bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | árulás pazaroltatott már el, és mégsem derült ki, hogy
2 I | eresztenek sehol, vezess el magadhoz, nem leszek terhedre,
3 I | hálálkodással.~– Elébb fogadd el, azután köszönd meg, mert
4 I | lennél olyan jó, hogy vennéd el a botomat, mert még meglátja
5 I | vezetője ködmenébe fogózva el akart mellette surranni,
6 I | kell elhallgatni!~– Ereszd el vendégemet békével, s azután
7 I | te madzagkereskedő! Ha el nem bocsátasz rögtön, elvagdalom
8 I | akasztalak fel.~– Én pedig, ha el nem bocsátod vendégemet,
9 I | vereségtől elgyalázva ott aludt el az utcán. Patrona pedig
10 I | járatlanságunkat árulnók el e helyen, miután ott, ahol
11 I | hagymája, de azokat úgy el tudta dicsérni, hogy azokat
12 I | felmászott a tetőre. Ott már el volt számára készítve a
13 I | melyet a levéllel együtt el kellett volna küldenem.
14 I | levelet és pénzt, s vidd el annak, akinek címezve van.
15 I | megörült rajta, hogy azalatt el nem lopták, s mindkettőt
16 I | mintha marháimat vették volna el, de elrabolták egyetlen
17 I | kaftánodat is alám tetted; fogadd el kérlek háládatosságom fejébe
18 I | újra azon ház előtt ment el, ahova tegnap a nevét fölírta.
19 II | remeg!~Halil Patrona egészen el volt ragadtatva.~– Ne vidd
20 II | beszélne a leány, mondaná el élte történetét, szomorúságának
21 II | most tudod, miért adatott el engem a padisah a bazárban?
22 II | holt maradok, amíg ismét el nem bocsát, és ajkai megfagynak
23 III | imádkozni, éppen most távozott el, s a kapu agaszi és az anaktár
24 III | szépsége bizonyára mindenkit el fogna ragadni, aki még nem
25 III | hízelgéseknek, mikkel őt el szokta halmozni. Ha őt ölelheti,
26 III | hiszen csak hajnalban vált el tőle a padisah, minő álmot
27 III | sejkek nagy serege foglalt el. És a szeráj előtt három
28 III | futtában a lovak taposták el. Most a visszatért fejedelem
29 III | csapása egy másik országot ejt el; csak egy intése kell szemeidnek,
30 IV | hogy semmiféle ravaszságot el nem követsz avégett, hogy
31 IV | sehol.~– Hogyan vesztetted el?~– Egy szombat napon több
32 IV | lányokat, s oly titokban el tudta adni, hogy nyomára
33 IV | érinteni fogja, a leány ismét el fog halni, halovány lesz
34 IV | dobogását, akkor hívé csak el boldogságát, és azután hosszan-hosszan
35 IV | aki három nap óta éhezik, el volt ragadtatva Musszli
36 IV | miatt áldozatul vesszen el? Jobban szerette volna ekkor,
37 IV | bélpoklos, hogy undorodnék el tőle, aki látja, oh! Mert
38 IV | egy fekete eunuch fogadá el, ripacsos fekete képű férfi,
39 IV | kertjéből, azokat bocsáták el testén. A leány meg sem
40 IV | szultán megparancsolá, hogy el kell Irénét távolítani a
41 IV | szemei. A halvány herceg el volt ragadtatva a leány
42 IV | nevét soha sem hallgatá el, midőn férfi arca közeledék
43 IV | Kermesznek, hogy hallgassa el a történteket, s engedje
44 IV | elbúsult hangon.~– Bocsásd el nőmet, Ali Kermesz.~– Hallgass
45 IV | egyszer kérlek, bocsásd el nőmet, Ali Kermesz.~Ez felelet
46 IV | valakit! Ha ágyú hordta volna el, sem halt volna meg tökéletesebben.~–
47 V | sorbahelyezett ágyúikkal, vagy el voltak helyezve a dombokra,
48 V | halála lesz, uram. Élve el nem hagyja szobáját.~A szultán
49 V | akarná őrzeni, hogy lelke el ne repüljön.~Döröghettek
50 V | zászlóját és a szultánt el nem hozzák ide a táborba
51 V | oldalába, s kacagva vágtatott el csauszaival a dühöngő Patrona
52 V | a fejök felett süvöltött el, s azután messze éppen egy
53 V | tehát, szép virágom, hervadj el, múlj el előlem. Halj meg,
54 V | virágom, hervadj el, múlj el előlem. Halj meg, ha tudsz;
55 V | zokogva, hogy ne menjen el ma, csak ma ne szálljon
