bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | fogtad meg? Az én nevem Halil!~– Az enyim is Halil.~–
2 I | nevem Halil!~– Az enyim is Halil.~– Halil Peliván az enyim. (
3 I | Az enyim is Halil.~– Halil Peliván az enyim. (A birkózó.)~–
4 I | birkózó.)~– Az enyim meg Halil Patrona.~A janicsár egészen
5 I | Engemet? Te? Bottal? Engemet, Halil Pelivánt valaki bottal meg
6 I | üssön, ha van bátorsága.~Halil Patronának pedig volt bátorsága,
7 I | végre saját házához ért Halil Patrona.~Ha utcaajtóról
8 I | hogy senki észre ne vegye.~Halil Patrona háza is fából volt,
9 I | szobába, s látta, hogy miután Halil erősen megmosdott, s kétszer
10 I | mindkettőnk számára ebédet.~Halil sietett a pénzzel a piacra,
11 I | szultán sem eszik különbet. Halil csak arra kérte, hogy ne
12 I | házadat, és tovább megyek.~Halil elment, bevásárolt, visszatért.
13 I | ahonnan aztán majd eligazodik.~Halil megtevé szívesen a vendég
14 I | Azután áldjon meg az isten.~Halil rögtön visszafordult nagy
15 I | müzülmán.~– Szalám alek.~Halil futott egyenesen haza; felhágott
16 I | s csodálkozva monda:~– Halil Patrona, farsangjuk van-e
17 I | ismerhetted, mert az magad vagy.~Halil csodálkozva vevé át a levelet,
18 I | pedig ez volt írva:~„Jámbor Halil Patrona. Nem vagyok én szegény
19 I | fel a levelet elolvasva Halil. – Csak nem fog nekem valaki
20 I | jutni, ahol harmadnapja Halil Pelivánnal birkózott. Megismeré
21 I | falra emlékezetnek okáért, Halil Patrona nevét alól, Halil
22 I | Halil Patrona nevét alól, Halil Pelivánét felül.~– Ez így
23 I | jól van – mondá magában Halil –, te voltál alul, nem én. –
24 I | ezen segíteni kell – monda Halil, s odaírva egy teherhordót,
25 I | már ebből is látszik, hogy Halil Patronában van valami titkos
26 I | hajtani előttem, mint én most, Halil Patrona, a zsibárus előttetek,
27 I | urai!”~Szerencséje azonban Halil Patronának, hogy arcát fel
28 I | elvonul, mert meglehet, hogy Halil Peliván, ki a szultán előtt
29 II | Gül-Bejáze (Fehér Rózsa)~Halil Patrona zsibárus boltja
30 II | elárverezni. Naponkint látott Halil tíz-húsz ilyen emberi árucikket
31 II | kikiáltott rabnőt, és ez volt Halil Patrona. Talán megszánta
32 II | hozd be őt boltomba – szólt Halil a kikiáltóhoz –, ne leplezd
33 II | ilyen csúfosan eladatik?~– Halil Patrona – szólt a kikiáltó –,
34 II | midőn édes vágytól remeg!~Halil Patrona egészen el volt
35 II | pénzt, és vigyed a lyánt.~Halil bement az erszényért, átadta
36 II | és otthagyta azt nála.~Halil Patrona rögtön bezárta boltját,
37 II | egész úton.~Hazaérkezve, Halil leülteté a lyánt tűzhelye
38 II | két piaszterből kitelt, Halil tányérát odatevé a gyékényre,
39 II | itt mellettem ülj – monda Halil, s megfogá az odaliszk remegő
40 II | Hatod napja, hogy nem ettem.~Halil csodálkozva kiálta fel:~–
41 II | úgy, meg akartam halni.~Halil fejét csóválta.~– Ilyen
42 II | többé?~– Szemeiddel látod.~Halil nagyon megszereté a lyánt;
43 II | emberré érzi magát alakulni.~Halil nem emlékezett rá, hogy
44 II | Parancsolj, uram.~– Az én nevem Halil. Nevezz engem úgy.~– Parancsolj,
45 II | engem úgy.~– Parancsolj, Halil.~– Ne mondd, hogy parancsoljak.
46 II | És most még kevésbé tudta Halil, hogy mit mondjon neki?
