Rész,  Fejezet

  1   1     |             ott más, csak a lajhár.~No, ha mind eltűntek, hát jer
  2   2,  2 |              aki idekinn várná: egy nő, egy gyermek, egy cseléd
  3   2,  3 |     lakásául szolgál: nem várja sem nő, sem gyermek, sem cseléd,
  4   2,  4 |             rá mondani: „Közönséges nő!” - s elvesz a varázslat.~
  5   2,  4 |         bűnt. Ha férfi angyal volt, nő nem tudott neki ellenállni,
  6   2,  4 |          tudott neki ellenállni, ha nő angyal volt, minden férfi
  7   2,  4 |          vetni. Vagy így vagy úgy.~„No hát, bolondulj meg! Ha szerelmes
  8   2,  5 |        írást, a pergamennel együtt. Nő helyébe új bőr, s új nevet
  9   2,  6 |            egyik úrról a másikra.~- No, én nem vállalkozom rá,
 10   2,  6 |           képezte predikatumukat.~- No, ezen én fognék segíteni.~-
 11   2,  6 |             F”-ből érti, tégedet.~- No ez a legveszedelmesebb csalódás.
 12   2,  6 |       meggyőzlek az ellenkezőről.~- No de hát tegyük fel, hogy
 13   2,  6 |          ujjai között pálcájával.~- No hát n’en parlons plus! Majd
 14   2,  6 |            Kaulman Félix a nevem.~- No sok szerencsét az expedícióhoz,
 15   2,  7 |          Ilyenkor nem bírni vele.~- No, én majd megmutatom, hogy
 16   2,  7 |           ijedten bocsátá azt el.~- No megállj, fiam - szólt Félix,
 17   2,  7 |             leány félig kétkedve.~- No, hogyne volnék az, ha mondom?~
 18   2,  7 |         haja szerteszét kuszálva.~- No, mi kell - kérdezé Iván
 19   2,  8 | csizmaszáron kívül viseli-e valaki?~No tehát Örzsik asszonynak
 20   2,  9 |            háznál, fenn és alant.~- No márpedig én nem álmodtam,
 21   2,  9 |            lebegett nyelvén, hogy: „No, ha a grófnő ittmarad, akkor
 22   2,  9 |             hölgy, arcát lehajtva.~„No ez szép kis kastély! - gondolá
 23   2,  10|             a népnevelő; a férfi, a nő, az ifjú, az agg, a főúr,
 24   2,  11|        finom úri készlet. Elégett.~„No ez elég egyszerű módja a
 25   2,  11|         karátnál köbös emelkedésben nő a becse, éppen az lesz,
 26   2,  11|      hagyhatta megjegyzés nélkül.~- No, ez olyan látvány volt,
 27   2,  12|             cigarette-ből ereget.~- No, a grófnővel a szerződésed
 28   2,  12|           kell sok hozzá. A deficit nő, a kormány szorong. Csak
 29   2,  13|            barátságának köszönheti. No, ez is jól van. Apró ajándékok
 30   2,  13|       legéldelhetlenebb mulatság.~- No hát értse ön meg a dolgot!
 31   2,  13|            a pártájának a hibája.”~„No, ha a mi vademberünk egyszerre
 32   2,  15|       odaírt a tükörlapra egy X-et.~No, azon senkinek a neve sem
 33   2,  15|             ő is nevetni kezdett.~- No nézd, a csillagvizsgáló
 34   2,  15|        kiakolbólította a klérust.~- No, azon még lehet segíteni -
 35   2,  15|             anniversárium?~- Nem.~- No, hát akkor iszunk ma egy
 36   2,  15|        mikor a székét félretette:~- No bajtárs, az nagy szerencse
 37   2,  15|           sóhajta fel az apát úr.~- No, de elválás előtt még igyunk
 38   2,  15|            szoktak szürcsölgetni.~- No ezt búcsú fejében!~István
 39   2,  15|           csak híva szokás menni.~- No, ne hízelegjen, ahhoz ért
 40   2,  15|         ahol a férj karja bénult, a nő szemei győznek. Annak a
 41   2,  15|           szép, egyedül én vagyok a nő, aki megérdemli e nevet!~
 42   2,  15|     merészebb dolgot is tudnék. Egy nő, Christiani kisasszony,
 43   2,  15|              Hátha egy férfi és egy nő bátorsággal bírna a Polinai
 44   2,  15|            én? Nem vagyok független nő.~- Nem független, de uralkodó.~-
 45   2,  16|           párbajt különösen utálja. No, ne fintorítsd el, kérlek,
 46   2,  16|          történt? - kérdé Angela.~- No, mi szép bolondot csináltunk
 47   2,  16|       Megtörtént, de nem egészen.~- No, erről nincs fogalmam.~-
 48   2,  17|       szándékoznak őt szerződtetni.~No ezt persze érteni kell.
