Rész,  Fejezet

  1   1     |           hatolhatott. Hogy ezen alul mi van, arról csak a vulkánok
  2   1     |               lapjára.~E fölött élünk mi: a „ma” urai. Ami fölött
  3   1     |         azoknak hangja mennydörgés.~A mi „tegnap”-unkban már az megváltozott.
  4   1     |       figyelmes lesz e zajra. Hát ott mi kínálkozik? A teknönccel
  5   1     |         körös-körül tudatá vele, hogy mi jön ellene.~Nem fél ő attól!~
  6   1     |                 Kígyó még nincs. Az a mi kortársunk. Mi találtuk
  7   1     |            nincs. Az a mi kortársunk. Mi találtuk fel az ördögöt.~
  8   1     |              E táblára van rajzolva a mi világunk.~Hány év kellett
  9   2,  1 |          érdekes darabok azok. Azok a mi nemesi armálisaink.~A kőfejszés
 10   2,  1 |        asszonyaim, ilyen ember volt a mi ősapánk!~Hanem azért tisztelet,
 11   2,  2 |           minden újonc tudja; de hogy mi oltotta el? Ez a kérdés.~
 12   2,  2 |               A csónakász tudja, hogy mi az!~A sodronylámpában folyvást
 13   2,  2 |          szívét, mint odaalant.~Ugyan mi különbséget talált volna?~
 14   2,  3 |            van. Ő tudja már azt, hogy mi hol van, s a legcsekélyebb
 15   2,  3 |             vizet elemeire felbontja? Mi lakik Wollaston villanytelepében?
 16   2,  3 |         éjeket eltölt közöttük, vajon mi szüksége van neki mindezekre?~
 17   2,  3 |             túlvilágba jutásra.~Vajon mi üldözi?~Tán az aranycsinálás
 18   2,  3 |               világló, mint a Nap.~De mi oltotta ki tüzeiket? Mi
 19   2,  3 |               mi oltotta ki tüzeiket? Mi foglalta körülöttük azt
 20   2,  3 |            próbája, azok között van a mi Földünk s hat első ismeretes
 21   2,  3 |           állatvilága, s látnók még a mi szemeinkkel tengereit kékleni,
 22   2,  3 |           kihalt tűz.~Hát azt a tüzet mi oltotta ki?~Vannak légnemek,
 23   2,  4 |                El nem tudta gondolni, mi lelte ma.~Mindig az a melankolikus
 24   2,  4 |             vendéget, hogy „singedl”; mi nevezzük „dudolkának”.~Beköszönt
 25   2,  4 |               Nephitim leánya!~De hát mi ez, egy komoly, egy tudományosan
 26   2,  4 |     keresztül-kasul száguldó fenomén? Mi a neve ennek az új vegytani
 27   2,  4 |               ki mennyit dolgozott, s mi jár neki érte.~Evila is
 28   2,  4 |          telepre. Azt sem tudja, hogy mi az a „szeretőnek” lenni?
 29   2,  5 |              jobban tudja, hogy nekem mi jó, mint én magam.~- Nincs
 30   2,  5 |            Akkor szélcsend állt be, s mi mozdulatlanul oda voltunk
 31   2,  6 |             fizikai fáradság mellett, mi tiszta jövedelmet hozhat
 32   2,  6 |          Milyen gazdag úr valaki, azt mi jobban tudjuk.~- De legbüszkébb
 33   2,  6 |    Következnek a technikai akadályok. Mi a legfőbb szükséglet ily
 34   2,  7 |             rá nagy pimaszul:~- Kinek mi gondja rá? Az én mátkám!~
 35   2,  7 |            szerteszét kuszálva.~- No, mi kell - kérdezé Iván kedvetlenül.~-
 36   2,  7 |              a legény rekedt hangon - mi a neve annak az orvosnak,
 37   2,  7 |              aki tegnap önnel járt?~- Mi bajod vele?~- Elszöktette
 38   2,  7 |            nem tudhatja senki, miért, mi módon, és mi által hal meg!~
 39   2,  7 |            senki, miért, mi módon, és mi által hal meg!~Iván otthagyta
 40   2,  8 |      krajcárért a trafikában. Hja, de mi az a papok tubákjához képest?
