10-bebiz | becsa-derek | deren-elver | elves-felso | felsz-hagym | hagyn-huszo | hutse-kenys | kenyt-kotoz | kove-levet | levez-melyi | melyn-odany | odaom-prut | pupos-szazs | szebb-temet | templ-valah | valak-zugas
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1502 IX | próféta utódainak virága elvesszen. Én, íme, esküszöm az Alkoránra,
1503 V | világ, ha a legkedvesebb elvész. Eredj előre, és mondjad,
1504 XII | az alkalomra, melyben őt elveszejtsék.~Egy napon a negyvenezer
1505 III | engedni. Egyszerre előtámad az elveszettnek hitt Tamasip sah egy maroknyi
1506 XI | csodálom; a sok világi tudomány elveszi eszöket; de hogy emelheti
1507 VII | főnökeit egyiket a másik után elveszteni, a Khadidzsa pedig úgy értelmezé,
1508 IV | amit leánya most beszélt.~– Elvesztünk! – rebegé sápadtan Gül-Bejáze,
1509 V | ágyútelephez futottak, erővel elvettek a topidzsiktől egy mozsarat;
1510 XII | forrás kapujánál” a szófaőrök elvették kardjaikat, mivel a szultán
1511 IV | berber basi.~Még javában élvezék örömeik mámorát, amidőn
1512 VIII | s a bosztandzsik által elvezettetének.~Most még az a kötelesség
1513 VII | tulipánhagymákat a tavaszi elvirágzás után, mind saját kezével,
1514 XII | És te?~– Ezen ládikát elviszed magaddal, pénz van benne,
1515 XII | tudatlanok. Én a jóakaratot tőled elvitázni nem akarom, Halil; de azt
1516 III | Gül-Bejázéval, miután háremedből elvitetett. Reggeltől estig és estétől
1517 IV | nagyon örült a leánynak, elvivé őt pincéjébe, megmutogatá
1518 V | vagyok, mégis érezzük azt. Te elvivéd szívedet tőlem messze, messze,
1519 VI | előle rejti arcát. Szelíden elvonja kezeit arcáról, és nejét
1520 III | mindezekre következett a céhek elvonulása és a janicsárok megvendégelése,
1521 X | szultán összefogatott, s elzáratott a börtönbe, s az átalános
1522 V | minden léptedet. A szultána elzárkózott magányos szobájába, s azon
1523 VI | miatt, mint a dühödt ebeket, elzártak a világtól, hogy meg ne
1524 IX | fogja ő látni többet. Örökre elzárva maradnak azok tőle. Mert
1525 I | embereket, mert az ébrenlét más embereké, csak az álom a mienk; ha
1526 XI | Kabakulak, amíg érdemesebb emberekről van szó. Kívánjuk a Krím
1527 VII | hogy őt tartja legkedvesebb emberének.~A kapudán megcsókolá a
1528 VII | VII. Tulipánbimbók és emberfők~Szeptember közepén nyíló
1529 I | legegyszerűbb mód megtudni az embernek, hogy mi köze egy levélhez,
1530 VII | kivirul egyszer, de ha az emberre ráhágtak, jass Allah, nem
1531 II | kinek varázsa által új emberré érzi magát alakulni.~Halil
1532 XII | bekövetkezik, ne legyen kénytelen embertől izenni leányának.~Midőn
1533 XI | fájdalmasan a mohamedánok mind.~– Eme könyvben az ottomán birodalom
1534 XIII | szólt felemelve fiát –, emeld karodra. Így. Ne csókold
1535 X | kardja, esze vagy szerencséje emelhet a legmagasb polcra; akárhány
1536 XI | elveszi eszöket; de hogy emelheti fel fejét Isten ellen egy
1537 XII | galamb előtt; az gyorsan emelkedék fel, szárnyait csattogtatva
1538 XII | legmagasabb csillaga. Ahova ő nem emelkedheték, e gyermek fog emelkedni
1539 I | kétszáznyolcvan mecset ragyogó kúpjai emelkednek ki tündökölve az örökzöld
1540 XII | emelkedheték, e gyermek fog emelkedni egykor, gondolá magában;
1541 IX | Halil Patrona kívánatára.~Az emelkedő ordítás, mely nemsokára
1542 VI | midőn ő kísérői vállaira emelkedve megszólalt. Mennydörgő szavára
1543 IX | vele Ispirizáde, a főimám. Emellett állt Szulali.~– Íme, az
1544 XI | nagyravágyó, világokat emelő gondolatok dúltak Patrona
1545 IX | képez, s roppant üdvordítást emeltek, midőn látták, hogy Halil
1546 IX | a trónon ülsz, melyre én emeltelek. Én jól tudom, hogy az ily
1547 XI | többinél, mind vétkes az. Emeltessenek fel azok, akik legalul vannak.
1548 IX | mellett állt alabástrom emelvényeken nyolc ütőóra, különbnél
1549 IV | szultán kegyei felett, s emiatt a vízbe hányattak. Senki
1550 III | hárman, Aisah, Hadissza és Emina ültek a nyílpiacon, pompás
1551 III | szól:~– Leányodtól, a kis Eminától jövök, ő külde hozzád, hogy
1552 III | leányom, aki már hároméves, Emine. Él az én lelkem, hogy addig
1553 I | arra kérte, hogy ne igen emlegesse a szultánt, és ne kiabáljon
1554 IV | nagyvezér által eldugott kincsek emlegetésére.~– Irénét a kincsek látása
1555 IV | fejét az ajtón a sokszor emlegetett szomszéd, az emberséges
1556 IX | volt közöttük, aki nemcsak emlegetni tudta a halált, hanem, midőn
1557 I | ujjával írta fel azt a falra emlékezetnek okáért, Halil Patrona nevét
1558 III | mindent, amit elmondasz, örök emlékezetre.~A berber basi e beszéd
1559 IX | restellt tiszteletlenül emlékezni a paradicsomról, hová minden
1560 IX | s ha nem térek vissza, emlékezzél rám róla.~– Tehát csakugyan
