bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | föl a gyékényről.~Ahmed szultán – szegény – aligha kelt
2 I | kezdett, hogy ennél Ahmed szultán sem eszik különbet. Halil
3 I | padisáhval, s amint III. Ahmed szultán, Damad Ibrahim a nagyvezér
4 I | hogy Halil Peliván, ki a szultán előtt megy kivont pallossal,
5 II | egy odaliszk a felséges szultán háreméből, ki a nagyúr parancsára
6 II | elutasított odaliszkot a szultán háreméből valakinek házába
7 II | felvenni egy virágot, melyet a szultán elhajított, hogy azt megszagolja.~
8 II | történt az veled, hogy a szultán a bazárban eladatni parancsolt?~
9 III | III. Ahmed szultán~A nap a szeráj ablakain
10 III | főöltöztető), a csohodár, ki a szultán felső köntösét adja fel,
11 III | legújabban történt Sztambulban.~A szultán gyűrűivel játszék, miket
12 III | előcsarnokaiban térdhajtva várakozik a szultán legalázatosabb két szolgája:
13 III | terjeszteni a nagyúr elé.~A szultán még nem adott feleletet,
14 III | szomorú kiváltsága van, hogy a szultán háremében szabadon járhat
15 III | reá nézve, s nem engedé a szultán ajkain megjelenni a tagadó
16 III | megvalósulását óhajtja?~A szultán kezénél fogva vezeti őt
17 III | arcok.~Ott lehajoltak a szultán előtt, megcsókolák köntöse
18 III | prófétához: segítsetek!~Ahmed szultán folyvást kegyesen mosolygott.
19 IV | Már az kell hinnem, hogy a szultán szerájába vitetett.~– No,
20 IV | régen-régen volt, ki tudja, melyik szultán alatt, akit atyáink sem
21 IV | hallgatja, annyit tesz, mintha a szultán háremébe vetne egy pillanatot,
22 IV | történt ez, ki tudja melyik szultán alatt?… A rabnő a szultána
23 IV | kell, elborzadt lelkében. A szultán legtöbbször a kedvenc nővel
24 IV | örömüket nem bírták elrejteni a szultán kegyei felett, s emiatt
25 IV | reszketett előtte, és midőn a szultán megfogá kezét, hogy őt keblére
26 IV | állát, és folytatá. – A szultán megparancsolá, hogy el kell
27 IV | padisah kis öccsének, ki a szultán testvérének fia volt. Szép
28 IV | Janaki ijedten. – Megölted a szultán berber basiját!~– Úgy hiszem,
29 IV | most? – aggódék Janaki. – A szultán kerestetni fogja elveszett
30 V | igazhívőknek, hogy III. Ahmed szultán megizente a hadat Tamasip
31 V | táborban Szkutari alatt, csak a szultán megérkezésére várva, hogy
32 V | nyilvánítja tetszése örömét.~Ahmed szultán ezalatt reggeli imáját végzi,
33 V | felolvasztott, hogy meghaljon.~A szultán nagyon elkomorodott.~– Miért
34 V | el nem hagyja szobáját.~A szultán elgondolkozott, s azután
35 V | mondd ezt – rebegé a szelíd szultán, magához ölelve az édes-kedves
36 V | Szkutari síkjain, Ahmed szultán sokkal boldogabb volt Aldzsalisz
37 V | gyilkosok vagytok, megöltétek a szultán berber basiját.~Általános
38 V | tömlöcébe zárták, kiket a kegyes szultán az ország minden részeiből
39 V | együtt átadá Ahmednek. A szultán az asszeki jelenlétében
40 V | volt sírás, kétségbeesés. A szultán elhatározá, hogy menni fog.
41 V | vigasztalást talált nála.~– A szultán nem hajtott rábeszéléseimre –
42 V | szertartás annyi időt elvett.~A szultán kinyitá a könyvet ott, ahol
43 V | külső udvara előtt, ahol a szultán lovai állottak, melyek őt
44 V | mire az alig várva, hogy a szultán felmenjen a lépcsőn, lovára
