Rész,  Fejezet

  1   2,  9 |         rögtön ráismert.~Ez Sámuel apát, egy névtelen, vagyis inkább
  2   2,  10|        Pesten tartózkodott.~Sámuel apát nagyhírű férfi volt, azon
  3   2,  10|          hírben tarták fenn Sámuel apát úr nevét, kinek, midőn arcképe
  4   2,  10|            összemérve, minő Sámuel apát, ki nevének kezdőbetűjét
  5   2,  10|      végtelen sokat tartott Sámuel apát magas tehetségei felől,
  6   2,  10|  meghunyászkodással a plébános.~Az apát úr leíratta magának körülményesen
  7   2,  10|            dolog volt, hogy Sámuel apát meglátása percében zokogó
  8   2,  10|         nem múlt el addig, amíg az apát kezével nem érintette a
  9   2,  10|           ég küldte e napon ide az apát urat!~Az apát úr az ebéd
 10   2,  10|         napon ide az apát urat!~Az apát úr az ebéd alatt, mely lucullusi
 11   2,  10|    Emerencia kisasszony beszél.~Az apát úr pedig a grófnővel annak
 12   2,  10|           ahhoz nem hivatott volna apát urat.~Sámuel apát olvasta
 13   2,  10|            volna apát urat.~Sámuel apát olvasta szavai hatását a
 14   2,  10|           legmélyebb titkaimba?~Az apát úr átértette a kérdést minden
 15   2,  10|           szükséges volna, hogy az apát úr egész éjjel a grófnő
 16   2,  10|         maradjon, vele egyedül.~Az apát úr ezt a gondolatot olvasta
 17   2,  10|        ötlet talált volna lenni az apát úr részéről, ha felajánlja,
 18   2,  10|      lehetett őt megközelíteni.~Az apát úr tudta azt jól.~- Grófnő,
 19   2,  10|         azt hiszi ön - folytatá az apát -, hogy vannak föld feletti
 20   2,  10|            elhagyta a várlakot. Az apát úr benn ült, s még kezével
 21   2,  10|         szerint.~Ez az eset, ha az apát úr az összes várbeli cselédséggel
 22   2,  10|            nem enged közelférni az apát úr magas jelleme; de az
 23   2,  10|      elvégre, mi szüksége volna az apát úrnak e rejtélyes alakoskodásra,
 24   2,  10|           amiben erőt keresett; az apát úr arcképét. Odahelyezé
 25   2,  10|     felszakítá.~Ott állt előtte az apát úr. Semmi papi ornátus nem
 26   2,  10| segítségével?~- Grófnő! - szólt az apát -, nézzen ön végig szobáin.
 27   2,  10|         Csak egy botot! - szólt az apát szívós pálcáját marokra
 28   2,  10|      megragadva mindkét kezével az apát úr karját. - Nem hallja
 29   2,  10|            tette lankatag kezét az apát kezébe, s midőn annak férfias
 30   2,  10|          már tanúskodott valami az apát úr előtt afelől, amit úgy
 31   2,  10|            amelyben a grófnő és az apát a könyvtárba beléptek, nem
 32   2,  10|  rándulásával tartóztatá vissza az apát urat, hogy ne nyissa még
 33   2,  10|            fölemelt feje körül.~Az apát úr a kápolna zárába taszítá
 34   2,  10|           fel! Az ott a pokol.”~Az apát úr bátran, büszkén, haraggal
 35   2,  10|          Abban a percben, amint az apát felnyitá az ajtót, a torzmise
 36   2,  10|         asszony!~A grófnő látta az apát úr szemében villámlani az
 37   2,  10|           hogy visszatartsa őt.~Az apát azonban kirántá kezét, s
 38   2,  10|         gúnyszóval: „Stramen!”, az apát úr olyat húzott neki kettőt
 39   2,  10|           is kilökte a küszöbön az apát úr, becsapta utánuk a sírboltajtót.
