Rész,  Fejezet

  1   2,  4 |         ingatta fejét.~- Micsoda? - szólt Iván kétkedőleg.~- Az nem
  2   2,  5 |           nekem mind nem tud adni - szólt a munkás mogorván, s térdeire
  3   2,  5 |             nagyot sóhajtott, s így szólt:~- Már most mondja meg ön,
  4   2,  5 |          tanácslok neked valamit! - szólt Iván. - Házasodjál meg.~
  5   2,  5 |   fuldoklott közötte.~- Nos? Hát? - szólt Iván egy jótékony buzdítással. -
  6   2,  5 |             pappal is.~A munkás nem szólt semmit, csak egyszerre nekiindult
  7   2,  6 |             szolgálatjukra leszek - szólt Iván, ki éppen akkor valami
  8   2,  6 |            nem is gondolt.~- Igaz - szólt egész nyíltsággal -, hogy
  9   2,  6 |           Elfogadjuk az ajánlatot - szólt Félix könnyeden -, annyival
 10   2,  6 |              mert nem értek hozzá - szólt Félix nevetve. - Hanem útitársam,
 11   2,  6 |        érdekeltségedet irányomban - szólt Iván, s azután Rauné úrhoz
 12   2,  6 |           Bramah-závár.~- Jól van - szólt Iván. - Tehát tegyük fel,
 13   2,  6 | versenyezhet.~- Azt én mind tudom - szólt Félix, pálcikája kláris
 14   2,  6 |              Hogyne vállalkoznék! - szólt Félix, pálcája klárisfejét
 15   2,  6 |            a munkásokat.~- Ah ça! - szólt egyszer, nyelvével csettentve -,
 16   2,  6 |            engem?”~- Vigyázz vele - szólt Iván féltréfásan -, mert
 17   2,  7 |       megmutatom, hogy bírok vele - szólt Félix. - De azt nem nézhetem,
 18   2,  7 |            te házasodni készülsz? - szólt Félix, odalépve egészen
 19   2,  7 |            el.~- No megállj, fiam - szólt Félix, vékony kis halhéj
 20   2,  7 |            tátani.~- Jerünk odább - szólt Raunénak - majd utánunk
 21   2,  7 |        haragra.~- Hát lássa, uram - szólt a leány elkomolyodva -,
 22   2,  7 |             legényeket.~- Igazán? - szólt a leány, megkapva Félix
 23   2,  7 |         Iván kedvetlenül.~- Uram! - szólt a legény rekedt hangon -
 24   2,  7 |       azután egészen higgadt hangon szólt:~- Nem én uram! Több pálinkát
 25   2,  8 |         lelkész.~- Majd megmondom - szólt a tudás nyugalmával Theudelinda. -
 26   2,  8 |        társalkodónő.~- Kisasszony - szólt hozzá a grófnő -, ön emlékezik
 27   2,  9 |           tekintse.~Ebéd fölött nem szólt e tárgyról semmit Emerencia
 28   2,  9 |              Azaz: elkárhozottak! - szólt a grófnő csüggetegen. -
 29   2,  9 |      hangokra.~- Ah! hallja kend? - szólt a sekrestyéshez.~- Hogyne
 30   2,  9 |       odalenn.~Ekkor csengettyűhang szólt közbe, a lárma elhallgatott
 31   2,  9 |              Mit kellene tennünk? - szólt Mahók úr.~- Mit tennünk?