56 V | Gonosz álmok hadd múljanak el, miket a múlt éjjel látott.~
57 V | hozzá a kizlár agától, hogy el ne mulassza a Korán-szúrást.~–
58 V | asszeki figyelmeztet, hogy el ne mulaszd, mielőtt elhatározod
59 V | kiabálni:~– Uram, tiportass el engem lovad patkóival, de
60 V | és igaz müzülmán semmit el nem kezd, amire Allah kezéből
61 VI | parancsolá neki, hogy fogassa el mindazokat, akik csendesen
62 VI | Azért, aki igazhivő, hagyja el rögtön a mindennapi munkát,
63 VI | mindenütt, csak olykor hallgatva el, midőn ő kísérői vállaira
64 VII | szeptembert s akkor kezdjenek el virágozni?~Elébb saját melegágyat
65 VII | melegágy támadt, s ebbe ültette el a kapudán basa a tulipánhagymákat
66 VII | augusztus végével egészen el hagyták rajta olvadni a
67 VII | fordulni.~A kapudán basa el volt ragadtatva a gyönyörűség
68 VII | kétkerekű kibitkába bújt el, s egy orosz fuvarost ültetett
69 VII | előle házaikba, s tisztulnak el az utcákról és háztetőkről.~
70 VII | táborkovácsoktól hoztak el, s egy csoport jancsár,
71 VII | ellenséggel csatázva estél volna el, mert megérdemlenéd, hogy
72 VII | óhajtotta, hogy távolítsák el Sztambultól, nehogy a lázadás
73 VII | elé, ki szépségük által el volt ragadtatva, s rendelé,
74 VII | s rendelé, hogy vigyék el Sztambulba a szultána asszekinek,
75 VIII | szultán hasszeki agája jött el, s vele szólani kíván, szárazon
76 VIII | Csak egyenkint hullongatá el.~– Megértém a lázadók kívánatát.
77 VIII | hibáért, melyet magam követtem el, s melytől ők meg akartak
78 VIII | Tudta, hogy a kapudán fogta el a tengeren menekvő nejét,
79 VIII | jöjjön értök, és vegye el tőlem. Nem, egy csepp vérét
80 VIII | életemhez adott, íme, vegyétek el.~Erre mind felálltak az
81 VIII | az érkező főurakhoz. – Én el vagyok veszve. Mi négyen
82 VIII | ürügyül, nem fogadta azt el, ekkor a medinai bírót választák,
83 VIII | homlokát megcsókolja, mintha el akarná bűvölni lelkéből
84 VIII | Csak e tulipánokon vesz el szeme, úgy ápolgatja, úgy
85 VIII | Nesze.~Az bámulva vette el a tulipánt, és folytatá.~–
86 VIII | Az öreg éjfél után hagyta el társait, s még alig hajnalodott,
87 VIII | zárva az ég kapui. Éjszaka el vannak szabadulva a sötétség
88 VIII | az omlatag hajfürtöket, el mondatja magának még egyszer
89 VIII | gyűlöletet?~A nő iszonyodva mond el mindent. A férj lábai előtt
90 VIII | Talán a halál változtatta el arcvonásait? Ez Damud Ibrahim,
91 VIII | Mit szólsz? Most menjek el, midőn a nap nem bír lemenni
92 VIII | az emberek nem alhatnak el nevemnek hangzása miatt?
93 IX | előbb egyhangúlag határozták el, hogy Ahmednek le kell köszönni,
94 IX | meg az Alkoránra. Menjen el kettő közületek, s vigye
95 IX | megszánta a szultánt.~– Én el fogok hozzájuk menni – monda
96 IX | társaitok nevében is. A padisah el van határozva: ha megtagadjátok
97 IX | szemeikben, s Ahmed nem feledé el kezét nyújtani Szulalinak,
98 IX | Musztafával; éppen így választák el kardjától, nejétől, gyermekeitől.
99 IX | helyette Mahmud foglalta el a trónt, tehát jelenjenek
100 IX | csak a szép szultána borzad el olykor a forró ölelés közepett.~
101 IX | lázadók vezetői nem jöttek el.~Amióta Szulali azzal rettenté
102 IX | gyújtogatókat, azokat nevezzük el Halilnak, Musszlinak, Szulejmánnak,
103 IX | vetett kopjanyéllel zárták el azokat mögötte.~A kihallgatási
104 IX | malikiane e naptól fogva el van törölve Halil Patrona
105 X | tenne-e másképp? Ha húsz évig el volna zárva szigorú, örömtelen
106 X | Halil Patrona neje! – terjed el rögtön a futó hír, a népség
107 X | szultána forog, az egész tér el volt lepve bőszült némberekkel,
108 X | hogy akire ráveti szemeit, el legyen kárhozva rögtön.~
