Rész,  Fejezet

  1   2,  4 |              Péter cár neje egy falusi pap leánya volt. Egy Napoleonida
  2   2,  4 |               És ügyesebben, mint az a pap.~Vannak édes mérgek, rejtélyes
  3   2,  5 |                 bűnbocsánatra.~- Azt a pap nekem mind nem tud adni -
  4   2,  5 |           számára templom, hol patika, pap, aki megbocsássa, doktor,
  5   2,  6 |          advent van. Az alatt tiltja a pap a lakodalmaskodást, hanem
  6   2,  6 |              kancsalítnom kell; mert a pap csak úgy esket meg, mint
  7   2,  7 |            hogy harmadszor kihirdeti a pap a szószékről. Úgysem lesz
  8   2,  8 |               generis” embereket. Ez a pap. Több és kevesebb, mint
  9   2,  8 |          visszajött, s ajtót nyitott a pap előtt, ezt súgva neki:~„
 10   2,  8 |                tudnunk!~Tehát miután a pap gondosan becsukta maga után
 11   2,  8 |              Hallatszott a pontifikáló pap magánéneke; az antifona,
 12   2,  8 |              Ön ért a hangjegyekhez.~A pap átfutotta a lejegyzett kísértetes
 13   2,  8 |       dohányfüsttel az egész kripta.~A pap meg volt felőle győződve,
 14   2,  8 | kasmírpálmákkal a szélén.~- Itt van!~A pap már diadalmaskodott. De
 15   2,  8 |              félrefordítva, odatartá a pap elé.~- Szagolja ön!~A pap
 16   2,  8 |              pap elé.~- Szagolja ön!~A pap meg volt lepetve. Annak
 17   2,  9 |                álmából a sekrestyést a pap.~- Ne aludjék kend, nem
 18   2,  9 |        álomittasan dörzsölé szemeit; a pap elővette burnótos szelencéjét,
 19   2,  9 |                vagyunk. Volnék csak én pap, volna csak énrajtam a stóla,
 20   2,  9 |                nem lehetett kitérni.~A pap az Istennek ajánlotta lelkét,
 21   2,  9 |               Mihály gazda leguggolt a pap előtt, s felvette nagybecsű
 22   2,  9 |       virrasztottam az éjjel - szólt a pap, egyenesen rátérve a dolog
 23   2,  9 |                zavarodottan süté le.~A pap pedig folyvást élesen szögezte
 24   2,  9 |                félj, leányom! - szól a pap malaszttal -, Isten megbocsát.~-
 25   2,  9 |             hogy ön kinevet.~- Ah! - A pap egészen hátrahőkölt székében
 26   2,  9 |        Tekintse ön végig ez albumot.~A pap kinyitá a kapcsokat, feltárta
 27   2,  9 |          érdekes gyűjtemény! - szólt a pap, végigforgatva az albumot -,
 28   2,  9 |                velük egy jámbor falusi pap, akinek a szűrös emberek
 29   2,  9 |              És miért nem? - kérdezé a pap szigorúan; kapva rajta,
 30   2,  9 |             volt.~- Ah! - kiálta fel a pap, az eléje tárt képet meglátva,
 31   2,  10|          országszerte, mint szabadelvű pap, ki a hatalommal szemben
 32   2,  10|            ezüst forintost.~Ez aztán a pap! Nem az a másik, aki papirosba
 33   2,  10|             meg fogjuk tudni - szólt a pap szilárdul és nyugodtan.~-
 34   2,  10|                 Jöjjön velem - szólt a pap, korbácsát hóna alá véve,
 35   2,  10|               kötött kulcsok álltak.~A pap egyenesen kiválasztotta
 36   2,  10|           Megragadta mindkét kezével a pap kezét, hogy visszatartsa
 37   2,  10|               keresztül bukdosóknak. A pap nem ismert irgalmat, emléktelenül
 38   2,  10|              gondolat, hogy megkapja a pap kezében a korbácsot, hanem
 39   2,  10|               a hátát addig paskolta a pap, míg rongyokban hullott
 40   2,  10|              visszatért a grófnőhöz.~A pap arcán sugárzott valami,
 41   2,  10|                földre és megcsókolta a pap lábait. Szólni nem tudott,
 42   2,  10|               tudott, csak zokogott.~A pap felemelte őt a földről.~-
 43   2,  10|            kitüntetett gyermekeihez.~A pap rátette a grófnő kezét a
 44   2,  10|     végighaladt a hosszú könyvtáron.~A pap utánanézett, míg az ajtón
 45   2,  10|            undorodások után most még a pap vádja által önlelkiismerete
 46   2,  10|            imádságtól!... - folytatá a pap kegyetlenül.~- Igaz! igaz! -
 47   2,  10|       kétségbeesetten veté magát oda a pap lábaihoz és megragadá annak
 48   2,  10|                imádsággal nem lehet?~A pap kenetteljesen válaszolt:~-
 49   2,  10|             forró homlokához szorítá a pap kezét. Azután töredelmesen
 50   2,  10|                figyelt; még nem érté a pap célzatait.~- Mije hiányzik
 51   2,  10|             már mosolyogni is tudott a pap előadásán.~- Úgy is találja.
