Rész,  Fejezet

  1   2,  17|              a madame tündérpróbáira.~Evelina úgy játszik, énekel, varázsol,
  2   2,  17|               fekete gyémántnak, mint Evelina szemei?~Hozzájárul még az
  3   2,  17|          daccal bosszantja nagyapját, Evelina szorosabbra fűzi körüle
  4   2,  17|            megírta, hogy mi történt.~„Evelina zenekíséret nélkül produkálta
  5   2,  17|               venni a kést. E percben Evelina kacagásának visszhangja
  6   2,  17|           vagyunk egyedül! - nevetett Evelina.~- Hát ez micsoda díszpéldánya
  7   2,  17|            egyetlen kisöcsém - kiálta Evelina s odarohant a szörnyeteghez,
  8   2,  17|              ne csókolja meg a képét, Evelina! Az embernek örök időkre
  9   2,  17|             egy szép asszonyi ajktól.~Evelina azzal hirtelen egy burnuszt
 10   2,  17|          kérdé, hogy mi annak a címe?~Evelina azt súgta: azt majd megtudja
 11   2,  17|            mert bár mindennel ellátja Evelina, de nem érzi jól magát,
 12   2,  20|          izgatott kedéllyel indult el Evelina művészi próbatételére.~Ami
 13   2,  20|              neki is lehet egy szava.~Evelina lakására érve, a komornyik
 14   2,  20|              mely az asztalon hevert. Evelina művészi alakjának gyűjteménye
 15   2,  20|          nemsokára nyílt a mellékajtó Evelina öltözőszobájából.~Ő jött.~
 16   2,  20|              leányom. Nézzen fel rám, Evelina! Mosolyogjon rám! Ön még
 17   2,  20|           nekem mindenben szót fogad.~Evelina néma kézcsókkal felelt mindezekre.~-
 18   2,  20|               s gúnyosan felkacagott.~Evelina megrettenve állt meg gyermeteg
 19   2,  20|                re.)~A herceg lesimítá Evelina haját gyöngéden.~- S most
 20   2,  20|                Nem, uram - heveskedék Evelina -, én egyedül önhöz ragaszkodom!~-
 21   2,  20|          önhöz ragaszkodom!~- No, no, Evelina! Minek fogadásokat tenni
 22   2,  20|          hálálni. Isten önnel, kedves Evelina!~* * *~Néhány nap múlva
 23   2,  20|                      Néhány nap múlva Evelina beköltözött a Maximilián
 24   2,  20|     illúzióban élt, hogy unokaleánya; Evelina pedig azt hitte, hogy hitvesi
 25   2,  23|                                Nem! - Evelina!~Ugyan legfőbb ideje volt,
 26   2,  23|               arcát arrafelé:~„Nem! - Evelina!”~S azzal fellebegett a
 27   2,  23|             óhajtja őket boldogítani.~Evelina előre örült a találkozásnak
 28   2,  23|              ugyan Sámuel apát, mikor Evelina példálózgatott előtte, hogy
 29   2,  23|             virágcsokrot nyújtott át.~Evelina megcsókolta a gyermeket
 30   2,  23|              között Ivánt nem találta Evelina.~Még csak mentegető levelet
 31   2,  24|             hogy a címszerepet a szép Evelina játssza benne: Kaulmanné.