47 II | sírt, mint rabnők szoktak. Halil úgy szerette volna, ha beszélne
48 II | majd te is meg fogod tudni, Halil – felelt neki suttogva.
49 II | felelt neki suttogva. És Halil mindinkább hevülni érzé
50 II | az ajk is oly hideg-e?~Halil szenvedélyittasan ölelé
51 II | leomlott arcára, s amint Halil félresimítá azt a szép arcból,
52 II | elkékülve. Holt, holt, halott!…~Halil nem akarta hinni. Azt vélte,
53 II | érzett semmit. Tehetett vele Halil, amit akart. Egy holttest
54 II | jéghideg borzadály hatotta át Halil szívét, reszketve tevé le
55 II | szőnyegről, melyre letevé Halil, s a szerte heverő edények
56 III | Mi neve e férfinak?~– Halil Patrona.~– Mi történt tovább?~–
57 III | Szabadon jár-kel házában. Halil nem engedi semmi durva munkát
58 III | kezde válni a neve, hogy Halil rabszolgálót vett magának,
59 IV | A rabnő rabja~A jámbor Halil Patrona egész példabeszéddé
60 IV | tovább, nem háborítja senki.~Halil mindezzel a beszéddel nem
61 IV | Örülök ezt hallani tőled, Halil, remélem, hogy sorsodon
62 IV | Hát nem tesz az semmit, Halil. Én elhálok a tetőn, te
63 IV | Bámulatra gerjesztesz, Halil. Tán csak nem te vagy az
64 IV | ilyesmire még csak gondolni is, Halil?~– Bizony én mernék, ha
65 IV | Musszli szívesen ajánlkozott Halil vendégének éjszakai szállásadásra.
66 IV | ajánlkozott.~Azzal beléptek Halil házába.~Gül-Bejáze éppen
67 IV | tűzhely mellett állt, és Halil vacsoráját főzve, amint
68 IV | leányom!” a másik: „atyám!”~Halil csak bámult, és nézett reájuk.~
69 IV | tőlem.~– Nem jól mondád, Halil – szólt az apa örömtől ragyogó
70 IV | szabad nőt adjam át neked.~Halil nem sokat gondolkozott a
71 IV | és az ő kezébe tevé azt.~Halil már kezében tartá a forró
72 IV | ábrázatját, de észrevette őt Halil, s nagy vígan rákiálta:~–
73 IV | Midőn meglátta Gül-Bejázét Halil ölében, s magát Halilt örömtől
74 IV | kellett itt ma történni.~Halil pedig kényszeríté, hogy
75 IV | csókja mellett vígan folyt le Halil nászestéje.~A vigalmat az
76 IV | a bortul, Gül-Bejáze és Halil a szerelemtől, egyiknek
77 IV | arra? – mondá négyszemközt Halil – Hiszen látod, hogy milyen
78 IV | kiálta az elbeszélésnél Halil, öklével az asztalra ütve. –
79 IV | Gül-Bejáze, megsimogatva a jó Halil Patrona állát, és folytatá. –
80 IV | palotákba! – kiálta fel hevesen Halil.~– Nono, fiam, legyen eszed –
81 IV | Én azt hiszem – szólt Halil –, hogy azok nem csodák
82 IV | Musszli szitkozódott, csak Halil nem szólt semmit. Ő hallgatva
83 IV | és megfogta annak kezét. Halil folyvást tartá őt átölelve.~–
84 IV | velem.~Ekkor megszólalt Halil, tompa, mély, elbúsult hangon.~–
85 IV | karját Halilnak feszíté.~Erre Halil olyat sújtott öklével a
86 IV | hogy megöltem – felelt Halil nyugodtan. Musszli odaugrott
87 IV | Tökéletesen meghalt. Ejnye, Halil, ez szép ütés volt tőled.
88 IV | szívesebben fogadjanak.~Halil átölelé nejét, megcsókolá,
89 IV | hátára véve az egyik tömlőt.~Halil még egyszer egy hosszú csókot
90 IV | alatti pincéken keresztül, Halil másfelől a háztetőkön át
91 V | vasállványra van föltéve, köztük Halil Patrona és Musszli. Mindketten
92 V | adja át a fehér forgóját Halil Patronának, majd az vezetni
