10-bebiz | becsa-derek | deren-elver | elves-felso | felsz-hagym | hagyn-huszo | hutse-kenys | kenyt-kotoz | kove-levet | levez-melyi | melyn-odany | odaom-prut | pupos-szazs | szebb-temet | templ-valah | valak-zugas
bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
5013 XII | kimondott. Olyan ellen, melynél apáról fiúra száll a törekvés,
5014 XI | egyetlen bűn terhe leránt a mélységbe, le a pokolba és nem az
5015 XII | völgyi lakot a Taurus hegy menedékei között, melyet kívüle s
5016 I | Néhány szűk folyosószerű menedéken áthatolva, és azután még
5017 X | odasiet hozzá, a nő nem menekülhet üdvkiáltásaik elől, vállaikon
5018 VIII | kapudán fogta el a tengeren menekvő nejét, s a kiaja záratta
5019 XII(1)| A müzülmánokhoz férjhez menendő asszonyok sohase kényszeríttessenek
5020 XI | Sztambult.~– A szultánhoz menendünk érte – szólt Mohammed dervis.~–
5021 X | szultána előtt! – kiált a menetet vezető khadun-kiet-kuda,
5022 XI | Janakit tűzték, s a Krím kánja Mengligiraj helyett a jelen volt Kaplan
5023 XI | nevezd ki.~– Majd megküldjük Mengligirájnak a felmentést.~– De ne majd,
5024 VIII | semmit.~– Mit szólsz? Most menjek el, midőn a nap nem bír
5025 IV | tiltakozott ez ötlet ellen.~– Csak menjetek ti ketten, majd mi addig
5026 XII | vagyunk ott? Jöszte velünk, menjünk együtt, tűnjünk el együtt.
5027 XII | fakadjon.~– Nekem vissza kell mennem még Sztambulba. De utánatok
5028 VII | ugyebár? De ti magatok nem mennétek oda? Ti csak itthon szerettek
5029 XI | midőn leszáll a Krisztus a mennyből, s megöli Aldallaját, midőn
5030 VI | vállaira emelkedve megszólalt. Mennydörgő szavára elnémult a zaj.~
5031 III | az anatoli hisszár ágyúi mennydörögtek közben, s a Boszporusz egy
5032 I | összekapaszkodnak, s természetes mennyezetet alkotnak, s többnyire csak
5033 VII | holnap ki fognak nyílni.~Mennyi nyughatatlanságot okozott
5034 I | S hogy abban a hagymában mennyiféle íz van? Több van benne,
5035 V | összetörve ott számtalan mennyiségű üvegeket.~Peliván itt kapta
5036 III | Ejul külváros az egész part mentében, midőn a város másik része
5037 IV | kihallott a temetőbe, midőn arra mentem. Ha meg nem bántanálak benneteket,
5038 V | azért felelek neked, mintha menteném magamat, hanem csak azért,
5039 VIII | A szultánt meg kellett mentenünk, s azt csak ezen az áron
5040 IX | őket. – Meglásd, hogy nem mentettél meg bennünket”.~Ezen szavak
5041 VI | karddal kezünkben nem szabad mentségükre sietnünk. Ez árulás Allah
5042 IX | megöletted. – Hogy titeket mentselek meg – rebegé Ahmed, keblére
5043 III(1)| E hét jelt kapják menyasszony-ajándokul.
5044 III | melyen a vőlegényt a kiaja, a menyasszonyt pedig a kizlár aga képviselte,
5045 XII | a szélcsendes víztükrön merengtek. Csillag mosolygott reá
5046 XI | tétetni a fejét, de ily merényletekhez nem volt még elég tiszta
5047 XII | nagyszerű, világfordító merényletekre, s midőn lelkesülten beszélt
5048 II | volna annak, aki ilyesmit merészel, mind a négy ártó angyal
5049 XII(1)| végzeteig egy müzülmán se merészelje megrontani.” E levelet írta
5050 V | Alig áll a lábain. Hogy merészelsz te olyat mondani, hogy két
5051 IX | Ahmed tevé, hanem szigorúan, merészen, ahogy Ahmednek kellett
5052 I | Menj!) Részeg filkó! Hogy merészled vendégemre tenni kezedet?
5053 IX | néhány pillanatig úgy állt mereven, égre emelt kezekkel, nyitott
5054 III | megszégyenítő alak egyszerre holt és merevvé válik, amint férfi keze
5055 VII | tárogatóval, egyikével ezen mérföldekre hallatszó, lázító szavú
5056 V | szerájt elhagyod, beveszi a mérget, melyet pohárban felolvasztott,
5057 VI | a világtól, hogy meg ne mérgezzék a népet. Némelyik közülök
5058 III | elhajít, azt senki fel ne merje venni, és ahová ő pipája
5059 III | mindenki kerülje, és rá ne merjen arra gázolni. Íme, azonban
5060 VII | vezérek mind elszörnyedtek. Ki merné azt tenni?~– Én így tennék –
5061 IV | gondolni is, Halil?~– Bizony én mernék, ha az én leányom volna
5062 VII | aspergyűjtögető, singgel mérő kupecek! Ti csomótaszigálók,
5063 II | azután sokáig nézett rá merően, szomorúan.~– Azt majd te
5064 VII | jancsár! – szólt újólag merőn szeme közé nézve Abdi.~Musszli
5065 I | nem mondanád meg nekem, merre van az Etmeidán-piac?~A
5066 XII | Halil keserű tekintettel mérte őt tetőtől talpig. Tudta
5067 IV | szurkosok valának azok igen nagy mértékben, ámbár szüntelen mosta,
5068 IX | ki fognak nevetni, mint a mesebeli kakast, aki magát nyársra
5069 XI | tündérmondák, nem mulattató mesék.~E könyv a „Takimi Vekai”.~
5070 IV | aláhozott huri zengedező ajkai mesélnek.~Musszli ittas volt a bortul,
5071 XI | felkereste Gül-Bejázét, s mesélt neki szép tündérregéket,
5072 IV | basi. – Van folytatása a mesének. Csak hallgassatok rám.