45 V | izzadságtól belepve jött a szultán elé.~– Legdicsőbb padisah.
46 V | ami erre következett: a szultán letaszíttatott a trónról,
47 V | ágyúlövés hirdeté, hogy a szultán a próféta zászlajával, együtt
48 VI | kedvezőtlen szél fútt, úgyhogy a szultán csak estefelé érkezett meg
49 VI | már kihirdetteté, hogy a szultán és a szent zászló megérkezett.~
50 VI | ha mégis igaz volna? Ha a szultán vonakodása miatt elkéstünk
51 VI | maradjon, aki nem más, mint a szultán miniszterei.~– E levél megérdemli,
52 VI | ugyanezen napon halt meg a szultán tizenegyedik fia, ezt tehát
53 VI | jöjjetek zászlóink alá. Éljen a szultán, halál az árulókra!~A nép
54 VI | voltak rekesztve, kiket a szultán egy kegyes parancsából minden
55 VII | Éppen azon estén, midőn a szultán megérkezett Szkutariba,
56 VII | tett, alkalmat adott rá a szultán ünnepe; a másnapra határozott
57 VII | vigyék azt Szkutariba, a szultán palotájába, ő maga pedig
58 VII(2)| Így hívták a szultán sátorát a nyílpiacon, mely
59 VII | rémszínekkel festettek le, a szultán összehívatá a vezéreket,
60 VII | csendesíteni le őket.~A szultán helybenhagyólag inte fejével.
61 VII | pedig úgy értelmezé, hogy a szultán kibékítheti a zendülőket,
62 VII | S ez nagy különbség! A szultán a kiaja tanácsát találta
63 VII | s aztán elhallgatott.~A szultán vevé fel a szót:~– Mielőtt
64 VII | fogják őket tanítani.~Ahmed szultán megcsóválta fejét.~– Mi
65 VII | A kapudán megcsókolá a szultán köntösét, s azután hátul
66 VII | sóhajta: – Szegény – szegény szultán!~Azzal követték Ahmedet
67 VIII | érdemes embereket, dicső szultán – szólt keserűen Abdi basa. –
68 VIII | ha egyszer jóllakott.~A szultán nem tekintett föl, de úgy
69 VIII | álló janicsárok, hogy a szultán hasszeki agája jött el,
70 VIII | mozlimek felett vagy Ahmed szultán? Azért mondd meg nekem,
71 VIII | a selyemzsinórt. Éljen a szultán!~Azzal kilépett a teremből,
72 VIII | főmuftit – monda Szulali.~A szultán ijedten kelt föl helyéből.~–
73 VIII | két ősz férfi megcsókolá a szultán kezét, kinek, ha e férfias
74 VIII | Damadzáde betegen feküdt Murad szultán szobájában, a mufti és az
75 VIII | bosztandzsik csarnokában. Ahmed szultán egész éjjel nem feküdt le,
76 VIII | lesz, attól félek, hogy a szultán is elveszett. Nem kellett
77 VIII | Mohammedet és Amadzádét, hogy a szultán titkos izenetét hallgassák
78 VIII | emberi életnek végét.~Ahmed szultán ott ült a gyönyörűségek
79 VIII | is.~Aldzsalisz átöleli a szultán nyakát, s homlokát megcsókolja,
80 VIII | nekik? – kérdi halkan a szultán, kis kését elővonva övéből
81 VIII | kiaja bég kiadatását.~A szultán levágott egy tulipánt a
82 VIII | Továbbá a kapudán basát.~A szultán a tulipánok legszebbikét
83 VIII | főmufti száműzetését.~A szultán tövestől tépte ki a harmadik
84 VIII | hozzá, s megcsókolván a szultán által aláírt okiratot, átnyújtá
85 VIII | őket!”~– Nem, nem – mondá a szultán –, élve nem fognak hozzájuk
86 VIII | megjelent a kizlár aga a szultán előtt.~– Uram, itt a reggel.~–
87 VIII | tele van már lázadókkal.~A szultán összeborzadt.~– Siessetek,
88 VIII | van-e az utca lázadókkal?~A szultán inte, hogy menjenek.~Szulali,
89 VIII | körülkerülték a szerájt.~A szultán ezalatt a perceket számlálta,
