bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 I | valami részeg ember lehetett, de akárki volt, rettenetes
2 I | Az oláh úgy akart tenni, de a janicsár már messziről
3 I | mint a boa constrictor. De ekkor tűnt ki, hogy Patrona
4 I | szobából állt az egész, de abban elfértek sokan, volt
5 I | szép rózsapiros hagymája, de azokat úgy el tudta dicsérni,
6 I | kellett volna küldenem. De már nem érek rá visszatérni,
7 I | visszafordult nagy sietséggel.~– De aztán átadd ám annak, akinek
8 I | te olvasni?~– Tudok ám, de nem hiszem, hogy ismerném
9 I | is a te neved van írva.~– De mikor nekem semmi közöm
10 I | marháimat vették volna el, de elrabolták egyetlen leányomat,
11 II | Meg is látszott rajta. De Patrona felfogadá, hogy
12 II | helybenhagyták beszédeit, de azért ők csak árulták az
13 II | látszott ki egyéb, mint szemei, de e szemekben meglátszott
14 II | ugyan, hogy mindaz kevés, de nem tartozol vele senkinek;
15 II | füstölőt nálam nem találsz, de járhatsz szabadon, és senki
16 II | ez ajkak nemcsak pirosak, de édesek is, s hogy e kebel
17 II | e kebel nemcsak hófehér, de forrón is dobog, óh, akkor
18 II | szomorú, egykedvű volt, de nem sírt, mint rabnők szoktak.
19 II | keblén melengesse fel, de a kéz csak hideg maradt,
20 III | amiken nem volt oka örülni, de Allah azon különös áldásban
21 III | dolog volna végighallgatni, de Ahmed gyönyörűségét lelé
22 III | mert ámbár áldás az álom, de jobb az ébrenlét az álomnál,
23 III | próféta zászlóját megvédjék; de a zászlót neked kell kezedbe
24 III | visszavonult, és elhallgatott.~De előlépett az agg fővezér,
25 III | sincsen jelenleg az örömre, de a bánatra annál több. Az
26 IV | halványabb volt, mint azelőtt, de ha valaki szemtül szembe
27 IV | nekem ajándékoznod. No, de jól van, már most nem kereslek,
28 IV | szolgálja.~– Te mondád. De jobb lesz, ha nem beszélsz
29 IV | akará húzni ábrázatját, de észrevette őt Halil, s nagy
30 IV | ámbár szüntelen mosta, de nem akart lemenni róluk
31 IV | kérdezé a berber basi.~– De igen, Irénének hívták, mert
32 IV | önkénytelen megteltek könnyel.)~– De ne sírjatok hát, milyen
33 IV | hosszú argilákból szívnak. De jobban mint minden pompa
34 IV | termete derékban karcsú, de vállban széles és gömbölyű,
35 IV | önkénytelenül tiszteletet érzett, de ha arra gondolt, hogy őt
36 IV | kedvenc nővel töltötte idejét, de néha megesett, hogy egyik
37 IV | testét, míg bele nem fáradt, de lelket még sem tudott bele
38 IV | rabszolgák vették körül, de a szerájt sohasem volt neki
39 IV | volna meg tökéletesebben.~– De mit tegyünk most? – aggódék
40 V | az ősz szelei ráfúnak?~– De még az a tél messze van,
41 V | ott vagyok hozzád közel, de te messze vagy, midőn mellettem
42 V | jól hallja ez ordítozást, de azt is hallja, hogy még
43 V | intésükre a csatamezőn, de egyetlenegy sincs a jancsárok
44 V | fölemelkednek, leüsse azzal? De rögtön letett e gondolatról;
45 V | Ispirizáde olvasá fel a Szúremet, de oly hosszasan, oly vontatva
46 V | el engem lovad patkóival, de halld meg szavaimat! A déli
47 V | holttestemen gázolj keresztül, de ne mondd, hogy senki sem
48 VI | kardot Mohamed védelmére, de midőn ellenségre mennek,
49 VI | Ünnepet tartottak mind.~De más ünnep volt a sors által
50 VI | alatt, hogy fogsága tart, de a lángoló szenvedély tüze
51 VII | belül inkább a pirosak.~De a legritkább, legpompásabb
52 VII | minden évben kivirul egyszer, de ha az emberre ráhágtak,
53 VII | kellene? Háború, ugyebár? De ti magatok nem mennétek
54 VII | kardját kivonni ellene, de nem is engedelmeskedett
55 VII | magához, hogy felelni tudjon, de fejével inte, hogy „nem”.~–
56 VII | dicsőítve legyen neved, de e zászlót ne kérd tőlem,
57 VII | a tömeg, ahol megjelent, de azt is tapasztalá, hogy
58 VII | csatára lehessen vezetni most. De azt mégis óhajtotta, hogy
59 VII | Ehetnék és ihatnék.~– De vért ihatnék – suttogá a
60 VII | szerencsétlenség érte az országot. De mit vétettek Halilnak?…
61 VIII | szultán nem tekintett föl, de úgy tett, mintha nem hallotta
