hogy ő a bolond, nem én! – kiálta fel a levelet elolvasva
 2 II  |           ettem.~Halil csodálkozva kiálta fel:~– Hatod napja! Irtózatos!
 3 IV  |           mostani kizlár agának! – kiálta fel kacagva Musszli. – Mintha
 4 IV  |         verni.~– Allahra mondom! – kiálta az elbeszélésnél Halil,
 5 IV  |            Tüzet ezen palotákba! – kiálta fel hevesen Halil.~– Nono,
 6 IV  | összerogyott.~– Mit cselekedtél! – kiálta Janaki ijedten. – Megölted
 7 VI  |          rémhírt.~– Az nem lehet – kiálta Ibrahim. – Küprilizáde nem
 8 VII |      fölemelkedve, rettentő szóval kiálta Abdi:~– Megbolondult nép!
 9 VIII|           Legvitézebb bajnokomat – kiálta fel fájdalmasan Ahmed.~–
10 IX  |           szemöldeit, és haragosan kiálta rá:~– Kelj fel, ulema, és
11 IX  |       ellenséged.~– Megölhetnek! – kiálta Halil, mind a két kezével
12 X   |     engemet fel mer tartóztatni? – kiálta csengő, átható szózattal.~
13 X   |            ablakából egy férfihang kiálta alá: – Aldzsalisz szultána.~–
14 XI  |             Ki volt ez átkozott? – kiálta ökleit fenyegetőleg rázva
15 XI  | parancsolja neked Halil Patrona! – kiálta Kabakulak fülébe.~A vezér
16 XI  |           markából, azon keresztül kiálta fülébe:~– Janakit mondtam.~–
17 XII |        Halil! El vagyunk árulva! – kiálta Musszli, s magát bajtársa