 52   2,  10|               új gondolattól, melyet a pap még jobban ki tudott színezni.~-
 53   2,  10|           bájolva e szavak által. Ez a pap napról napra szeretetreméltóbbá
 54   2,  10|              meg is érdemelte azt ez a pap.~...Hanem annyi bizonyos,
 55   2,  11|                problémáknak - mondta a pap -, hogy mint jut ki legközelebb
 56   2,  11|            maradni a kastélyban, míg a pap segélyért jár, vagy együtt
 57   2,  11|                Mit akar itt? - kérdé a pap.~- De ön ki, és mit keres
 58   2,  11|               részéről - szólt ismét a pap -, s a grófnő nagyon lekötelezve
 59   2,  11|              nem szólt hozzá semmit.~A pap hátratette két kezét, s
 60   2,  11|               bűvész?~- Nem - felelt a pap. - Gonoszabb annál. Természettudós.~-
 61   2,  12|              Feleségül akarom venni.~A pap nagyot nevetett.~- Ne nevess
 62   2,  12|           jobban, mint én, mert az már pap dolga. Elvenni akarom a
 63   2,  12|            szerencsés közbenjárónak.~A pap csodálkozva rázta fejét.~-
 64   2,  12|           tettem, mint ezzel most! - A pap szétszórta az eltépett papírfoszlányokat. -
 65   2,  12|             dolgom van veled - szólt a pap, s maga hátratevé két kezét,
 66   2,  12|             hirtelen megállva előtte a pap -, mire számíthatna az az
 67   2,  12|                Ez volt rá a felelet.~A pap egyet járt alá s fel, azután
 68   2,  12|                még öregebb - mormogá a pap.~A bankár most még jobban
 69   2,  12|      szemeltelek én ki téged - szólt a pap, és engedte kezét csókolni. -
 70   2,  13|              egymással egy teremben?~A pap erre egy kicsit összehúzta
 71   2,  13|               soha fel nem fedeztem.~A pap maga is nevetett.~Ezalatt
 72   2,  14|           csillagzaton; kell-e azoknak pap? Kell-e templom? Kell-e
 73   2,  14|                Az éjsark alatt nincsen pap.~De hiszen maga a föld teszi
 74   2,  15|              Iván calembourjára maga a pap úgy kacag, hogy a könnyei
 75   2,  19|                 Én esküszöm rá, hogy a pap súgta be neki!~(Mi nem esküszünk
 76   2,  22|               ő. Senkinek sem tartja a pap a misét, csupán csak neki.
 77   2,  23|              és hívatlan; úr, paraszt, pap és cigány.~Hanem az érkezettek
 78   2,  24|               a reverenda, a főúr és a pap. Most azok is távol maradnak.~
 79   2,  24|        ellentmondásra talált volna, de pap volt: előkelő pap. Annak
 80   2,  24|            volna, de pap volt: előkelő pap. Annak a nyomában el lehet
 81   2,  24|                ördögnek, vagy kinek?~A pap nem viszi őket a jégre.~
 82   2,  29|              az ő sírjára egymás után: pap, bankár, tőzsér, diplomata,
 83   2,  30|              cinikus humorral Félix.~A pap is feltörte a magáét s egy
 84   2,  30|          Evelinával beszéljen még ma a pap.~S Waldemár herceggel Kaulman.~...
 85   2,  32|            bolondulva. Eretnek lett.~A pap nagyot nevetett rajta s
 86   2,  32|               kapok érte? - erőlteté a pap.~- Mivel akarja rávenni? -
 87   2,  32|                öreg asszonyságnál, egy pap által küldve. Árpád anyjával
 88   2,  32|         mindent lehetett nála merni.~A pap mert.~- Tehát amit én kérek
 89   2,  32|           széttépett papirost.~Ekkor a pap is fölkelt helyéről s megfogta
 90   2,  32|         Kaulman úr...~Egy gúnymosoly a pap ajkain kettévágta szavait.
 91   2,  32|           ajkain kettévágta szavait. A pap folytatá:~- Mindennek vége!
 92   2,  32|            Evelina:~- Berend úré is?~A pap bámulva nézett rá s folytatá
 93   2,  32|               s eloltása lehetetlen.~A pap azt olvasá a nő égnek emelt
 94   2,  32|            hevesen megragadá Evelina a pap kezét s a szív visszatartózhatatlan
 95   2,  32|                 Én még leány vagyok!~A pap bámulva tekinte rá.~Az égő
 96   2,  32|                 hogy igazat mondott.~A pap nagyot sóhajtott.~Egész
 97   2,  32|        kurtizán és az immaculata.~És a pap érté a „Spinx”-talány nyitját
 98   2,  32|            talány nyitját legjobban.~A pap kiütve érezte magát pályaköréből
 99   2,  32|               Éva” odarogyott térdre a pap lábaihoz s kezét elárasztá
100   2,  32|                   Áldjon meg, atyám!~A pap csak messziről emelte feléje
101   2,  32|        oltalmazzon meg téged örökké.~A pap eltávozott. Fel sem kereste
102   2,  34|            érte!~Kaulman várt sokáig a pap visszatértére, s azután,
103   2,  36|                 Még mind nincs vége. A pap, ki önnek jó barátja volt,
104   2,  37|              egyházfia, harangozója.~A pap tartsa a misét, a harangozó
105   2,  44|                tartozik ez önre? Semmi pap nem kell. Elviszik az emberek
106   2,  46|               községünk részéről; de a pap azt tartja, hogy megkívántatik