62 VIII | a főmuftit élni engedi, de a másik háromnak halálát
63 VIII | Öten-hatan követték őket, de amennyi jött egyfelől, másfelől
64 VIII | meg fogja menteni életét, de mi hárman nem látunk több
65 VIII | nemsokára követlek benneteket, de meg kell várnom, míg a kizlár
66 VIII | Nem emlékezem reád.~– De én emlékezem rád, mert kiváltottál
67 VIII | Ajándékba hozta ezeket Halil.~De a kosarak fenekén még becsesebb
68 IX | egyhangúlag kérték bocsánatát. – De már megtörtént.~A padisah
69 IX | átadta a szultán izenetét.~De nem úgy adta azt át, ahogy
70 IX | tisztviselők, a papok, az eunuchok; de hátra voltak még a hadsereg
71 IX | tinektek helyettem félni?~– De gondold meg, Halil, hogy
72 IX | előre lépve. – Megölhetnek, de azt nem mondhatják, hogy
73 IX | Széttéphetik testemet, de amidőn azt fogják írni a
74 IX | előtt behunytam szememet, de kinek legyen bátorsága ott,
75 IX | megmondám, hogy magam megyek.~– De mi nem bocsátunk. Mire gondolsz?
76 IX | formára készült turbánokkal.~De mindannyi fényét elhomályosítá
77 IX | pompás telivérű lovakon, de előtte csak két férfi járult:
78 X | Mahmud fejében volt már, de a kard, a hatalom kardja
79 X | széltében elfoglalták a tért, de szemközt tízezer ittas némber
80 X | mosolygott az egész beszéd alatt, de ki tudja, mi volt e mosolygás
81 XI | kúszik fel. El-elszenderül, de a hő szívdobogás, mely férje
82 XI | ránézve idegen jegyek azok, de gyönyörködve nézi a szépen
83 XI | egymásnak: holnap!… holnap!…~De Allah az isten, ki megvédi
84 XI | tizenhárom nemzet fölött.2~De támad, ím, sötét felleg
85 XI | balkáni saskesely fiai, de majd-majd kiterjeszti szárnyait.
86 XI | jönnek ismét, fenyegetőzve, de a díván azt mondja nekik: „
87 XI | Korán parancsai szerint; de jövend idő, midőn a régi
88 XI | fordítva, elkezde imádkozni.~De hiába küldte el Gül-Bejázét
89 XI | mind való, amiket mondtál, de eszedbe jusson az, mit a
90 XI | fogják elvárni a végítéletet; de akik azt felelik: „Én láttam
91 XI | megbocsáthatja neki az; de aki vétett önmaga ellen,
92 XI | tudomány elveszi eszöket; de hogy emelheti fel fejét
93 XI | háromszor mondatott el magának; de mikor azután olyasmit mondott
94 XI | volt felírva a lajstromon, de szégyenlett magáról beszélni.~–
95 XI | Mengligirájnak a felmentést.~– De ne majd, hanem mindjárt!
96 XI | lábához tétetni a fejét, de ily merényletekhez nem volt
97 XII | kiterjeszkedni keletre, nyugotra, de legkivált észak felé. Látta,
98 XII | fuvall, és elenyésznek.~De nagyobb öröm, de magasabb
99 XII | elenyésznek.~De nagyobb öröm, de magasabb remény dagasztá
100 XII | szegény emberek fiait hívni; de Halil Behram nevet adott
101 XII | is belép, arca mosolyog, de azért örökké szomorú dolgokat
102 XII | felnövelhetnétek e fiút. De ti nem fogtok oly sokáig
103 XII | aggódik, szüntelen álmos.~De újra nyílik az ajtó, s belép
104 XII | melynek akarata már van, de ereje nincs még véghezvinni
105 XII(2)| Poujoulat Baptist, Histoire de l’empire Ottoman.~
106 XII | nyugodnunk a sors végzéseiben, de abban csak a gyávák fognak
107 XII | elvitázni nem akarom, Halil; de azt nagyon tréfás dolognak
108 XII | Abdullah basa háta mögé. De az teelőtted mind nem ellenséges
109 XII | neveltek bíborban, bársonyban, de hazaszeretetben, istentiszteletben:
110 XII | megelégedni az élet örömeivel. De jutalmadul meg adja érned
111 XII | villogó karddal kezében.~Ah! De most a csodálkozás sora
112 XII | kell mennem még Sztambulba. De utánatok fogok menni. Talán
113 XII | veled ott van gyermeked, de nekem senkim sem marad,
114 XII | semmit. Neje igazat mondott, de a büszkeség tiltá, hogy
115 XII(5)| gyermekekből nevelték eleinte, de már ezen időben apáról fiúra
116 XII | vállán keresztülfúródik.~De a következő pillanatban
117 XII | sóhajtva nyög:~– Én meghalok, de megmaradt fiam.~És meghal.~
118 XII | hogy ellenmondott volna.~De Pelivánt és Kabakulakot
119 XIII | rajta észre semmi változást; de amint a nap lemegy, eltávolít
120 XIII | nagyratörő tervekben fáradozik, de ne szóljon felőle senkinek,
|