1561 XII | kikiáltatni a harc, és az emlékkaftányok is ott adatnak reátok.7~
1562 I | elég volt neki is, annak is emlékül. Peliván bor- és vereségtől
1563 XI(1) | Ozmanographiájában is van említés, csakhogy szerinte a törökök
1564 XI | a mahomedán nő előtt ne említsd ezt a nevet, mert a könny
1565 VIII | kinek nevét együtt hallá említtetni a kikiáltó által Halil Patronáéval
1566 XII(2)| Poujoulat Baptist, Histoire de l’empire Ottoman.~
1567 I | tartaná a müezzin reggeli énekeig bármily ürügy alatt elhagyni
1568 I | kétszáz odaliszk táncolt és énekelt!~– Már most eredj alunni –
1569 V | ragadott, s édes bűbájos éneket zengtek a boldog fejedelmi
1570 IV | ladikban, mulatozni. A zene és énekhangok odacsaltak egy török kalózt,
1571 V | egy-egy delinek (őrjöngő) engedék meg, hogy fanatikus elmerevedésben
1572 VII | kivonni ellene, de nem is engedelmeskedett senki. Patrona itt sem volt
1573 V | mégiscsak jobb lesz, ha ő engedelmeskedik.~– Csak te halj meg, szép
1574 XII | fővezér, ki kénytelen volt engedelmeskedni, rég vártak már az alkalomra,
1575 VII | A kalmárok megszeppenve engedelmeskedtek.~Innen lovagolt ki az Atmeidánra.3~
1576 VII | én ágyúim a tenger felől engedelmességre fogják őket tanítani.~Ahmed
1577 XI | Kérjetek még arra is engedelmet méltóságos gyújtogatók,
1578 XII | egymásnak kezeiteket. Én meg nem engedem, hogy vívjatok. Mind a ketten
1579 III | Az ozmán fegyverek nem engedheték a bitorlónak, hogy rablott
1580 XII | dühében.~– Mondtam, hogy ne engedjük őt szólani, mert ha beszélni
1581 X | ekkor azt a rossz ötletet engedte magának eszébe jutni, hogy
1582 V | Hallod-e, Peliván. Te énnekem ellenségem vagy, jól tudom;
1583 I | Janaki ordítani kezdett, hogy ennél Ahmed szultán sem eszik
1584 VII | Mi kell nektek? Nincs mit enni-inni? Meguntátok a békét, s háború
1585 I | piacra, bevásárolt mindenféle ennivalót, és lelkiismeretes dolognak
1586 VII | akarjátok-e beszakasztani, hogy ennyien álltatok egy csomóba? Ki
1587 II | Irtózatos! S ki volt, aki ennyire kínzott?~– Magam akartam
1588 VII | határozánk. Tinektek nem szabad éntőlem elmaradnotok. Velem fog
1589 III | közé. Nagy, mélázó szemei enyhén nyugosznak meg mindenki
1590 III | másokkal közleni, azon unalom enyhítésére, melyet a borotválkozás
1591 IV | elviszem, s kincseid is enyimek lesznek. Halál fiai vagytok
1592 XI | másik tetejébe, ezredéveknek épít; egy lengeteg szellő megüti,
1593 XI | sírjaik tetejébe házakat építenek.~– Mash Allah! Legyen meg
1594 II | hadseregeket a táborban, városokat építeni, basákat tenni le és fel,
1595 XII | hegyek zárnak el körös-körül. Építs nekem ott egy kis házikót
1596 VIII | szökőkút elé, melyet maga építtetett. Halil Patrona éles tekintettel
1597 I | volt egymás hegyére-hátára építve, hogy ki-ki a szomszédja
1598 IX | És a háztetőkön álló nép éppoly hangosan hallatá Patrona
1599 IX | azután látjuk, hogy azok épségben visszatérnek, akkor magunk
1600 IX | legalább körülfogták a roppant épületet, mely maga egy egész városrészt
1601 I | ismerni, s amint végigmegy az épülőfélben levő Csiragán palota előtt
1602 IV | kínálta az édes vizek mellett épült palotáival, minden csókért
1603 XI | Jézus és Mózes hajlékai épültek kimondhatatlan szépségben,
1604 X | fölött összecsapnak, lábaikon érc kösöntyűk, haj és öltöny
1605 IX | állt ott egy percig, mintha ércből volna öntve, kiáltó ellentét
1606 V | a hóhér előtt.~A csengő érchangon elmondott szavakat az egész
1607 I | eltűnik, s a sötétkék égtől ércragyogványt kölcsönöz a nyugvó tengeröböl;
1608 XI | majdan kérdezni fogja az ércszózat: „Láttátok-e a romlást,
1609 I | Az aranytükör nemsokára érctükörré válik, a nap eltűnik, s
1610 I | könyv nélkül tudta, s annyi érdekes mesét tudott mondani a pusztában
1611 III | egymásnak voltak ők szánva, s érdemeid szaporodása sietteti egybekelésüket.
1612 XI | próféta meghagyott a bűnök és érdemek megítéltetéséről. Midőn
1613 VII | vargák és szatócsok nem érdemesek egy lövés kartácsra. Kár
1614 III | borotválkozás rendesen előidéz.~– Ha érdemesítesz arra, leghatalmasabb és
1615 III | leghaszontalanabb szolgád érdemetlen száján kibocsát, azt mennyei
1616 V | egész Boszporusz egy eleven erdő, mely rengő árbocokkal,
1617 VII | rajta, s oly teljes, hogy az eredeti hat szirom lefelé kénytelen
1618 V | kúpozata van. A tanácskozmány eredményét senki sem tudá rajta és
1619 VII | mintegy ötven darab bimbónak eredt, melynek mindegyike győzelmesen
1620 I | volna küldenem. De már nem érek rá visszatérni, kérlek,
1621 I | élénkebben érezteti harcias erényét mind a békés lakosokkal,
1622 I | felállt, s legeslegfelül az eresz alá írta a maga nevét, ahova
1623 I | hogy kell elhallgatni!~– Ereszd el vendégemet békével, s