5073 IV | hogy ez alighanem több mesénél. A berber basi is szörnyen
5074 XI | hogy arannyal és ezüsttel messzebbre és biztosabban célba lehet
5075 VIII | férfiak?~Az öreg Szulejmán mester, kit erővel húztak ide házából,
5076 I | sütőktől és cukorral bánó mesteremberektől mézes lepényt, dulcsászt,
5077 IV | és föl nem ébredett semmi mesterségtől; ez így történt harmadnap
5078 VII | akik pedig kenyérsütők és mészárosok, azok be ne csukják boltjaikat,
5079 III | csodálatos módon kapta egy idegen mészárostól, kit házába fogadott.~–
5080 VI | segélyére menni; testvéreink a mészárszékre vannak küldve, mi halljuk
5081 XI | monda lassan Musszli. – Nem mészárszékről van a szó, hanem arról,
5082 XI | fa, melynek tövéből tej, méz és bor fakad; hol a próféták
5083 I | paprikákat dióval megtöltve és mézben kifőve, s más egyéb kellemetes
5084 V | előtted lengenek a diadal mezején, gondold, hogy Aldzsalisz
5085 I | cukorral bánó mesteremberektől mézes lepényt, dulcsászt, pisztáciákat,
5086 XII | karjaid közt, meghalni virágos mezőben, csergő patak partján. Ha
5087 X | másutt cukorsüteményeket, mézpogácsát és tarka csecsebecséket,
5088 IX | csapással ott nyomjanak, mint a mézre gyűlt legyeket.~– Nagyon
5089 XII | nem feledheté a Gül-Bejáze miatti megaláztatást, a kizlár
5090 VIII | megszánta a padisaht, ki miattuk aggódott.~– Miért költögetsz
5091 XI | napján, midőn Gábriel és Micháel őrangyalok felnyitják a
5092 V | izmidi farkas! Ő jöjjön mielénk, ha dolga van velünk! Micsoda,
5093 X | szultána asszeki kívánatára, mihelyt megoszlott a népzajongás,
5094 IV | cukorgyümölcsök függtek, s mikből gyakran szaggatott le a
5095 X | belétek, hogy azt kívánjátok, miképp a szultána asszeki kitérjen
5096 I | karjaira és vállára kiállott, miközben még a handzsárt is kiejté
5097 VIII | Mosolygása, kezeinek dörzsölése, mikről a hüvelykujjakat egykori
5098 I | megtiltott.~– Gel! Gel! Ne míktár dír! Gel! (Jer, hányan vagytok?) –
5099 II | lenni. A szemek harmatja. Milyenek lehetnek e szemek, midőn
5100 I | vánkosodat. Hát te magad min alszol?~– Ne törődjél velem,
5101 I | sugárait bocsátja Sztambul minaréjire. A héthalmok városa nagyszerű
5102 XI | mindig halaványabb lett a minarék félholdjain, végre egészen
5103 IX | ezt a legkedvesebb kincset mindabból, amit e napon nyert; csak
5104 IX | készült turbánokkal.~De mindannyi fényét elhomályosítá a ragyogvány,
5105 XII | esetében ránk rohannának mindannyian; ez onnan származik, mivelhogy
5106 II | és tiéd; igaz ugyan, hogy mindaz kevés, de nem tartozol vele
5107 V | derekát az érdemes kiaja és mindazon urak, kik a padisah árnyékában
5108 X | többet vigasztalt bánatában, mindegyikhez jó és szelíd volt, és valamennyinek
5109 XI | tetszik, „csak arra vigyázz mindenek felett, hogy a Halil Patrona
5110 I | találhassalak; az isten segítsen meg mindenekben, háladatos szolgád, Janaki.”~–
5111 V | oly jó, oly szelíd volt mindenkihez, sohasem iparkodott senkinek
5112 III | nyílt ki az éjjel, mert mindenkinek odanyújtja kezét csókolásra,
5113 VIII | veríték ült homlokán, midőn mindenünnen csak leverő választ hallott.
5114 IV | közbe:~– Ugyan jó, hogy mindez csak rege.~– Eljött végre
5115 III | basi, aki körmeit elmetéli. Mindezek a legnagyobb hódolat- és
5116 XII | is, s ne várjuk el, amíg mindezekből ellenségünk számára lesz
5117 III | játszottak furcsa dolgokat; mindezekre következett a céhek elvonulása
5118 VII | ragadtatva a gyönyörűség által. Mindezen tulipánokat ő a szultánnak
5119 VIII | bakók szobájáig; köszönöm.~Mindezt azalatt beszélték, míg a
5120 IV | nem háborítja senki.~Halil mindezzel a beszéddel nem törődött,
5121 XII | a szultánnak sem szabad.~Mindhármat kinevezé a nagyvezér szandzsákbégeknek.~
5122 IV | vérlázító italt adtak neki inni. Mindhiába. A Szűz Mária nevére ismét
5123 II | neki suttogva. És Halil mindinkább hevülni érzé szívét ily
5124 I | levő ház falára volt írva mindkettőjük neve; hihetőleg mikor felocsúdott
5125 I | hajlékodban maradjak, készíts mindkettőnk számára ebédet.~Halil sietett
5126 II | piaszter, ebből készíts ebédet mindkettőnknek.~A jámbor müzülmán azzal
5127 I | azalatt el nem lopták, s mindkettőt gyékénytáskájába téve, anélkül
5128 VI | előtt, élükön Halil Patrona.~Mindnyája kezében meztelen kard volt;
5129 IV | azok elérhetnék a partot, mindnyáját elfogja, és rabul magával
5130 VII | veszett meg közületek, hogy mindnyájatokat összeharapdáljon? Hogy szakadna
5131 VII | mint arról, hogy Ahmed mindnyájokat fel fogja áldozni, s azután
5132 II | hogy ne vegye meg. Allah mindnyájunkkal szabad, s az történik velünk,
5133 XI | tinektek és jaj minekünk mindnyájunknak, kik látunk, hallunk, és
5134 XI | mondani, hogy Dzsihán.~– Hát minek neked ez a Dzsihán?~– Oláh
5135 XI | Sokkal későbben leend az, minekutána huszonhárom padisah uralkodott
