Fejezet

 1 I   |         janicsár. – Elment az eszed jámbor balukdzsi (halász), hogy
 2 I   |          odaülteté magával szembe a jámbor Janakit, hogy vendégeskedjék.~
 3 I   | megtalálandod nálam.~– Isten veled, jámbor müzülmán.~– Szalám alek.~
 4 I   |       levélben pedig ez volt írva:~„Jámbor Halil Patrona. Nem vagyok
 5 II  |            ebédet mindkettőnknek.~A jámbor müzülmán azzal visszatért
 6 III |              Igenis, utánajártam. A jámbor szatócs hazavitte a leányt
 7 IV  |                 IV. A rabnő rabja~A jámbor Halil Patrona egész példabeszéddé
 8 IV  |        rákiálta:~– Gyere be, gyere! Jámbor szomszédom, ne tarts semmitől,
 9 IV  |             látod, vígan vagyunk.~A jámbor szomszéd szépen tartózkodva
10 IV  |          nem tart.~– Óh, ne búsulj, jámbor müzülmán – szólt felállva
11 V   |       közepébe esett le, mely körül jámbor bosnyákok sütkéreztek, s
12 XII |       hősöket támaszta maga körül a jámbor szatócsokból és halászokból,
13 XIII|              a holdvilágos estre; a jámbor szolga könnyezve nézte őt,