Fejezet

  1 I   |       pedig arról jő. Amaz engedi őt maga mellett elmenni, magát
  2 I   |         Patronát, hogy vezesse ki őt a perai útra, ahonnan aztán
  3 I   |      vendég kérelmét, s kikísérte őt egész a járható utcáig.
  4 I   |        járok nyomrul nyomra, hogy őt feltaláljam, s ha lehet,
  5 II  |           a könny.~– Jer, hozd be őt boltomba – szólt Halil a
  6 II  |        halovány arc! Jól nevezték őt Gül-Bejázénak. A fehér rózsához
  7 II  |        volt ragadtatva.~– Ne vidd őt tovább – szólt a kikiáltónak –,
  8 II  |         meg senkinek, úgysem meri őt megvenni senki. Én olyan
  9 II  |           kézen fogva, s elvezeté őt magával szegényes, magányos
 10 II  |         remegő kezét, s odaülteté őt maga mellé a vánkosra, s
 11 II  |     mégsem tudta, hogyan szólítsa őt meg. Sohasem volt még rabnője,
 12 III |        különös áldásban részesíté őt, hogy az ily szomorú dolgokkal
 13 III |           amint férfi keze érinti őt, és e halálhidegségből sem
 14 III |       herceg könyörgése nem bírta őt felébreszteni.~– És utánajártál,
 15 III |         úgyhogy azok között, akik őt ismerik, már példabeszéddé
 16 III |          menve Ahmed, s felemelve őt a földről, hová előtte leborult.~–
 17 III |        azon hízelgéseknek, mikkel őt el szokta halmozni. Ha őt
 18 III |         őt el szokta halmozni. Ha őt ölelheti, ha égő szemeibe
 19 III |           égő szemeibe nézhet, ha őt mosolyogni látja, elfeledi
 20 III |      szultán kezénél fogva vezeti őt bíbor ottománjáig, s megengedi,
 21 III |      arcát látnám, s valahányszor őt szemlélem, mintha a te arcod
 22 III |       gyönyörűségét lelé azokban; őt az ünnepélyek boldogíták,
 23 III |  teljesíteni fogja, s úgy bocsátá őt vissza a hárembe.~A kizlár
 24 III |    mellett tönkreveri Esref kánt, őt magát futtában a lovak taposták
 25 IV  |        Patrona azonfelül meghívta őt magához egy kevés jóízű
 26 IV  |           kerestél, nálam kellett őt feltalálnod. Magasztald
 27 IV  |            mert illetlenül nyered őt vissza tőlem.~– Nem jól
 28 IV  |       ragyogó arccal. – Nem fogod őt nekem visszaadni, sőt inkább
 29 IV  |         mi árát szabod neki, hogy őt kiválthassam, és mint szabad
 30 IV  |      azután hosszan-hosszan tartá őt kebléhez és ajkát ajkaihoz
 31 IV  |         ábrázatját, de észrevette őt Halil, s nagy vígan rákiálta:~–
 32 IV  |          melyben lakott, hogy ott őt most várják – várják! Atyja
 33 IV  |           a szeráj rabnőinek, kik őt rögtön illatos fürdőkbe
 34 IV  |         csatoltak, s így vivék be őt a titkos terembe, melyben
 35 IV  |    kacagva Musszli. – Mintha csak őt látnám magam előtt.~– A
 36 IV  |          de ha arra gondolt, hogy őt szeretnie kell, elborzadt
 37 IV  |       befőtt gyümölcsökkel együtt őt is átadá a padisah gyönyörűségének.
 38 IV  |       szultán megfogá kezét, hogy őt keblére vonja, e szókat
 39 IV  |     Másnap ismét maga elé hozatta őt a padisah; elébb hízelgő
 40 IV  |           szultána oda ajándékozá őt a padisah kis öccsének,
 41 IV  |           Végre maga is megszánta őt a szép szultána asszeki,
 42 IV  |       halavány hercegre, átölelte őt gyöngéden, keblére vonta
 43 IV  |          örült a leánynak, elvivé őt pincéjébe, megmutogatá a
 44 IV  |           ez mind neki adja, csak őt szeresse, megmutogatta neki
 45 IV  |         rabnő felől, hogy ki kell őt állítani a bazárra, a nyilvános
 46 IV  |           berber basi visszavitte őt a szerájba, mielőtt férjével
 47 IV  |          hagyja vágni kezét, mint őt eleressze. Janaki roppant
 48 IV  |       kezét. Halil folyvást tartá őt átölelve.~– Jöszte velem.~–
 49 V   |    zászlók, e fegyverek, ez ágyúk őt jobban szeretik, mint a
 50 V   |         kapott, kedvencévé tették őt új társainak. Musszli még
 51 V   |      kérte társait, hogy engedjék őt beszélni.~– Hallod-e, Peliván.
 52 V   |          szerájba vinni. Elfogták őt ipáddal együtt a szökés
 53 V   |        senkinek bánatot okozni, s őt hogy szomorítja mindenki.
 54 V   |         suttogá a szultánához, ki őt zokogva kísérte a hárem
 55 V   |       monda a fehér hercegnek, ki őt ölébe vette. – Elmegy a
