Fejezet
1 I | küszöbét. Kivált annak, ki ez időben az Etmeidán piacon
2 I | Etmeidán felé látszik tartani, ez pedig arról jő. Amaz engedi
3 I | szemet vetett reá, s amint ez vezetője ködmenébe fogózva
4 I | többit visszaadta Janakinak.~Ez felment a tetőre ismét,
5 I | ismerném azt az embert, akinek ez a levél szól.~– Még tegnap
6 I | közöd van hozzá.~Valóban ez a legegyszerűbb mód megtudni
7 I | elolvassa.~A levélben pedig ez volt írva:~„Jámbor Halil
8 I | Halil Pelivánét felül.~– Ez így nem jól van – mondá
9 II | nemigen tartott, pedig ez akkor kezdett legkeresettebb
10 II | mind kevés ötezer piaszter; ez olyan sok volt és olyan
11 II | árucikket boltja előtt eladatni. Ez nem volt előtte valami különös
12 II | a kikiáltott rabnőt, és ez volt Halil Patrona. Talán
13 II | fátyolt.~– A prófétára! Ez szép delnő! Milyen szemek!
14 II | maradni a paradicsomon, hogy ez ajkakat láthassam mindig.
15 II | midőn mosolyognak? Minő ez arc, midőn elpirul? Minő
16 II | arc, midőn elpirul? Minő ez ajk, midőn beszél, midőn
17 II | hangon monda neki:~– Íme, ez itt az én házam; amit látsz
18 II | karjaival átöleli, hogy ez ajkak nemcsak pirosak, de
19 III | bizonyítja az, miszerint ez ideig harmincegy gyermeknek
20 III | kezéből ötezer piaszteren. Ez volt minden pénze, ezt is
21 III | azon szent asszonynak neve ez, kinek képét a gyaurok zászlóikon
22 III | inkább megnyugodott benne. Ez idő óta békében hagyja a
23 III | lett annak rabszolgája.~– Ez valóban nevezetes eset –
24 III | Kérjed országom felét.” Ez a legkisebbike azon hízelgéseknek,
25 III | és az idegen követeket, s ez nagy áldás a prófétától.~
26 III | beszélőre, mintha azalatt, míg ez beszélt, egészen másról
27 III | reszketett a föld. Óh, uram, ez nem jó jelenség nekünk,
28 III | oldva alóla. Igaz hívőhöz ez nem illik. Én megígértem
29 III | nem illik. Én megígértem ez ünnepélyt, s akarom, hogy
30 III | ünnepélyt, s akarom, hogy ez pompás legyen.~Ibrahim felsóhajtott,
31 III | köszöné meg a nagyúri kegy ez újabb tanúbizonyságát. Ráért
32 III | tanúbizonyságát. Ráért volna ugyan ez későbbre is maradhatni:
33 IV | papucsfoldozás művészetét gyakorolta.~Ez gyakran látta Halilt holdvilágos
34 IV | vacsoráját főzve, amint ez vendégével együtt bejött
35 IV | Látod, kedves szomszéd, ez most az én feleségem; és
36 IV | milyen bohók vagytok ti, hisz ez csak mese! Halljátok tovább.
37 IV | padisah hölgyei voltak együtt. Ez pedig régen-régen volt,
38 IV | meghalni.~– Hiszen csak mese ez, és képzelt terem, amelyről
39 IV | burnut füstjéből támadt ez, melyet a delnők hosszú
40 IV | Hiszen régen történt ez, ki tudja melyik szultán
41 IV | Mint később megtudá Iréne, ez is nagy kegyelem jele volt.
42 IV | ébredett semmi mesterségtől; ez így történt harmadnap is.
43 IV | ellene, s azt mondá, hogy ez nem isten műve e leányon,
44 IV | Boszporuszba vettessék.~– Hisz ez csak mese – szólt Gül-Bejáze,
45 IV | drágakövekkel, s azt mondá, hogy ez mind neki adja, csak őt
46 IV | is sejteni kezdve, hogy ez alighanem több mesénél.
47 IV | nagy ragyogó szemekkel.~– Ez ugyan szép történet volt –
48 IV | látna utána, mi történt ez odaliszkkal tovább? És a
49 IV | bocsásd el nőmet, Ali Kermesz.~Ez felelet helyett egyik karjával