90 VIII | hogy hírt ne hozhassanak.~A szultán kétségbe volt esve.~– Siess,
91 VIII | pedig sietett a mecsetbe.~A szultán küldöttei vártak reá. Sejk
92 IX | utcákon hevertek.~Ahmed szultán összegyűjté az ulemákat
93 IX | ereje lelkének kiállani a szultán tekintetét addig, míg Szulali
94 IX | odalépett hozzá, s átadta a szultán izenetét.~De nem úgy adta
95 IX | ulema, és ne borulja porba a szultán nevében énelőttem. Akik
96 IX | Szulali mondott igazat. A szultán nagy tettekre képes. Én
97 IX | előre rendet csinálni az új szultán beavatási ünnepélyére.~Ahmed
98 IX | társai megesküvének, s azt a szultán lábaihoz tevé le.~– Élj
99 IX | mint most Ahmed őelőtte.~A szultán felkelt, és eléje sietett,
100 IX | atyád gyermekeihez.~Mahmud szultán lehajolt nagybátyja előtt,
101 IX | kezével tűzé azt fel az új szultán turbánjába, s kezét fejére
102 IX | megtörtént érte elődével.~Mahmud szultán előtt pedig arcra borultak
103 IX | térdet-fejet hajtott az új szultán előtt, a fő-fő tisztviselők,
104 IX | tudatva velök, hogy Ahmed szultán lelépett, s helyette Mahmud
105 IX | kupolyterembe, ahol Mahmud szultán a hódolatokat fogadá.~Rendkívüli
106 IX | Felemelt fővel lépett a szultán elé, s izmos, félmeztelen
107 IX | sérthetetlen, megölhetetlen.~A szultán rögtön megparancsolá a csausz
108 IX | szilihdárok a próféta kardját.~A szultán kihirdetteté rögtön, hogy
109 IX | mellett vonult végig Mahmud szultán a főváros utcáin, lóháton
110 IX | elhangzása tudatá, hogy a szultán az Ejub-mecsetbe megérkezett.~
111 IX | széltére beszélte, hogy a szultán mindent úgy cselekszik,
112 X | halvet-ünnepet rendelt a szultán.~Ez az asszonyok ünnepe,
113 X | ezer szívem?”~Hát midőn a szultán háreme megindul! Másfél
114 X | tekintése hirdetni látszik a két szultán uralkodónéját, az egyedül
115 X | bajadérek, kiket egykor Ahmed szultán összefogatott, s elzáratott
116 X | szerájba. Zokogva veté magát a szultán lábaihoz, elmondva a gyalázatot,
117 XI | erkélyén ül, melyet neki a szultán és a nép kegye ajándékozott.
118 XI | mecsetek tornyain, a khaznét (a szultán kincstárát) kifosztva, az
119 XI | szilihdár aga, recsinbtár aga (a szultán kard-és kengyeltartói),
120 XI | hallom. Azt kívánod, hogy a szultán konyháját ő lássa el vágott
121 XI | másik gyaur között?”6~– A szultán cselekvé, s az ő tetteit
122 XI | módjára nézve jegyzé meg a szultán, hogy „ne gyújtsák meg azokat,
123 XII | a szörbetet.~Ezt csak a szultán kegyencnőinek szokta küldeni
124 XII | ez utóbbi volt az.~Ahmed szultán parancsára küldé a szultána
125 XII | szövetségesei bírták, maga a szultán lekötelezettje volt, mert
126 XII | vermet, melybe őt elejtsék.~A szultán, ki nem tűrheté azon gondolatot,
127 XII | szekér pénzt osztatott ki a szultán, miután azok felajánlák
128 XII | határozatok nem történhetnek meg a szultán tudta nélkül – mondá –,
129 XII | percig elgondolkozott.~A szultán valóban kegyesen érez iránta.
130 XII | nagyravágyását is kielégítse. A szultán valóban kegyelmes szívvel
131 XII(6)| Ezt csak a szultán issza, valami rejtélyes
132 XII | kiöszkbe.~– Jöjjetek legelébb a szultán kézcsókjára, kik legderekabb
133 XII | elvették kardjaikat, mivel a szultán elé karddal járulni senkinek
134 XII | belép rajta a két férfi. A szultán trónjáig lépnek, ott leborulnak
|