 56 V   |          készen álló hajóra, mely őt a hercegekkel együtt Szkutariba
 57 V   |    szultán lovai állottak, melyek őt a kerti kiöszkön át a tengerig
 58 VI  |    fuldokolva a fájdalomtól emelé őt karjaira. A nő nem szólt,
 59 VII |           szemeiben esküvék, hogy őt tartja legkedvesebb emberének.~
 60 VIII|       Halil Patronát, és üdvözöld őt a padisah nevében.~„Üdvözöld
 61 VIII|     számára a kinevezést, melyben őt reisz effendivé emeli.~Hail
 62 VIII|     megpillantá Szulalit, odainté őt a csauszok közül, és monda:~
 63 VIII|      Követelik a kapudán basát.~– Őt is! Legvitézebb bajnokomat –
 64 VIII|          nejét, s a kiaja záratta őt a becstelen asszonyok börtönébe.
 65 VIII|         fel. A kizlár aga idejött őt felkeresni, vele voltak
 66 VIII| effendinek, s azzal visszabocsátá őt és társát Halilhoz.~– Inkább
 67 VIII|        közt, midőn ez kényszeríté őt a véres fejeket nézni. És
 68 VIII|        ismerem ezt.~– Nem ismered őt? Nézd meg jobban. Talán
 69 IX  |           nevében énelőttem. Akik őt meg akarják ölni, nem cselekesznek
 70 IX  |        oly gonoszat, mint te, aki őt megalázod. Szulali mondott
 71 IX  |     halványsága miatt, hogy hívja őt eléje.~Fél óra múlva Elhadzs
 72 IX  |        uralkodót Ahmed, elvezette őt magával kézen fogva a próféta
 73 IX  |         kezét fejére téve megáldá őt.~– Uralkodjál, és légy boldog.
 74 IX  |    megcsókolt.~És azután elvezeté őt Elhadzs Besir ama titkos
 75 IX  |  csakugyan nem tréfál, elkísérték őt egész a szerájig, oda be
 76 IX  |     reszketéstelen hangon üdvözlé őt.~– Aleikum unallah! (Isten
 77 IX  |          saját kezével emelte fel őt.~– Szólj, mit tehetek érted? –
 78 X   |           kegyence lőn, megszokta őt apró bajaiban közbenjárónak
 79 X   |      lábait csókolni, s felemelik őt karjaikra, vállaikra, s
 80 X   |         rimánkodék, hogy engedjék őt elrejtőzni, elvegyülni,
 81 X   |       elől. Utcáról utcára viszik őt magukkal, s amerre mennek,
 82 X   |          s Aldzsalisz nem méltatá őt arra, hogy reá nézzen.~–
 83 X   |           az ablaktól Ahmed, hova őt a zaj csalta ki, s a népség
 84 XI  |         az új kegyencre jutnak, s őt is úgy megrontják, mint
 85 XII |        éppen azon évnapon, melyen őt nőül vette.~E gyermek volt
 86 XII |    gyermekével játszik; nem veszi őt észre elébb, mint midőn
 87 XII |         volt, mert hiszen ő hozta őt ki a héttoronyból a trónra.~
 88 XII |      ekkor ásták a vermet, melybe őt elejtsék.~A szultán, ki
 89 XII |         már az alkalomra, melyben őt elveszejtsék.~Egy napon
 90 XII |       szatócsok.~Mindenki bámulta őt, barátai, szövetségesei
 91 XII |     tartott ülés alatt meg fogják őt gyilkoltatni.~Evégre kiválogaták
 92 XII |           miért ne előzzük meg mi őt, miért várjuk el, hogy megnőjön,
 93 XII |        még mi vagyunk elég erősek őt elemészteni? Az alkalom
 94 XII |          keserű tekintettel mérte őt tetőtől talpig. Tudta már,
 95 XII |         Mondtam, hogy ne engedjük őt szólani, mert ha beszélni
 96 XII | Gül-Bejázét, mintha sétálni vinné őt. A nő karján emelte gyermekét.~
 97 XII |        férje keblére, és átölelte őt.~– Ne menj vissza többet,
 98 XII |         parancsolá, hogy kövessék őt a szerájba.~Ott felvezeté
 99 XII |            mely által eltávolítsa őt a fővárosból, s egyúttal
100 XII |           a következő pillanatban őt is lesújtá a halálos csapás.~
101 XII |     elpártolt, vagy meghalt. Most őt hozták elő. Halil esetének
102 XII |           nép az Atmeidánra hívta őt, egy vékony hártyára levelet
103 XIII|           sietésben.~– Nem láttad őt? – kérdé a szolgától.~–
104 XIII|      ringasd egy kissé. Szeretted őt ringatni máskor. Így, tartsd
105 XIII|     suttogva, beszélgetve kivitte őt magával a kertbe, a holdvilágos
106 XIII|     jámbor szolga könnyezve nézte őt, mint sétál végig egyes-egyedül
107 XIII|  visszajön, ismét ott találja már őt lakában. Boldog tébolyodás!~
108 XIII|         este hallja, mint mutatja őt be e láthatlan alaknak,
109 XIII|         alaknak, s készteti, hogy őt üdvözölje, mert ez neki