 41   2,  8 |            mint aki meg nem foghatja, mi köze lehet a gyóntató papnak
 42   2,  9 |            alattunk.~- A kriptában.~- Mi lehet az?~- Az ördög.~-
 43   2,  9 |          szégyen lenne ránk nézve, ha mi most, hallván a kísértetek
 44   2,  9 |                mert megfulladok!~Huh, mi volt ez? Egy fekete tárgy
 45   2,  9 |              régen nyomja lelkemet.~- Mi lehet az?~- Óh, félek!~-
 46   2,  9 |         lelkész ki nem bírta találni, mi bámulnivalója legyen neki
 47   2,  9 |    végigforgatva az albumot -, de hát mi jelentősége legyen mindennek
 48   2,  9 |       elhallgassam, mint bolondságot? Mi az ön nézete, atyám?~Mahók
 49   2,  9 |              igenis. Ez varázslat.~De mi bűnhődést találjon ki erre?~-
 50   2,  10|         tartott nála, maga sem tudja, mi után? Mindezek igen kedvező
 51   2,  10|               A grófnő remegve várta, mi ítéletet hoz a főtekintély
 52   2,  10|                amennyit ő tudott.~- S mi véleménye van e celebris
 53   2,  10|               lehetetlen.~És elvégre, mi szüksége volna az apát úrnak
 54   2,  10|    megzörgesse belső szobája ajtaját. Mi volna akkor ez az ember?
 55   2,  10|       egyaránt kínzó lesz önre nézve. Mi védelme van ellenük?~A grófnő
 56   2,  10|         harangszó a grófnő lelkében: „Mi védelme van önnek az ég
 57   2,  10|              pénze nem kell. Az nem a mi feladatunk: gyöngeszívű
 58   2,  10|              örökségért csúszás által mi magunkat gyűlöletesekké
 59   2,  11|            megtudta cselédeitől, hogy mi történt itten, s most sietve
 60   2,  11|             meglevő eleven. Hát azzal mi lesz? Azt is agyon kell
 61   2,  11|       szerekkel. Kérdezte tőlük, hogy mi az, hova mennek; mondták
 62   2,  11|        magtárt, hogy ne sülhessen ki, mi volt benne, s mi volt belőle
 63   2,  11|        sülhessen ki, mi volt benne, s mi volt belőle eladva.~A grófnő
 64   2,  11|            szobában levő grófnőtől:~- Mi maradt a tégelyen?~- Semmi.~
 65   2,  12|   növeldéjében végezte iskoláit. Hogy mi lesz a homlokommal, az a
 66   2,  12|            már most, és hallgasd meg, mi dolgom van veled - szólt
 67   2,  12|             jutalmazni. Érted-e, hogy mi hasznod van neked ebben?~-
 68   2,  12|           megmentésére! Mit gondolsz, mi lehetne az az ember, aki
 69   2,  13|            Iván agyában.~Rájött, hogy mi érdeme van az akadémiai
 70   2,  13|                s azután keresik, hogy mi módon tudjanak a másik világába
 71   2,  13|             Elveszett paradicsom”-át? Mi véleménye van Dryden iskolájáról?
 72   2,  13|       Metastasio improvizációi felől? Mi a véleménye az olasz „Commedia
 73   2,  13|       pártájának a hibája.”~„No, ha a mi vademberünk egyszerre bele
 74   2,  13|             fesztelenül. Ímhol jön; a mi papunk eszkortírozza.”~Az
 75   2,  13|           Igen - felelt szárazon. - S mi következik abból, hogy most
 76   2,  14|        oroszok „Poliniá”-nak nevezik, mi nyelvükön vízi utcát jelent.~
 77   2,  14|           anyagólya ült két fiával. A mi gólyánktól annyiban különböző,
 78   2,  14|           égaljnak kell lenni!~De hát mi adja annak az égnek a meleget?
