Fejezet

 1 I   |       békével, s azután menj utadra te is.~– Mi bajod emberséges
 2 I   |          jatagán volt.~– Mit akarsz te? – kérdé a janicsár, egészen
 3 I   |       bőszülve az ellenzés miatt.~– Te féreg, te pokrócon ülő szatócs,
 4 I   |         ellenzés miatt.~– Te féreg, te pokrócon ülő szatócs, te
 5 I   |            te pokrócon ülő szatócs, te madzagkereskedő! Ha el nem
 6 I   |          itt fekszel le.~– Engemet? Te? Bottal? Engemet, Halil
 7 I   |       bottal meg mer ütni? Ide üss, te kutya, te tisztátalan állat,
 8 I   |            ütni? Ide üss, te kutya, te tisztátalan állat, te müzülmánok
 9 I   |        kutya, te tisztátalan állat, te müzülmánok söpredéke, ide
10 I   |           csorbadzsim (házigazdám), te felhoztad nekem szőnyegedet
11 I   |      szőnyegedet és vánkosodat. Hát te magad min alszol?~– Ne törődjél
12 I   |      bolondot csinálj? Hiszen tudsz te olvasni?~– Tudok ám, de
13 I   |           átadnom.~– Íme, arra is a te neved van írva.~– De mikor
14 I   |             ha lehet, kiválthassam. Te jót tettél velem. Birkóztál
15 I   |              mondá magában Halil –, te voltál alul, nem én. – S
16 II  |             az én nyelvemre, mind a te füleidre nézve, ha az ilyen
17 II  |    lefátyolozva újra a delnőt –, ám te lássad, hozd a pénzt, és
18 II  |       merően, szomorúan.~– Azt majd te is meg fogod tudni, Halil –
19 III | valahányszor őt szemlélem, mintha a te arcod állana előttem. Úgy
20 IV  |           rejtélyes vendégét.~– Ah, te vagy az, muszafirom. Ugyan
21 IV  |               És miért nem hálhatok te nálad?~– Mert tudnod kell,
22 IV  |          Halil. Én elhálok a tetőn, te pedig leviszed a rabnődet
23 IV  |    gerjesztesz, Halil. Tán csak nem te vagy az a nevezetes müzülmán,
24 IV  |           vett, és azt szolgálja.~– Te mondád. De jobb lesz, ha
25 IV  |            róla többet. Mindennek a te ötezer piasztered az oka,
26 IV  |           neked való dolog, Janaki. Te nem ontottál más vért soha,
27 IV  |           gazdag ember volnék, mint te, még a szerájból is ki tudnám
28 IV  |          számára olyan férjet, mint te vagy; azért mondjad, mi
29 IV  |           még ezt.~– Már most mondj te nekünk valami regét, asszonyok
30 IV  |           én vagyok Ali Kermesz! És te vagy Gül-Bejáze, azon Iréne
31 IV  |      mindnyájan janicsárnak, én is, te is, Janaki is.~Janaki tiltakozott
32 V   |              s azon órában, melyben te a szerájt elhagyod, beveszi
33 V   |      padisah. Azt mondja ő, hogy ha te most a harcba mégy, sohasem
34 V   |           kedves megszabadítandó.~– Te mondád. Minő ágyúlövések
35 V   |         ember az! Az én csillagom a te orcádon ragyog, s ha azt
36 V   |          vagyok, mégis érezzük azt. Te elvivéd szívedet tőlem messze,
37 V   |             vagyok hozzád közel, de te messze vagy, midőn mellettem
38 V   |         akarsz ismerni.~– Hol van a te társad, Musszli?~– Nagyságolj
39 V   |           én nevem, nem tudod? Amíg te jancsár voltál, te is nagyságos
40 V   |             Amíg te jancsár voltál, te is nagyságos úr voltál,
41 V   |             lábain. Hogy merészelsz te olyat mondani, hogy két
42 V   |      beszélni.~– Hallod-e, Peliván. Te énnekem ellenségem vagy,
43 V   |            És mondd meg uraidnak, a te kiajádnak és annak az ősz
44 V   |             azon némbert pedig, kit te nődnek nevezsz, ama becstelen
45 V   |             engedelmeskedik.~– Csak te halj meg, szép virágszál –
46 V   |          elmúlt, s következel utána te.~– Ne aggódjál, még időt
47 VI  |       Allahra! És akik játszottak a te szíveddel, játszani fogsz
48 VI  |           szíveddel, játszani fogsz te az ő fejeikkel, és az a
49 VI  |             veled, csókolni fogja a te kezeidet! Ezt én mondom,