5136 VI | nem más, mint a szultán miniszterei.~– E levél megérdemli, hogy
5137 XII | szokás-e az idegen nemzetek minisztertanácsaiban karddal végezni el a dolgokat,
5138 IX | bebalzsamozott hullák volnának, minőket a fáraók sírboltjaiban találni
5139 IV | beszélni oly dolgokról, minőkről sejtelmük nem volt soha.~
5140 IX | uralkodott mindegyik teremben, minőt csak a trónralépés napjain
5141 IX | szeretnek. Mi sors vár akkor mireánk, akik legjobban szeretünk?
5142 III | pompásan felnyergelt lovakat a miri ahorok (lovászok). Ezek
5143 XII | mert népe gyáva lesz, nem mitőlünk függ-e, és nem utódainktól,
5144 VIII | zendülők, s ő azok kívánatairól mitsem tud.~– Tehát vedd magad
5145 XII | mindannyian; ez onnan származik, mivelhogy te a világot nem ismered
5146 I | Valóban ez a legegyszerűbb mód megtudni az embernek, hogy
5147 XI | elégítve. Lett volna ugyan módja a legrövidebb kielégítésnek:
5148 XI | a kiöszkök elpusztítása módjára nézve jegyzé meg a szultán,
5149 XII | perzsák Abdullah basa háta mögé. De az teelőtted mind nem
5150 VIII | ezen hegyek oldalára, te mögöttük légy, és több napfelkölte
5151 XI | kiáltának fájdalmasan a mohamedánok mind.~– Eme könyvben az
5152 VIII | kiválaszták maguk közül Seid Mohammedet és Amadzádét, hogy a szultán
5153 XII(1)| Hedzsira 2-ik esztendejében, Moharrem 3-dikán.~
5154 XI | végre mindenkit leöldös a Móhdi, akkor a hegyek romlásánál,
5155 XII | A tatár, a cserkesz, a moldován birodalmunk védbástyái,
5156 XI | Gül-Bejáze.~– Tündérregék, bűvös mondák – felel Patrona.~– Ebből
5157 II | volna, ha beszélne a leány, mondaná el élte történetét, szomorúságának
5158 I | emberséges muzulmán, nem mondanád meg nekem, merre van az
5159 X | rabságba, s akkor egyszerre azt mondanák neki: „Uralkodjál szíveken
5160 II | e leányt megvásároljuk – mondának az okos kalmárok. – Az annyi
5161 IX | visszhangzott lelkében fiának mondása:~„Jó dolguk van azoknak,
5162 V | ilyenekkel kísérik a janicsárok mondásaikat.~Peliván azt várta a kiajától,
5163 VIII | aga a reisz effendi azon mondásával: „Inkább élve kapnánk meg
5164 VII | odagyűlt népnek válogatott mondásokat, mely azokat mindenütt szétoszlatá.~
5165 XI | egybegyűltek lelkeit. Minden mondat a mozlem fogalmak legsúlyosabbikát
5166 VIII | omlatag hajfürtöket, el mondatja magának még egyszer újra
5167 XI | hanem mindent háromszor mondatott el magának; de mikor azután
5168 III | hallana azokból, amik hozzá mondattak.~– Hű szolgáim – szólt nyájasan
5169 IX | Megölhetnek, de azt nem mondhatják, hogy gyáva voltam. Széttéphetik
5170 VIII | állítások valóságáról, s mondhatlan aggodalom és szorongás közt
5171 IV | és ökörvért, hanem annyit mondhatok, hogy ha én olyan gazdag
5172 IV | Még csak istenhozzádot sem mondhatott szerető atyjának; elgondolá,
5173 IV | hallotta még ezt.~– Már most mondj te nekünk valami regét,
5174 XI | megtilthatná nekem, hogy azt mondjam: nincsen Allah!”5~Az egybegyűltek
5175 XI | nem akarod hallani, amit mondok, majd elmegyek a szultánhoz,
5176 XI | hazugságot imádkozánk, midőn azt mondók, hogy imádjuk Allaht, és
5177 V | Micsoda, bajtársim? Nem jól mondom-e, hogy a kapu kiaja kötelessége
5178 IX | szavaira.~– Feleljetek. Mit mondotok reá?~Újra mély csend. Egyik
5179 V | golyót.~Ibrahim megérté a mondottakat, s a golyót bársonnyal bevont
5180 XI | hozzánk a két vizsgáló angyal, Monker és Nakir. És kérdezni fogják
5181 XIII | elméjét, egy neme a hallgatag monomániának, melyet elébb nem venni
5182 XI | el közöttük az iszonyat moraja.~– Ki volt ez átkozott? –
5183 X | suttogák, rögtön elcsillapuló morajjal:~– Ahmed, Ahmed!~Csak Aldzsalisz
5184 VI | elcsendesült, a távolabbi zúgást, morajt, mely a tábor felől jött,
5185 XI | angyalok, s lelkét bevetik a Morhut vermébe, s ott fog vesztegelni
5186 IV | mint egy halott.~– Üm – mormogá magában a berber basi –,
5187 VII | mutatóujját beledugva, s morzsánként hintve rá a földet.~Ekkor
5188 XI | az abdesztánt (ima előtti mosdást) elvégezém, s kezeimet ég
5189 XI | abdesztán, güfül és tüharet mosódásit, sem az ötrendbeli namazát
5190 X | de ki tudja, mi volt e mosolygás alatt?~– Nem szeretsz-e
5191 VIII | hogy ő valóban nem tudja.~Mosolygása, kezeinek dörzsölése, mikről
5192 X | Nem szeretsz-e engem, hogy mosolygasz, midőn én sírok? Nem vérnek
5193 III | szókra még szelídebb, még mosolygóbb lett Ahmed arca; inte a
5194 XII | ősz Janaki is belép, arca mosolyog, de azért örökké szomorú
5195 II | lehetnek e szemek, midőn mosolyognak? Minő ez arc, midőn elpirul?
5196 XII | velem talizmán van; miért mosolyogsz? Keresztyén nő vagy, s nem
5197 IX | a belépő ifjú szultánra mosolyogtak, legboldogabb, legragyogóbb
5198 VIII | tisztességesen megfehérült ez, ám mossátok meg véremben, s ha sokalljátok