 32   2,  24|          nézők helyett.~Hát még mikor Evelina előjött!~Tündérnő volt,
 33   2,  24|          szívesebb indulatra hangolva Evelina iránt.~Csak az vigasztalta,
 34   2,  25|           félrevont függönye alól.~És Evelina, mikor a többiek távoztak,
 35   2,  25|                Isten jó nap!” - szólt Evelina hátbaütögetve kétszer-háromszor
 36   2,  25|            munkától volt érdes.~* * *~Evelina, ígéretéhez híven, mindennap
 37   2,  25|   összeválasztva, jól mulatott közte, Evelina végezvén a honőröket.~Erre
 38   2,  25|      elfogadandót jelzett a hercegnek Evelina.~Az egyik volt Szaffrán
 39   2,  25|             okmány aláíratása végett.~Evelina egy összehajtogatott iratot
 40   2,  25|          Dehogy tudja! - kacagott fel Evelina. - Mikor a titkárja által
 41   2,  25|           valami baj éri.~* * *~Tehát Evelina Szaffrán Péter karja alá
 42   2,  25|           emberalakjain.~Itt leülteté Evelina a kerevetre az asztalhoz
 43   2,  25|                 Látod, Péter! - szólt Evelina, a darócruhás férfi karjára
 44   2,  25|               szólt vidám enyelgéssel Evelina. - Látod, az Isten jóra
 45   2,  25|          rosszul van-e, hogy így van?~Evelina feleletet várt. Szaffrán
 46   2,  25|         bondavári kőszénből kerül ki?~Evelina mélyen elpirult. Mit feleljen
 47   2,  25|         haragos képet! - szelidíté őt Evelina. - Ha hazamégy, mondd el,
 48   2,  25|               boldogok lesztek.~Mikor Evelina e szót mondta s az ajándékokat
 49   2,  25|           szólt gyermeteg élénkséggel Evelina -, csak öltönyt váltok,
 50   2,  25|               jó sort ettek a tálból, Evelina előhúzta az asztal függönye
 51   2,  26|               foglalóra.~Mire viszont Evelina, mint okos asszony, elébb „
 52   2,  26|                Félix megismerte rajta Evelina írását.~Sietve bontotta
 53   2,  26|         puncsot ivott örömében!~* * *~Evelina találkozott később a Treumann-színház
 54   2,  26|              bondavári vasutat, ugye?~Evelina mélyen meghajtotta magát
 55   2,  26|        gerolsteini hercegnőnek. Hanem Evelina is bizonyos lehetett felőle,
 56   2,  27|           dobni.~Egy napon felkereste Evelina férjét a lakásán.~Az nagyon
 57   2,  27|                  Önnek éles esze van, Evelina!~- Ennek én véget akarok
 58   2,  27|            többé.~- Azt jól teszi ön, Evelina. Lássa, mennyire rokonszenveznek
 59   2,  27|             igen jó barátok maradunk.~Evelina, dacára annak, hogy olyan
 60   2,  28|         herceg, midőn ama napon, hogy Evelina férjével beszélt, a szép
 61   2,  28|       művésznő akar lenni?~- Az „is”.~Evelina szándékosan hangsúlyozta
 62   2,  28|            háromszor is türelmetlenül Evelina.~- Akkor legjobban teszem,
 63   2,  28|              egyszer-másszor okoztam.~Evelina dacosan vállat fordított
 64   2,  28|             azt is megtudta a herceg.~Evelina lakosztályának kulcsait
 65   2,  28|        elutazott.~A herceg felsietett Evelina szállására, s ott azután
 66   2,  28|             ennek az egy szál hajnak!~Evelina előbb érkezett meg Párizsba,
 67   2,  28|             amíg Kaulman elrendezteti Evelina szállását, hotelben fog
 68   2,  28|               ha tetszik, odavihetem.~Evelina kocsiba ült Félixszel s
 69   2,  28|             Mikor szállásába belépett Evelina, nagyot dobbant a szíve.~
 70   2,  28|              sokszor elsóhajtotta még Evelina. Mert attól elkezdve, hogy
 71   2,  30|              egészen. Azt mondják, ha Evelina utazik, mindenütt utána