 79   2,  14|             az egész világnak, mely a mi világunk, oly matematice
 80   2,  14|               van, tökéletesebb, mint mi.~Hogyan került volna oda?~
 81   2,  14|    tökéletesebb az ottani ember, mint mi, annak az első oka az, hogy
 82   2,  14|               hogy régibb ember, mint mi.~A pliocén nagy alakító
 83   2,  14|            miként a mieink most, hogy mi lesz az ő világukból, ha
 84   2,  14|         éveknek elébb kezdődnek, mint mi, valamint mit is megelőztük
 85   2,  14|             amennyire fölöttük állunk mi emezeknek, annyira kell,
 86   2,  14|       tudományokban. Messzebben, mint mi, kik még csak tapogatózunk.
 87   2,  14|            alkotni.~Hiszen annyit már mi is tudunk, hogy ha egy sárkányt,
 88   2,  14|             mint tollat. Hiszen idáig mi is eljöttünk már, hogy e
 89   2,  14|          kőhalmazokat rakjanak, miket mi utaknak nevezünk, hanem
 90   2,  14|        építkeznek-e?~De még hogyan! A mi óvilági architektúránk ott
 91   2,  14|    tudományának, mint minálunk. Míg a mi tehetetlen széntüzünknél
 92   2,  14|     ugyanolyan emberi alakokkal, mint mi vagyunk, beültetve ugyanolyan
 93   2,  14|          látják azt az életet, melyet mi itt elkezdtünk, folytatva
 94   2,  14|               mamutok világát; de oda mi nem vagyunk képesek betörni.~
 95   2,  14|             és rabszolgáinkkal? mikor mi ezekben vagyunk a tökéletesek!...~
 96   2,  15|               s csak azoknak a fénye, mi arcára süt, mintha keresztül
 97   2,  15|               a tanárokhoz: megtudni, mi igaz, mi nem igaz ebből
 98   2,  15|        tanárokhoz: megtudni, mi igaz, mi nem igaz ebből a leírásból,
 99   2,  15|               nem ízlett, kikérdezik, mi baja. Ha az ételnek volt
100   2,  15|             járja a szivarozás! - Hát mi? - Hát úgy van, mint most
101   2,  15|           folytatá a kapitány. - Mert mi lennék akkor én ott, ha
102   2,  15|               már tudja zsargonunkat, mi kacagunk, s aki kívülöttünk
103   2,  15|               hogy majd ha te elázol, mi ketten a kapitánnyal szépen
104   2,  15|            bocsátá közre:~- Tudjátok, mi újság? Az én Angela húgom
105   2,  15|           István gróf -, én ismerem a mi szép húgunkat! Tele van
106   2,  15|             hallotta azt már, hogy én mi vagyok odahaza? Kőszénbányász.
107   2,  15|               kevélykedni azzal, hogy mi vagyunk egymáshoz a hívek.
108   2,  15|            jöjjetek versenyre velünk! Mi szebbek vagyunk, mint ti,
109   2,  15|        látogató nálunk, s arról, hogy mi kik vagyunk, nem tud semmit.
110   2,  15|          együtt.~- Tudom, grófnő.~- S mi adja önnek azt a ritka bátorságot,
111   2,  15|        magyarázom önnek, grófnő, hogy mi különbség volt a kettő között.
112   2,  15|                 Ez az összeköttetés a mi két családunk között. Ön
113   2,  15|              aki nem tudja megítélni, mi jutott neki, a hazai tudósnak
114   2,  15|              Hja bizony, ki tudja, ki mi volt valaha ebben a mi bolond
115   2,  15|             ki mi volt valaha ebben a mi bolond időnkben!~A legelső
116   2,  16|             ma este vacsora után majd mi ketten Salistával valami
117   2,  16|              alatt lakó bányászember, mi történik idefenn a dicső
118   2,  16|          beszélhettek egyedül.~- Nos, mi történt? - kérdé Angela.~-
119   2,  16|        történt? - kérdé Angela.~- No, mi szép bolondot csináltunk
120   2,  16|            szép bolondot csináltunk a mi semmiskedésünkkel - szólt
121   2,  16|               titkolhatom el előtted. Mi úgy tettünk, ahogy mondtam.
