bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | tudatlansággal kellene bírnia, miután e piacra három kapu nyílik
2 I | akadt idegent mulattassák. E helytől tehát minden igazhivő
3 I | elhízott arccal, melyen e percben nem csekély nyomai
4 I | mindjárt ott fogsz lenni.~E szóra megrogytak a kérdező
5 I | janicsár, egészen elszörnyedve e vakmerőségen.~– Gel! Eredj
6 I | járatlanságunkat árulnók el e helyen, miután ott, ahol
7 I | dinárnak.~– Íme, fogjad e pénzt, derék csorbadzsi,
8 I | aspert is megtartani az e végre adott pénzből, hanem
9 I | azt az embert, aki neki e pénzt adta; hiszen keresheti
10 II | Patrona felfogadá, hogy ő e lélekbódító szert nem fogja
11 II | ily gondolattól, hogy mi e leányt megvásároljuk – mondának
12 II | ki egyéb, mint szemei, de e szemekben meglátszott a
13 II | ami régóta elvégeztetett.~E szavakkal leemelé az odaliszk
14 II | harmatja. Milyenek lehetnek e szemek, midőn mosolyognak?
15 II | volt.~S ha gondolt rá, hogy e szépség mind az övé, hogy
16 II | övé, hogy ő ura, birtokosa e lénynek, ki parancsára keblére
17 II | pirosak, de édesek is, s hogy e kebel nemcsak hófehér, de
18 II | szorítá azt. Oly hideg volt e kéz. Annál több ok, hogy
19 III | a szikrázó gyűrűktől. Ő e pompában örömét leli. És
20 III | a trónon. Meglehet, hogy e huszonhét év alatt történtek
21 III | házába fogadott.~– Mi neve e férfinak?~– Halil Patrona.~–
22 III | Valóban gyönyörűség látni e leányzót, és könnyen eszét
23 III | férfi keze érinti őt, és e halálhidegségből sem a padisah
24 III | tovább is, mi kifejlése lesz e dolognak! A teszkeredsi
25 III | emlékezetre.~A berber basi e beszéd alatt ügyesen végzé
26 III | asszeki óhajtja látni orcádat.~E szókra még szelídebb, még
27 III | s a feselő rózsát, s ha e szemekkel Ahmedre pillantott,
28 III | sújtva érzé szívét, s ha e bűvös-bájos ajkak megszólaltak,
29 III | Ne engedd dicsőségeden e csorbát esni; mi a fővezérrel
30 III | szólt nyájasan mosolyogva. – E mai nap szerencse napja
31 III | szultána asszeki álmot látott e hajnalon, mely méltó, hogy
32 III | vihar rémíti a népet. Csak e héten égett le Sztambul
33 III(1)| E hét jelt kapják menyasszony-ajándokul.
34 IV | kettő, és egyik rebegte e szót: „leányom!” a másik: „
35 IV | vékony rácsozaton át nézte e jelenetet az emberséges
36 IV | megőrizte.~– Nem tudod, hogy e leányt hogy hívták? – kérdezé
37 IV | leány volt.~Janaki megijedt e szóra. Leánya tán saját
38 IV | elbeszélni, mert hiszen ő kapta e nevet a keresztségben. Az
39 IV | szépségeit. És midőn Iréne e magasztalásokat hallá, szívében
40 IV | feküdt a szultána előtt, e szavakat mondá magában: „
41 IV | hozzá, s biztató hangon e szavakat mondá neki: „Légy
42 IV | szeretett volna meghalni e hírre. Azzal a szultána
43 IV | hogy őt keblére vonja, e szókat suttogá: „Szűz Mária…”
44 IV | hogy ez nem isten műve e leányon, hanem gonosz indulatból
45 IV | nem csodák voltak, hanem e hölgyben volt erős az akarat,
46 IV | fiai vagytok mind, akik itt e házban lélegzetet vesztek,
47 IV | titkoknak hallása, miket e rabnő kifecsegett, elég
48 V | asszonyok legbájosabbika küldi e gyűrűt neked. Jól tudod,
49 V | gyűrűt neked. Jól tudod, hogy e gyűrű köve alatt mi volt?
50 V | Miért búsítasz engem e szavakkal?~– Nyelvem átkozza
51 V | fegyverek közt. Azt hiszi, hogy e zászlók, e fegyverek, ez
52 V | Azt hiszi, hogy e zászlók, e fegyverek, ez ágyúk őt jobban
