Fejezet

1 I   |         a négyen azok voltak. És bizonyára nagy bohók a síiták, hogy
2 I   |     levélhez, sem az erszényhez. Bizonyára őrült volt az az ember,
3 II  |      dobogott az, úgy örült.~Ah, bizonyára jól énekli a költő: „két
4 III |         a leányt, kinek szépsége bizonyára mindenkit el fogna ragadni,
5 III |       tudjon neki mondani? Ahmed bizonyára nem. Óh, nem. „Kérjed országom
6 V   |      kedvesedet megszabadítsd?~– Bizonyára az oltás ráér, és a kedves
7 V   |  átlátszó kék nedűvel. Azon nedv bizonyára méreg. Rabnői körüle a földön
8 VIII| elbocsáttatnak s száműzetnek, ők bizonyára nem bűnösök. Könyörögj a
9 XII |      kivonva a kardot, mellyel ő bizonyára senkit sem fog megölni;