Fejezet
1 I | elverték a fatáblán fabotokkal, midőn az Etmeidánra vezető utcák
2 I | akkor meri megszólítani, midőn látja, hogy nincs iránta
3 I | által járhatók.~Egyszer, midőn éppen egy hosszú, vékony
4 I | prófétában.~Másnap reggel, midőn Janaki felébredt s leszállt
5 II | Nagyon meg volt tehát akadva, midőn most egyszerre ötezer piasztert
6 II | olyan szépen le tudnak írni, midőn a gazdag derbendi kalmár
7 II | s szemük könnybe lábad, midőn hozzájuk szólnak; ide csak
8 II | boltja előtt a bazárban, midőn a kikiáltó megjelent a vásárban,
9 II | Milyenek lehetnek e szemek, midőn mosolyognak? Minő ez arc,
10 II | mosolyognak? Minő ez arc, midőn elpirul? Minő ez ajk, midőn
11 II | midőn elpirul? Minő ez ajk, midőn beszél, midőn sóhajt, midőn
12 II | Minő ez ajk, midőn beszél, midőn sóhajt, midőn édes vágytól
13 II | midőn beszél, midőn sóhajt, midőn édes vágytól remeg!~Halil
14 II | észrevette volna; és most, midőn a szép hölgyet látta maga
15 III | tisztelettel hajolnak a földig, midőn a padisah orcáját megpillantják,
16 III | odanyújtja kezét csókolásra, s midőn a berber basi elkészíti
17 III | viselik, s nevét kiáltják, midőn az igazhívőkkel harcolni
18 III | még nem adott feleletet, midőn a háremhez vezető ajtókon
19 III | érkeznek, mint fekete hollók, midőn zivatar közelg: tűzvész,
20 III | az egész part mentében, midőn a város másik része kivilágíttatott
21 III | édes volt, mint a folyóméz, midőn felelt.~– Nemde tenéked,
22 IV | legrongyosabb papucs volt a lábán.~Midőn meglátta Gül-Bejázét Halil
23 IV | bírta fékezni csodálatát, midőn látta, hogy Gül-Bejáze sem
24 IV | hogy kihallott a temetőbe, midőn arra mentem. Ha meg nem
25 IV | szép volt, a tenger sima; midőn egyszerre a sima tengeren
26 IV | szerető atyjának; elgondolá, midőn a rabló vitorlája sebesen
27 IV | termetét, szépségeit. És midőn Iréne e magasztalásokat
28 IV | engemet ezen helyen, és midőn hívlak, szabadíts meg engem.”
29 IV | lesütni a szultána előtt, midőn vele találkozott. Másnap
30 IV | látta többé a leányt, s midőn tudakozódott utána, hálótársnéja
31 IV | őz, reszketett előtte, és midőn a szultán megfogá kezét,
32 IV | nevét soha sem hallgatá el, midőn férfi arca közeledék arcához,
33 IV | többé nem rogy össze holtan, midőn forró ajk érinti arcát.~
34 IV | leány csak tetteté magát, midőn elájult, és a berber basi
35 V | vezéreken kívül, és mégis, midőn imatereméből kilépett, a
36 V | szívedet tőlem messze, messze, midőn még közel voltál. Az én
37 V | közel, de te messze vagy, midőn mellettem ülsz is. Ez nem
38 V | is veled fogok lenni. S midőn a zászlók hosszú sörényei
39 V | sereglett a jancsárság, midőn harcot vagy harácsot követelt,
40 V | vagy harácsot követelt, midőn gyűlöletes basák fejét kérte,
41 V | gyűlöletes basák fejét kérte, midőn a próféta zászlajának látását
42 V | virágszála téged kövessen, midőn a zászlók előttünk lobognak?~–
43 V | dühöngő Patrona elől, s midőn jó messze elnyargalt, visszafordulva
44 V | Lelke mélyéig elszomorodott, midőn azt megérté. Ő oly jó, oly
45 VI | kardot Mohamed védelmére, de midőn ellenségre mennek, vigyázzanak,
46 VI | lépcsőzetére felállni, s midőn a lármatülkök recsegése
47 VI | akkor lep meg feltűnésével, midőn valamely rázkódás a felszínre
48 VI | csak olykor hallgatva el, midőn ő kísérői vállaira emelkedve
49 VII | tulipánjait.~Éppen azon estén, midőn a szultán megérkezett Szkutariba,
50 VII | csak azon vették észre, midőn hirtelen rájuk ordított:~–
51 VII | ismét összecsoportosult az, midőn eltávozott.~Ezeket csak
52 VII | voltak a legmagasabbak akkor, midőn szerencsétlenség érte az
53 VIII| ajkaihoz éppen nem illett, s midőn kérdé tőle a padisah, hogy
54 VIII| teszkeredzsiket választott.~Midőn jelenték neki az őrt álló
55 VIII| szerájban levőket meglepte, midőn látták, hogy a kitűzött
56 VIII| hideg veríték ült homlokán, midőn mindenünnen csak leverő