53 V | annyiban félelmesek valának e bográcsok, hogy a megszorult
54 V | ugrott ki társai sorából e szóra. A kard egyet villant
55 V | nagy haragra fog gerjedni, e dolgokat hallva legalábbis
56 V | helyett rémületbe jött. Ő e vakmerő válaszokban már
57 V | már édes örömeit, s még e titkos örömhelyen sem engedik
58 V | azzal? De rögtön letett e gondolatról; tudta, hogy
59 VI | a szultán miniszterei.~– E levél megérdemli, hogy a
60 VI | ünnep volt a sors által e napra rendezve.~Korán reggel
61 VI | dühödt ordítással fogadta e szavakat. Patronát felkapták
62 VI | kísértetes raj ömlött ki e szóra a zsivajgó némbertömeg.
63 VI | müzülmán népre! Fogsz-e e viharon nyargalni tudni,
64 VI | néptömeg közé, s ott felmutatva e halvány, megtört alakot,
65 VII | porcelánedényeket, mikbe e virágokat átültesse, saját
66 VII | szólt hozzá:~– Nyújtsd nekem e zászlót, fiam.~Musszli még
67 VII | inte, hogy „nem”.~– Nyújtsd e zászlót, jancsár! – szólt
68 VII | dicsőítve legyen neved, de e zászlót ne kérd tőlem, mert
69 VII | rontom a csúnyábbik végét.~E szóra egyszerre a janicsárok
70 VII | A mufti nem hitte, hogy e hadat csatára lehessen vezetni
71 VII | tanácsát találta legjobbnak.~E pillanatban lépett be a
72 VII | Ilyen könnyen beszélsz e tárgyról, Abdi? Mint gondolod
73 VII | gondolod elcsendesíthetni e zajt?~– Nagyon egyszerű
74 VII | táborbeli jancsárok. Vezetőik e táborból vannak. Azokkal,
75 VII | megnevezettek közül a padisah.~E négy férfi neve volt az
76 VII | utcaszegletekre felírva. E négy férfi fejét kérte a
77 VII | vezérek meghajták fejeiket.~E pillanatban érkezének meg
78 VIII | órával rombolták a földig.~E kard markolatába vésett
79 VIII | Szulali meghajtá magát e kegy előtt.~– Köszönöm,
80 VIII | könyörgök neki, ne kívánja e két ősz szakállt a porban
81 VIII | fölvert oroszlán szökött föl e szóra dívánjáról, s kirántá
82 VIII | szultán kezét, kinek, ha e férfias fellobbanása korábban
83 VIII | nem hagyják szeretni.~Csak e tulipánokon vesz el szeme,
84 VIII | térdre esett előtte.~– Miért e sietség, uram? – könyörge
85 VIII | az ozmán birodalomnak ura e percben.~Gül-Bejáze rebegve
86 VIII | fülébe, mint szeretne ő e pompás palota helyett Anatoli
87 VIII | félek ezektől is. Én félek e néma fejeket látni.~– Tehát
88 VIII | hangzása miatt? Nem akarsz-e e dicsőségben fürödni te is?~–
89 IX | körül forogni a világot e rettenetes kép előtt, mely
90 IX | közületek, s vigye meg Halilhoz e kívánatomat.~Újabb mély
91 IX | mosolygott. Jól tudta ő, hogy e fenyegetés nem Ahmed szívében
92 IX | kincset mindabból, amit e napon nyert; csak a szép
93 IX | kezeiket öveikbe dugva.~E terembe lépett Halil.~A
94 IX | kívánja. A pártvezér észrevevé e gondolatot a főurak arcán,
95 IX | semmi haszna; szüntesd meg e bérbeadást, hogy egyedül
96 IX | kezeidben legyen a nép, s ne e gazdag uzsorásokéban itt!~
97 IX | gazdag uzsorásokéban itt!~És e szavaknál vakmerő mozdulattal
98 IX | népnek, hogy a malikiane e naptól fogva el van törölve
99 X | kapudán basa viselé már e mellékneveket: favágó, kőműves,
100 X | ismeretlenül, mert ő fél, reszket e tisztelet elől. Utcáról
101 X | a szultána kíséretének!~E parancs teljesítése a kivihetlenséggel
102 X | háremre szokott felügyelni.~E szóra előlép a bajadérek
103 X | velünk nem akartok jönni.~S e szavakkal nagyot ütött csörgős
104 X | halvány női báb elől?~– E nő elébbvaló, mint te vagy –
105 X | arca haragvörösre pirult e szavakra, míg Gül-Bejázéé