50 VII |            ne lépj a tulipánjaimra, te bolond! Nem látod, hogy
51 VII |            a meggyulladt várost. Ám te lássad.~A kapudán basa még
52 VII |            szelleme jár közöttük.~– Te Sztambulban voltál? – kérdé
53 VII |          Abdullah, derék Ibrahim és te, kiaja; – mind a négyünk
54 VIII|           csauszok közül, és monda:~Te fogsz lenni Anatoli fő országbírája.~
55 VIII|             kétségben vagyok: vajon te vagy-e az úr minden mozlimek
56 VIII|      nagyvezérnek.~– Honnan ismersz te engem? – kérdé Damad Ibrahim
57 VIII|      akarsz-e e dicsőségben fürödni te is?~– Óh, Halil. Együtt
58 VIII|             Óh, én jobban ismerlek: te vagy Halil Patrona, akit
59 VIII|         akit Allah éltessen soká.~– Te is oly ismerősnek látszol
60 VIII|   visszatérne ezen hegyek oldalára, te mögöttük légy, és több napfelkölte
61 IX  |             vele oly gonoszat, mint te, aki őt megalázod. Szulali
62 IX  |          mint én kegyelmes voltam a te atyád gyermekeihez.~Mahmud
63 IX  |        bocsátunk. Mire gondolsz? Ha te ott fogsz veszni, mi vezértelenül
64 IX  |        kézbe jusson: ím, ez betelt, te a trónon ülsz, melyre én
65 IX  |          bérbeadást, hogy egyedül a te kezeidben legyen a nép,
66 X   |                E nő elébbvaló, mint te vagy – felelt a bajadér.~–
67 X   |       elébbvaló?~– Mert szebb, mint te vagy!~Aldzsalisz arca haragvörösre
68 X   |                És hatalmasabb, mint te vagy – tetézte a bőszült
69 XI  |            van írva: „Dáme Allah hu te ále Remaéti” (Isten legyen
70 XI  |            mehessek a nagyvezérhez. Te már egyszer voltál a szerájban,
71 XI  |            mondott Musszli, hogy ha te nem akarod hallani, amit
72 XI  |    fejedelemnek.~– Megkapjátok, hát te mi akarsz lenni?~Musszli
73 XI  |            magáról beszélni.~– Csak te ne bánts engem, Kabakulak,
74 XI  |          kávét és dohányt majd adsz te, s ha holnap reggelig ki
75 XII |             élni. Olyan ember, mint te, Halil, nem élhet sokáig;
76 XII |            akarok tovább élni, mint te. Meglásd, ha láthatod, meghalok,
77 XII |          láthatod, meghalok, amikor te meghalsz, és fiad kétszeresen
78 XII |       tréfás dolognak találom, hogy te egy török barát jóslata
79 XII |             ellenünk nem törekszik. Te úgy beszélsz, mintha rajtunk
80 XII |          onnan származik, mivelhogy te a világot nem ismered Halil,
81 XII |         szatócs voltál, azért hagyj te az országok dolgainak békét,
82 XII |            csodálkozni rajtad, hogy te, a krími fejedelmi család
83 XII |          mind nem ellenséges dolog, te meg vagy elégedve sorsoddal,
84 XII |              istentiszteletben: míg te elég bölcs vagy megelégedni
85 XII |          európai szokásokat, miként te, s nem tudom, szokás-e az
86 XII |            kívánataitokat, ott légy te is, Halil, és te is, Kaplan
87 XII |           ott légy te is, Halil, és te is, Kaplan Giráj.~– Hogy
88 XII |          élni, ott meghalni; élni a te karjaid közt, meghalni virágos
89 XII |         mondanám: vigy engem oda.~– Te mondád – szólt Halil, bevonva
90 XII |           gyermekemmel együtt.~– És te magad?~– A túlsó partig
91 XII |           soha el nem hagyand.~– És te?~– Ezen ládikát elviszed
92 XII |           lesz, és gyermekemé.~– És te? – kérdezé harmadszor is
93 XII |          jöszte velünk. Mit keressz te ama nagy kietlen városban
94 XII |      padisah azt rendelé, hogy amit te fogsz mondani, és társaid,
95 XII |        vagytok – szólt Kabakulak. – Te, Halil, és te, Musszli.~
96 XII |          Kabakulak. – Te, Halil, és te, Musszli.~Halil hideg mosolygással
97 XII |             hogy utána fogok halni. Te élj, és vigyázz gyermekedre.