Fejezet
1 I | majd minden utca végén ott van a temető, benőve mind
2 I | sírkövek mutatják, hogy ott szomorú nyugalom helye van,
3 I | Csak eredj előre, mindjárt ott fogsz lenni.~E szóra megrogytak
4 I | és vereségtől elgyalázva ott aludt el az utcán. Patrona
5 I | árulnók el e helyen, miután ott, ahol Patrona lakott, még
6 I | s felmászott a tetőre. Ott már el volt számára készítve
7 I | át neki, melyet neveznek ott arany dinárnak.~– Íme, fogjad
8 I | felment a tetőre ismét, ott írt, a levelet lepecsételte,
9 I | A levelet, melyet írtam, ott feledém nálad a tetőn, a
10 I | haza; felhágott a tetőre, ott találta a szőnyegen mind
11 I | fejéből kifolyt, most is ott látszott az utca közepén,
12 II | Patrona zsibárus boltja ott állt a bazáron. Nemigen
13 II | leült a küszöbre.~– Nem ott, itt mellettem ülj – monda
14 II | szerethetett volna, s amint ott ült vele szemközt a lyán
15 III | tiszteletgerjesztő arcok.~Ott lehajoltak a szultán előtt,
16 IV | ahol Gül-Bejáze aludt, s ott kétlépésnyire leülve tőle,
17 IV | valaha.~Egy napon szinte ott ült boltja ajtajában, keveset
18 IV | sohasem juthatok hozzá, ha ott van?~– Ha-ne-ha egyszer
19 IV | ha az én leányom volna ott a háremben, az én akaratom
20 IV | ár, s nagyon szépen vette ott ki magát, mint valami kócsagtoll;
21 IV | várost, melyben lakott, hogy ott őt most várják – várják!
22 IV | Iréne leborult, és amíg ott arccal a földön feküdt a
23 IV | megengedé neki, hogy folyvást ott lehessen mellette, s a kis
24 IV | halálos aggodalmak között élt ott a leány. Társnéi irigykedtek
25 IV | szép szőke olasz leány volt ott, kit a nagyúr nagyon látszott
26 IV | beállunk a janicsárok közé. Ott keressen azután bennünket
27 IV | azután bennünket valaki. Ott legbiztosabban leszünk.
28 IV | elszökünk Tenedoszba, s ott várjuk be tudósítástokat.
29 V | kilépett, a kizlár aga már ott várt reá, s egy pecsétnyomó
30 V | volt ez alatt. Most nincsen ott. Üdvözletét küldi neked
31 V | lehallanak-e?~– Elnémítja azokat ott a dal.~– Vezess Aldzsaliszhoz.
32 V | Azzal háremébe sietett.~Ott ült a szultána, széjjelszórt
33 V | veled van a távolban is; ott vagyok hozzád közel, de
34 V | Gyönge, erőtlen hang. Eredj! Ott is veled fogok lenni. S
35 V | táborban, nem pedig a mienk ott lenni őnála. Nincs-e igazam?
36 V | rontsák a muzulmán erkölcsöt; ott van ő is.~Patrona, mint
37 V | hengeredve be, s összetörve ott számtalan mennyiségű üvegeket.~
38 V | elvitte a szerájba, és ott előhívatva a kizlár agát,
39 V | kísérte a hárem ajtajáig, s ott lefejtve vállairól az ölelő
40 V | szultán kinyitá a könyvet ott, ahol a tű megállt, és íme,
41 VI | érkezett meg Szkutariba, s ott tengerparti palotájába szállott,
42 VI | megtudakolni, hogy miféle lárma az ott a táborban? Hasszán azt
43 VI | kiszökve a Boszporuszra, ott egy rossz csónakra ült,
44 VI | Janaki volt, Patrona ipa. Ott is megállt az ajtóban, mintha
45 VI | melynek szárnyakat adtál?~Ott áll ő a kapuban. És várja,
46 VI | megszabadítsa magát. Inkább ott maradt a börtönben.~Halil
47 VI | nejét a néptömeg közé, s ott felmutatva e halvány, megtört
48 VII | velenceit képviselhették, akik ott elhullottak.~A Morea volt
49 VII | találja sérteni.1~Amint éppen ott térdelt a tulipánok között,
50 VII | mintha amaz öntöző edénnyel ott elolthatnád a meggyulladt
51 VII | menjen Sztambulba, mert ott halál várakozik reá. A kapudán
52 VII | megígérte, hogy ő is nemsokára ott lesz, sőt minthogy a kiajának
53 VII | és senki sem fogja őket ott bántani. Ezt hirdetem én
54 VII | csináltak neki. Nem volt ott Halil; lett volna csak ő
55 VII | Halil; lett volna csak ő ott, majd tudott volna neki
56 VII | basa oly véletlenül termett ott közöttük, hogy csak azon