122   2,  16|               a villanyos rázkódás.~- Mi elképedve ugrottunk fel.
123   2,  16|            szorítani. Kérdőre vettem, mi ád neki jogot Angela grófnő
124   2,  16|              ostobaságot követtünk el mi valamennyien! Nem! Ennek
125   2,  16|          neszét? Géza is vele ment, s mi négyen szinte rögtön fogunk
126   2,  16|          enyhíteni vagy súlyosbítani. Mi enyhíteni fogjuk. A sértés
127   2,  16|               előre leolvasni.~- Nos, mi történt? - kérdezé Angela. -
128   2,  16|              ember, mint Robin Rouge. Mi újra megtöltöttük a pisztolyokat,
129   2,  16|           szín. Sőt még azalatt, hogy mi a pisztolyokat töltöttük,
130   2,  16|           hozzá, hogy elcsendesítsék, mi is odamentünk, hogy csitítgassuk,
131   2,  16|         tűnjék ki, hogy ki a legény!” Mi váltig unszoltuk, hogy ne
132   2,  16|         Berend, s odahítt bennünket: „Mi baj?” Mondtuk neki, hogy
133   2,  16|           arról, hogy ebbe az ügybe a mi tréfálkozásunk folytán került
134   2,  16|            indult! Ki kérdi azt, hogy mi lesz őbelőle. A te kötelességed
135   2,  16|          Ivánhoz. Tudattam vele, hogy mi kötelességünk szerint az
136   2,  16|               azt ugyan fogva tartja. Mi felhoztuk neki, hogy Salista
137   2,  16|         holnap verekedni fognak. Hogy mi lesz belőle, azt az Isten
138   2,  17|          asszony~Hanem hát már most a mi filozófunktól azt kérdezheti
139   2,  17|               barbár massageta! Ugyan mi közöd teneked a két pólus
140   2,  17|          különösen és legkülönösebben mi a tatár bajod van neked
141   2,  17|             csalja le magához Pestre? Mi szükség teneked egyáltalában
142   2,  17|             meghalt a családapa. Hogy mi módon halt meg? Az is el
143   2,  17|           fejedelmek. Respekt!~Akiket mi egymás között csak per Frici,
144   2,  17|        anélkül, hogy kérdeztem volna, mi baja, egyszer csak kirukkol
145   2,  17|            nevet? Én csak tudom, hogy mi a kőszén, mert tíz esztendeig
146   2,  17|              operához.~Én tudom, hogy mi az igazi cél!~A herceg nemcsak
147   2,  17|            szakértő is.~Ő tudja, hogy mi lehet az ára olyan két szép
148   2,  17|         küldte Evilát. Hanem két kép, mi utóbb jött, mégis sajnosan
149   2,  17|           fiatal művész megírta, hogy mi történt.~„Evelina zenekíséret
150   2,  17|              A herceg azt kérdé, hogy mi annak a címe?~Evelina azt
151   2,  18|               minden lehető, s azután mi nem vagyunk olyan szigorúak.~
152   2,  19|            hogy a pap súgta be neki!~(Mi nem esküszünk semmire, hanem
153   2,  19|              levelet kapott Bécsből: „Mi a bolondot csináltok odalenn?
154   2,  19|             feketeinges?~- Enfin, hát mi baj lesz belőle? A fiú elég
155   2,  19|               egyedül van.~- És ön?~- Mi mindig ketten vagyunk: én
156   2,  19|              emlék lesz nálam a kegy, mi a grófnő marasztaló szavaiban
157   2,  19|        idefenn mind különálló gyűrűk, mi odalenn mind összefüggő
158   2,  20|              Sohase felejtse el, hogy mi öregapó és unoka vagyunk.