 72   2,  30|           mindenütt utána jár, s ahol Evelina megszállt egy fogadóban,
 73   2,  30|            elrendeltetett.”~- Szegény Evelina! Ezzel ő járta meg! - mondá
 74   2,  31|                           Két gyermek~Evelina sajátságos divat idején
 75   2,  31|               a párizsi divatvilágnak Evelina lelkületével egészen összetalálkozott.~
 76   2,  31|          kedvenc bohó pajtása, Árpád.~Evelina rögtön lecsapta a tollat
 77   2,  31|             ezt?~Vörös ing volt azon.~Evelina féktelenül nevetett azon.~-
 78   2,  31|          Valaki csak eltartana.~Ekkor Evelina egyszerre sírva fakadt.~
 79   2,  31|            nem tesszük! - tiltakozott Evelina.~- Én nem tudom. A világ
 80   2,  31|             De nem igaz! - heveskedék Evelina. - Mi nem korbácsoljuk a
 81   2,  32|              férj, mind a nő házánál.~Evelina azzal fogadta őt, hogy megmutatta
 82   2,  32|             No már nézze - szólt neki Evelina bosszúsan -, milyen jó lett
 83   2,  32|              kezd már húszéves lenni. Evelina közel a tizenkilenchez.~
 84   2,  32|              ha „én” nem bírtam vele!~Evelina meg volt győződve szemeinek
 85   2,  32|               akarja rávenni? - kérdé Evelina. (Még mindig nem felelt
 86   2,  32|              Óh, akár tizet! - kiálta Evelina örömmel.~- De a meghívás
 87   2,  32|              kinek írjam e meghívást?~Evelina reszketett a kedélyizgalomtól,
 88   2,  32|          Sondershain Waldemár herceg.~Evelina e névre úgy belevágta a
 89   2,  32|             nem adok meghívót - szólt Evelina, s durcásan veté le magát
 90   2,  32|               Árpádokból kell állani?~Evelina felpattant s mérgesen tépte
 91   2,  32|               sem tudok róla! - mondá Evelina elbámulva.~- No, ez azt
 92   2,  32|    röpíttetett.~Már erre felsikoltott Evelina:~- Berend úré is?~A pap
 93   2,  32|              hercegnek egy szót mond?~Evelina csak némán ingatta fejét
 94   2,  32|              asszonyi szeszély miatt?~Evelina széttárta két karját, mintha
 95   2,  32|         megbántásra hevesen megragadá Evelina a pap kezét s a szív visszatartózhatatlan
 96   2,  32|        magasságból lerántani többé.~- Evelina! - szólt hozzá szelíd komolysággal. -
 97   2,  34|     varázslatukat a fekete gyémántok: Evelina két fekete szeme. Akkor
 98   2,  34|             csak most tudta meg, hogy Evelina ma játszik.~Odahajtatott
 99   2,  34|             herceg jobban tudta, hogy Evelina ma énekel.~Azután lement
100   2,  34|        asszonyság férjét s bebocsáták Evelina öltözőszobájába.~Evelina
101   2,  34|              Evelina öltözőszobájába.~Evelina jelmezben volt már, s jelenését
102   2,  34|              proszcénium-páholyra is.~Evelina nem játszott jól s nem énekelt
103   2,  34|      páholyából a koszorúk és virágok Evelina lábaihoz.~Evelina egyet
104   2,  34|             virágok Evelina lábaihoz.~Evelina egyet sem vett fel belőlük
105   2,  34|             csak mondja el ön - szólt Evelina, finom krémmel törülve le
106   2,  34|               azok önnek is vendégei.~Evelina levetette fényes királynői
107   2,  34|                neki engedelmeskedjék.~Evelina aranyos szandáljait húzta
108   2,  34|             volna meg.~- Mit mond ön?~Evelina lehúzta az aranyos szattyánszandált
109   2,  34|                 S most - inte kezével Evelina - tudja ön uram, hogy ez
110   2,  35|                         Semmivé lenni~Evelina úgy érezte magát, mint akinek