50 IV | felé fordítá.~– Meghalt biz ez. Tökéletesen meghalt. Ejnye,
51 IV | Tökéletesen meghalt. Ejnye, Halil, ez szép ütés volt tőled. A
52 IV | Janaki is.~Janaki tiltakozott ez ötlet ellen.~– Csak menjetek
53 V | Minő zaj, minő élénkség ez Sztambul utcáin? A nép tömegestől
54 V | volt? Halálos méreg volt ez alatt. Most nincsen ott.
55 V | neki, hogy jöjjön ide.~– Ez izenet halála lesz, uram.
56 V | midőn mellettem ülsz is. Ez nem Ahmed, aki velem beszél.
57 V | Ahmed, aki velem beszél. Ez csak Ahmed teste. Lelke
58 V | e zászlók, e fegyverek, ez ágyúk őt jobban szeretik,
59 V | janicsár aga jól hallja ez ordítozást, de azt is hallja,
60 V | szólt Musszli társaihoz –, ez az ember részeg, holt részeg.
61 V | csináltok?~– Minő káromlás ez? Két jancsárt kérni egy
62 V | kergetésére indultak.~– Hah, ez bennünket gúnyol! – kiáltá
63 V | szultánnak.~– A hadsereg küldi ez ajándékot a legdicsőbb padisáhnak.~
64 V | figyelmeztette a Szúremre.~Ez egy szent könyörgés, melyet
65 V | Ibrahim kétségbe volt esve ez új ingadozás miatt. Néhány
66 V | hanem bejön Sztambulba!~Ez rémületes szó volt. A sereg
67 VI | olvasható.~Felhívás volt ez a müzülmánokhoz, hogy fogjanak
68 VI | ellenség földe ismét. És ez mind azalatt történik, míg
69 VI | szabad mentségükre sietnünk. Ez árulás Allah és a próféta
70 VI | azt felállíták a középen. Ez volt a szokásos jeladás
71 VI | kapuban. És várja, mikor fog ez undok nők csoportjában az
72 VI | szólt:~– Ime, müzülmánok, ez az én nőm. Kit elraboltak
73 VI | jutott. – Kinek a palotája ez? – kérdezé Halil a néptől.~–
74 VI | közül.~– Kinek a palotája ez? – kérdé Halil újra, bosszúsan
75 VII | nyughatatlanságot okozott ez a vezérnek! Ő nem fogja
76 VII | kertjéből elorzott kincs ez: hófehér, egy vonás nincs
77 VII | maga elé, hogy ne lássák. Ez rákiáltott a kapudán basára,
78 VII | vissza a rendet, amit azonban ez a paradicsom minden gyönyörűségiért
79 VII | néptömegen keresztülnyargalt. Ez ijedten oszlott szét előtte,
80 VII | kapudánra. Hogy jöhetett ez ide? Senki sem merte kardját
81 VII | a többit is odaengedi. S ez nagy különbség! A szultán
82 VII | tőle végre a nagyvezér.~– Ez órában jövök onnan.~– Mi
83 VII | tizediket főbe lövetni. Ez segíteni fog.~A vezérek
84 VII | mind a négyünk feje nem ér ez órán túl egy fületlen gombot.~
85 VIII| férfiakon a sor.~Kik voltak ez érdemesebb férfiak?~Az öreg
86 VIII| szokott az megtörténni, mert ez azt jelenti, hogy itt az
87 VIII| A négy férfi tudta, hogy ez mit jelent.~Korán reggel,
88 VIII| tisztességesen megfehérült ez, ám mossátok meg véremben,
89 VIII| elébb Damadzádét kiálták ki, ez azonban betegségét vetve
90 VIII| Damad Ibrahim jól tudta ez izenet titkát – s áldá Allaht,
91 VIII| van a kosár fenekén.~– Ki ez?~Gül-Bejáze borzadva rebegé
92 VIII| véres fő van ott is.~– Hát ez kicsoda?~– Ez a kiaja bég –
93 VIII| is.~– Hát ez kicsoda?~– Ez a kiaja bég – nyögé a hölgy
94 VIII| behunyt szemekkel.~– Hát ez kicsoda? – kérdé Halil.~
95 VIII| férfi karjai közt, midőn ez kényszeríté őt a véres fejeket
96 VIII| változtatta el arcvonásait? Ez Damud Ibrahim, a nagyvezér.~
97 VIII| tekinteni. Öreg ősz férfi volt ez.~– Jó öreg – szólt Halil –,
