Fejezet

 1 II  |     ajkakat láthassam mindig. És minő halovány arc! Jól nevezték
 2 II  |       szemek, midőn mosolyognak? Minő ez arc, midőn elpirul? Minő
 3 II  |      Minő ez arc, midőn elpirul? Minő ez ajk, midőn beszél, midőn
 4 III |     megjelenni a tagadó választ.~Minő sürgető kérése lehetett,
 5 III |          vált el tőle a padisah, minő álmot láthatott azóta, melynek
 6 V   |                       V. A tábor~Minő zaj, minő élénkség ez Sztambul
 7 V   |             V. A tábor~Minő zaj, minő élénkség ez Sztambul utcáin?
 8 V   |    megszabadítandó.~– Te mondád. Minő ágyúlövések ezek?~– A tábor
 9 V   |          olyan zajt csináltok?~– Minő káromlás ez? Két jancsárt
10 VI  |          beesett szemeiben. Hah! Minő pestis van rászabadítva
11 VII | tulipánjai nyílnak ősz kezdetén.~Minő látvány várt reá! Mind a
12 X   |    árulók is mind asszonyok.~Ah, minő látvány volna ez egy férfi
13 XI  |  árnyékot vetnek Halil arcára.~– Minő könyv az, melyet olvassz? –
14 XII |       ajtaját, s belépett rajta.~Minő hangok azok, amiket oly
15 XII |         kámhoz –, hogy e helynek minő tisztelettel tartozom, azért
16 XIII|          poharadba töltök. Ugye, minő jéghideg víz? Most hoztam