111   2,  35|            nem hagyom.~Munkába került Evelina kocsisának és inasának rátalálni
112   2,  35|               Belényiék letelepültek.~Evelina nem engedte a hintóját az
113   2,  35|             melyben az ifjú úr lakik.~Evelina halkan nyitott be a konyhába
114   2,  35|             ki jön látogatóba fiához.~Evelina lábhegyen suhant a másik
115   2,  35|                Azután mit fest Árpád?~Evelina odasuhan a háta mögé. Hanem
116   2,  35|             elzárja fiókjába ijedten. Evelina csak annyit lát meg róla,
117   2,  35|         pásztorórát.~Az az arckép nem Evelina képe volt.~- Azután üljön
118   2,  35|           mikor olyan rosszul énekel!~Evelina nagyon érzékeny részén és
119   2,  35|              hang ismét átmelegítette Evelina kedélyét.~Nevetett, s ráütött
120   2,  35|               a művésznői autonómiát?~Evelina lesüté a szemeit és elgondolkozott.~-
121   2,  35|              ivott rajtam kívül soha.~Evelina mélyen elpirult e kegyetlen
122   2,  35|               szép asszonyom?~Szegény Evelina! Vesztére azt gondolta ki,
123   2,  35|           kritika pedig éppen ingyen!~Evelina megsemmisülve hajtá le fejét.~
124   2,  35|              kegyetlenül?~Miért nyúlt Evelina olyan húrjához a szívének,
125   2,  35|               számomra hátra? - kérdé Evelina elcsüggedten, s könnyben
126   2,  35|      visszamenni: szenet talicskázni!~Evelina felkelt helyéről, sálját
127   2,  36|                             A kőszén!~Evelina úgy tett, mint aki nem akar
128   2,  36|          lehet”, aminek lenni „kell!”~Evelina fölébredni érzé lelkében
129   2,  36|            primadonna fogja játszani.~Evelina felingerült e szóra. Miért
130   2,  36|               meg az impresszáriótól.~Evelina felindult kedéllyel kereste
131   2,  36|            impresszárió rendeletéből.~Evelina átvette a levelet, s amint
132   2,  36|            bolondok vannak a világon?~Evelina sokáig elődöngött az utcákon,
133   2,  36|               kedvesek és sértegetők.~Evelina a meglepetés és ijedelem
134   2,  36|          engedelmet idejönni? - kérdé Evelina indulatosan.~- Nem kértem
135   2,  36|             Azt odanyújtá Evelinának. Evelina kezében reszketett a lap,
136   2,  36|              van. Én vevő vagyok itt!~Evelina körülnézett, s látta, hogy
137   2,  36| szerencsétlenül, hogy rögtön meghalt.~Evelina fáradtan rogyott le egy
138   2,  36|         Waldemár herceg hideg bókkal.~Evelina nem szólt rá semmit.~Hadd
139   2,  36|              Nem sírok, uram! - szólt Evelina. - Beszéljen ön, mi jót
140   2,  36|              Itt van a levél! - szólt Evelina kivonva zsebéből az összegyűrt
141   2,  36|            ezeket elmondja? - kérdezé Evelina. És szemei ragyogtak mellette:
142   2,  36|              mélyen meghajtotta magát Evelina előtt.~Evelina sötét megvetéssel
143   2,  36|      meghajtotta magát Evelina előtt.~Evelina sötét megvetéssel tekinte
144   2,  36|           kérek: „igen”, vagy „nem.”.~Evelina még annál is rövidebb feleletet
145   2,  36|          kronométert nem vette kezébe Evelina. Ahelyett hevesen felpattant
146   2,  36|        pártfogóját!~Még azon az estén Evelina ékszerésze látta a szép
147   2,  36|     ékszerésze látta a szép asszonyt.~Evelina odavitte hozzá utolsó brilliánt
148   2,  36|           Azokat a gyémántokat eladta Evelina az ékszerésznek. Az árát
149   2,  46|            felrohant a szénhalomra.~- Evelina! - kiálta megragadva a leány