bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | Omár és Ozmán. A síiták azt állítják, hogy csak Ali
2 I | volt az, a szunniták pedig azt hiszik, hogy mind a négyen
3 I | levén ismerni a koránnak azt a versét, miszerint „bolond
4 I | miszerint „bolond az, aki keresi azt a veszedelmet, mely nélkül
5 I | tarisznyát vitt az egyik kezében, azt most felnyitotta, s egy
6 I | találhatunk. Tanuld meg azt, hogy utadból soha vissza
7 I | mert még meglátja nálam, s azt hiszi, hogy verekedni akarok
8 I | lépett hozzá, s megfogta azt a kezét, amelyben a jatagán
9 I | torkát, s oly erővel szorítá azt össze, hogy az kis idő múlva
10 I | csüggött alá egy cserépmécses, azt Patrona ősi tűzkővel és
11 I | vevé a gömbölyű teknőt, azt megfordítá, lefeküdt a gyékényre,
12 I | hogy kényszeríteni fogod azt, akinek a levél címezve
13 I | nem hiszem, hogy ismerném azt az embert, akinek ez a levél
14 I | Patrona, aki nem akarja azt elvenni?~Csakugyan Patrona
15 I | meg elindult felkeresni azt az embert, aki neki e pénzt
16 I | pénzt adta; hiszen keresheti azt már! Hamarább megtalálhatna
17 I | mártott ujjával írta fel azt a falra emlékezetnek okáért,
18 I | csodálkozott volna rajta, ha azt hallja, hogy minden pontyot
19 I | porba előttük, mintha valami azt súgná szívébe: „Lesz idő,
20 II | amit Patrona megfogadott, azt ő meg is szokta tartani.
21 II | szultán elhajított, hogy azt megszagolja.~A kikiáltó
22 II | Patrona. Talán megszánta azt a rabnőt. Látszott, mint
23 II | Milyen szemek! Az ember azt hiszi, hogy beszélnek, s
24 II | odaliszk kezét, és otthagyta azt nála.~Halil Patrona rögtön
25 II | méla hallgatag ajkakkal, azt hivé, tündért lát maga előtt,
26 II | rá merően, szomorúan.~– Azt majd te is meg fogod tudni,
27 II | kezét, és ajkaihoz szorítá azt. Oly hideg volt e kéz. Annál
28 II | kéz. Annál több ok, hogy azt ajkain, keblén melengesse
29 II | amint Halil félresimítá azt a szép arcból, hogy meglássa,
30 II | Halil nem akarta hinni. Azt vélte, a leány csak tetteti
31 II | le volt csúszva kebléről, azt ismét betakarta, s félelmesen
32 III | látszik, hogy nem szokta azt redőkbe vonni, hogy nem
33 III | érdemetlen száján kibocsát, azt mennyei szózatokra méltó
34 III | füleidbe bevedd, elmondom azt, ami legújabban történt
35 III | leghatalmasabb ura elhajít, azt senki fel ne merje venni,
36 III | ő pipája hamvát kiveri, azt a helyet mindenki kerülje,
37 III | szépségének látása, s megvette azt a kikiáltó kezéből ötezer
38 III | versezetet olvasott fel, és azt megmagyarázta szépen. Ezután
39 III | tulipán között, úgyhogy azt lehetne hinni, hogy a lámpák
40 III | asszekinak esküvel fogadtam azt fel, s visszafelé esküdni
41 III | tőnek, visszafelé elmondják azt, s azt hiszik, hogy azáltal
42 III | visszafelé elmondják azt, s azt hiszik, hogy azáltal fel
43 IV | mindenki szerette volna ismerni azt a müzülmánt, aki egy valóságos
44 IV | fektetve nézte, bámulta azt a gyönyörű termetet, azt
45 IV | azt a gyönyörű termetet, azt a szép halovány arcot, és
46 IV | most nem kereslek, mert azt a pénzt mind elköltöttem.~–
47 IV | beszélnek, hogy rabnőt vett, és azt szolgálja.~– Te mondád.
48 IV | kezét, és az ő kezébe tevé azt.~Halil már kezében tartá
49 IV | dühre gerjedett ellene, s azt mondá, hogy ez nem isten
50 IV | arannyal és drágakövekkel, s azt mondá, hogy ez mind neki
51 IV | mindig csodákat tett.~– Én azt hiszem – szólt Halil –,