 32   2,  9 |      Micsoda? Egyedül?~- Egyedül? - szólt Mihály hetvenkedve. - A
 33   2,  9 |            virrasztottam az éjjel - szólt a pap, egyenesen rátérve
 34   2,  9 |          büszke felmagasztaltsággal szólt:~- Én elhagyjam e kastélyt
 35   2,  9 |          igen érdekes gyűjtemény! - szólt a pap, végigforgatva az
 36   2,  9 |             voltaképpen?~- Gyónom - szólt a grófnő a lelkész fülébe
 37   2,  9 |            az a rendelet van adva - szólt a grófnő -, hogy mindenféle
 38   2,  10|           segítségével?~- Grófnő! - szólt az apát -, nézzen ön végig
 39   2,  10|    fegyvereket?~- Csak egy botot! - szólt az apát szívós pálcáját
 40   2,  10|         mindjárt meg fogjuk tudni - szólt a pap szilárdul és nyugodtan.~-
 41   2,  10|        velem jönni.~- Én ígértem? - szólt a grófnő, két tenyerét keblére
 42   2,  10|      fölelevenült.~- Jöjjön velem - szólt a pap, korbácsát hóna alá
 43   2,  10|                Jó. Megyek egyedül - szólt a grófnő. - Magamért nem
 44   2,  10|             Arról is gondoskodtam - szólt az apát úr egy revolvert
 45   2,  10|          ily magas címek, grófnő! - szólt az apát. - Megelégszem ha
 46   2,  10|      tekinte az apátra.~- Grófnő! - szólt az apát úr szigorral. -
 47   2,  10|         Olyan pont nincs!~- Lesz! - szólt a grófnő, felmagasztosult
 48   2,  10|        kérnem?~- Én gazdag vagyok - szólt a grófnő. - Van saját szerzeményemből
 49   2,  10|    teljhatalommal minden ügyemben - szólt a grófnő elragadtatással.~-
 50   2,  11|      bizonyosan a tiszttartó lesz - szólt a grófnő -, megtudta cselédeitől,
 51   2,  11|             ki, és mit keres itt? - szólt a másik.~- Én Sámuel apát
 52   2,  11|       Véletlen segélyünk érkezett - szólt neki -, a grófnő egyik szomszédja,
 53   2,  11|     szomszédja, Berend Iván.~- Ah - szólt a grófnő ajkcsettentve -
 54   2,  11|            írta.~- A tiszttartóm? - szólt a grófnő elbámulva.~- A
 55   2,  11|            elővigyázat volt öntől - szólt a grófnő helyett az apát
 56   2,  11|    szomszédi figyelem ön részéről - szólt ismét a pap -, s a grófnő
 57   2,  11|            az összeget.~- És most - szólt Iván -, ha szabad a grófnőt
 58   2,  11|             vendéglőbe nem megyek - szólt durcásan. Sohasem megyek
 59   2,  11|        bőröndbe.~- Minő ruháimat? - szólt a grófnő és sajátságos kifejezéssel
 60   2,  11|                És hová?~- Ide ni! - szólt a grófnő, s belehajítá a
 61   2,  11|             nézett rá, de egyik sem szólt neki egy szót is.~A grófnő
 62   2,  11|        gondolá magában Iván, de nem szólt hozzá semmit.~A pap hátratette
 63   2,  11| nagyítótükröt tart ön szobájában? - szólt a grófnő félig bosszúsan,
 64   2,  11|             elővilágít.~- Hogyan? - szólt kíváncsiságot tettetve a
 65   2,  11|               Ah, ezt nem hiszem! - szólt a grófnő fejének előkelő
 66   2,  11|            látni, mert nem hiszem - szólt erre a grófnő, s a mellkendőjét
 67   2,  12|     szerződésteknek vége.~- Tudom - szólt Félix, leütve a hamut cigarette-jétől. -
 68   2,  12|            de csak egyetlen egyet - szólt Sámuel. - Megesküszöl, akivel
 69   2,  12|          meg, mi dolgom van veled - szólt a pap, s maga hátratevé
 70   2,  12|                Mit gondolsz, fiam - szólt hirtelen megállva előtte
 71   2,  12|           szemeltelek én ki téged - szólt a pap, és engedte kezét
 72   2,  13|             dugta.~- Hát jól van! - szólt nevetve. - Elmegyek Theudelinda
 73   2,  13|            eszkortírozza.”~Az utóbb szólt gavallér, ki Angela grófnőt
 74   2,  13|          Önt ritkán látni Pesten! - szólt a bemutatotthoz Angela grófnő.~-
 75   2,  15|      egészen szkeptikus felfogással szólt e tárgyhoz, eredeti erdélyi
 76   2,  15|             Ah, ezt kísértsük meg - szólt Angela grófnő fellángoló
 77   2,  15|           40 év alatti ifjú tegezve szólt hozzá. Be volt véve a társaságba.
