Fejezet

 1 I   |    vendégségre találsz, mert én szegény ember vagyok.~– Ah, én is
 2 I   |        vagyok.~– Ah, én is igen szegény vagyok, nagyon szegény –
 3 I   |     igen szegény vagyok, nagyon szegény – sietett felelni a jövevény,
 4 I   |     gyékényről.~Ahmed szultán – szegény – aligha kelt föl ily elégedetten
 5 I   |    Halil Patrona. Nem vagyok én szegény ember, mint neked mondám,
 6 II  |          Látszott, mint reszket szegény a sarkig érő fátyol alatt,
 7 IV  |         és rabul magával viszi.~Szegény Iréne! Még csak istenhozzádot
 8 IV  |       ekkor megvette Irénét egy szegény zsibárus, aki mindenét érte
 9 IV  |         hódított, megszerette a szegény szatócsot, és többé nem
10 V   |         jobban szeretik, mint a szegény, elhagyott, elfeledett Aldzsalisz.~
11 VII |         s csüggedten sóhajta: – Szegény – szegény szultán!~Azzal
12 VII | csüggedten sóhajta: – Szegény – szegény szultán!~Azzal követték
13 XII |         gyermeket, ahogy szokás szegény emberek fiait hívni; de
14 XII |      repült el a hegyek felé.~– Szegény Iréne! – suttogá Janaki,
15 XIII|       Halil életébe kerülhetne.~Szegény Halil! Azóta régen omlatag