52 IV | könyörgött neki, hogy tegye mind azt hallatlanná, amit leánya
53 V | S valóban jól látszottak azt tudni, hogy ők a sereg java,
54 V | imáját végzi, mint ahogy azt napról napra pontosan megszoká.~
55 V | mondom, legnagyobb padisah. Azt mondja ő, hogy ha te most
56 V | te orcádon ragyog, s ha azt elfordítád tőlem: haljak
57 V | hideg vagyok, mégis érezzük azt. Te elvivéd szívedet tőlem
58 V | harcmezőkön, hideg fegyverek közt. Azt hiszi, hogy e zászlók, e
59 V | követhessen téged, megszabadítá azt testétől.~– Óh, ne mondd
60 V | hallja ez ordítozást, de azt is hallja, hogy még a sátora
61 V | beszélni; mikor hallotta azt, hogy egy jancsárt a táborból
62 V | kacaj hangzott fel rá. Tudta azt már mindenki. Musszli elmondta
63 V | mindenki. Musszli elmondta azt a történetet százszor, mindenféle
64 V | topidzsiktől egy mozsarat; azt, ahogy tudták megtöltötték,
65 V | meg a golyót, s elvitte azt magával a kiajához, s elmondván
66 V | janicsárok mondásaikat.~Peliván azt várta a kiajától, hogy az
67 V | kizlár agát, kezébe adta azt, és meghagyta neki, hogy
68 V | meghagyta neki, hogy vigye azt a szultánnak.~– A hadsereg
69 V | akkor becses, ha kifizettük azt, káros pedig, ha nekünk
70 V | a szekrényben, s bevitte azt a gyönyörűség termeibe,
71 V | mélyéig elszomorodott, midőn azt megérté. Ő oly jó, oly szelíd
72 V | gondolatról; tudta, hogy nem volna azt képes kivinni. Soknak, igen
73 V | hosszasan, oly vontatva tevé azt, mintha készakarva az időt
74 V | lábát a kengyelből, melybe azt nagy gondolkodva tette a
75 V | ugyanazon vihar ingatja azt az ő lábai alatt, mely elődét
76 VI | ott a táborban? Hasszán azt felelte, hogy ő maga sem
77 VI | megérkezett.~Ibrahim erre azt parancsolá neki, hogy fogassa
78 VI | futamodó katonák jőnek, akik azt beszélik, hogy Küprilizáde
79 VI | Ispirizáde, s a tűzbe veté azt, és azután lefeküdt aludni
80 VI | előhozták a kulkiaja üstjét, s azt felállíták a középen. Ez
81 VII | ilyenformán a megcsalatott tulipán azt hitte, hogy most tél van,
82 VII | hagyták rajta olvadni a havat, azt képzelte, hogy itt a tavasz,
83 VII | csatornán keresztül vigyék azt Szkutariba, a szultán palotájába,
84 VII | kezéből a tülköt, úgy veré azt annak hátához, hogy szintúgy
85 VII | Abdi, kapudán basa, s csak azt sajnálom, hogy nem kérhetem
86 VII | rögtön, mert aki zárva hagyja azt, boltajtaja elé akasztatom
87 VII | tömeg, ahol megjelent, de azt is tapasztalá, hogy háta
88 VII | drága volt itt.~A fővezér azt kívánta, hogy a szultánt
89 VII | lehessen vezetni most. De azt mégis óhajtotta, hogy távolítsák
90 VII | szelleme átragadjon.~A kiaja azt tanácsolá, hogy alkuba kellene
91 VII | A Khadidzsa szultána is azt tanácsolá.~Csakhogy a kiaja
92 VII | néztek rá, mintha most is azt hinnék, hogy csak szelleme
93 VII | elszörnyedtek. Ki merné azt tenni?~– Én így tennék –
94 VIII | mit kívánnak a zendülők, azt felelte reá, hogy ő valóban
95 VIII | kívánatát?~Damad Ibrahim azt gondolá, hogy legjobb lesz
96 VIII | izenetét.~Szulali nem merte azt egyszerre elmondani. Csak
97 VIII | alá, még a szél sem akarta azt mozgatni, lankadtan csüngött
98 VIII | az megtörténni, mert ez azt jelenti, hogy itt az idő
99 VIII | őrtűz sem látszik, amiből azt gyaníthatni, hogy a tábor
100 VIII | baja. Allah kérim! Gondold azt, mintha örökre alunnánk.
101 VIII | meg kellett mentenünk, s azt csak ezen az áron tehettük.~–
102 VIII | vetve ürügyül, nem fogadta azt el, ekkor a medinai bírót