5199 IV | mértékben, ámbár szüntelen mosta, de nem akart lemenni róluk
5200 XI | Ebből.~– Elmondod majd, amit mostan is olvastál?~– Ha fölébredsz –
5201 XI | dolga, aki innen meg nem mozdul, amíg tökéletesen ki nincs
5202 X | legmerészebbikét, melynek érzéki mozdulataihoz képest még a spanyol bacchánsnők
5203 VIII | Szulali előtt, s szigorú, mozdulatlan arccal felelt:~– Kívánatunk
5204 XI | haladék nélkül.~Musszli olyan mozdulatokkal kísérte ékesenszólását,
5205 IX | És e szavaknál vakmerő mozdulattal mutatott a jelenlevő főurakra.~
5206 VII | házaikban békén, és ki ne mozduljanak onnan, és senki sem fogja
5207 XII | voltak rendelve, meg sem mozdultak helyökből, s a jeladásra
5208 XI | próféták Mahommed, Jézus és Mózes hajlékai épültek kimondhatatlan
5209 VIII | még a szél sem akarta azt mozgatni, lankadtan csüngött alá
5210 III | körüli kiöszkök udvarain, s mozgó pálmafák és cukorból készült
5211 XI | lelkeit. Minden mondat a mozlem fogalmak legsúlyosabbikát
5212 II | maradékaikra, és az egész mozlemin népre! A szomszédok helybenhagyták
5213 VIII | hogy itt az idő minden igaz mozleminnek fegyverhez nyúlni, elhagyni
5214 VIII | vajon te vagy-e az úr minden mozlimek felett vagy Ahmed szultán?
5215 IX | mesterséges alakzatokkal, melyek mozogtak és muzsikáltak minden óraütésnél,
5216 V | elvettek a topidzsiktől egy mozsarat; azt, ahogy tudták megtöltötték,
5217 III | defterdárok, reisz effendik, muderriszek és sejkek nagy serege foglalt
5218 V | az ulemáké, világoskék a muderriszeké, lazúrkék a csausz agáké
5219 XI | egészen elsötétültek azok, a müezzim kiáltása hangzott a mecsetek
5220 I | mürekob (tinta), ennyi a mühür (pecsét) ára. A többit visszaadta
5221 I | kalem (írótoll), ennyi a mürekob (tinta), ennyi a mühür (
5222 XII | beszélsz. Rút dolog két müzülmánnak egymást fogyasztani, inkább
5223 IV | szerette volna ismerni azt a müzülmánt, aki egy valóságos pénzen
5224 XI | Vekai”.~Ah, ne kérdezd a müzülmántól, hogy mi az a Takimi Vekai,
5225 V | nagyvezérnek és a hosszú szakállú muftinak, hogy ha a próféta zászlóját
5226 XI | s melyet ott őriznek a Muhamedije mecsetben, s csak a hatalmasoknak
5227 XII | összeaprította őket. A jancsár agát, Muhsinzádét saját kapujában lőtték keresztül.
5228 III | padisah fejével hivatalos működését, s azután jött az ibrikdár
5229 V | kizlár agától, hogy el ne mulassza a Korán-szúrást.~– Helyesen
5230 V | figyelmeztet, hogy el ne mulaszd, mielőtt elhatározod magadat,
5231 XI | ti, többiek, hogy sohasem mulasztottátok el az abdesztán, güfül és
5232 XI | falaikat, s vagdalják ki a mulatókerteket”.~És három nap alatt százhúsz
5233 IV | ment egy vitorlás ladikban, mulatozni. A zene és énekhangok odacsaltak
5234 IV | ajtóra került, s belépett a mulatozók közé.~Együgyű baltadzsinak (
5235 X | Atmeidánon ezalatt fesztelenebb mulatság folyik, a népség alsóbbrendű
5236 IV | isten adjon áldást a ti mulatságaitokra; olyan vígan voltatok, hogy
5237 VI | szemöldeiket, ajkaikat mások mulatságára, s kiket rút szenvedélyek
5238 V | borbélyért!~– Hogy soha egyéb mulatságod ne legyen a paradicsomban
5239 I | kezeik közé akadt idegent mulattassák. E helytől tehát minden
5240 XI | az, nem tündérmondák, nem mulattató mesék.~E könyv a „Takimi
5241 III | Aldzsalisz regéi lehettek nagyon mulattatók, vagy tán egy új teljes
5242 V | szép virágom, hervadj el, múlj el előlem. Halj meg, ha
5243 V | táborba. Gonosz álmok hadd múljanak el, miket a múlt éjjel látott.~
5244 XI | égő parázs között.~Az évek múlnak a világ felett; a gyaurok
5245 XI | emberek homlokára e szót „Múmem” (hívő) vagy „Gyaur” (hitlen),
5246 XIII | estig végzi a nő szokott munkáit, szomszédjai, ismerős emberek
5247 VII | be boltját, tegye le kézi munkáját, és gyülekezzék a piacokra;
5248 II | énekelni s mindenféle női munkákat. Aki többet ád érte, annak
5249 III | lőpormalomba sújtott, s hatszáz munkás repült a légbe. A Kiagadkhane
5250 XII | ciprusi borokat s hevítő muskavitot,6 tartotta mákonnyal, amennyi
5251 IV | az én derék szomszédomhoz Musszlihoz, aki szinte magányos ember
5252 XI | ami nagy szerencse volt Musszlira nézve, mivel hogy ő különben
5253 IV | vendégét.~– Ah, te vagy az, muszafirom. Ugyan kerestelek két álló
5254 IX | ezelőtt huszonhat évvel is II. Musztafával; éppen így választák el
5255 II | szólt a kikiáltónak –, és ne mutasd meg senkinek, úgysem meri
5256 XII | megmutatta, hogy mit akar. Most mutassuk meg mi, hogy elértettük,
5257 XIII | minden este hallja, mint mutatja őt be e láthatlan alaknak,
5258 X | ujjaiban; kinek elég ujjával mutatni arra, akit nem szeret, hogy
5259 XI(4) | Mutatótáblák, melyek Mekka fekvését jelölik,
5260 VII | után, mind saját kezével, mutatóujját beledugva, s morzsánként