 49   2,  17|            szállása van a férjétől. No az természetes. A bankár
 50   2,  17|         fogom próbámat bemutatni. - No ez derék öreg úr, annak
 51   2,  17|           ugrottam fel helyemből. - No ugye, most azután eltátja
 52   2,  17|          Isten áldja meg, ahol jár.~No már most itt vagyunk hát,
 53   2,  17|             nem bírta elviselni. Ha nő lett, legyen nő! S ha a
 54   2,  17|       elviselni. Ha nő lett, legyen nő! S ha a férj maga vezeti
 55   2,  17|             pompájában, az alvajáró nő, holdas kifejezésével, Medea,
 56   2,  17|           öltözetében, a forradalmi nő, frígiai sipkával s a lándzsával,
 57   2,  18|      hasznára válik.~- Jól van, jól no! Ne féljetek semmit. Nem
 58   2,  18|           neki egy csipetnyit. Ejh, no! Csak emlékül eltenni valót.
 59   2,  18|            a szabadságharc alatt.~- No hát vigyen el az ördög,
 60   2,  18|          képén a sebéről.~- Jól van no - mondá Salista. - Hát csak
 61   2,  19|            kapni a súlyosabb sebet.~No már arra, hogy Iván egészen
 62   2,  19|            Ah, te mókázol velünk!~- No ez ugyan tréfálni való tárgy.
 63   2,  19|             is tud arról valamit.~- No most ezt az embert szépen
 64   2,  20|              Tibald herceg a zokogó nő fejére tette kezét és megcsókolá
 65   2,  20|        egyedül önhöz ragaszkodom!~- No, no, Evelina! Minek fogadásokat
 66   2,  20|            önhöz ragaszkodom!~- No, no, Evelina! Minek fogadásokat
 67   2,  22|         cimbora, vidám előénekes a „no gája”-ban, gazdag, bőkezű,
 68   2,  22|             Kelet-Indiában történt? No - mindegy. Nem tudni már
 69   2,  22|       megemberelje egy húszassal.~- No majd meglátod! - szólt zokogva
 70   2,  22|    bizottmánytól feltételeztetik.~- No iszen olyan embereket is
 71   2,  22|             ha jó dividenda akad.~- No a dividenda nem lesz megvetendő,
 72   2,  22|       évenként öt-hatezer forint.~- No, az bizony szép pénz. Szép
 73   2,  22|             aratok a vállalatommal. No ugye, hogy őszintén beszéltem?~-
 74   2,  22|   kőszénrészvényekkel.~Napról napra nő a felpénzük! Már tizenötön,
 75   2,  22|       Kaulman ajkat pittyesztett.~- No! Kénytelen volnék benne
 76   2,  22|       mosolyra vonta el a száját.~- No már, urambátyám, azt meg
 77   2,  22|           az egész konzorciumnak.~- No - szólt Kaulman, cilinderét
 78   2,  22|          volt felőle győződve, hogy no ezt most minden famíliájával
 79   2,  22|         huszonöt forint felpénzzel.~No iszen azt a lármát sem hallotta
 80   2,  22|          Kaulman-büróban megtudtam. No de nem szabad szólnom.~-
 81   2,  22|              E biz úgy van, hallja! No! Nem nagy baj!~- De nem
 82   2,  22|             Hej csak nekem volna!~- No hát! Itt van Spitzhase még
 83   2,  22|          kell adni. Ért maga engem? No hát! Hiszen most már maga
 84   2,  23|          avatta be üzleti titkaiba!~No hiszen tapasztalá, hogy
 85   2,  23|             doktortól olyan nagyon? No, itt adok neked egy kis
 86   2,  23|           kegyelmes hercegnek is.~- No! És most már üríts velem
 87   2,  23|          keserűen mondá: „Te is?”~- No hát eredj!~Szaffrán még
 88   2,  24|  testületében. Galícia küldte őket.~No és? Van önnek valami kifogása
 89   2,  24|       amiken keresztül világlott... no igen: az ég.~Péternek mintha
 90   2,  24|            magadat, Péter?~- Meg!~- No, csak még légy türelemmel.
 91   2,  25|        kedélyes fecsegés hangját.~- No, Péter! Hát annyit sem mondanál,
 92   2,  25|           haragszol még rám, Péter? No látod, ne haragudjál. Maradj
 93   2,  25|       elismeri, hogy nincs igaza.~- No, de ezen már túl vagyunk! -
 94   2,  25|          Szaffrán Péter enyhülni.~- No, hát ne csinálj olyan haragos
 95   2,  25|             van az excellenciás úr!~No most, Péter, Isten hozzád!