93 V | felé, melynek vezetőjében Halil Pelivánra ismerünk. Allah
94 V | itt a közjancsárok közül Halil Patronának?~Patrona előlép.~–
95 V | Patrona előlép.~– Úgy hiszem, Halil Peliván, hogy nem szükség
96 V | agyon egy ökölcsapással Halil Ali Kermeszt, hogy esett
97 V | látszott tekintetében, hogy Halil önkénytelen kardja markolatát
98 VI | Bajazid-mecset előtt, élükön Halil Patrona.~Mindnyája kezében
99 VI | szólt rövid címzettel Halil, a bezárt kaput megdöngetve
100 VI | fel a börtönöket – ordítá Halil –, bocsássátok ki a rabokat.
101 VI | Most a poroszlókon a sor!~Halil ezalatt azon börtönhöz jutott,
102 VI | viharon nyargalni tudni, Halil, melynek szárnyakat adtál?~
103 VI | Csak Gül-Bejáze nem jön.~Halil aggódva száll le az utálatos
104 VI | ott maradt a börtönben.~Halil fuldokolva a fájdalomtól
105 VI | Ne sírj, ne sírj – hörgé Halil. – Akik meggyaláztak téged,
106 VI | Ezt én mondom, Patrona Halil, kinek neve legyen megátkozott
107 VI | a palotája ez? – kérdezé Halil a néptől.~– Damad Ibrahimé! –
108 VI | Kinek a palotája ez? – kérdé Halil újra, bosszúsan megrázva
109 VI | felkiáltának rá:~– A tied, Halil Patrona!~– Úgy van, a tied! –
110 VII | müzülmánok! A mi parancsnokunk, Halil Patrona, jancsárok főnöke
111 VII | Ezt hirdetem én tinektek, Halil Patrona és Szulali Hasszán
112 VII | csináltak neki. Nem volt ott Halil; lett volna csak ő ott,
113 VII | férfi fejét kérte a nép és Halil Patrona.~Mit vétettek a
114 VIII | világ~Sztambulban már ekkor Halil Patrona volt az úr.~A lázadók
115 VIII | említtetni a kikiáltó által Halil Patronáéval a kapudán basa.~
116 VIII | parancsolá:~– Keresd fel Halil Patronát, és üdvözöld őt
117 VIII | padisah nevében.~„Üdvözöld Halil Patronát, a padisah nevében!”
118 VIII | kán, a zendülők vezére, Halil, és parancsokat, kinevezéseket
119 VIII | melynek padlásán elbújt. Halil most íratta számára a kinevezést,
120 VIII | hitelesíté az okiratokat Halil.~Szulejmán után következett
121 VIII | hárommal; ezt megtette agának Halil.~Azután következett valami
122 VIII | kegy előtt.~– Köszönöm, Halil. Tégy belőlem, amit akarsz,
123 VIII | szétoszoltok, meg fog az adatni.~Halil Patrona felállt Szulali
124 VIII | fejét.~– Sokat mondtál, Halil.~– Ma sokat mondtam. Holnap
125 VIII | Feszült figyelemmel várták Halil izenetét.~Szulali nem merte
126 VIII | számára kért kegyelmet.~Halil elgondolkozott. Eszébe jutottak
127 VIII | Szulali visszatért a szerájba.~Halil a főmuftit élni engedi,
128 VIII | kizlár agától, és vigyék át Halil Patronának.~Damad Ibrahim
129 VIII | ulemák válaszát, melyet azok Halil Patronának adtak, és ha
130 VIII | felkeresni, vele voltak Halil Patrona követei: Szulejmán,
131 VIII | Ti pedig vigyétek hírül Halil Patronának, hogy láttátok
132 VIII | Még azon este visszaküldé Halil Szulalit azon izenettel,
133 VIII | boldog Gül-Bejáze ott ül Halil ölébe, s andalogva ringatózik
134 VIII | Gül-Bejáze rebegve sugdos Halil fülébe, mint szeretne ő
135 VIII | egyszerű házban lakni.~Halil elsimítja neje homlokáról
136 VIII | Ajándékba hozta ezeket Halil.~De a kosarak fenekén még
137 VIII | virágos kosarat vevé elő Halil, s lebontva róla a friss
138 VIII | Hát ez kicsoda? – kérdé Halil.~Gül-Bejáze gyöngéd termete