1624 IV | ékszert, melyet a palota eresze alá eldugva tart, és azokat
1625 VII | tanácsolá, hogy alkuba kellene ereszkedni a lázadókkal, s úgy csendesíteni
1626 VII | érté ezt, hogy alkudozásba ereszkedve könnyű lesz a lázadás főnökeit
1627 VII | magától kenyeret, s hogy az ereszről nem csorog bor és kávé.~–
1628 I | már zárva, a hánokba sem eresztenek sehol, vezess el magadhoz,
1629 XI | nagy szempilláit orcájára eresztve, míg hattyúkarjával nyakába
1630 X | szedné le a gyümölcsöket éretlenül?~
1631 I | vitéz szunnita fajokból az eretnek síiták tartományaira; a
1632 XI | és nem a Száirba, mely az eretnekeké, sem a Szakárba, melyben
1633 XII | szultán valóban kegyesen érez iránta. Utat akar neki engedni,
1634 XI | hitet, és szíveikkel nem érezék azt soha; mert hazugságot
1635 XI | valami villanyos rándulást érezne karjaiban. Mit jelent ez?~
1636 XII | kedve az élethez; mintha azt érezné, hogy ettől már csak a halál
1637 XII | akkor kezdte magát rosszul érezni, midőn a „hideg forrás kapujánál”
1638 I | őrsereg sokkal élénkebben érezteti harcias erényét mind a békés
1639 VI | gőgös szultána, aki kezét éreztette veled, csókolni fogja a
1640 X | kimondani, hogy az kínokat érezzen minden belső részeiben,
1641 V | én hideg vagyok, mégis érezzük azt. Te elvivéd szívedet
1642 XII | korszakot, amit ő meg nem érhetett, ez fogja megérni, s örök
1643 V | látva, hogy gyalog utol nem érik a csauszokat, a legközelebbi
1644 IX | sóhajtana, s hideg kezével érintené meleg kebelét.~Tán annak
1645 IV | remegett, hogy amidőn ajkaival érinteni fogja, a leány ismét el
1646 IV | leány ismét elalélt az első érintésnél, s mintha hullát csókolna,
1647 IV | adta; egy hó lefolytáig érintetlen hagyá rabnőjét a vevő, és
1648 III | mint a Prut vize mellett és Eriván hegyei közül, mint a szigetek
1649 VI | perzsák elfogtak, a vezér maga Erivánba futott, Hamadan, Kermandzsahan
1650 I | elfoglalta tőlük Taurist, Erivánt, Kermandzsahánt, Hamadánt,
1651 XII | hogy büntetés senkit se érjen közülök, s számukra három
1652 V | megérkeztedet. Ha estig meg nem érkezel a táborba, egy az isten,
1653 XII | mert nem tudjátok, mikor érkezem meg.~Gül-Bejáze könnyei
1654 VII | fejeiket.~E pillanatban érkezének meg Abdi küldöttei a tulipánokkal.
1655 XIII | van, miszerint Halil ma érkezik meg, tehát jó vacsorát készítsen.
1656 III | minden részeiből gyászhírek érkeznek, mint fekete hollók, midőn
1657 IV | áll az ajtóban, s minden érkezőt megkérdez, ha nem jön-e
1658 VII | ajtónállóktól tudakozódott, ha nem érkeztek-e még meg küldöttei a tulipánokkal?
1659 XI | feledékenységbe mennek, midőn új erkölcsök csúsznak a müzülmánok közé,
1660 V | hogy ne rontsák a muzulmán erkölcsöt; ott van ő is.~Patrona,
1661 XII | De jutalmadul meg adja érned Allah, hogy aki jó barátod
1662 VI | mellettem. Itt semmi baj sem fog érni. Most a poroszlókon a sor!~
1663 IV | leányomat. A gazdagság nagyobb erő, mint a vitézség.~– Kérlek,
1664 XI | halandó kézzel mindenható erők ellen küzdeni; nagyravágyó,
1665 V | szólnak hozzád? Az ő szavuk erősebb, mint Aldzsaliszé, eredj,
1666 XII | most még mi vagyunk elég erősek őt elemészteni? Az alkalom
1667 XII | tartományok ellen, fejedelmeket erősíte meg székeikben, és magas
1668 VIII | ha tetszésed szerinti az, erősítsd meg neved aláírásával.~–
1669 V | és szeretet, mely másokat erőssé tesz, nála babona, könnyelműség
1670 XII | s a fölöttük gyakorlott erőszak miatt, s azokat mint a dívántanács
1671 X | s mindig sűrűbb, mindig erőszakosabb lesz a tömeg; ha jönnek
1672 V | mi az én szóm? Gyönge, erőtlen hang. Eredj! Ott is veled
1673 I | szőnyegre téve, mellette egy erszény pénzt, melyet a levéllel
1674 II | a lyánt.~Halil bement az erszényért, átadta a kikiáltónak, egy
1675 I | közöm sem a levélhez, sem az erszényhez. Bizonyára őrült volt az
1676 IX | őt.~– Szólj, mit tehetek érted? – kérdé tőle leereszkedéssel.~–
1677 V | visszamégy a kiajádhoz, tudj neki értelmes választ vinni, ami magadtól
1678 XI | kiáltástól-e, vagy annak értelmétől?~– Nono, fiam, ne kiabálj
1679 VII | elveszteni, a Khadidzsa pedig úgy értelmezé, hogy a szultán kibékítheti
1680 IX | azt homlokához és ajkaihoz érteté.~Ekkor elküldé Ahmed a kizlár
1681 IV | dzsebedzsik a zsineggel értetek fognak jőni.~Ezzel elrúgta
1682 XII | rakva bennök, miket csak ő értett. És e vonalok, e pontok
1683 IX | lázadókhoz ő is. Különben is jól értették ők már egymást.~Halilt az
1684 VIII | szolgáim fejei kellenek, jöjjön értök, és vegye el tőlem. Nem,
1685 XI | csodálkozva Musszli. – Mit értsek én ez alatt? „Hát mi különbség
1686 VII | kartácsra. Kár is volna értük szegényekért. Soknak közülök
1687 II | különös dolog.~Nem azok az érzékeny jelenetek voltak ezek, miket
