Fejezet
1 I | haragudjál, nem azért kérdeztem én az Etmeidánt, mintha oda
2 I | vendégségre találsz, mert én szegény ember vagyok.~–
3 I | szegény ember vagyok.~– Ah, én is igen szegény vagyok,
4 I | ravasz alázatosságával.~– Az én nevem Janaki, mészáros vagyok
5 I | bajod tenéked abból, ha én egy kutyának fejét levágom?
6 I | kinek a kezét fogtad meg? Az én nevem Halil!~– Az enyim
7 I | füledet, úgy akasztalak fel.~– Én pedig, ha el nem bocsátod
8 I | Halil Patrona. Nem vagyok én szegény ember, mint neked
9 I | gazdag. Nem is azért járok én alá s fel a világban, mintha
10 I | Mondám, hogy ő a bolond, nem én! – kiálta fel a levelet
11 I | Halil –, te voltál alul, nem én. – S kapván egy veres tégladarabot,
12 I | porba hajtani előttem, mint én most, Halil Patrona, a zsibárus
13 II | sokkal jobb lesz mind az én nyelvemre, mind a te füleidre
14 II | kérdésekre nem felelek. Én teszem, amit nekem parancsoltak,
15 II | meri őt megvenni senki. Én olyan árt adok érte, aminőt
16 II | monda neki:~– Íme, ez itt az én házam; amit látsz benne,
17 II | Parancsolj, uram.~– Az én nevem Halil. Nevezz engem
18 II | szíve visszaborzad tőlem. Az én nevem nem Gül-Bejáze, hanem
19 III | büntess meg vakmerőségemért; én lángok között látom Isztambult,
20 III | hároméves, Emine. Él az én lelkem, hogy addig fel nem
21 III | Igaz hívőhöz ez nem illik. Én megígértem ez ünnepélyt,
22 IV | átvándorolsz tanyázni az én derék szomszédomhoz Musszlihoz,
23 IV | ketten vagyunk a háznál, én és egy rabnő.~– Hát nem
24 IV | nem tesz az semmit, Halil. Én elhálok a tetőn, te pedig
25 IV | gondolni is, Halil?~– Bizony én mernék, ha az én leányom
26 IV | Bizony én mernék, ha az én leányom volna ott a háremben,
27 IV | volna ott a háremben, az én akaratom és az ő akarata
28 IV | annyit mondhatok, hogy ha én olyan gazdag ember volnék,
29 IV | kedves szomszéd, ez most az én feleségem; és ezentúl szeretni
30 IV | ezentúl szeretni fog engem, és én nem leszek az én rabszolgálóm
31 IV | engem, és én nem leszek az én rabszolgálóm rabja. Ezen
32 IV | tisztes férfiú pedig az én nőm atyja. Azért üdvözöld
33 IV | mindig csodákat tett.~– Én azt hiszem – szólt Halil –,
34 IV | éjet töltött volna. Mert én vagyok Ali Kermesz! És te
35 IV | mindnyájan janicsárnak, én is, te is, Janaki is.~Janaki
36 IV | egyik tömlő pálmaszilvát én elviszem, a másikat osszátok
37 V | Mashallah! Holt ember az! Az én csillagom a te orcádon ragyog,
38 V | tőlem: haljak meg akkor én.~– S ki mondá neked, hogy
39 V | S ki mondá neked, hogy én elfordítám tőled arcomat?~–
40 V | Ahmed, a szél nem mondja: én hideg vagyok, mégis érezzük
41 V | midőn még közel voltál. Az én szívem veled van a távolban
42 V | nem versenyez velök, mi az én szóm? Gyönge, erőtlen hang.
43 V | Musszli. – Nagyságos úr az én nevem, nem tudod? Amíg te
44 V | magadtól nem telnék. – Igenis, én megöltem Ali Kermeszt, egyedül
45 V | jöjjenek közénk valahára! Én és társaim mind, az egész
46 VI | fogja a te kezeidet! Ezt én mondom, Patrona Halil, kinek
47 VI | Ime, müzülmánok, ez az én nőm. Kit elraboltak tőlem
48 VII | ott bántani. Ezt hirdetem én tinektek, Halil Patrona
49 VII | aludttejtől részeg szemétnépek. Én szólok hozzátok, Abdi, kapudán
50 VII | Vajon hol maradhattak? Én azóta egész Sztambult megjártam.~
51 VII | elszörnyedtek. Ki merné azt tenni?~– Én így tennék – szólt Abdi
52 VII | ha egyik sem sikerül, az én ágyúim a tenger felől engedelmességre
53 VIII| kívánságát megmondhatom én, mert olvastam a falakra
54 VIII| megtanítalak benneteket én, majd elrendezem én a selyemzsinórt.
55 VIII| benneteket én, majd elrendezem én a selyemzsinórt. Éljen a
56 VIII| és a főmuftit ölessem meg én? Megölessem őket oly hibáért,
57 VIII| és mondd meg Halilnak: én kérem, én könyörgök neki,
58 VIII| meg Halilnak: én kérem, én könyörgök neki, ne kívánja