57 VIII| szerencsésen odaért a mecsetbe.~Ott ült egy leterített tevebőrön,
58 VIII| s téged védve halok meg ott is. Vigyetek bennünket,
59 VIII| életnek végét.~Ahmed szultán ott ült a gyönyörűségek teremében,
60 VIII| aga s a lázadók követei ott vártak, míg Manoli visszajött.
61 VIII| térre, senkit sem találtak ott. Nem elégedtek meg egy látással,
62 VIII| Egy kétökrös szekér állt ott, gyékénnyel beterítve. A
63 VIII| nagyvezért.~*~A boldog Gül-Bejáze ott ül Halil ölébe, s andalogva
64 VIII| lehull a virág: véres fő van ott is.~– Hát ez kicsoda?~–
65 VIII| Látod felkelni a napot ott a hegyek mögött?~– Igen,
66 IX | hallgattak. Némán ültek ott körül, mintha nem is élő
67 IX | öreg reszketeg ulema volt ott, Mohammed Dervis, aki végre
68 IX | próféta köpenyének teremébe, ott a trón előtt levette saját
69 IX | mind, hogy egy csapással ott nyomjanak, mint a mézre
70 IX | belépj a szerájba, midőn ott senki sincs más jelen, mint
71 IX | de kinek legyen bátorsága ott, ahol tudja, hogy a föld
72 IX | bocsátunk. Mire gondolsz? Ha te ott fogsz veszni, mi vezértelenül
73 IX | kihallgatási terembe érve, ott két kapu agaszi karon fogá,
74 IX | zsámolyára téve, úgy állt ott egy percig, mintha ércből
75 IX | várt reá. Ő kívánta magának ott azon kegyet Haliltól, hogy
76 X | alsóbbrendű asszonyai vigadnak ott tarka csíkos sátrak alatt,
77 X | táncaik közepett.~– Nézzétek! Ott jő Gül-Bejáze! Gül-Bejáze,
78 X | zaj, hogy azon nő, akit ott a többiek vállaikon hoznak,
79 X | amint odatekinte.~Ahmed állt ott, a héttornyú vár ablakában,
80 XI | alkonyi szélben.~Gül-Bejáze ott fekszik mellette az ottománon,
81 XI | Szid-Ahmed-Ben-Musztafa, s melyet ott őriznek a Muhamedije mecsetben,
82 XI | földön elronták birodalmát, ott az égben is megszüntetett
83 XI | bevetik a Morhut vermébe, s ott fog vesztegelni az ítéletnapig.
84 XI | zendülők csoportjai még ott künn táboroztak a téreken.
85 XII | Halil Patrona egykor álmodá. Ott állt a hatalom tetőpontján,
86 XII | észre elébb, mint midőn már ott van. Mint örülnek egymásnak!
87 XII | szállj le velem a kertbe, ott elvégezhetjük ez ügyet,
88 XII | gyűljetek mindnyájan a szerájba, ott a padisah elé terjesszétek
89 XII | terjesszétek kívánataitokat, ott légy te is, Halil, és te
90 XII | kettőnk közül melyikünk lesz ott, azt csak Allah tudja –
91 XII | körös-körül. Építs nekem ott egy kis házikót forrás partja
92 XII | őzikéket lesni, engedj engem ott élni, ott meghalni; élni
93 XII | engedj engem ott élni, ott meghalni; élni a te karjaid
94 XII | melyet számodra szerezék. Ott fogsz élni gyermekemmel
95 XII | túlsó partig viszlek magam, ott nyergelt öszvérekkel atyádnak
96 XII | mint nekem: mert veled ott van gyermeked, de nekem
97 XII | partot értek. A vén szolga ott várt a két felnyergelt öszvérrel.
98 XII | többé, ha mi nem vagyunk ott? Jöszte velünk, menjünk
99 XII | csillagot; nem jó neked ott a magasban lenned.~Halil
100 XII | látta, hogy még most is ott áll az elhagyott nő gyermekével
101 XII | kövessék őt a szerájba.~Ott felvezeté őket a porcelán
102 XII | vezérek, a nép küldöttei, ott volt Halil Patrona is, midőn
103 XII | porcelán teremben vár reátok. Ott fog majd kikiáltatni a harc,
104 XII | és az emlékkaftányok is ott adatnak reátok.7~Ezzel az
105 XII | szultán trónjáig lépnek, ott leborulnak a földre, s megcsókolják
106 XII | egy csapás éri, összerogy, ott a földön fekve, végsőt sóhajtva
107 XII | csattogtatva a magasba, s ott egy percig libegve, hirtelen
108 XIII| folytatja rendes futását, csak ott a távol kéklő hegyek között
109 XIII| gyermeküket kettőjük közé, hogy ott találja azt, ha megérkezik.
110 XIII| s midőn visszajön, ismét ott találja már őt lakában.
111 XIII| társaságot, mert már akkor Halil ott várakozik reá a kis kertre
|