5261 IV | belőle, s nagy alázatosan mutatta be magát:~– Allah kérim!
5262 XI | Az apák fiaiknak ujjal mutogatják Sztambult, mint prédát,
5263 I | söpredéke, ide üss, ha mondom!~S mutogatta dacos képpel felhányt fejét,
5264 IV | mondá, hogy ez nem isten műve e leányon, hanem gonosz
5265 XI | visszahívták; az idegen műveltségű Maurocordato helyett annak
5266 X | bacchánsnők lelkesülése is szende művészet.~Egyszerre egyike az utcai
5267 IV | időtöltésből a papucsfoldozás művészetét gyakorolta.~Ez gyakran látta
5268 III | ha tíz keze volna minden muzelmánnak, mind a tízre jutna egy
5269 IX | alakzatokkal, melyek mozogtak és muzsikáltak minden óraütésnél, s három
5270 I | müezzin a naplemente utáni naámát énekli a mecsetek karcsú
5271 X | mikben szörbetet, violaléből, nádmézből és citromnedvből készült
5272 IX | széthullunk, elveszünk, mint a nádtető, mely alól kihúzták a csapfát,
5273 III | másik violaszín, harmadik naftazöld; ezekben ültek a hercegasszonyok
5274 IX | Mahmud szultán lehajolt nagybátyja előtt, s annak tiszteletreméltó
5275 IX | arcra borultak az ország nagyjai, s hódolva kívántak neki
5276 VIII | a sahok, kánok, dejek s nagymogulok uralkodójának nevében!…
5277 VIII | a földből, mégis a pálma nagyra nő, s a rózsa kicsiny marad.
5278 XIII | megsúgja neki, hogy Halil nagyratörő tervekben fáradozik, de
5279 XII | a fővárosból, s egyúttal nagyravágyását is kielégítse. A szultán
5280 XI | mindenható erők ellen küzdeni; nagyravágyó, világokat emelő gondolatok
5281 VIII | tenni.~Ezt tudva fog rémes nagyságában feltűnni azon ijedtség,
5282 V | a te társad, Musszli?~– Nagyságolj engem, csauszkutya! – ordít
5283 VII | Künn a táborban ezalatt nagytanács tartaték. A lázadás hírére,
5284 IV | fogá Irénét, és odavezeté a nagyúrhoz, s a más egyéb neki rendeltetett
5285 III | felsóhajtott, s búsan köszöné meg a nagyúri kegy ez újabb tanúbizonyságát.
5286 X | ismét.~Kezeikben a csörgős nakara, melyet forgás közben fejeik
5287 XI | vizsgáló angyal, Monker és Nakir. És kérdezni fogják tőlünk,
5288 X | előtt, hogy egy másik nő nálánál szebb!~– És hatalmasabb,
5289 XI | mosódásit, sem az ötrendbeli namazát imáit; hogy megtartottátok
5290 VIII | te mögöttük légy, és több napfelkölte téged itt ne találjon.~A
5291 III | csillag hasonlít a tündöklő naphoz. Három évet tölte be már,
5292 VIII | siet, a két piaszterel több napi fizetést a szokottnál. Öten-hatan
5293 XI | még itt nem végződnek az ő napjaik napjai: ellent fognak állani,
5294 XI | asszonyölelés közt töltik napjaikat főuraink, irtóznak a csatamezőtől,
5295 IX | minőt csak a trónralépés napjain lehet látni, már az előterem,
5296 III | ellen. Az ozmán fegyverek napját sötétség fenyegeti. Leghatalmasabb
5297 III | halálhidegségből sem a padisah napként melegítő arca, sem a nagyvezér
5298 I | roppant város.~A müezzin a naplemente utáni naámát énekli a mecsetek
5299 V | hármas lófarkakkal.~Még naplementekor nyoma sem volt az egész
5300 VII | csőcselékhadak! Piszkos naplopók, iszaptaposó kecsegefogók,
5301 VI | tizenegyedik fia, ezt tehát olyan napnak tartá, melyet meg kell ünnepelni,
5302 XI | idejétől kezdve a meghereb (napnyugta) idejéig.~Allah adjon üdvöt
5303 II | rabszolgákat szokták elárverezni. Naponkint látott Halil tíz-húsz ilyen
5304 V | elsejére, arról ismét tíz nappal később a próféta születésnapja
5305 I | három névvel is több a szent naptárban.~A főmufti már három fetvát
5306 IX | népnek, hogy a malikiane e naptól fogva el van törölve Halil
5307 V | feszítve tűnt ki a padisah narancsszín sátora, arany és bíbor függönyökkel
5308 IV | megfüröszték hevítő ámbra és nárdus fürdőben, vérlázító italt
5309 III | Ekkor jöttek a vőfélyek a nászajándékokkal, száz teve virággal és gyümölccsel
5310 IV | mellett vígan folyt le Halil nászestéje.~A vigalmat az ablakon keresztül
5311 V | kis pohár, átlátszó kék nedűvel. Azon nedv bizonyára méreg.
5312 I | többet nem vett be abból a nedvből, melyet a próféta megtiltott.~–
5313 VII | puha, porhanyó és mégis nedves melegágy támadt, s ebbe
5314 IV | nyújtott serlegből, hogy ajkai nedvesek legyenek, és mondott regét:~–
5315 IX | lábaihoz, és azt könnyeikkel nedvesítve, kiáltának hozzá:~– Óh,
5316 X | rózsavízben kifacsart aszú szőlő nedvet, másutt cukorsüteményeket,
5317 XI | kivégeztetés) alá vetve. A fanar negyedekben (hol a görögök laknak) már
5318 VI | Küprilizáde serege szétveretett, négyezer lovast és hatszáz, eleséggel
5319 VII | hogy válnátok egyszerre négylábú állatokká, s ne tudnátok
5320 IV | Hogy gondolsz arra? – mondá négyszemközt Halil – Hiszen látod, hogy
5321 VII | Ibrahim és te, kiaja; – mind a négyünk feje nem ér ez órán túl
5322 I | tüszővel oldalán, mintegy negyvenévesnek látszik, s amennyiben arcvonásait
5323 XII | elveszejtsék.~Egy napon a negyvenezer jancsár, húszezer szipahi