 96   2,  27|             Iván gondolta magában: „No, most teszek egy tréfát.
 97   2,  29|            álom nem kell, ha a szép nő szava nem melegít: hagyján;
 98   2,  29|       fejjel a romok közé rohant.~- No, még azok sem haltak meg!
 99   2,  29|        letépte szájáról a kendőt.~- No uram, most már megmondhatom
100   2,  31|            De hát hogy akadt rám?~- No ugyan nagy mesterség önre
101   2,  31|           Az a kérdés, hogy mire?~- No nézd a kis csacsit! Hisz
102   2,  31|         Addig mindenem az anyámé.~- No, maga anyámasszony katonája.
103   2,  31|       zuávtoborzó koncert készül?~- No, igen! Én rendezem.~- Én
104   2,  31|             mellett a mankócskái.~- No, azt igazán sajnálom. Sok
105   2,  31|          ért ön az ördögök alatt?~- No, azt tudni fogja ön pater
106   2,  31|           az ördögök zsinagógája.~- No!... óh! Ön goromba paraszt!
107   2,  31|        tréfásan mondá Evelinának:~- No, csak énekeljen ön össze
108   2,  32|      tudniillik mind a férj, mind a nő házánál.~Evelina azzal fogadta
109   2,  32|         mutatott e program iránt.~- No már nézze - szólt neki Evelina
110   2,  32|             megcukrozni Árpáddal?~- No, hát én kicsinálom kegyednek,
111   2,  32|       szemeinek varázshatalmáról.~- No én rá fogom venni. De mit
112   2,  32|             neki. Ötszáz frankot.~- No, az meglehet, hogy amit
113   2,  32|             ön magára vállalja ezt! No ha ezt megteszi, akkor kérjen
114   2,  32|          szét az egész programot.~- No hát maradjon Árpád is odahaza,
115   2,  32| kolostoromba, ön, nem tudom hová.~A nő megdöbbenve foglalt helyet.~-
116   2,  32|          mondá Evelina elbámulva.~- No, ez azt bizonyítja, hogy
117   2,  32|             Én azt hittem - szólt a nő zavarodottan -, hogy színpadi
118   2,  32|          Hát foglalja le! - szólt a nő könnyelműen.~- No, ezért
119   2,  32|           szólt a nő könnyelműen.~- No, ezért még lehetne perelni.
120   2,  32|      bámulva nézett rá s folytatá a nő arcára figyelve:~- Az nem!
121   2,  32|      lehetetlen.~A pap azt olvasá a nő égnek emelt szemeiből, mély
122   2,  32|          eszme az Angyalvárnál!~Egy nő, a „talon rouge”-zsal a
123   2,  33|           sorokat húzogatott alá.~- No hát, édes katolikus hitfelem,
124   2,  33|           ellen; ezért jött ön ide! No hát értsük meg egymást.
125   2,  33|         megértheti. Én bolondulok e nő után. S e nő engem ki nem
126   2,  33|           bolondulok e nő után. S e nő engem ki nem állhat. S én
127   2,  33|           azt. Önnek a neje erényes nő! Ön bámul rajta, ugye? Nem
128   2,  33|           szította csak. Egy bukott nő után nem szaladnék országról
129   2,  34|          nagyon megkívánja?~- Én?~- No igen! Én azt hiszem, hogy
130   2,  35|           volt!~- Nem adom önnek.~- No, hát ne haragudjék rám!
131   2,  35|      Kaulmantól végképp elváltam.~- No bizony, az egész Kaulman
132   2,  35|            magamnak a koszorúkat!~- No, hát önnek valamelyik tisztelője.
133   2,  39|           hagyni a gyereket soha.~- No, hisz azt is megteszem a
134   2,  39|              akár magával hordja.~- No iszen, van is valamink.
135   2,  39|        vannak ezek a részvények is. No, ne nevess hát, te bolond
136   2,  39|      amennyi rájuk van nyomtatva.~- No hát, bizony az meg is történhetik.
137   2,  39|            forintot kapunk értük!~- No, én ilyen szerencsére nem
138   2,  42|       öntötte, s eltette zsebébe.~- No, uraim, most mehetnek önök
139   2,  45|    próbaévet; akár férfi volt, akár nő.~S e próba nem volt könnyű.~
140   2,  46|            ő biztatja a lapátolót: „No még eggyel rája!” S aztán