1688 XI | támad, s kik százszorta érzékenyebbek a földi asszonyoknál.~Halil
1689 XI | követeiket küldik.~Halil Patrona érzékenyen nyújtá kezét a jancsárnak.
1690 IV | jól tudott verni, és igen érzékenyítőn tudott mellette énekelni,
1691 X | legmerészebbikét, melynek érzéki mozdulataihoz képest még
1692 XI | fejét a boldogság lankadt érzetével hajtja férje kebelére, nagy
1693 II | varázsa által új emberré érzi magát alakulni.~Halil nem
1694 IX | Ahmed mondta; nem kérve, nem esedezve, nem keserű lemondással,
1695 III | arról, hogy szeretik a napok eseményeit figyelemmel kísérni, s azokat
1696 VIII | korábban jő, egészen más események lesznek írva a történetkönyvébe.~
1697 X | nők vállaikon odahoztak, esengve, rimánkodva, tördelt kezekkel
1698 XII | igazságtalanul megkezdett harc esetében ránk rohannának mindannyian;
1699 VII | hadseregnél, hogy szükség esetén a lázadók megzabolázására
1700 XII | Most őt hozták elő. Halil esetének híre nem idézett benne semmi
1701 I | vendég, igen szép fekvése eshetett a ház tetején, mely szinte
1702 XII | hangok azok, amiket oly jól esik lelkének hallani?~– Miért
1703 III | fogadtam azt fel, s visszafelé esküdni nem lehet, mint ahogy tesznek
1704 IX | jövök addig, míg meg nem esküsznek arra, amit kívántál.~Most
1705 VII | és könnyekkel szemeiben esküvék, hogy őt tartja legkedvesebb
1706 VII | szakadna le rátok az ég, hogy esnének rátok ezek a házak, s temetnének
1707 XII | mindenfelől. Csendes volt az est.~– Tudod-e hová viszlek
1708 I | tanakodnék rajta, hogy vajon az estebédre bevásált hal és hagyma elégséges
1709 VII | gyaur ellenséggel csatázva estél volna el, mert megérdemlenéd,
1710 XI | szép történeteket, miket esténkint nekem el szoktál regélni?~–
1711 III | elvitetett. Reggeltől estig és estétől reggelig kutattam házról
1712 I | virítnak a tulipánoknál.~Az esthajnal utolsó sugárait bocsátja
1713 XII | eltávozott a parttól. S amint az esthomályban tovább evezett, látta, hogy
1714 XII | evezőket, mert a támadó esti szél kifeszíté a vitorlát,
1715 XIII | a kertbe, a holdvilágos estre; a jámbor szolga könnyezve
1716 XI | adatott a kard és fejébe az ész, hogy tartóssá tegyétek
1717 XII | pontok, honnan a fenyegető északi ellenség szárnyait meg lehet
1718 X | főurak, mindenkit kardja, esze vagy szerencséje emelhet
1719 XIII | este.~S midőn fia megnő, eszebíróvá lesz, megférfiasodik, minden
1720 XI | való, amiket mondtál, de eszedbe jusson az, mit a próféta
1721 V | szükség nagyon megerőtetned az eszedet, ha rám akarsz ismerni.~–
1722 IV | vagyok rontva azóta; az eszem visszafelé jár, s ha jönnek
1723 XII | rendelkezik. Nagyon rövid eszének kellett volna lenni, hogy
1724 XI | azért is a maga természetes eszével akként osztá fel a dolgot,
1725 I | ennél Ahmed szultán sem eszik különbet. Halil csak arra
1726 XII | megvédni, midőn tán más eszközzel is lehetne, amelyet én nem
1727 I | Patrona lakott, még csak eszmében sem létezett semmiféle utca;
1728 XI | illő; nem a kegyes lemondás eszméje, mellyel a mahomedán a jövendő
1729 XI | jártak, ijesztő, háborító eszmék, hogy magában már azt gondolá,
1730 XII | magához Kabakulak, hogy új eszméket támaszthasson.~– Ily fontos
1731 XI | megnyugodni azon örökké visszatérő eszmének forrongása alatt: ha e jóslatot
1732 XI | világi tudomány elveszi eszöket; de hogy emelheti fel fejét
1733 III | már, most lép a negyedik esztendejébe, s mégsincs férjhez adva.
1734 X | háromszor fordul elő egy esztendőben.~Előtte való estén nagy
1735 I | részesül, és jól esett neki étel és ital, és megelégedve
1736 XII | megveregeték vállaikat, megkóstolák ételüket, ittak poharaikból, s megdicsérve
1737 I | meg nekem, merre van az Etmeidán-piac?~A megszólított egyszerre
1738 VII(3)| Megkülönböztetendő az Etmeidántól.
1739 II | Hatod napja, hogy nem ettem.~Halil csodálkozva kiálta
1740 X | odaliszkokra, ha itt-ott egy eunuchot elkaphattak, annak egy perc
1741 XII | rajtunk kívül senki sem laknék Európában, mintha körös-körül nem
1742 XII | nem ismerem olyan jól az európai szokásokat, miként te, s
1743 III | boldog.~Valóban az. Huszonhét éve ül már a trónon. Meglehet,
1744 I | melyet az idegen bízott rá.~Evégett odanyújtá a pénzváltónak
1745 XII | fogják őt gyilkoltatni.~Evégre kiválogaták a legmerészebb
1746 II | hallják a kikiáltó szavát, aki éveikről, tulajdonságaikról beszél,
1747 II | Gül-Bejáze, fehér rózsa, éveinek száma tizenhét, fogai mind
1748 II | csak mikor elvégezte az evést, odafordula Halilhoz, és
1749 I | odarántá magához.~– Khair evetlesszin domusz! (Ne siess, disznó!)
1750 IV | berber basi szót fogadott. Evett és ivott, mint aki három
1751 VII | basának, hogy Csengelkőibe evezhessen, nyári palotájába, ahol
1752 XII | szólt Halil, bevonva az evezőket, mert a támadó esti szél