103 VIII | tulipánt a késsel, s odanyújtá azt a kizlár agának.~– Nesze.~
104 VIII | vésve, s a kizlár aga ráüté azt az okiratra, s azzal egyedül
105 VIII | aláírt okiratot, átnyújtá azt neki.~Damad Ibrahim homlokához
106 VIII | átolvasva, visszanyújtá azt ismét, és levonta ujjáról
107 VIII | takard be őket virággal, s azt fogod hinni: virágkosarakat
108 VIII | viszonza:~– Tehát tudd meg azt, sejk Szulejmán, hogy most
109 IX | látá, hogy az könnyezik, azt kérdezte, mi baja, a gyermek
110 IX | le a trónról, és add át azt Mahmud szultánnak…~Ahmed
111 IX | szívében, és teljesítsék azt, amit ő elmondani nem bír.~
112 IX | odacsúsztak lábaihoz, és azt könnyeikkel nedvesítve,
113 IX | izenetét.~De nem úgy adta azt át, ahogy Ahmed mondta;
114 IX | és társai megesküvének, s azt a szultán lábaihoz tevé
115 IX | nyújtani Szulalinak, ki azt homlokához és ajkaihoz érteté.~
116 IX | s tulajdon kezével tűzé azt fel az új szultán turbánjába,
117 IX | kardját a szilihdárnak, ki azt leoldá derekáról, a háremhez
118 IX | virágai nyílnak, s felnyitva azt, bebocsátá az új szultánt
119 IX | lépve. – Megölhetnek, de azt nem mondhatják, hogy gyáva
120 IX | Széttéphetik testemet, de amidőn azt fogják írni a krónikákba,
121 IX | nyársra húzta és megsütötte.~– Azt nem fogják tenni – monda
122 IX | szabad bevinni, s átadva azt Musszlinak. – Viseld gondját,
123 IX | főurak arcain. Mindenki azt hívé, hogy áldozatot keres
124 X | rabságba, s akkor egyszerre azt mondanák neki: „Uralkodjál
125 X | Sztambulban, kinek joga van azt mondani: „Én férjem neje
126 X | előtt.~Néhány eunuch ekkor azt a rossz ötletet engedte
127 X | alatt mártírhalála volt, azt széttépték, ízenkint szaggatták
128 X | vette magát belétek, hogy azt kívánjátok, miképp a szultána
129 X | ijedtség. Egy büszke nőnek azt mondani tízezer, húszezer
130 XI | hatalmasoknak van alkalmuk azt színről színre látni.1~A
131 XI | fenyegetőzve, de a díván azt mondja nekik: „olmaz!” Ez
132 XI | lehetne kapni, s megállítani azt, és elfordítani másfelé,
133 XI | eszmék, hogy magában már azt gondolá, miként már azon
134 XI | háromszor félbeszakasztá azt a köhintés, s a félbeszakadt
135 XI | reszkető ajakkal. És amidőn azt fogják kérdeni, hogy védelmeztétek
136 XI | elvárni a végítéletet; de akik azt felelik: „Én láttam a veszélyt,
137 XI | volt segíteni, és nem tevém azt”; annak testét vasvesszőkkel
138 XI | hogy tartóssá tegyétek azt, ha majdan kérdezni fogja
139 XI | és szíveikkel nem érezék azt soha; mert hazugságot imádkozánk,
140 XI | hazugságot imádkozánk, midőn azt mondók, hogy imádjuk Allaht,
141 XI | férfiakhoz~– Jaj minekünk, ha azt hisszük, hogy a fenyegetett
142 XI | vannak! Jaj minekünk, ha azt hisszük, hogy azon bűnök
143 XI | megtilthatná nekem, hogy azt mondjam: nincsen Allah!”5~
144 XI | részét, s pénzért eladjátok azt újra. Jöjjenek ismeretlen
145 XI | hosszú lajstromot, s vigyétek azt a nagyvezér elé. Ha vonakodik
146 XI | nagyvezér elé. Ha vonakodik azt elfogadni, írjatok helyette
147 XI | a lajstromra, s vigyétek azt a szultánhoz. Jaj volna
148 XI | szerájban, most engedd nekem azt a dicsőséget, hogy én is
149 XI | jancsárnak. Jól tudta ő azt, hogy nem dicsvágy az, ami
150 XI | hogy Halilnak nem lehetett azt tőle megtagadni.~Musszli
151 XI | még jobban felfokozta.~– Azt parancsolja neked Halil
152 XI | lassan mondá el Musszli.) Azt, hogy Dzsanüm hodzsát nevezd