59 VIII| siessen a zászló védelmére! Én összegyűjtöm a bosztandzsikat,
60 VIII| Ibrahim az érkező főurakhoz. – Én el vagyok veszve. Mi négyen
61 VIII| a nagyvezér társaihoz –, én is nemsokára követlek benneteket,
62 VIII| Nem emlékezem reád.~– De én emlékezem rád, mert kiváltottál
63 VIII| Óh, nem, nem, Halil. Én félek ezektől is. Én félek
64 VIII| Halil. Én félek ezektől is. Én félek e néma fejeket látni.~–
65 VIII| engem. Látod ruhámról, hogy én csak közjancsár vagyok.~–
66 VIII| közjancsár vagyok.~– Óh, én jobban ismerlek: te vagy
67 IX | leült.~– Beszéljetek tehát. Én nem azért hívattalak benneteket
68 IX | reszkető, tompa hangon mondá:~– Én megszűntem uralkodni. Jöjjön
69 IX | megszánta a szultánt.~– Én el fogok hozzájuk menni –
70 IX | szultán nagy tettekre képes. Én tudom, hogy a szeráj pincéi
71 IX | utódainak virága elvesszen. Én, íme, esküszöm az Alkoránra,
72 IX | felemelné kezét, annak fejét én magam hasítom ketté, lelkét
73 IX | kegyelmes gyermekeimhez, mint én kegyelmes voltam a te atyád
74 IX | akkor felállt, és monda:~– Én magam fogok a szerájba menni.~
75 IX | Nem a ti gondotok, amit én cselekszem. S ha én nem
76 IX | amit én cselekszem. S ha én nem félek, mi szükség tinektek
77 IX | Hiszen, Halil, megállok én is, másik is a töltött ágyú
78 IX | akarna itt bátor lenni?~– Én nem hívlak benneteket. Én
79 IX | Én nem hívlak benneteket. Én megmondám, hogy magam megyek.~–
80 IX | No, ha elmégy, akkor én is megyek.~És erre a szóra
81 IX | te a trónon ülsz, melyre én emeltelek. Én jól tudom,
82 IX | ülsz, melyre én emeltelek. Én jól tudom, hogy az ily szolgálatoknak
83 IX | indulatosan szakasztá félbe.~– Én pedig esküszöm teneked őseimre,
84 X | kinek joga van azt mondani: „Én férjem neje vagyok!”~A tündéri
85 X | bajadér.~– Előbbvaló, mint én? – szólt Aldzsalisz elbámulva. –
86 X | hogy mosolygasz, midőn én sírok? Nem vérnek kellene-e
87 X | kellene-e folyni, midőn az én könnyeim folynak?~Mahmud
88 XI | esztendejében (1481. Kr. után) én, Szid-Ahmed-Ben Musztafa,
89 XI | parancsol látnom és hallanom.~És én leírtam azokat, amiket a
90 XI | akik így felelhetnek: „Én megtettem mindent, ami rám
91 XI | végítéletet; de akik azt felelik: „Én láttam a veszélyt, mely
92 XI | engedd, hogy ez írással én mehessek a nagyvezérhez.
93 XI | nekem azt a dicsőséget, hogy én is bebizonyíthassam bátorságomat,
94 XI | csodálkozva Musszli. – Mit értsek én ez alatt? „Hát mi különbség
95 XI | Hát csak eredj szaporán. Én addig itt fogok várni a
96 XII | Halil, nem élhet sokáig; én pedig nem akarok tovább
97 XII | utolsók. Örülj a jelennek, én fejedelemnőm, s ragadd meg
98 XII | ha elöljárói tudatlanok. Én a jóakaratot tőled elvitázni
99 XII | vetéd, hogy tudatlan vagyok. Én nem tanultam soha egyebet,
100 XII | és olvadunk mindenfelől. Én tudatlan, ostoba ember vagyok;
101 XII | eszközzel is lehetne, amelyet én nem ismerek, s viszont én
102 XII | én nem ismerek, s viszont én sem fogok csodálkozni rajtad,
103 XII | legelébb. Igen, Kaplan Giráj, én ostoba vagyok, mert nem
104 XII | nem követték a jeladást:~– Én nagyon jól tudom – szólt
105 XII | nyújtsátok egymásnak kezeiteket. Én meg nem engedem, hogy vívjatok.
106 XII | partján. Ha tőlem kérdenéd, én azt mondanám: vigy engem
107 XII | odaült neje mellé és monda:~– Én elküldelek tégedet félreeső,
108 XII | senkim sem marad, mégis én nem sírok, hiszen majd meglátlak
109 XII | nem hiszed a talizmánt? Az én talizmánom szívemben van.
110 XII | lehetett beszélni.~– És most én kérek tőletek valamit.~–
111 XII | Határozottan felelt azután.~– Én a kaftányt nem fogadom el.
112 XII | el. Magamnak nem kértem én semmit. Nem jöttem én ide
113 XII | kértem én semmit. Nem jöttem én ide azért, hogy adjatok
114 XII | végsőt sóhajtva nyög:~– Én meghalok, de megmaradt fiam.~
115 XII | janicsárok ölték meg. És én megmondám, hogy utána fogok
|