1753 V | hármas fedezettel, hosszú evezősoraikkal, mint százszemű tengerszörnyek
1754 VIII | parancsolá a hajósnak, hogy evezzen vele a Zulejmája átellenéig.~
1755 XII | előtt fiat szült, éppen azon évnapon, melyen őt nőül vette.~E
1756 III | violaszín, harmadik naftazöld; ezekben ültek a hercegasszonyok
1757 XI | sorsát hívja fel Sztambulra; ezekből lesznek vezéreink, kincstartóink,
1758 VIII | nem, nem, Halil. Én félek ezektől is. Én félek e néma fejeket
1759 IV | most az én feleségem; és ezentúl szeretni fog engem, és én
1760 IX | Álmodol-e, vagy félrebeszélsz? Ezeregyéjszakai tündérhercegnek képzeled-e
1761 IX | varrott szőnyegek terültek ezerszínű selyem és aranyezüst virágokkal,
1762 IX | arcát, nézd Szabiha szemeit, Ezma tekintetét. Özvegyek és
1763 VIII | volt, hogy mégsem jönnek.~– Ezóta kétszer megjárhatták volna
1764 V | elmondott szavakat az egész ezred tetszésordítása követte,
1765 VII | hanem elő kell őket hívatni ezredenkint, s minden tizediket főbe
1766 XI | világot a másik tetejébe, ezredéveknek épít; egy lengeteg szellő
1767 VII | a Libánon hegyei között ezredéven át egymásra hullott cédrusfák
1768 XII | ember élete?~Gondolataiban ezredéves erőt gyűjte a megifjult
1769 V | nép; fénylő kardok, kopják ezrei verik vissza a nap fényét.
1770 I | hogy inkább engedik magukat ezrével leapríttatni, minthogy megengednék,
1771 XI | árnyéka fedez, aranyvirágú, ezüstlevelű, édes gyümölcsű fa, melynek
1772 III | ültek a hercegasszonyok ezüstszövetű kapanidzsákba öltözve, a
1773 XI | Kabakulak jónak találta ezúttal meghallani a kívánságot,
1774 XI | tájat, melyen az olajfa, a fabagó, a lestiszk, a terebint
1775 I | vegye.~Halil Patrona háza is fából volt, mint a többi; egyetlen
1776 I | takarodót is elverték a fatáblán fabotokkal, midőn az Etmeidánra vezető
1777 X | tehetetlen bosszú könnyeket facsart ki szemeiből, s csak e könnyek
1778 III | tömlőhordók, s egy sátorban faembereket és egy eleven kentaurt játszattak,
1779 V | Azután is jókor lesz a hideg, fagyos csatatérre menni.~Azzal
1780 I | hanem mintegy másfélezer faház úgy volt egymás hegyére-hátára
1781 VIII | alatt, félelem nélkül, rövid fájdalommal, megsiratva, megkönnyezve.~–
1782 VI | börtönben.~Halil fuldokolva a fájdalomtól emelé őt karjaira. A nő
1783 I | felelni a jövevény, a görög fajnak azon ravasz alázatosságával.~–
1784 I | rohant a vitéz szunnita fajokból az eretnek síiták tartományaira;
1785 XII | messzebb távozott, annál jobban fájt érte a szíve, hogy mért
1786 XI | rabszolgái, az izoglánok, kiknek fajtalansága Szodoma és Gomorra sorsát
1787 II | helyen a legalacsonyabb fajú kimustrált rabszolgákat
1788 V | könnyelműség s gyönyörvággyá fajult, s elgyöngíté szívét.~A
1789 XIII | sétál végig egyes-egyedül a fák között, s aközben úgy tesz,
1790 XI | tövéből tej, méz és bor fakad; hol a próféták Mahommed,
1791 XII | volt már ahhoz, hogy sírva fakadjon.~– Nekem vissza kell mennem
1792 VIII | meglátva Abdullah könnyekre fakadt, és zokogva szólt hozzájuk:~–
1793 XI | előtt, hanem bontsák szét falaikat, s vagdalják ki a mulatókerteket”.~
1794 IX | megreszketteté a szeráj falait, tanúsította a hatást, amit
1795 IV | arany labdákkal játszva; a falakon földig érő velencei tükrök,
1796 VIII | megmondhatom én, mert olvastam a falakra írva. Négy főhivatalnok
1797 I | mellett elmenni, magát a falhoz vonva, s csak akkor meri
1798 I | mártott ujjával írta fel azt a falra emlékezetnek okáért, Halil
1799 IX | hol még a levegő, még a falról leereszkedő pók is mérges,
1800 XI | kivégeztetés) alá vetve. A fanar negyedekben (hol a görögök
1801 V | őrjöngő) engedék meg, hogy fanatikus elmerevedésben soraik között
1802 V | ágyúk, s a nép fellázadt fanatizmussal ordított harcot, háborút
1803 I | fatál egy korsóval valami fapolcon s egypár igen egyszerű főzőedény
1804 V | vérszomjas tömegeket vezetendő a fáradalmas csatatérre.~Az odaliszkok
1805 XIII | Halil nagyratörő tervekben fáradozik, de ne szóljon felőle senkinek,
1806 III | megpillantják, ki a számtalan faragott ajtókon keresztül öltöző
1807 IX | két oldalán mesterséges faragványú állványokon voltak a felhalmozott
1808 IX | hullák volnának, minőket a fáraók sírboltjaiban találni a
1809 VIII | ezt mondá a padisah.~– Kár fárasztanod az érdemes embereket, dicső
1810 XI | Maurocordato.~– Nem is fárasztom vele a nyelvemet. Hanem
1811 V | Ne úgy mondd, izmidi farkas! Ő jöjjön mielénk, ha dolga
1812 I | monda:~– Halil Patrona, farsangjuk van-e most a gyauroknak,
1813 I | takarodót is elverték a fatáblán fabotokkal, midőn az Etmeidánra
1814 I | szögletben, néhány fatányér és fatál egy korsóval valami fapolcon
1815 I | pad a szögletben, néhány fatányér és fatál egy korsóval valami