57 VIII| eltűnt közülök. Reggel, midőn keresték, nem jött elő háreméből.~
58 VIII| kísértesse magát odáig, midőn hirtelen odaugrott mellé
59 VIII| a fogságból, s ápoltál, midőn sebesült voltam.~– Tehát
60 VIII| erős férfi karjai közt, midőn ez kényszeríté őt a véres
61 VIII| véres fejeket nézni. És midőn a harmadik főre tekinte,
62 VIII| szólsz? Most menjek el, midőn a nap nem bír lemenni miattam,
63 IX | sorra csókolá gyermekeit, és midőn tízéves fiára, Bajazidra
64 IX | Csodálatos ez – szólt Ahmed, midőn tovább egy óranegyednél
65 IX | csendesen leszállt a lépcsőkön. Midőn lenn volt a trón mellett,
66 IX | szeráj színes ablakain, midőn a főurak eltávozának, s
67 IX | óhajtottak menni annak, s midőn Mahmud felszólítását a kikiáltók
68 IX | hogy belépj a szerájba, midőn ott senki sincs más jelen,
69 IX | emlegetni tudta a halált, hanem, midőn megjelent, szemébe is tudott
70 IX | roppant üdvordítást emeltek, midőn látták, hogy Halil Patrona
71 IX | fegyveres csapatok fogadták, s midőn átlépett az ajtókon, ismét
72 IX | állt a magas szószéken, midőn Mahmud kíséretével együtt
73 X | Ez az asszonyok ünnepe, midőn senkinek sem szabad járni
74 X | nincsen ezer szívem?”~Hát midőn a szultán háreme megindul!
75 X | felbomladozva repked körülök, midőn szilaj taglejtéssel járják
76 X | rebegni:~– Ez Ahmed átka!~Midőn könnyeket láttak a szultána
77 X | rettenetesebb hatalom van most, mint midőn a kormánypálcát tartá abban,
78 X | engem, hogy mosolygasz, midőn én sírok? Nem vérnek kellene-e
79 X | vérnek kellene-e folyni, midőn az én könnyeim folynak?~
80 XI | szerint; de jövend idő, midőn a régi szokások feledékenységbe
81 XI | feledékenységbe mennek, midőn új erkölcsök csúsznak a
82 XI | érdemek megítéltetéséről. Midőn az Azráel angyal csendesen
83 XI | vesztegelni az ítéletnapig. És midőn az Izrafil angyal tárogatója
84 XI | vagy „Gyaur” (hitlen), midőn eljön az Aldallaja (Antikrisztus),
85 XI | eltörli az ozmánok népét; midőn leszáll a Krisztus a mennyből,
86 XI | mennyből, s megöli Aldallaját, midőn eljönnek a Góg és Mágóg
87 XI | csillagok hullásának napján, midőn Gábriel és Micháel őrangyalok
88 XI | és mégis álmodunk. Mert midőn az Alsirát hídra fogunk
89 XI | mert hazugságot imádkozánk, midőn azt mondók, hogy imádjuk
90 XI | mint Isten dicséretét? Midőn a halvet-ünnep estéjén egy
91 XI | buja gyönyörökbe elmerülni, midőn éppen táborba kellene szállaniok.
92 XII | remény dagasztá Halil keblét, midőn a világ zajától megválva,
93 XII | veszi őt észre elébb, mint midőn már ott van. Mint örülnek
94 XII | őket. Szinte jólesik nekik, midőn végre egy szegletbe leül,
95 XII | anyaszultánnő (valideh), midőn gyermekágyat feküsznek,
96 XII | angolnáihoz, akkor csúszik ki, midőn azt hiszed, hogy fogod azt.”2~
97 XII | világfordító merényletekre, s midőn lelkesülten beszélt előttük,
98 XII | fogja azokat hozni ellenünk. Midőn Azov várát fölépítteté,
99 XII | nagyobb volt tehát bámulása, midőn Kaplan Giráj gúnyos tekintettel
100 XII | országok dolgainak békét, s midőn regéket és költeményeket
101 XII | igazat mondtál, Kaplan Giráj, midőn szememre vetéd, hogy tudatlan
102 XII | s csak azt tudom, hogy midőn a próféta megindítá a harcot
103 XII | karddal akarom megvédni, midőn tán más eszközzel is lehetne,
104 XII | még a galamb is megvadul, midőn fiait kikölté.~Halil egy
105 XII | ott volt Halil Patrona is, midőn Kabakulak, Topal Ozman,
106 XII | kezdte magát rosszul érezni, midőn a „hideg forrás kapujánál”
107 XII | embertől izenni leányának.~Midőn a zajongó nép az Atmeidánra
108 XII | bosztandzsit és baltadzsit, s midőn mindenki kétségbe volt már
109 XIII| tér vissza hajlokába, s midőn vacsorához ül, magával szemközt
110 XIII| harmadszor is elolvassa; s midőn harmadszor is elolvasta,
111 XIII| alkonyatkor újra kimegy az útra, s midőn visszajön, ismét ott találja
112 XIII| az hozzá minden este.~S midőn fia megnő, eszebíróvá lesz,
|