5324 VI | Damad Ibrahimé! – kiálták néhányan a tömeg közül.~– Kinek a
5325 VI | maradni. Hasszán elfogatott néhányat, akik keze ügyébe estek,
5326 III | védelmezze országodat. Ám neheztelj ősz szakállamra, és büntess
5327 XII | szörbetet.~– Látod – szólt Halil nejéhez –, „a világ hatalmasai csókolják
5328 XII | megtiszteltetés volt ez Halil nejére nézve – vagy nagy megaláztatás
5329 IX | választák el kardjától, nejétől, gyermekeitől. És erre Ahmed
5330 VI | kegyelmezne-e annak, aki így bánna nejével?…~– Halál fejére! – ordítá
5331 IX | Óh, uram, bocsáss meg nékünk! – Egy órával előbb egyhangúlag
5332 IX | választ.~Az ulemák hallgattak. Némán ültek ott körül, mintha
5333 V | gonosztevők börtönébe; azon némbert pedig, kit te nődnek nevezsz,
5334 VI | ömlött ki e szóra a zsivajgó némbertömeg. Azon asszonyok, kik fedetlen
5335 III | folyóméz, midőn felelt.~– Nemde tenéked, derék Ibrahim,
5336 XIII | fogta el a nő elméjét, egy neme a hallgatag monomániának,
5337 XI | a földi gyönyörök minden nemei tanyáztak, s miket Halil
5338 VI | meg ne mérgezzék a népet. Némelyik közülök megvénült már azon
5339 III | tisztességes fekete, hasított ajkú nemes úr, kinek azon szomorú kiváltsága
5340 IX | szólt Halil –, s kövesd néped hívását az Ejub-mecsethez,
5341 IX | az érdem nem enyim, hanem népedé, a jutalom is legyen azé,
5342 I | s miután egész házsorok népei rendesen a legtitkosabb,
5343 XII | fog ejteni egykor Mahomed népein, melynek óriási léptei legvéresebb,
5344 XII | kérdezősködött a szomszéd népektől: tegye-e, ne tegye-e, és
5345 XI | Antikrisztus), s eltörli az ozmánok népét; midőn leszáll a Krisztus
5346 X | Patrona neje, az ünnepelt népfőnöké, s mindig sűrűbb, mindig
5347 XII | került.~A jancsárok, kik a népfőnökök mellé voltak rendelve, meg
5348 IX | biztosítani – szólt az egybegyűlt népfőnököknek. – Azért esküdjetek meg
5349 VII | szóval kiáltá az egybegyűlt néphez:~– Semmirekellő csőcselékhadak!
5350 X | börtönbe, s az átalános népmozgalom szabadítá ki ismét.~Kezeikben
5351 X | kedvét keresték.~Az ozman népnél nincsenek született főurak,
5352 VI | egy perc alatt fegyveres néppel volt tele a tér, a kaszárnyából
5353 VII | dugva volt az egész húspiac népséggel; veszett ordítástól nem
5354 VII | Abdi basa, s a legsűrűbb néptömegen keresztülnyargalt. Ez ijedten
5355 VII | lovagolt a palotához, nagy néptömeget látott az előtt összeseregleni,
5356 VI | palotája ez? – kérdezé Halil a néptől.~– Damad Ibrahimé! – kiálták
5357 XII | számíttatott.~Huszonheten a népvezérek közül hívattak meg vele
5358 X | kívánatára, mihelyt megoszlott a népzajongás, halvet-ünnepet rendelt
5359 VIII | odanyújtá azt a kizlár agának.~– Nesze.~Az bámulva vette el a tulipánt,
5360 XII | elcsöndesült minden.~Egy új név állt elő, mely megbirkózott
5361 XII | intézett.~– Hiába írtad nevedet az enyim fölé, Patrona! –
5362 VII | basa és a kiaja.~És amíg neveiket sorra számlálta, egyikre
5363 XII | várom jutalmamat. Engem nem neveltek bíborban, bársonyban, de
5364 XII(5)| keresztyén gyermekekből nevelték eleinte, de már ezen időben
5365 VIII | emberek nem alhatnak el nevemnek hangzása miatt? Nem akarsz-e
5366 IV | feleletet szoktam adni, hogy nevetnek rajtam. – Beszéljünk inkább
5367 IX | csapfát, téged pedig ki fognak nevetni, mint a mesebeli kakast,
5368 V | janicsárok előtt mind igen nevetséges dolog volt.~Erre öten-hatan
5369 XI | gyújtsák meg azokat, ezáltal nevetségnek téve ki magukat a keresztyén
5370 XI | mondta ezt, és a többiek nevettek rajta.~– Legyenek átkozottak
5371 IX | szerájba menni.~Ki bámulva, ki nevetve tekinte reá.~Musszli összecsapta
5372 VIII | a szerájban. Mondá, hogy nevével visszaéltek a zendülők,
5373 XII | csakhogy úr lehess, s bolondnak nevezed azt, aki nem magát szereti
5374 XII(7)| A kaftányosztás minden nevezetesebb szertartásnál elmúlhatatlan.~
5375 III | berber basik Sztambulban is nevezetesek arról, hogy szeretik a napok
5376 XI | ellenségét, a Dzsihánnak nevezett Rakovicza Richardot nevezték
5377 IV | végig a teremben. Ezeket nevezik kobkobnak.~– Ej, ej – szólt
5378 XII | neveztek eddig, ezután nevezni fognak szicsiánnak (egérnek)…~
5379 V | némbert pedig, kit te nődnek nevezsz, ama becstelen nők tömlöcébe
5380 XI | Kabakulak, goromba fülűnek nevezte a köznép, minthogy nagyot
5381 XII | Ferhádnak vagy Szendernek nevezzék el a gyermeket, ahogy szokás
5382 IX | kiszabadult gyújtogatókat, azokat nevezzük el Halilnak, Musszlinak,
5383 XII | Apáink keveset hallottak e névről, fiaink többet fognak hallani,
5384 XI | összegyűltek ezzel hirtelen hosszú névsort készítettek, melyben az
5385 XI | laktak, a fél világ rettegte nevünket; mióta selyemben, bársonyban
5386 I | legyen hát ezzel a három névvel is több a szent naptárban.~