153 XI | vele a nyelvemet. Hanem azt ki tudom mondani, hogy Dzsihán.~–
154 XI | lajstromot, s kiterítve azt a földön, egyenkint sorba
155 XI | Úgy! Hallom, hallom. Azt kívánod, hogy a szultán
156 XI | valamit bízott rá Halil, csak azt nem tudta, hogy mit?~– Úgy,
157 XI | igaz! Eszembe jutott már. Azt parancsolta Halil Patrona,
158 XII | birodalomnak. Újra látta azt hatalmas karjaival kiterjeszkedni
159 XII | birodalomnak.~Gül-Bejáze azt akarta, hogy Ferhádnak vagy
160 XII | kedve az élethez; mintha azt érezné, hogy ettől már csak
161 XII | akkor csúszik ki, midőn azt hiszed, hogy fogod azt.”2~
162 XII | midőn azt hiszed, hogy fogod azt.”2~És Halil azt hívé, hogy
163 XII(1)| Gül-Bejázét nőül vevé, s azt nem kényszeríté vallását
164 XII(1)| stb. XVIII. És utoljára azt parancsolom, hogy e törvényeket
165 XII | hogy fogod azt.”2~És Halil azt hívé, hogy kezében tartja
166 XII | hívé, hogy kezében tartja azt.~A legfőbb hivatalokat mind
167 XII | magyarázni, hogy siessen azt eloltani; ha azt hallanátok,
168 XII | siessen azt eloltani; ha azt hallanátok, hogy valamely
169 XII | ereje nincs még véghezvinni azt, amit kimondott. Olyan ellen,
170 XII | határoztatott. Ha a jóslat azt mondja, miszerint jövend
171 XII | elmaradjon? Hisz e jóslat csak azt jelenti, hogy elveszünk,
172 XII | uralom ellen. Ha megadjuk azt nekik, szövetségeseink lesznek,
173 XII | elértettük, és rontsuk le azt!~E szavakkal ismét helyére
174 XII | elvitázni nem akarom, Halil; de azt nagyon tréfás dolognak találom,
175 XII | Alkoránban vannak írva, s csak azt tudom, hogy midőn a próféta
176 XII | és győzedelmeskedett; és azt is tudom, hogy amióta a
177 XII | kénytelen vele összeveszni. Azt mondod: jó szomszéd, békességes
178 XII | béke idején békével hordod azt; neked mindegy: akárki szolgája
179 XII | lehess, s bolondnak nevezed azt, aki nem magát szereti legelébb.
180 XII | mutatkozott. Nem lehetett azt végrehajtani.4~Csak nagy
181 XII | közül melyikünk lesz ott, azt csak Allah tudja – mondja
182 XII | egymásba szorítá azokat; ámde azt nem gátolhatta meg, hogy
183 XII | van reá már mondva, csak azt nem tudják még, miként hajtsák
184 XII | tudják még, miként hajtsák azt rajta végbe?~Megnyugodott
185 XII | a csónak hintázásainak, azt hívé: bölcsőjének ringása
186 XII | tőlem kérdenéd, hová vigy, azt mondanám, vigy el engem
187 XII | partján. Ha tőlem kérdenéd, én azt mondanám: vigy engem oda.~–
188 XII | van benne, atyádtól kaptam azt, senki átka, senki vére
189 XII | ki a földre, és kiosztá azt a vitézek között.~– Ezt
190 XII | eldöntő legyen. A padisah azt rendelé, hogy amit te fogsz
191 XII | tőrét, s oly erővel hajítja azt Pelivánra, hogy az éles
192 XII | változást elő, sejtette azt régen, s tudtával történt
193 XII | levelet írt leányának, s azt a galamb szárnya alá köté.
194 XIII | poharat tesz, úgy várja azt, aki nem jő. Éjszakára Halil
195 XIII | kettőjük közé, hogy ott találja azt, ha megérkezik. Így foly
196 XIII | ugrik föl ágyából, hogy azt felnyissa.~Nem Halil az,
197 XIII | fölbontja a levelet, elolvassa azt – és másodszor is elolvassa –
198 XIII | elolvasta, elkezd mosolyogni, és azt suttogja magában:~– Ő mindjárt
199 XIII | már idehaza van.~A szolga azt hívé, hogy tán titokban
200 XIII | jéghideg víz? Most hoztam azt a forrásból.~Azután ételt
201 XIII | ezt öreg szolgájának; néha azt is megsúgja neki, hogy Halil
202 XIII | És a fiú nagyon jól tudja azt, hogy az ő apját, Halil
|