Fejezet

 1 II |       e lénynek, ki parancsára keblére omlik, s éjhaja sátorával
 2 II |    ölelé át a leányt, és amint keblére voná, és magához szorítá,
 3 II |       csak tetteti magát. Szép keblére tevé kezét. Nem dobogott
 4 III|        akkor át akarta ölelni, keblére vonta, és íme, a leány holtan
 5 III|    Ahmed elragadtatással ölelé keblére a kedvenc szultánát, s megesküvék
 6 IV | szultán megfogá kezét, hogy őt keblére vonja, e szókat suttogá: „
 7 IV |         átölelte őt gyöngéden, keblére vonta szeretettel, és elkezdé
 8 IV |        akará szakítani a férje keblére borult nőt, s másik karját
 9 V  |   odajárult hozzá, s gyöngéden keblére ölelte.~– Miért akarsz énelőttem
10 IX |  mentselek meg – rebegé Ahmed, keblére ölelve őket. – Meglásd,
11 IX |       sietett, ő volt az, akit keblére emelt, kinek karjaira bízta,
12 IX |   elfeledő gyönyörben szorítja keblére a bűbájos édes szultánát,
13 XII|     Gül-Bejáze odaborult férje keblére, és átölelte őt.~– Ne menj