5387 VIII | neki pecsétgyűrűjét, melybe névvonása volt vésve, s a kizlár aga
5388 I | anélkül hogy maga sokat nézegetne rajta.~A pénzváltó megnézé
5389 I | téve, anélkül hogy sokat nézegetné, futott vele a bazárra,
5390 III | ölelheti, ha égő szemeibe nézhet, ha őt mosolyogni látja,
5391 XI | jegyek azok, de gyönyörködve nézi a szépen festett rózsa-
5392 V | visszhangot költ a Boszporuszra néző paloták homlokán.~A part
5393 XIII | ittas szemei gyönyörködve nézték a semmit…~– Nézd gyermekedet –
5394 I | egész bátorsággal, és rá se nézz, mikor elmegyünk mellette.~
5395 VII | tulipánhagymákat, hogy májusnak nézzék szeptembert s akkor kezdjenek
5396 IX | ide, hogy egymásra és reám nézzetek, hanem hogy adjatok választ.~
5397 I | igazhivő vendégét megsérti?~– Ninini! – szól kacagva és csúfolódva
5398 V | sztambuli bírák, a defterdár és nisandzsi sátrai, lilaszín az ulemáké,
5399 V | azon némbert pedig, kit te nődnek nevezsz, ama becstelen nők
5400 XI | s a pompás virágkertek növényeit a vízbe hányták, és a szerelmi
5401 VII | ganaja, mely oly hevítő és növényélesztő, hogy ahol elhull a sivatagban,
5402 II | tudá, mit kell mondani a nőknek, hogy szeressenek.~– Gül-Bejáze… –
5403 V | ha még egyszer akkorára nőne is Peliván, jaj volna neki.
5404 X | A bajadérek ráismernek a nőre, ki velök együtt volt a
5405 III | három hónapig folyvást nőttön-nőtt, és amíg megnőtt, Sztambul
5406 I | tetején, mely szinte be volt nőve szőlőlugassal. A bútorzat
5407 IV | szultán legtöbbször a kedvenc nővel töltötte idejét, de néha
5408 II | lyánt tűzhelye mellé, s nyájos, szelíd hangon monda neki:~–
5409 XI | eresztve, míg hattyúkarjával nyakába kúszik fel. El-elszenderül,
5410 I | egy jatagánt, hozd ide a nyakadat, hadd próbálom meg rajta,
5411 IV | kenjék be illatos olajjal, nyakára és karjaira pedig fűzzenek
5412 III | amelyek az istifán (diadém), a nyakkötő, a fülönfüggő, a gyűrű,
5413 V | egyszerre az álla, s hogy nyaklott össze egy állóhelyében,
5414 I | egész készséggel kezdé a nyakravalóját leoldozni, csak azon hebegve,
5415 VI | népre! Fogsz-e e viharon nyargalni tudni, Halil, melynek szárnyakat
5416 VII | háztetőkről.~Ellenállás nélkül nyargalt be a városba. Minden utcaszegletben
5417 VII | Kaukázus hegy tetőiről, ahol az nyáron át is áll, egész hajókkal
5418 IX | mesebeli kakast, aki magát nyársra húzta és megsütötte.~– Azt
5419 VIII | lankadtan csüngött alá nyelére.~A zöld zászló kitűzése
5420 II | mit mondjon neki. Az ő nyelve nem volt édes hízelgéshez
5421 V | búsítasz engem e szavakkal?~– Nyelvem átkozza meg ajkamat, és
5422 V | ajkamat, és fogaim harapjanak nyelvembe, amiért ezeket mondom. A
5423 XI | Nem is fárasztom vele a nyelvemet. Hanem azt ki tudom mondani,
5424 II | sokkal jobb lesz mind az én nyelvemre, mind a te füleidre nézve,
5425 VII | valamely gyaur magyarnak a nyelvét, hogy összeszidhatnálak
5426 IV | istenedet, mert illetlenül nyered őt vissza tőlem.~– Nem jól
5427 VIII | Szulejmán után következett a nyereggyártó Mohammed. Derék, izmos ember
5428 XII | partig viszlek magam, ott nyergelt öszvérekkel atyádnak egy
5429 VII | palotájába, ő maga pedig lovat nyergeltetett, s egyes-egyedül, senkitől
5430 V | Ne aggódjál, még időt nyerhetünk; izenj ki hozzá a kizlár
5431 VII | egyesülni lehet, minden meg van nyerve, s hagyják Sztambult magára,
5432 II | fölemelte, mintha az éjszaka nyílna meg két fekete nap előtt,
5433 XII | percig libegve, hirtelen nyílsebesen repült el a hegyek felé.~–
5434 II | azután nagy sötét szemei nyíltak meg ismét, ajkai újra visszanyerték
5435 VII | Mind a négy ki volt már nyílva.~A Belgrád halványsárga
5436 I | bőrvánkos, melyen aludjék. Nyilván egyetlen szőnyeg és vánkos,
5437 V | hajóhad ágyúk dörgésében nyilvánítja tetszése örömét.~Ahmed szultán
5438 IV | őt állítani a bazárra, a nyilvános rabszolgák közé, és eladni
5439 II | ki a nagyúr parancsára nyilvánosan eladatik. Neve az odaliszknak
5440 VII | a főmufti és Ispirizáde nyissák meg az Aja Szófia és az
5441 X | hogy Gül-Bejáze előtt utat nyissanak, hanem hogy ők is kísérjék
5442 II | perc múlva nehéz sóhajjal nyitá meg ajkát, azután nagy sötét
5443 III | főajtónálló és kulcstartó) sietnek nyitni az ajtókat, melyeken keresztül
5444 XII | földön fekve, végsőt sóhajtva nyög:~– Én meghalok, de megmaradt
5445 VIII | kicsoda?~– Ez a kiaja bég – nyögé a hölgy iszonyodva.~Most
5446 V | lófarkakkal.~Még naplementekor nyoma sem volt az egész tábornak,
5447 I | melyen e percben nem csekély nyomai látszanak a félelemnek és
5448 IV | titokban el tudta adni, hogy nyomára nem juthatok sehol. Már
5449 IX | Jobbágyaidat egy nagy teher nyomja, melynek neve malikiane;
5450 IX | hogy egy csapással ott nyomjanak, mint a mézre gyűlt legyeket.~–