1816 XI | kezeimet ég felé emelve a fatehát (az Alkorán első fejezetét)
1817 II | reszket szegény a sarkig érő fátyol alatt, melyből bár nem látszott
1818 X | napján a hölgyek levetik fátyolaikat, mely nélkül máskor sohasem
1819 IV | Parancsolom, hogy vedd fel fátyolod, és kövess, ti pedig itt
1820 III | drágakövekkel és tündöklő fátyolokkal; két eunuch smaragddal kirakott
1821 V | lábszárakkal, miket csak térdig fed a rövid, bő bugyogó. Halilon
1822 VI | némbertömeg. Azon asszonyok, kik fedetlen orcával járnak a nép között,
1823 VI | öltözetlenül kapott, s félig fedett testtel, szétszórt hajakkal
1824 XI | tubafa boldogságos árnyéka fedez, aranyvirágú, ezüstlevelű,
1825 V | roppant sorhajók hármas fedezettel, hosszú evezősoraikkal,
1826 XI | héthalom városába.~Íme, ezt fedezte fel énelőttem a próféta,
1827 X | termetét könnyű csipkeöltöny, fedi, melyen még a telt karok
1828 VII | eltávozott.~Ezeket csak fegyver fenyíti meg, gondolá magában,
1829 V | menne, hogy Allah adjon fegyvereinek diadalt.~Az idő rövidsége
1830 III | legdicsőbb padisah, mert fegyvereinknek csak jelenléted adhatja
1831 VII | ordított:~– Letegyétek a fegyvereket!~Ijedten tekintének mind
1832 VIII | minden igaz mozleminnek fegyverhez nyúlni, elhagyni tűzhelyét,
1833 XII | végig a városon. A népség fegyverre kapott, s tódult az Atmeidánra,
1834 VI | néhány nap előtt küldtem neki fegyvert és segélycsapatokat, azokkal
1835 IX | turbán forgói és minden fegyverzete szivárványszikrákat látszottak
1836 XIII | Halil már öregszik, szakálla fehéredni kezd. Végül Halil. Különben
1837 V | fekete kócsag van tűzve (fehéret csak a vezérek viseltek),
1838 VIII | fekete forgó kicserélve fehérrel, s oldalán függött a nagyvezér
1839 X | tömve van némberekkel, egyik fej a másikat éri, s valamennyi
1840 X | aranyabroncsos turbán) Mahmud fejében volt már, de a kard, a hatalom
1841 I | tócsa vér, ami az óriás fejéből kifolyt, most is ott látszott
1842 XI | hanem arról, hogy moldvai fejedelemmé tedd.~Kabakulak jónak találta
1843 XI | neked ez a Dzsihán?~– Oláh fejedelemnek.~– Megkapjátok, hát te mi
1844 XII | utolsók. Örülj a jelennek, én fejedelemnőm, s ragadd meg a szerencsét
1845 XII | idegen tartományok ellen, fejedelmeket erősíte meg székeikben,
1846 VIII | országok urának, a fejedelmek fejedelmének, a sahok, kánok, dejek s
1847 VIII | lázadók! Akiknek szolgáim fejei kellenek, jöjjön értök,
1848 VII(2)| elé szokták a kivégzettek fejeit hengeríteni.~
1849 XI | Allah gyűlöli. Az igazhívők fejeivel a gyaurok fognak tekézni,
1850 XI | egész kőország; aki csak egy fejel magasabb a többinél, mind
1851 IV | sújtott öklével a berber basi fejelágyára, hogy az egy árva szó nélkül
1852 II | lehet – szólt a kikiáltó –, fejemre van parancsolva, hogy a
1853 IX | térden alul mezítelen hagyta, fején a megismertető kuka.~Amíg
1854 VII | Őrült kezek, melyek tulajdon fejetek ellen támadtatok! A földet
1855 XI | fatehát (az Alkorán első fejezetét) elmondtam, felmenék az
1856 V | csauszoknak. A kilőtt golyó a fejök felett süvöltött el, s azután
1857 III | öltözve, a gömbölyű selmikkel fejükön, s a hét szerencsés karika
1858 XI | s eltemetnek bennünket, fejünkhöz ültetve a kettős sírkövet,
1859 VII | is áll, egész hajókkal a Fekete-tengeren keresztül, s hóval takargatá
1860 IV | ha púposnak, kancsalnak, feketének született volna, ha arca
1861 IV | halovány volt, szemöldeit feketére, és haját kenjék be illatos
1862 V | kiszólítottak volna?~Peliván alig fékezhette haragját.~– Ti ketten gyilkosok
1863 IV | berber basi, s alig bírta fékezni csodálatát, midőn látta,
1864 I | nagyon sokat forgolódott fekhelyén, gyanítá, hogy nincs ilyen
1865 I | ezzel a bottal, hogy itt fekszel le.~– Engemet? Te? Bottal?
1866 IX | homlokát annak lépcsőjére fekteté.~Mahmud leszállt hozzá,
1867 I | tanyádat, saját ágyadba fektettél, magad háltál a földön,
1868 IV | hajnalig; homlokát tenyerébe fektetve nézte, bámulta azt a gyönyörű
1869 XII | valideh), midőn gyermekágyat feküsznek, s nagy megtiszteltetés
1870 XII | összerogy, ott a földön fekve, végsőt sóhajtva nyög:~–
1871 I | volt a vendég, igen szép fekvése eshetett a ház tetején,
1872 XI(4) | Mutatótáblák, melyek Mekka fekvését jelölik, amerre fordulni
1873 I | hogy nincs ilyen keményen fekvéshez szokva, s lopva alája dugta
1874 XII | ki a szultán, miután azok felajánlák magukat kibékülni a szerájjal,
1875 VIII | hasonlított, s aki magát érte feláldozá. A nagyvezér pedig megszökött,
1876 IX | hangon. – Leghűbb szolgáimat feláldozám. Most szóljatok: mit kívánnak
1877 VIII | vagyok veszve. Mi négyen feláldoztatánk. A főmufti talán meg fogja
1878 VI | a kulkiaja üstjét, s azt felállíták a középen. Ez volt a szokásos