98 VIII| nyomott az öreg markába, s ez megcsókolta a kezét érte.~
99 IX | sorba ültetve.~– Csodálatos ez – szólt Ahmed, midőn tovább
100 IX | helyéből Ispirizáde.~– Ahmed!~Ez volt a rövid megszólítás,
101 IX | lázadók meg voltak döbbenve ez izenetre, csak Halil Patrona
102 IX | sem gyermekek nem illetik. Ez így történt ezelőtt huszonhat
103 IX | szerájban megjelenésről.~– Ez csak kelepce – monda a bölcs
104 IX | Nagyon rövid út volna ez a paradicsomba jutásra –
105 IX | Kérdést sem szenved, hogy ez a bolondos tanács általános
106 IX | őket, s mikor aztán már ez indítvány határozottá vált,
107 IX | nélkül ment végig a pártvezér ez idegen, ismeretlen termeken,
108 IX | és minden szavát, melyet ez órában kimondott, feljegyezte
109 IX | méltó kézbe jusson: ím, ez betelt, te a trónon ülsz,
110 IX | élethosszig tartó bérbeadás ez, amiből magas kapuidnak
111 X | ha ma ő van legfelül, s ez legalul, holnap egyet fordulhat
112 X | halvet-ünnepet rendelt a szultán.~Ez az asszonyok ünnepe, midőn
113 X | házában nem tud maradni; ugyan ez kihirdettetik a sorompóknál
114 X | Ah, minő látvány volna ez egy férfi szemének! Ezer
115 X | egybegyűlt asszonyoknak.~– Ez itt Halil Patrona neje! –
116 X | könnyek után bírta rebegni:~– Ez Ahmed átka!~Midőn könnyeket
117 XI | azt mondja nekik: „olmaz!” Ez nem lehet. Az anatoli fanár
118 XI | kettős sírkövet, melyre ez van írva: „Dáme Allah hu
119 XI | átfut a paradicsomba, minket ez egyetlen bűn terhe leránt
120 XI | iszonyat moraja.~– Ki volt ez átkozott? – kiálta ökleit
121 XI | rázva Mohammed dervis.~– Ez volt Uzun Abdi, jancsár
122 XI | érezne karjaiban. Mit jelent ez?~Ekkor eléje állt Musszli.~–
123 XI | Musszli.~– Most engedd, hogy ez írással én mehessek a nagyvezérhez.
124 XI | másnak is valamit. Aztán ez nem is illenék tehozzád,
125 XI | úgy akartam, régen el volt ez határozva, hazamehetsz.~–
126 XI | Dzsihán.~– Hát minek neked ez a Dzsihán?~– Oláh fejedelemnek.~–
127 XI | kívánatokat.~– Van hát! – szólt ez, s azzal leült szépen a
128 XI | Musszli. – Mit értsek én ez alatt? „Hát mi különbség
129 XI | Musszlit nem látja, míg ez egyre kereskedett a lajstromban.
130 XII | vihetett, végrehajtandja ez, a boldogabb, a dicsőbb
131 XII | amit ő meg nem érhetett, ez fogja megérni, s örök hírt
132 XII | nagy megtiszteltetés volt ez Halil nejére nézve – vagy
133 XII | megaláztatás a szultánára.~Igen, ez utóbbi volt az.~Ahmed szultán
134 XII | tatár kám, Kaplan Giráj.~Ez volt elárulója.~Ő tudósítá
135 XII | rohannának mindannyian; ez onnan származik, mivelhogy
136 XII | kertbe, ott elvégezhetjük ez ügyet, s egyikünk megszabadul
137 XII | senki vére sincs rajta. Ez tied lesz, és gyermekemé.~–
138 XII | eddig mindig megsegített ez engem.~És azután megcsókolta
139 XII | szorítá meg Musszli kezét. Ez még most sem tudá, mi történik
140 XII | Csak hárman maradtak meg ez nap.~Szulali, Mohammed dervis,
141 XII | szárnya alá köté. A levélbe ez volt írva:~„Isten kegyelme
142 XIII| lakában. Boldog tébolyodás!~Ez így foly napról napra.~Reggeltől
143 XIII| lemegy. Oly megszokott dolog ez ránézve. Úgy intézi minden
144 XIII| hogy őt üdvözölje, mert ez neki édesatyja. És dicséri
|