139 VIII | még több?~– Óh, nem, nem, Halil. Én félek ezektől is. Én
140 VIII | Engedd őket eltemetni, Halil. Ne akard, hogy féljek tőled,
141 VIII | dicsőségben fürödni te is?~– Óh, Halil. Együtt nő ki a rózsa és
142 VIII | dicsőséged legyen egészen a tied.~Halil gyöngéden ölelé, csókolá
143 VIII | követek várnak válaszára.~Halil, hogy könnyebben eljuthasson
144 VIII | volt ez.~– Jó öreg – szólt Halil –, hogy hívnak téged?~–
145 VIII | jobban ismerlek: te vagy Halil Patrona, akit Allah éltessen
146 VIII | hajtá csónakát a hajós. Halil egy arany dinárt nyomott
147 VIII | megcsókolta a kezét érte.~Halil sokáig nézett az öreg arcára.~–
148 VIII | és eltávozott csónakával.~Halil Patrona pedig sietett a
149 VIII | Szulejmán lépett elé.~– Halil. A három férfi holttestét
150 VIII | Kik voltak azok? – kérdé Halil sötéten.~– A kiaja bég hullája
151 VIII | melyet maga építtetett. Halil Patrona éles tekintettel
152 IX | mellyel a szultánt illeté.~– Halil Patrona kívánsága az, hogy
153 IX | döbbenve ez izenetre, csak Halil Patrona mosolygott. Jól
154 IX | halljad társam szavait, Halil. A padisah alázatosan könyörög
155 IX | életeért és gyermekei életeért.~Halil összeráncolta szemöldeit,
156 IX | hozva az Alkoránt, melyre Halil és társai megesküvének,
157 IX | hadsereg vezetői, és hátra volt Halil Patrona.~Rögtön írott leveleket
158 IX | Mindnyájan helyeselték.~Halil Patrona megvető hallgatással
159 IX | Musszli összecsapta kezeit.~– Halil! Álmodol-e, vagy félrebeszélsz?
160 IX | félni?~– De gondold meg, Halil, hogy okosabb tréfa volna
161 IX | Megölhetnek! – kiálta Halil, mind a két kezével mellére
162 IX | tudott nézni annak.~– Hiszen, Halil, megállok én is, másik is
163 IX | nem fogják tenni – monda Halil leoldva kardját, mit a szerájba
164 IX | megindultak, s miután látták, hogy Halil csakugyan nem tréfál, elkísérték
165 IX | emeltek, midőn látták, hogy Halil Patrona csakugyan belépett
166 IX | dugva.~E terembe lépett Halil.~A két vezető itt elbocsátá
167 IX | itt elbocsátá karjait, és Halil egyedül járult a padisah
168 IX | az már teljesült – szólt Halil, és minden szavát, melyet
169 IX | kimondtad, meg van adva.~Halil néhány percig gondolkozott,
170 IX | Remegtek a bennlevők, és Halil Patrona úgy állt közöttük
171 IX | naptól fogva el van törölve Halil Patrona kívánatára.~Az emelkedő
172 IX | hadsereged élére – szólt Halil –, s kövesd néped hívását
173 IX | az egyik Musszli, a másik Halil Patrona, mindkettő egyszerű,
174 IX | Mahmudot megáldhassa, és Halil beleegyezett. Amióta a szerájban
175 IX | mindent úgy cselekszik, ahogy Halil Patrona kívánja.~Ispirizáde
176 X | a kard, a hatalom kardja Halil Patrona kezében. A nép,
177 X | Gül-Bejáze! Gül-Bejáze, Halil Patrona neje.~– Gül-Bejáze! –
178 X | egybegyűlt asszonyoknak.~– Ez itt Halil Patrona neje! – terjed el
179 X | őérte törte fel a börtönt Halil Patrona, s megszabadítá
180 X | tisztelet okáért egész hazáig, Halil Patrona palotájáig fogják
181 X | többiek vállaikon hoznak, Halil Patrona neje, az ünnepelt
182 X | menni kell velök, kísérni Halil Patrona nejét, aki leghatalmasabb
183 X | vén szakállas boszorkány, Halil Patrona hitvese előtt, akinek