1879 VII | kit a szökőkút oszlopára felállítottak.~Azonban a kapudán által
1880 VI | Patronát a mecset lépcsőzetére felállni, s midőn a lármatülkök recsegése
1881 IV | jámbor müzülmán – szólt felállva helyéből a berber basi. –
1882 IX | Mahmud indulatosan szakasztá félbe.~– Én pedig esküszöm teneked
1883 XI | félbeszakasztá azt a köhintés, s a félbeszakadt imát folytatni nem szabad.
1884 XI | imáját, mert mind a háromszor félbeszakasztá azt a köhintés, s a félbeszakadt
1885 X | kösöntyűk, haj és öltöny felbomladozva repked körülök, midőn szilaj
1886 VI | volt a szokásos jeladás a felbőszült szenvedélyek harcára.~–
1887 X | egyszerre az egész tömeg felbőszülten, s egyszerre odatekintének
1888 V | Senki sem segített. Most felcsaptam a jancsárok közé, és itt
1889 XIII | erősen, mert alszik. Látod: felcsókoltad. Szakálladtól felébredt,
1890 I | ellenfelét rettentő karjaival, s feldobta a levegőbe, s azután magához
1891 XI | megbocsátja neki Isten; ki vétett felebarátja ellen, megbocsáthatja neki
1892 III | könyörgése nem bírta őt felébreszteni.~– És utánajártál, hogy
1893 IX | szemeikben, s Ahmed nem feledé el kezét nyújtani Szulalinak,
1894 XI | idő, midőn a régi szokások feledékenységbe mennek, midőn új erkölcsök
1895 I | levelet, melyet írtam, ott feledém nálad a tetőn, a szőnyegre
1896 XII | köszönettel, a szultána, ki nem feledheté a Gül-Bejáze miatti megaláztatást,
1897 IX | termei alatt ül álmatlanul a „feledség szobáinak” hideg boltozatai
1898 IX | Mahmud szultánnak…~Ahmed felegyenesült ülő helyéből. – A kimondott
1899 XII | sérelmeket el nem tudja felejteni. Bocsássatok meg egymásnak,
1900 III | szerencsés karika által felékesítve, melyek egy nőnek boldogságot
1901 XI | Tündérregék, bűvös mondák – felel Patrona.~– Ebből olvasod-e
1902 VIII | nálam egy pillanat alatt, félelem nélkül, rövid fájdalommal,
1903 I | csekély nyomai látszanak a félelemnek és azon kényelmetlen tétovázásnak,
1904 IV | el nőmet, Ali Kermesz.~Ez felelet helyett egyik karjával ki
1905 XIII | Kérdezősködik tőle, és feleleteket vár, regéket mond neki.
1906 XI | akkor? Boldogok, akik így felelhetnek: „Én megtettem mindent,
1907 XI | végítéletet; de akik azt felelik: „Én láttam a veszélyt,
1908 IX | rángatni, aki állt: hogy feleljen. Erre aztán ő is leült.~–
1909 IX | Senki sem felelt szavaira.~– Feleljetek. Mit mondotok reá?~Újra
1910 VIII | miatt levágatta, mind oly félelmes előjelek voltak a jelenlevőkre.~
1911 XI | egy ellenség jelen meg, félelmesebb és kitartóbb, mint a magyarok,
1912 V | látását kívánta, s annyiban félelmesek valának e bográcsok, hogy
1913 II | azt ismét betakarta, s félelmesen nézte a szép hullaarcot.~
1914 XI | Odzsákjaik (lovas csapatjaik) félelmet fognak szétterjeszteni.
1915 IX | szemben, láttam éles kardot is felém fordulva elégszer, s nem
1916 X | ruháit, lábait csókolni, s felemelik őt karjaikra, vállaikra,
1917 X | eszébe jutni, hogy pallosát felemelje a zajongó némberek ellen,
1918 IX | férjeinek, és aki ellenük felemelné kezét, annak fejét én magam
1919 IX | ki ne tudta volna állni. Felemelt fővel lépett a szultán elé,
1920 XI | különben e paloták fogják felemészteni Sztambult.~– A szultánhoz
1921 VII | szegényekért. Soknak közülök felesége, gyermeke van. Akik forralják
1922 XII | mint gyermekeink, szülőink, feleségeink – a hazát, a hitet fenyegeti
1923 XII | fojtogatná, vagy szülőitek, feleségeitek fejét fenyegetné éles bárddal,
1924 IV | szomszéd, ez most az én feleségem; és ezentúl szeretni fog
1925 III | Óh, nem. „Kérjed országom felét.” Ez a legkisebbike azon
1926 I | nagyon.~Azon éjjel ismét felfekteté vendégét a tetőre, s minthogy
1927 II | látszott rajta. De Patrona felfogadá, hogy ő e lélekbódító szert
1928 XI | kénytelen ordítozás még jobban felfokozta.~– Azt parancsolja neked
1929 VII | többet. Siess, mert a lázadók felfordítják ezalatt a várost!~A kapudán
1930 I | két átelleni háztetőnél a felfutó tök és szőlő indái összekapaszkodnak,
1931 XI | azért akarja a palotákat felgyújtani, mintha kedve telnék benne,
1932 XI | mellett vannak, szabad legyen felgyújtogatni.~– Kérjetek még arra is
1933 I | herkulesi férfi volt az, vállig felgyűrt ujjakkal, dolimánjának zavart
1934 IX | avagy ki menne követségbe a felháborodott tengerhez, hogy vele beszéljen?~
1935 XIII | külvilágról, s ki minden este felhág a magas hegyek ormaira,
1936 I | Halil futott egyenesen haza; felhágott a tetőre, ott találta a
1937 I | S mutogatta dacos képpel felhányt fejét, hogy oda üssön, ha
1938 I | felhúzod magad után, nem félhetsz, hogy valaki háborítand.~
1939 VI | írva, alig volt olvasható.~Felhívás volt ez a müzülmánokhoz,
1940 XII | szavaktól el nem tántorul?~E felhívásra százan meg százan léptek