159   2,  22|               búvárlatra, utánajárni, mi okozta, hogy elmúltak? Miért
160   2,  22|               azért, hogy kiderüljön, mi oka volt Berend Ivánnak
161   2,  22|           köszönjem ezt a szerencsét? Mi jó hordja itten?~- Kedves
162   2,  22|             vele semmit.~- Hm! De hát mi szüksége van uramöcsémnek
163   2,  22| aranyigazságot!~S bámulva látta, hogy mi történik a bondavári kőszénrészvényekkel.~
164   2,  22|          kedves lelkem uramöcsém! Hát mi jó hordja itt megint?~-
165   2,  22|            szerette volna tudni, hogy mi az az „ich gebe!”, „ich
166   2,  22|              alá hadonásztak. „Ki ez? Mi ez? Kontreminőr! Baissier!
167   2,  22|               ő is nekiállt szidni.~- Mi az ördögöt csinált az úr?
168   2,  23|        emelkedni, amiknél nem kérdik, mi mibe kerül, csak azt, hogy
169   2,  23|             Péter számára. - „Éljen a mi legkegyelmesebb elnökünk,
170   2,  23|               Az megmondta neki, hogy mi ez, amit lát?~„Iparűzők
171   2,  24|       kontremine nem bírta kitalálni, mi terve lehet még Kaulmannak?
172   2,  24|         Bonda-völgyi vasútengedéllyel mi lesz? Pedig ez a fő kérdés.~
173   2,  24|             De hát mire valók vagyunk mi ott?~- Csak te járj el mindenüvé,
174   2,  24|            excellenciás úrnál, mint a mi egész litániánk.~- Jó, hát
175   2,  25|              évődött magában. „De hát mi vagy te? Tegnap este felhőruhában
176   2,  25|    parancsolta.~- Úgy? Kaulman úr? És mi végett?~- Ezen okmány aláíratása
177   2,  25|           tudakozódtatott nálam, hogy mi tárgyban akarok vele szólni,
178   2,  25|            Adhatnál nekem egy csókot. Mi neked egy csók? Alamizsna.
179   2,  25|              egymás szeretői voltunk, mi volna benne lehetetlen?”~
180   2,  26|               s el akarja titkolni.~- Mi az? - kérdezé Tibald herceg,
181   2,  26|        költségekre 40 ezer forint.”~- Mi az? - kiáltának egyhangúlag.~
182   2,  28|               még azt sem tudom, hogy mi az élet?~- Nekem adott szavát
183   2,  29|            nem tudhatja senki, miért, mi módon, és mi által hal meg?”~
184   2,  29|            senki, miért, mi módon, és mi által hal meg?”~De hát mi
185   2,  29|             mi által hal meg?”~De hát mi bajom nekem a te részegségeddel?
186   2,  29|          minden ember, miként ő maga?~Mi volt ez? Honnan jött ez
187   2,  29|               azokkal, mit gondol ön, mi lesz?~- Hja, biz azokat
188   2,  29|             munkások már tudták, hogy mi az a káposztabűz a tárnában.~
189   2,  29|            végigvilágítja.~Tudta jól, mi az.~Olyan jól tudta, hogy
190   2,  29|              megmondhatom önnek, hogy mi van odabenn! A végpusztulás.
191   2,  31|              nem tudta gondolni, hogy mi lelte.~Odament hozzá, kérlelte,
192   2,  31|                 heveskedék Evelina. - Mi nem korbácsoljuk a hátunkat.
193   2,  31|             zuávot Merode úrnak, majd mi meg Garibaldival széjjelmuzsikáljuk
194   2,  32|             már kissé sokáig tartott.~Mi, akik élveztünk már betűszedői
195   2,  32|             és kiáltozták hozzá: „Ah, mi jó ez! Ah, mi üdvös!”~Végre
196   2,  32|             hozzá: „Ah, mi jó ez! Ah, mi üdvös!”~Végre a királynak
197   2,  33|      sansculotte canaille-nak, holott mi most egy csapással mindkettőt
198   2,  33|             Ön nemes ember!~- Hát még mi vagyok?~- És - enfin - financier
199   2,  33|           észre nem vennie, hogy ez a mi vállalatunk egyike a legnagyobbszerű,
200   2,  33|         értsük meg egymást. Alkuszom. Mi az ára?~A herceg levetette
201   2,  33|            Majd megmondom önnek, hogy mi történik az első nap alatt.