184 X | bajadér a gyalázatot –, mert ő Halil Patrona neje.~Aldzsalisz
185 X | reszkető szava. – Köszöntsd Halil Patrona nejét, és takard
186 X | hanem hogy ők is kísérjék Halil Patrona nejét férje lakáig.~
187 XI | XI. Látások a jövendőbe~Halil Patrona palotája erkélyén
188 XI | emeli, felriasztja mindig. Halil Patrona egy nagy kapcsos
189 XI | milyen sötét árnyékot vetnek Halil arcára.~– Minő könyv az,
190 XI | Ha fölébredsz – szól Halil, s gyönyörködve néz a szép
191 XI | Ezt mondja a Takimi Vekai.~Halil Patrona sokszor keresztülolvasta
192 XI | Gül-Bejáze felébredt. Halil megmosá kezeit, s arcát
193 XI | olvasott.~Másnap összegyűjté Halil titkos teremében mindazokat,
194 XI | Szulali.~Szulali írta, amiket Halil mondott.~– Müzülmánok! Tegnap
195 XI | érzékenyebbek a földi asszonyoknál.~Halil csendes lélekkel hallgatá
196 XI | kötött háló volt az, mellyel Halil Patrona megkötözé szíveiket,
197 XI | velünk, és mi tenni fogunk.~Halil Patrona látnoki ihlettel
198 XI | bizalomért. És különös! Amint Halil megszorítá a kám kezét,
199 XI | hanem követeiket küldik.~Halil Patrona érzékenyen nyújtá
200 XI | Azt parancsolja neked Halil Patrona! – kiálta Kabakulak
201 XI | süket volnék; mit kér tőlem Halil Patrona?~– Ne igazítsd ki
202 XI | földön, egyenkint sorba mondá Halil Patrona kinevezéseit.~A
203 XI | mindenek felett, hogy a Halil Patrona kedvét meg ne szegd”.7~
204 XI | hogy még valamit bízott rá Halil, csak azt nem tudta, hogy
205 XI | jutott már. Azt parancsolta Halil Patrona, hogy azokat a csúf
206 XI | Kabakulak, ha így beszélsz. Halil nem azért akarja a palotákat
207 XI | bujaság házait leégettetni Halil.~– Sokáig éljen. Ezt is
208 XI | eléterjeszté a szultánnak Halil Patrona követeléseit.~Mahmud
209 XI | nemei tanyáztak, s miket Halil Patrona három nap alatt
210 XII | Minden úgy történt, ahogy Halil Patrona egykor álmodá. Ott
211 XII | magasabb remény dagasztá Halil keblét, midőn a világ zajától
212 XII | nőül vette.~E gyermek volt Halil örömeinek legtisztább fele,
213 XII | emberek fiait hívni; de Halil Behram nevet adott neki,
214 XII | Úr magának tanácsot adni?~Halil lábhegyen lép neje ágyához,
215 XII | élni. Olyan ember, mint te, Halil, nem élhet sokáig; én pedig
216 XII | megtiszteltetés volt ez Halil nejére nézve – vagy nagy
217 XII | szörbetet.~– Látod – szólt Halil nejéhez –, „a világ hatalmasai
218 XII | röptében.”~– „A szerencse, Halil – szólt szomorú mosollyal
219 XII(1)| felötlő fog lenni az, hogy Halil, aki maga müzülmán volt,
220 XII | hiszed, hogy fogod azt.”2~És Halil azt hívé, hogy kezében tartja
221 XII | Minden megígértetett nekik. Halil Patrona pedig a dívántanács
222 XII | tanácskozmányokban részt veendők. Halil Patrona volt valamennyi
223 XII | Ő tudósítá a nagyvezért Halil terveiről, ki rá akarta
224 XII | jeladás az volt, hogy amidőn Halil el fogja mondani indítványát
225 XII | ellenvetéseket teend, mire Halil tűzbe fog jönni, s erre
226 XII | egyszerre felkelnek mind, s Halil szövetségeseit mind leaprítják.~
227 XII | elkészített kelepcébe lépett be Halil és társai, nem is gyanítva
228 XII | hely, mint tiszteletülés, Halil Patrona számára volt fennhagyva.~