106 X | facsart ki szemeiből, s csak e könnyek után bírta rebegni:~–
107 X | percre elcsendesült mindenki, e néma pillanat csendjében
108 X | bírta ajkain kibocsátani e nevet, bár szája nyitva
109 X | fölvetni szemeit.~– Köszöntsd e tiszta asszonyt, Aldzsalisz! –
110 X | alatt, de ki tudja, mi volt e mosolygás alatt?~– Nem szeretsz-e
111 XI | s alig veszi észre, hogy e szép tarka pillangós betűk
112 XI | van abban? Mit tartanak e fényesen rajzolt betűk?
113 XI | tündérmondák, nem mulattató mesék.~E könyv a „Takimi Vekai”.~
114 XI | arany hímmel festett betűk e sötét szavakat tartalmazzák:~„
115 XI | sokszor keresztülolvasta már e sorokat, csaknem minden
116 XI | eszmének forrongása alatt: ha e jóslatot meg lehetne cáfolni,
117 XI(2) | E tizenhárom nemzet azon idők
118 XI | imádkozik, hanem amint itt e földön elronták birodalmát,
119 XI | nem fogják Allaht dicsérni e földön, és a szökőkutaknál
120 XI | soha, és itt fogunk együtt e fényes paradicsomban lakni,
121 XI | felírva az emberek homlokára e szót „Múmem” (hívő) vagy „
122 XI | meg hagytuk fertőztetni!~E szavak megrendíték az egybegyűltek
123 XI | mint az elébbit; és amíg e paloták állnak az édes vizek
124 XI | menteni, gyújtsátok fel e palotákat, mert él az Isten,
125 XI | az Isten, hogy különben e paloták fogják felemészteni
126 XI | mégis közöttünk forognak e pénzek. Óh, amióta baltadzsi
127 XI | köszönettel nyújtá kezét Halilnak e bizalomért. És különös!
128 XI | menni, mert megeshetik, hogy e követelés átadóját rögtön
129 XI | kérte Halilt, hogy bízza e követelések átadását mind
130 XI | követelések átadását mind őreá, s e kérést annyira büszkeségévé
131 XI | éppen négy nap előtt adá e hivatalt Ghyka hercegnek,
132 XII | miket csak ő értett. És e vonalok, e pontok messze-messze
133 XII | ő értett. És e vonalok, e pontok messze-messze behatoltak
134 XII | évnapon, melyen őt nőül vette.~E gyermek volt Halil örömeinek
135 XII | Ahova ő nem emelkedheték, e gyermek fog emelkedni egykor,
136 XII | Vajha felnövelhetnétek e fiút. De ti nem fogtok oly
137 XII(1)| utoljára azt parancsolom, hogy e törvényeket világ végzeteig
138 XII(1)| merészelje megrontani.” E levelet írta a seregek vezére,
139 XII | szándékot Kabakulakkal; Halilnak e merész eszme után nem volt
140 XII | Apáink keveset hallottak e névről, fiaink többet fognak
141 XII | és nem utódainktól, hogy e jóslat messze-messze elmaradjon?
142 XII | messze-messze elmaradjon? Hisz e jóslat csak azt jelenti,
143 XII | elértettük, és rontsuk le azt!~E szavakkal ismét helyére
144 XII | kellett hagynia hüvelyét e vérig sértő szavakra. Dühödten
145 XII | egy sem húzta ki kardját.~E tétlenség annyira meglepő
146 XII | nyugalommal a kámhoz –, hogy e helynek minő tisztelettel
147 XII | dívánülés. Halil Patrona e két napot úgy osztá fel,
148 XII | szavaktól el nem tántorul?~E felhívásra százan meg százan
149 XII | Csak egy percig tartott e tétovázás. Határozottan
150 XII | vezéreik tanácskozásait, e függönyök mögött most, ha
151 XII | szegélyét.~Mahmud trónjára ül. E percben kezébe csattantva
152 XII | Hozzátok elő a kaftányokat!~E szóra egyszerre előrohan
153 XII | feje fölött görbe pallosát.~E szóra kirántja Halil övében
154 XII | haragos ajakkal látszottak e halálfők bámulni, beszélni
155 XIII | Ő mindjárt itt lesz.~E perctől fogva csendes őrület
156 XIII | hallja, mint mutatja őt be e láthatlan alaknak, s készteti,
|