 78   2,  15|  határozottan „disznólábat” említ - szólt nevetve a kapitány -, de
 79   2,  15|            nekem a te országodban - szólt bele Oszkár báró -, hogy
 80   2,  15|           azon még lehet segíteni - szólt Iván barátságosan. - Ha
 81   2,  15|             becsülöd az értékedet - szólt Iván -, de tudtomra egyedül
 82   2,  15|          időre meghódolni.)~- Ah! - szólt a kapitány. - Te ehhez is
 83   2,  15|             játszanak.~- Ah, mit? - szólt Salista őrgróf. - Egy krajcárban
 84   2,  15|           addig helyettem, kérlek - szólt Iván, átadva Ödönnek a kártyáit
 85   2,  15|       őrgróf.~- Ne higgyetek neki - szólt bele István gróf -, én ismerem
 86   2,  15|        többi könnyű megmagyarázni - szólt Angela. - Egy nőnek a helyzete
 87   2,  15|           Angela pedig egy szót sem szólt hozzá többé.~Mikor rájuk
 88   2,  16|            a mi semmiskedésünkkel - szólt bosszús sóhajtással Ödön
 89   2,  16|            ez diákos semmiskedés! - szólt Angela reszketve a haragtól.~-
 90   2,  16|     megszorította kezeinket, és így szólt: „Köszönöm eddigi szíves
 91   2,  16|             embernek fogai vannak - szólt Ödön. - Ça mord! S amit
 92   2,  19|         visszatért Eduárd báró.~Nem szólt semmit, csak kivette a tárcáját
 93   2,  19|          önt sértetlenül láthatom - szólt István gróf.~Két ifjú úr
 94   2,  19|       köszönöm e szíves részvétet - szólt Iván, minden patetikus komédiázás
 95   2,  19|             Legyen ön meggyőződve - szólt kezét megszorítva -, hogy
 96   2,  19|            ember arra magától is! - szólt István gróf -, mert figyel
 97   2,  19|          bizony kiugrattuk innen! - szólt Ödön gróf. - De hát szép
 98   2,  19|              tehát megy.~- Az ám! - szólt István gróf -, de én még
 99   2,  19|             magamnak soha, grófnő - szólt Iván -, ami részem ez izgalom
100   2,  19|            reggelig, grófnő.~- Ah - szólt a grófnő neheztelve -, ha
101   2,  19|    kérdezget a virágtól.~- Grófnő - szólt Iván, félretolva a széket,
102   2,  19|          innen, nem megy egyedül! - szólt az ifjú delnő, szilárd,
103   2,  20|             e kacajban.~- Nem önnek szólt ez, kedvesem, nem önnek.
104   2,  22|    húszassal.~- No majd meglátod! - szólt zokogva a vén görög. - Gyere
105   2,  22|       megint?~- Hát tetszik tudni - szólt Félix ügyleti egykedvűséggel -,
106   2,  22|         egész konzorciumnak.~- No - szólt Kaulman, cilinderét az asztalhoz
107   2,  22|           Hogy igazán megadják-e? - szólt neheztelő hangon Spitzhase
108   2,  22|            annyit szabad jeleznem - szólt Spitzhase körültekintgetve -,
109   2,  22|                Egyet sem adok el! - szólt markába ütve Csanta uram
110   2,  22|             Nos? Hát mit mondtam? - szólt, a magával hozott Börzenberichtet
111   2,  23|        amióta nem láttuk egymást? - szólt Félix. - Félsz-e még a doktortól
112   2,  23|          Mit szólsz ehhez, fiú?~Mit szólt volna? Azt tette, hogy kezet
113   2,  23|          üríts velem egy poharat! - szólt magas leereszkedéssel Kaulman
114   2,  23|              mert Iván egy szót sem szólt neki többet, kitört belőle,
115   2,  25|             hogy: „Isten jó nap!” - szólt Evelina hátbaütögetve kétszer-háromszor
116   2,  25|           ketten.~- Látod, Péter! - szólt Evelina, a darócruhás férfi
117   2,  25|             ezen már túl vagyunk! - szólt vidám enyelgéssel Evelina. -
118   2,  25|             Mindjárt lesz minden! - szólt gyermeteg élénkséggel Evelina -,
119   2,  28|         kellemetlen társaságomtól - szólt a herceg, kalapját véve