229 XII | Megérkeztek a népküldöttek, Halil Patronán kívül huszonheten.
230 XII | Kaplan Giráj jelt ád, kivonva Halil ellen kardját, rögtön rájuk
231 XII | nekik, amiért hívattad őket.~Halil felállt, és az összegyűltekhez
232 XII | szavakkal ismét helyére ült Halil.~Mint ki volt csinálva,
233 XII | Kaplan Giráj kelt fel utána.~Halil semmit sem várt inkább,
234 XII | tőled elvitázni nem akarom, Halil; de azt nagyon tréfás dolognak
235 XII | te a világot nem ismered Halil, hiszen csak együgyű szatócs
236 XII | bámulva néztek a kámra, Halil keserű tekintettel mérte
237 XII | Giráj is bámulva állt meg Halil előtt, ki keresztbe font
238 XII | nagyon jól tudom – szólt Halil Patrona hideg nyugalommal
239 XII | gondtól, hogy életét féltse.~Halil nyugodt, hideg viselete
240 XII | hüvelyébe vissza. A tisztek mind Halil részére álltak.~Lehetetlen
241 XII | kívánataitokat, ott légy te is, Halil, és te is, Kaplan Giráj.~–
242 XII | csak Allah tudja – mondja Halil.~– Nem jól mondod, fiam,
243 XII | eloszlásával egyedül maradtak Halil ellenfelei a nagyvezérnél.
244 XII | volt határozva a dívánülés. Halil Patrona e két napot úgy
245 XII | megvadul, midőn fiait kikölté.~Halil egy födött csónakba ülteté
246 XII | most, Gül-Bejáze? – kérdezé Halil a nőt.~– Ha tőlem kérdenéd,
247 XII | oda.~– Te mondád – szólt Halil, bevonva az evezőket, mert
248 XII | Miért sírsz? – szólt Halil. – Bohó vagy. Az elválás
249 XII | két felnyergelt öszvérrel. Halil segíté nejét kiszállni a
250 XII | neked ott a magasban lenned.~Halil nem felelt semmit. Neje
251 XII | megcsókolta nejét és gyermekét Halil, s visszatért a csónakba.
252 XII | egyszer.~*~Korán reggel Halil Peliván, az óriás, tizenkét
253 XII | nép küldöttei, ott volt Halil Patrona is, midőn Kabakulak,
254 XII | Giráj megérkeztek.~Első volt Halil, akihez a nagyvezér nyájas
255 XII | beiktatási fényes kaftánnyal.~Halil Patrona egy percig elgondolkozott.~
256 XII | szólt Kabakulak. – Te, Halil, és te, Musszli.~Halil hideg
257 XII | Halil, és te, Musszli.~Halil hideg mosolygással szorítá
258 XII | lássa, ami történni fog.~– Halil! El vagyunk árulva! – kiálta
259 XII | pallosát.~E szóra kirántja Halil övében maradt tőrét, s oly
260 XII | beszélni a népre, csak Halil Patrona szemei voltak csukva,
261 XII | meghalt. Most őt hozták elő. Halil esetének híre nem idézett
262 XII | egy mecsetbe vonta magát. Halil Peliván, kit kul kiájának
263 XIII | azt, aki nem jő. Éjszakára Halil vánkosát maga mellé teszi,
264 XIII | hogy azt felnyissa.~Nem Halil az, hanem egy galamb. Postagalamb –
265 XIII | ebben az van, miszerint Halil ma érkezik meg, tehát jó
266 XIII | hogy tán titokban jött meg Halil, s ő is örömmel követé a
267 XIII | társaságot, mert már akkor Halil ott várakozik reá a kis
268 XIII | azt is megsúgja neki, hogy Halil nagyratörő tervekben fáradozik,
269 XIII | senkinek, mert az könnyen Halil életébe kerülhetne.~Szegény
270 XIII | életébe kerülhetne.~Szegény Halil! Azóta régen omlatag por
271 XIII | Szakasztott édesatyja; csakhogy Halil már öregszik, szakálla fehéredni
272 XIII | szakálla fehéredni kezd. Végül Halil. Különben egészen fiához
273 XIII | tudja azt, hogy az ő apját, Halil Patronát régen, régen, évek
|