202   2,  33|              a világban micsoda, csak mi tudjuk ketten, azt pedig,
203   2,  33|             hogy otthon micsoda, csak mi tudjuk hárman.~Kaulman belső
204   2,  35|         melynek nincs még neve. Vajon mi nevet adjon neki?~Kire gondoljon?
205   2,  35|         Márpedig Árpád haragudott rá.~Mi szükség volt őt így felriasztania?
206   2,  35|            tudja még, hogy Kaulmannal mi történt. A hír még nem terjedt
207   2,  35|             önmagát! Én ismerem ezt a mi mesterségünket egész a színpadi
208   2,  35|    villámcsináló gépig, s tudom, hogy mi okozza a színpadi mennydörgést.
209   2,  35|               az elrejtett kép felől, mi az.~Akármi!~Hadd legyen
210   2,  35|                S mit tegyek hát most? Mi van számomra hátra? - kérdé
211   2,  36|               neki igaza:~Abban, hogy mi az, ami „lehet”, aminek
212   2,  36|       végigolvasá. Bámulva kérdezé:~- Mi ez? Nem értem!~- Pedig nagyon
213   2,  36|              Evelina. - Beszéljen ön, mi jót tud még!~- Sok egyebet
214   2,  36|           Régen tudom.~- Úgy látszik, mi mindent egyszerre tudtunk
215   2,  36|            kimondva. De gondolja meg, mi vár önre, ha engem elutasít
216   2,  37|           táviratozott Spitzhasenak: „Mi baj van?”~Spitzhase távirata
217   2,  38|              a föld keblén nem tudni, mi történik.~A részvénytárna
218   2,  39|              Szerelmes úri asszonyok? Mi az mindehhez a malomkelepeléshez?~
219   2,  39|          Ezért sem szidják már össze!~Mi van még hátra? A papiros
220   2,  40|               annyira, mint megtudni: mi történt a tárnában?~Hisz
221   2,  41|                  s kérdezze meg tőle, mi a neve. Ismerni akarjuk
222   2,  41|           Techtl-Mechtl, herceg úr! A mi emberünknek hagyjon békét!”~
223   2,  42|          legjobban halad.~Hanem, hogy mi halad, azt nem lehet látni.~
224   2,  42|              megmagyarázta neki, hogy mi lesz azzal.~- Ahova most
225   2,  42|              lesz azzal.~- Ahova most mi leszállunk, az a hely teli
226   2,  42|                  szól neki a másik. - Mi bizton vagyunk itt.~- Fullasztó
227   2,  43|     létesített.~És éjjel (vagy hiszen mi a szomszéd csillagnak a
228   2,  43|          keresik akkor az apoteózist?~Mi van nekik abban?~Mikor valakinek
229   2,  44|           udvariasságokat kicserélni. Mi rideg követeléssel jövünk.
230   2,  44|              öné a koporsó s a kincs, mi benne van. Ez így van rendelve.
231   2,  45|              kalapra kitűzött jellel. Mi az?~Az európai gyászol feketében,
232   2,  46|             mondott neki. Az ilyenért mi szigorúan szoktunk büntetni.
233   2,  46|              tréfás. Tudja ön uram, a mi fajtánk beszéd közben pajkos,
234   2,  46|             fakadó leány megsértené a mi paraszt együgyűségünket;
235   2,  48|               a ti seretekből,~Mert a mi torkunk szomjazik ebből!”~
236   2,  48|            testvér, ki nekünk tessék,~Mi azért már korán reggel~Szoktunk
237   2,  48|          egyesülni akar,~Tanulja meg, mi a bakar!~Dicsőség Bacchusnak!” .~
238   2,  48|          sernek,~Hívnak ivó Istennek,~Mi élénk kegyelmedből~Mi italunkat
239   2,  48|       Istennek,~Mi élénk kegyelmedből~Mi italunkat tedd föl,~Míg
240   2,  48|              Bélfordító Bacchus. Ki a mi szövetségesünk a te tiszteletedre
241   2,  48|                add, kérünk, hogy ez a mi cimboraságunk minden üldöztetéstől