1941 V | és tanácsadásra szoktak felhívni, olyformán, hogy tűvel beleszúrtak
1942 VI | közepett Musszli állt, a félholdas zászlót emelve.~A népség
1943 XI | halaványabb lett a minarék félholdjain, végre egészen elsötétültek
1944 I | éles-e.~Az ember rögtön félholt lett az ijedelemtől, s egész
1945 I | arcvonásait és termetét a félhomályban kivehetni, erős, jól termett
1946 I | csorbadzsim (házigazdám), te felhoztad nekem szőnyegedet és vánkosodat.
1947 I | alhatol; ha a kötélhágcsót felhúzod magad után, nem félhetsz,
1948 X | uralkodó tekintettel, mint egy félistennő.~– Kicsoda azon vakmerő,
1949 V | markolatát kereste kezével.~– Ne félj, Patrona – szólt hozzá gúnyosan –,
1950 XII | magasra ment a csillag, hogy feljebb többé nem mehet, és mikor
1951 IX | melyet ez órában kimondott, feljegyezte a történetíró. – Kívánatom
1952 VIII | eltemetni, Halil. Ne akard, hogy féljek tőled, engedd, hogy szeresselek
1953 IX | szeressenek, akiket gyűlölsz, féljenek. Légy dicső és hatalmas,
1954 III | láthatását, mint óhajtja a nap feljöttét, kinek hosszú az éjszaka,
1955 XII | eriváni kiöszkből, hogy felkaftányozzák őket, s amint beléptek,
1956 VI | fogadta e szavakat. Patronát felkapták vállaikra, s keresztülvitték
1957 VI | mint mikor az állóvizet felkavarják, mindenféle nyugvó csoda
1958 XII | jancsár tisztek egyszerre felkelnek mind, s Halil szövetségeseit
1959 VIII | Parancsolj, uram.~– Látod felkelni a napot ott a hegyek mögött?~–
1960 IX | IX. Lemenő és felkelő nap~Az áldozatok holttestei
1961 VIII | és sietni Allah és az ő felkentjei védelmére, és átok volna
1962 V | hanem titkos folyosókon át felkeresé a halvány herceget, és vigasztalást
1963 VI | ölében tartott nejét, s felkeresve a nagyvezér háremét, parancsolá
1964 I | majd eligazodik, hirtelen felkiálta:~– Nézzed, nézzed. Most
1965 VI | Többen elérték a kérdést, s felkiáltának rá:~– A tied, Halil Patrona!~–
1966 VII | Igen, uram, ezek mind fellázadtak.~– Majd mindjárt odamegyek
1967 XI | fölött.2~De támad, ím, sötét felleg a hideg észak felől; egy
1968 VIII | kezét, kinek, ha e férfias fellobbanása korábban jő, egészen más
1969 VI | szenvedély tüze most is fellobog beesett szemeiben. Hah!
1970 IV | holdvilágos éjszakákon a háztetőre fellopózni, ahol Gül-Bejáze aludt,
1971 I | Janaki megköszönt mindent, s felmászott a tetőre. Ott már el volt
1972 XI | első fejezetét) elmondtam, felmenék az Ujuk Kúlé tornyába, melyből
1973 V | alig várva, hogy a szultán felmenjen a lépcsőn, lovára veté magát,
1974 XI | megküldjük Mengligirájnak a felmentést.~– De ne majd, hanem mindjárt!
1975 IX | a szultán elé, s izmos, félmeztelen lábát a trón zsámolyára
1976 VI | nejét a néptömeg közé, s ott felmutatva e halvány, megtört alakot,
1977 VI | megállt az ajtóban, mintha félne vagy szégyenkednék, míg
1978 XII | jóslatokat mondani.~– Vajha felnövelhetnétek e fiút. De ti nem fogtok
1979 XIII | ugrik föl ágyából, hogy azt felnyissa.~Nem Halil az, hanem egy
1980 XI | Gábriel és Micháel őrangyalok felnyitják a sírokat, és Allah színe
1981 IV | Musszli tamburája által, s felnyitott szájal hallgatta az általa
1982 I | egyik kezében, azt most felnyitotta, s egy pillantást vetett
1983 I | mindkettőjük neve; hihetőleg mikor felocsúdott a jancsár, saját vérébe
1984 XII(1)| Sokak előtt talán felötlő fog lenni az, hogy Halil,
1985 IX | bevonulni, a próféta kardját felövezendő.~A nép örömriadallal tódult
1986 VIII | kapuján, futottak a kiöszk felőli térre, senkit sem találtak
1987 IV | Senki sem kérdezősködött felőlük többet.~Janaki összeborzadva
1988 IX | felszólítását a kikiáltók felolvasták a mecsetek előtt, mintha
1989 V | mérget, melyet pohárban felolvasztott, hogy meghaljon.~A szultán
1990 V | melynek kalitkája egyszerre felpattant, ugrott ki társai sorából
1991 VIII | kikiáltók harminc piaszter felpénzt ígértek minden katonának,
1992 XI | az Aranyszarv víztükre felragyog, száz meg száz színes lobogó
1993 VI | mindennapi munkát, vessetek félre árt, kalapácsot és gyalut,
1994 IX | Halil! Álmodol-e, vagy félrebeszélsz? Ezeregyéjszakai tündérhercegnek
1995 VII | mondani. Hallgatták a szitkot, félrebújtak előle, utat csináltak neki.
1996 I | dolimánjának zavart állapotja s a félrecsúszott turbán gyaníttaták, hogy
1997 XII | itt.~Az ajtók függönyei félregördülnek, s belép rajta a két férfi.
1998 II | leomlott arcára, s amint Halil félresimítá azt a szép arcból, hogy
1999 XI | mely férje keblét emeli, felriasztja mindig. Halil Patrona egy
2000 V | háromszor-négyszer megugrott, felriogatva az útjában fekvő csoportokat,
2001 IV | Most Janakin volt a sor felsóhajtani.~– Kerestem mindenütt, nem
2002 III | ez pompás legyen.~Ibrahim felsóhajtott, s búsan köszöné meg a nagyúri
|