 40   2,  10|            gondoskodtam - szólt az apát úr egy revolvert vonva ki
 41   2,  10|         vissza betegségébe.~Sámuel apát sietve tért vissza a kriptába;
 42   2,  10|    vegyítve!” - dörmögé magában az apát. - „Ez volt az, amitől Mahók
 43   2,  10|            nagy kísértetfejjel. Az apát bevonta a lángoló edényt
 44   2,  10|        Szót fogadott.~Mikor Sámuel apát belépett hozzá, a grófnő
 45   2,  10|          címek, grófnő! - szólt az apát. - Megelégszem ha e nevet
 46   2,  10|        győződve - kezdett hozzá az apát. - Amit egyszerű barátom,
 47   2,  10|       apátra.~- Grófnő! - szólt az apát úr szigorral. - Önnek nagy
 48   2,  10|       felemelkedék s ezt rebegé az apát úrnak:~- Kolostorba fogok
 49   2,  10|           erőt akart neki adni.~Az apát úr is felkelt helyéről s
 50   2,  10|          le a grófnő - folytatá az apát -, hogy magát valami klastromba
 51   2,  10|    elevenen látta mindazt, amit az apát elmondott.~- Önt a botrány
 52   2,  10|       mindkét kezével megragadá az apát úr kezét s csókjaival halmozá
 53   2,  10|           tekinte rá.~- Hogyan?~Az apát úr közönyös ajkbiggyesztéssel
 54   2,  11|        csinál a grófnő? - kérdé az apát bámulva.~- Rögtön hívatom
 55   2,  11|        dörömböz a kapun - mondá az apát.~- Az bizonyosan a tiszttartó
 56   2,  11|        lövés ne szóljon nagyot.~Az apát úr tehát vette a revolverét,
 57   2,  11|           a kaput kinyitni.~Sámuel apát, amint a kaput kinyitá,
 58   2,  11|         szólt a másik.~- Én Sámuel apát vagyok, a grófnő gyóntatója.~-
 59   2,  11|            a grófnő szomszédja.~Az apát úr leereszté fegyverét,
 60   2,  11|            grófnő termeibe. Sámuel apát bement a grófnőhöz.~- Véletlen
 61   2,  11|      kezdett megvilágítani. Sámuel apát mégis jónak látta egy kétágú
 62   2,  11|          szólt a grófnő helyett az apát úr -, ezért a grófnő önnek
 63   2,  11|           tízezer forintot.~Sámuel apát odament a grófnőhöz, s olyasmit
 64   2,  11|            kulcsát odaadta Iván az apát úrnak, ki a hintóban ült
 65   2,  11|         súgá a grófnő borzongva az apát úrnak.~Gonoszat főznek itt,
 66   2,  11|           ibrikeket a grófnő és az apát úr részére.~Amíg a grófnő
 67   2,  11|           visszautasítja, addig az apát úr le is telepedett amellé,
 68   2,  11|            látta a grófnő, hogy az apát úr fejét nem fordítják hátrafelé
 69   2,  11|        tüzet akarjuk előidézni.~Az apát úr be akará bizonyítani,
 70   2,  11|     tartozott azért a mondatért az apát úrnak, mert arról egy jó
 71   2,  11|          üresen maradt melltűt.~Az apát úr nem hagyhatta megjegyzés
 72   2,  12|           átelleni vánkosán Sámuel apát úr vidám homloka dereng.
 73   2,  12|          füstjével egyesül, mit az apát úr türkizzel kirakott csibukból,
 74   2,  12|            megcsókolá gyöngéden az apát úr homlokát.~- Köszönöm.~
 75   2,  12|    szemhunyorítással nyomta oda az apát úr markába az utalványt,
 76   2,  12|           lesett barátjára.~Sámuel apát száját szánakozó félmosolyra
 77   2,  13| értekezését megdicsérve, az Sámuel apát volt.~Szintén tudós. Hogyne
 78   2,  13|           és felfedező! Ezt Sámuel apát barátságának köszönheti.
 79   2,  13|         látogatója érkezik. Sámuel apát.~Iván nagyon örült a kitűnő
 80   2,  13|        fővárosunkban - folytatá az apát Iván mellé ülve a pamlagra.~-
 81   2,  13|  Ellenkezőleg! - vágott szavába az apát - ön nagyon is jó előadással
 82   2,  13|           levelet elolvashassa.~Az apát nagyon kérte, hogy csak
 83   2,  13|       Nagyon jó lesz! - biztatá az apát.~- Mit szól ön hozzá? Valami
 84   2,  13|    örömében, ha ezt megtudja. - Az apát úr szárnyakat kapott a sietséghez,
 85   2,  13|          tősgyökeres jenki.~Sámuel apát úrtól jó gondolat volt az,
 86   2,  13|            hogy hazamentek.~Sámuel apát nagyon jól értett a reklám
 87   2,  13|        sietett Ivánnak, kit Sámuel apát vezetett be a terembe, s
 88   2,  13|            legbuzdítóbb. Azután az apát úr átvitte Ivánt a másik
 89   2,  15|       Hahaha!~Erre a témára Sámuel apát is megszólalt.~- Az én apprehenzióm
 90   2,  15|           Legelső természetesen az apát úr, ez neki stúdiuma. Azután
 91   2,  15|          mindent! - sóhajta fel az apát úr.~- No, de elválás előtt
 92   2,  15|            s azzal még megvárta az apát urat, s együtt távoztak.~
 93   2,  15|      külvilágról semmit.~Délben az apát őr referált István grófnak
 94   2,  15|          erő... - jegyzé meg rá az apát széttekintve, hogy nem hallja-e
 95   2,  15|           oda, be lévén vezetve az apát úr által; hanem a kaszinónak
 96   2,  15|      készült már menni Pestről? Az apát mondá - kérdezé Ivántól
 97   2,  17|          Berend Iván, mikor Sámuel apát Theudelinda grófnő estélyére
 98   2,  19|              Vesszek el, ha nem az apát úr fecsegte el neki! - mondá
 99   2,  19|            néhány nap előtt Sámuel apát ilyen tartalmú levelet kapott
100   2,  23|     híresztelve, a nagyhírű Sámuel apát tartotta a szent misemondást.