109 X | trónon ült.~Mély csend fogta el a tömeget. Senki sem mert
110 X | Patrona nejét, és takard el előtte arcodat, mert ő férjének
111 XI | történeteket, miket esténkint nekem el szoktál regélni?~– Úgy van.
112 XI | arcára, ki ölében alszik el, s tovább fordít a nagy
113 XI | a hitetlenektől vesznek el.~És a padisah uralkodni
114 XI | kiáltá ismét:~„Jöjjetek el népek az istennek nyugalmába,
115 XI | igazságnak helyére, jöjjetek el a boldogságnak hajlékába.”3~
116 XI | imádkozni.~De hiába küldte el Gül-Bejázét magától (nőnek
117 XI | ágai, melynek gyümölcsei el nem fogynak, meg nem asznak,
118 XI | fogynak, meg nem asznak, el nem rohadnak soha, és itt
119 XI | hogy sohasem mulasztottátok el az abdesztán, güfül és tüharet
120 XI | szélzúgás, sokára csillapodott el közöttük az iszonyat moraja.~–
121 XI | mindent háromszor mondatott el magának; de mikor azután
122 XI | azonban csak lassan mondá el Musszli.) Azt, hogy Dzsanüm
123 XI | magam is úgy akartam, régen el volt ez határozva, hazamehetsz.~–
124 XI | szultán konyháját ő lássa el vágott ürü- és marhahússal.
125 XI | tanuljon küzdeni érte, aki el akarja nyerni.~
126 XII | legtávolabb népek, s mint takarják el szemeiket az őrző angyalok
127 XII | vagy Szendernek nevezzék el a gyermeket, ahogy szokás
128 XII | nő elé, alázattal mondja el izenetét:~– A szultána valideh
129 XII(1)| háborgattassanak. XV. Senki el ne tiltsa őket a templomaikba
130 XII | volt, hogy amidőn Halil el fogja mondani indítványát
131 XII | hadsereg vezéreit, tehát mondd el nekik, amiért hívattad őket.~
132 XII | megnyugvást keresni, hogy el kellett veszni az ozman
133 XII | gyávák soha, és nem veszünk el soha. És ha ki van jelölve
134 XII | meg mi őt, miért várjuk el, hogy megnőjön, hogy elnyeljen
135 XII | kozákot is, s ne várjuk el, amíg mindezekből ellenségünk
136 XII | Éppen az által árultatott el, akinek egy hős szerepét
137 XII | Kermandzsahánból moszkó ágyúk verték el timariótáinkat, s orosz
138 XII | Kaplan Giráj kardjának el kellett hagynia hüvelyét
139 XII | minisztertanácsaiban karddal végezni el a dolgokat, és akként döntetnek-e
140 XII | dolgokat, és akként döntetnek-e el Angliában vagy Franciaországban
141 XII | magát illető sérelmeket el nem tudja felejteni. Bocsássatok
142 XII | aggodalma volt még, amelyet el kellett hárítania: neje
143 XII | vigy, azt mondanám, vigy el engem valahová csendes,
144 XII | melyet magas hegyek zárnak el körös-körül. Építs nekem
145 XII | téged nagyon szeret, az el fog vinni a csendes völgybe,
146 XII | csendes völgybe, és soha el nem hagyand.~– És te?~–
147 XII | vissza többet, ne hagyj el engem, ne hagyj el minket,
148 XII | hagyj el engem, ne hagyj el minket, jöszte velünk. Mit
149 XII | menjünk együtt, tűnjünk el együtt. Hadd keressenek,
150 XII | könyörül, sem bölcs szavaktól el nem tántorul?~E felhívásra
151 XII | Én a kaftányt nem fogadom el. Magamnak nem kértem én
152 XII | ami történni fog.~– Halil! El vagyunk árulva! – kiálta
153 XII | elől.~Huszonhatan vérzettek el.~Csak hárman maradtak meg
154 XII | városból. Ő maga rendezte el számára a kis völgyi lakot
155 XII | hirtelen nyílsebesen repült el a hegyek felé.~– Szegény
156 XII | alatt hétezren hullottak el csapásai alatt,8 s azután
157 XIII | körülveszik, s epedve, vágyva néz el Sztambul felé, szemeivel
158 XIII | utat, mely a távolba visz el: ha nem jő-e még rajta,
159 XIII | fogva csendes őrület fogta el a nő elméjét, egy neme a
160 XIII | megérkezett. Más úton került el, már idehaza van.~A szolga
161 XIII | így vénül meg, így hervad el a „Fehér rózsa”. Egy éjszaka
162 XIII | Egy éjszaka sem marad el házából a kedves vendég.
|