120   2,  29|      szivattyúgépe?~- Ott van ni! - szólt a mérnök a levegőbe mutatva -,
121   2,  29|          oda bevinni.~- Embernek? - szólt a mérnök, ajkaival prüszkölve. -
122   2,  30|            erdélyi püspöki székbe - szólt Sámuel apát.~- A pénzkirályok
123   2,  30|                 Lupus in fabula!” - szólt, az első sürgönyt feltörve
124   2,  31|          Járok a mesterségem után - szólt Árpád nevetve. - Nézem,
125   2,  32|             iránt.~- No már nézze - szólt neki Evelina bosszúsan -,
126   2,  32|       hercegnek nem adok meghívót - szólt Evelina, s durcásan veté
127   2,  32|            többi?~- Én azt hittem - szólt a nő zavarodottan -, hogy
128   2,  32|            is.~- Hát foglalja le! - szólt a nő könnyelműen.~- No,
129   2,  32|          nem akarná ezt megtenni? - szólt az apát úr szent haragra
130   2,  32|       lerántani többé.~- Evelina! - szólt hozzá szelíd komolysággal. -
131   2,  33|            Ah, a herceg dolgozik? - szólt Kaulman kötelezett nyájassággal,
132   2,  33|             hidegvéréből.~- Uram! - szólt Félix, felkelve helyéből,
133   2,  33|        Legelőször is ez a brosür! - szólt kezét a röpívre téve.~-
134   2,  33|           akarja ön ezt?~- Miért! - szólt a herceg s most már ő is
135   2,  33|            a szemeit és az arcát! - szólt elfordulva a herceg. - Azért
136   2,  34|           Igen, csak mondja el ön - szólt Evelina, finom krémmel törülve
137   2,  34|    karpereceket.~- S azt hiszi ön - szólt félvállról visszafordulva
138   2,  35|                Nekem senkim sincs - szólt elszomorodva.~- Ühüm! De
139   2,  35|             senki, csak Árpád anyja szólt be a nyíláson keresztül:~-
140   2,  36|           Önre várok, szép hölgy! - szólt a herceg szuverén orrhangon,
141   2,  36|          Innen veszem, asszonyom! - szólt a herceg nagy renyheséggel
142   2,  36|           nagyon érthető a dolog! - szólt Waldemár herceg, elvégre
143   2,  36|           hideg bókkal.~Evelina nem szólt rá semmit.~Hadd vesszen
144   2,  36|        minden!~- Nem sírok, uram! - szólt Evelina. - Beszéljen ön,
145   2,  36|                Sok egyebet tudok! - szólt Waldemár, s nekitámaszkodott
146   2,  36|   szerződését.~- Itt van a levél! - szólt Evelina kivonva zsebéből
147   2,  36|          Nem „csak” ezért jöttem! - szólt Waldemár odalépve a pamlagon
148   2,  36|   meghajtotta a fejét, egy szót sem szólt többet, vette a kalapját
149   2,  39|             nézett le a kertbe. Nem szólt rájuk. Hagyta őket mindaddig,
150   2,  39|            a házhoz.~- Én? Anyám! - szólt Árpád nevetve és csodálkozva.~-
151   2,  41|           herceg. - Menjen ön oda - szólt az ügynöknek -, s kérdezze
152   2,  41|             én nevem Berend Iván! - szólt az idegen, vállával folyvást
153   2,  41|        tudományából.~- Megengedem - szólt Ivánnak -, hogy ön egy akó
154   2,  42|         tovább türelemmel.~- Uram - szólt Ivánhoz üzéri merészséggel -,
155   2,  42|            egy fiatal.~- Nos uram - szólt Iván Spitzhasehoz -, ez
156   2,  42|      szomszéd telepig.~Addig nem is szólt senkinek, míg a munka annyira
157   2,  44|        helyet.~- Ne menjen eléje! - szólt a grófnő. - Idetalál ő magától
158   2,  44|          itt akar maradni!~- Itt? - szólt megdöbbenve Iván.~- Igenis
159   2,  44|          Tartsa ön meg a kulcsot! - szólt Theudelinda. - Öné a kulcs,
160   2,  46|        emelhet föl engem magához! - szólt a leány fájdalomtelt arccal,
161   2,  46|            Az én világom itt van! - szólt mellére ütve. - A világ?