101   2,  23|       lehetetlen. Bár ugyan Sámuel apát, mikor Evelina példálózgatott
102   2,  24|         tudta azt más, csak Sámuel apát és Tibald herceg.~Ez a harmadik
103   2,  24|            tettre!” - mondá Sámuel apát önmagának.~A prímás Bécsben
104   2,  24|          egyházi uralomban.~Sámuel apát hozzáfogott fennhéjázó szerepéhez.~
105   2,  24|           népgyűlés, melyen Sámuel apát tartott felbuzdító beszédet
106   2,  24|           Az ugyan jó lesz.~Sámuel apát megnevezé a tizenkét választandót
107   2,  24|       útnak indult a küldöttség az apát úr vezérlete mellett. Harmadnap
108   2,  24|         fogadták őket, nevökben az apát úr tartott ékes beszédet,
109   2,  24|            e józan felismerését az apát úr, mikor az irányadó excellencia
110   2,  24|        kegyteljesen szorítá meg az apát úr kezét s biztosítá róla,
111   2,  24|      voltak elégedve.~Sőt midőn az apát úrtól megtudá, hogy a küldöttek
112   2,  24|          az asztalfőn, mindjárt az apát úr jobbján foglalhatott
113   2,  24|            amennyi kell. Fizeti az apát úr.~Mégsem volt vége. Meg
114   2,  24|       hotelben összetalálkozott az apát úrral, azt mondá neki:~-
115   2,  25|   bérkocsiba pakolta híveit Sámuel apát s vitte az utolsó instanciára:
116   2,  25|          ugyanannyi aranykeresztes apát úrral az élén.~De ami a
117   2,  25|           bókkal közeledik felé az apát úr, hogy hajtja meg magát
118   2,  25|          egész bőrről volt szó.~Az apát úr, mint ki nagyon meg volt
119   2,  25|          apátnak s hátramaradt.~Az apát megfogta Szaffrán Peti kezét,
120   2,  27|        vasút tehát épül. És Sámuel apát fellegvárai is magasulnak.~
121   2,  27|           neve börzekirály.~Sámuel apát neve pedig kezd glóriától
122   2,  27|    Bonda-völgyi vassíneken, Sámuel apát elmondhatja:~„Ez az út Rómába
123   2,  30|       Félix úr és kebelbarátja, az apát, egy délutáni szieszta alkalmával,
124   2,  30|      püspöki székbe - szólt Sámuel apát.~- A pénzkirályok milliókig
125   2,  30|          házához voltak címezve az apát úr levelei is, miket bécsi
126   2,  30|  odanyújtva azt Sámuel apátnak.~Az apát ezt olvasá belőle:~„B. Tibald
127   2,  31|         választhatott volna Sámuel apát nagyszerű tervének realizálására.~
128   2,  32|          konvulziója.~* * *~Sámuel apát úr felkeresé Evelinát.~Óh,
129   2,  32|      látogassák a színésznőket.~Az apát úr régi jó barát mind a
130   2,  32|      szalonjában akar rendezni.~Az apát úr nagy érdekeltséget mutatott
131   2,  32|           ön csakugyan okos ember, apát úr! Erre én a magam eszétől
132   2,  32|       felugrott hevesen.~- Nem!~Az apát úr kacagott rajta.~- Ah,
133   2,  32|     veszedelem támad - folytatá az apát. - Ön talán hallott róla
134   2,  32|           ezt megtenni? - szólt az apát úr szent haragra gerjedve. -
135   2,  34|          többé.~Úgy volt, ahogy az apát mondá.~Tegnap még sok millió