5451 XII | vagyok, mert nem féltem nyomorú éltemet, s másvilágon várom
5452 VII | Húzzátok le fejeiteket, nyomorúk, és takarodjatok haza, és
5453 XII | azon gondolatot, hogy egy nyomorult szatócsnak tartozzék köszönettel,
5454 I | most azután járok nyomrul nyomra, hogy őt feltaláljam, s
5455 I | kincseimnél, s most azután járok nyomrul nyomra, hogy őt feltaláljam,
5456 XI | Jöjjetek el népek az istennek nyugalmába, az igazságnak helyére,
5457 I | mutatják, hogy ott szomorú nyugalom helye van, s ami a kép hatását
5458 I | lakosoktól; nem olyan, mint a nyugati városok, kikövezve, kiseperve
5459 VII | ki fognak nyílni.~Mennyi nyughatatlanságot okozott ez a vezérnek! Ő
5460 VIII | gondolatokat, melyek nem hagyják nyugodni, nem hagyják örülni, nem
5461 XII | ugyan az, hogy meg kell nyugodnunk a sors végzéseiben, de abban
5462 III | Nagy, mélázó szemei enyhén nyugosznak meg mindenki arcán, szép
5463 III | Keljen fel a nap ezután nyugoton, ha úgy kívánod.~Azzal a
5464 XII | kiterjeszkedni keletre, nyugotra, de legkivált észak felé.
5465 VIII | elé.~Ahmedet egész éjjel nyugtalanítá a kizlár aga a reisz effendi
5466 IV | berber basit kísérték, már nyugtalankodni kezdének gazdájok kimaradásán,
5467 IV | nálad letenni. Rabnőd nem nyúl hozzá, ugyebár?~– Bátran
5468 VIII | igaz mozleminnek fegyverhez nyúlni, elhagyni tűzhelyét, ekéjét,
5469 I | rajtok, és elvezette őket az oáz forrásaihoz – hogy vendége
5470 VII | a sívó homok között apró oázocskák támadnak körüle, virággal
5471 II | tud, mire alkalmas, nem ócsárlom és nem magasztalom, senkit
5472 III | örült neki, hogy mindenét odaadhatta érte. Maga mellé ülteté.
5473 VIII | többet. Látod, hogy mind odaadtam.~Azzal odanyújtá neki pecsétgyűrűjét,
5474 X | szózattal.~A bajadérek egyike odaállt eléje, s egyik kezét csipejére
5475 XIII | leülteti maga mellé, kaftánját odább húzza, hogy rá ne üljön,
5476 XIII | tekintetet felé. – Kihez?~Odabenn megveti neki ágyát, vánkosát
5477 XII | a csónakból.~Gül-Bejáze odaborult férje keblére, és átölelte
5478 IV | mulatozni. A zene és énekhangok odacsaltak egy török kalózt, s az a
5479 IX | padisah trónja elé, és sokan odacsúsztak lábaihoz, és azt könnyeikkel
5480 VII | is kívánnák, a többit is odaengedi. S ez nagy különbség! A
5481 VII | hozzá, s nem várja, hogy odaérjen, már messziről kiált felé:~–
5482 VIII | lázadók, tizenegy szerencsésen odaért a mecsetbe.~Ott ült egy
5483 XIII | megcsókolja, s azután gyermekét odafekteti kettőjük közé, s csendesen
5484 II | mikor elvégezte az evést, odafordula Halilhoz, és alig hallható
5485 VII | elvett kürtöt, s tartott az odagyűlt népnek válogatott mondásokat,
5486 VII | legérdekesebb ponton volt kénytelen odahagyni tulipánjait.~Éppen azon
5487 IV | az ő szívét indítá meg; odahajolt a halavány hercegre, átölelte
5488 XIII | madarait, virágait, azután odahívja a lugasba, leülteti maga
5489 VII | küldöttei a tulipánokkal. Odahozák azokat a padisah elé, ki
5490 X | Gül-Bejáze, kit a nők vállaikon odahoztak, esengve, rimánkodva, tördelt
5491 VIII | hogy kivel kísértesse magát odáig, midőn hirtelen odaugrott
5492 III | megnövelt, hogy gyönyörűen odaillik vele berber basinak.~– Allah
5493 VIII | amint megpillantá Szulalit, odainté őt a csauszok közül, és
5494 I | segíteni kell – monda Halil, s odaírva egy teherhordót, annak a
5495 V | kebleik havát.~A padisah odajárult hozzá, s gyöngéden keblére
5496 IX | Ahmed, s azok egyenkint odajárulva Mahmudhoz, mindnyájan kezet
5497 XI | neki örökké kegyelmes), odajő hozzánk a két vizsgáló angyal,
5498 XII | kellett nekik.~Nemsokára odajött hozzájuk a nagyvezér, a
5499 V | fejedelmi pár körül, míg odakünn Sztambul utcáin dörögve
5500 I | hogy ezek ugyanazok, miket odalenn a szobában látott, s lekiáltott
5501 VI | szögletben, a fal mellé húzódva. Odalép. Egy beteg nő az, ki előle
5502 IV | az úr – szólt Patrona is, odalépve hozzájuk. – Íme, akit oly
5503 X | megjelenniök, egyik hárem odaliszkjai látogatóba mennek a másikhoz,
5504 VI | háremét, parancsolá Ibrahim odaliszkjainak, hogy boruljanak arcra úrnőjük
5505 VI | újra meg újra elbúcsúzni odaliszkjaitól, s a kiaja Sztambulba ment
5506 IV | látna utána, mi történt ez odaliszkkal tovább? És a berber basi
5507 X | villogó szemekkel rohantak az odaliszkokra, ha itt-ott egy eunuchot
5508 VII | zászlója. Abdi basa egyenesen odalovagolt. A jancsárok csak néztek
5509 VII | fellázadtak.~– Majd mindjárt odamegyek és lecsendesítem.~– Óh,
5510 IX | talán? Vagy egyitek sem mer odamenni, hogy velök beszéljen?~Egy
5511 XI | hallotta a kérelmet.~Musszli odament hozzá, és hangtölcsért csinálva
5512 X | hegyét lova oldalába vágva, odanyargalt, ahol a legdühödtebb menádok
5513 III | éjjel, mert mindenkinek odanyújtja kezét csókolásra, s midőn
|