Rész,  Fejezet

  1   1     |            lévén egyéb eszköze, amely őt a pálma gyümölcséhez segítse.~
  2   1     |           azzal sebesen körülcsóválva őt a levegőben, lecsapta maga
  3   1     |          ledönti és átgázol rajta. Az őt sem agyaraival, sem orrmányával
  4   1     |     ellenfelének. Az nyugodtan hagyta őt közelébe jönni, s abban
  5   1     |          odúiba, ünnepélyes „Te Deum”-ot tartanak, hatalmas trombitaharsogást
  6   2,  3 |       rejtélyes műszerek hivatását az őt környező emberek közül?
  7   2,  3 |             örömeivel?~Egy sem bántja őt ezek közül.~Ez az ember
  8   2,  3 |        tengelye körül, messze ellökné őt magától.~Hanem az megtörténhetik
  9   2,  3 |             pedig nincs gőzköre, mely őt feltartóztassa, forgása
 10   2,  6 |             állt meg; Félix bekísérte őt lakába, míg Rauné úr felment
 11   2,  6 |             munkások jegyzékét, kérte őt, hogy a ma esti bérfizetést
 12   2,  7 |              jó lesz odamenned - inté őt Iván. - Ezek a föld alatti
 13   2,  7 |            rám érte, hogy nem hagytam őt neki gyötörni, s megfogta
 14   2,  7 |       kedvéért feljönni Bécsbe, s ott őt kigyógyíttatni, most jó
 15   2,  7 |              hogy az megint meg fogja őt verni. Az útban egy dorongot
 16   2,  7 |     tisztességesen, mint hitvest kéri őt, s meg akarja vele osztani
 17   2,  8 |            azzal a pretenzióval, hogy őt nőül vegye.~Elviselhetetlen
 18   2,  8 |   megnevezésére angol hölgy „shoking”-ot kiált és elájul; melyet
 19   2,  8 |     iszonyatban egy perccel meg tudja őt előzni; előbb elkezdi a
 20   2,  9 |         tisztelendő úr kénytelen volt őt időközönként megintegetni,
 21   2,  9 |             el ne ejtsen kend! - inté őt a lelkész úr, mikor már
 22   2,  10|           felfogás útján nem lehetett őt megközelíteni.~Az apát úr
 23   2,  10|              kezét, hogy visszatartsa őt.~Az apát azonban kirántá
 24   2,  10|          maradt, ordított, azt hitte, őt viszik a pokolba; a dudás
 25   2,  10|             zokogott.~A pap felemelte őt a földről.~- Térjen magához,
 26   2,  13|          csoporthoz vezetve, bemutatá őt Angela grófnőnek.~Iván kissé
 27   2,  15|              ruhájának fodrai érinték őt.~- Tudja ön, hogy én azt
 28   2,  15|         papnak dolgába került levinni őt az első emeletig. Ott meg
 29   2,  15|          megérkeztek, Ivánnak kellett őt felcipelni a lépcsőkön,
 30   2,  15|                mikor először meglátta őt a nyeregben, a ló oldalához
 31   2,  15|           volt ájulva.~Iván lefekteté őt a puha gyepre, fejét egy
 32   2,  16|              tud?”~Az urak igyekeztek őt mulattatni. Beszéltek neki
 33   2,  16|               fél. Én sarokba akartam őt szorítani. Kérdőre vettem,
 34   2,  16|         Berend szállásán megjelentem, őt magammal viendő. Géza az
 35   2,  16|              hogy én kénytelen voltam őt megszólítani, hogy lőjön
 36   2,  16|            fog menni a harc - biztatá őt Ödön.~- De tinektek nem
 37   2,  16|             megverekedni.~- Úgy fogom őt felvilágosítani, hogy egyitekkel
 38   2,  17|                Iván azzal vigasztalta őt, hogy gyermekének pártját
 39   2,  17|              operaházhoz szándékoznak őt szerződtetni.~No ezt persze
 40   2,  17|          grófnővel meghasonlott, s az őt itthagyta. A herceg bús;
 41   2,  17|          itthagyta. A herceg bús; aki őt most felvidítaná, az nagyon
 42   2,  17|         azonnal válaszol, kérve, hogy őt mindennap tudósítsa arról,
 43   2,  17|               Kaulman maga vezette be őt a madame tündérpróbáira.~
 44   2,  17|             magának kellene is elütni őt a kezéről.~Waldemar herceg
 45   2,  17|              úszónak tenni kell, mert őt akarta védeni! Azt a hölgyet,
 46   2,  17|               S ha a férj maga vezeti őt a szégyenbe, tartsa vissza
 47   2,  17|              már meghagyni annak, aki őt „úgy” szerette meg?~Egy
 48   2,  17|              tetszését, hogy a herceg őt úgy nevezte, hogy: »díszpéldánya
 49   2,  17|           Mind a kettő azon van, hogy őt megölje, pedig ő egyiktől
 50   2,  18|          bekötözték s azután segített őt hintójába átszállítani.~-
 51   2,  19|           tiltakozás dacára lekísérte őt a lépcsőkön karonfogva Theudelinda
 52   2,  19|          Theudelinda grófnő ajtajáig. Őt nem érintették Iván végszavai.~
 53   2,  20|          Tibald hercegi fénnyel vette őt körül.~A világ azt hitte,
 54   2,  20|          Angela grófnőtől?~Mentheti-e őt valaki azért, hogy ennyire
 55   2,  22|          Árpád gyerek, így fogadta el őt fiának Iván. Akinek azután
 56   2,  22|              jöjjenek. Anyja felvitte őt magával Bécsbe, tovább taníttatni.~
 57   2,  22|            nyájas mosolygással ülteti őt le szobájában.~- Tessék
 58   2,  23|               herceg is le fog jönni. Őt választotta meg a konzorcium
 59   2,  23|               embereknek, akik látták őt facipőben és mezítláb.~A
 60   2,  23|              az óriás ellenféllel, ki őt agyon szándékozik nyomni.~
 61   2,  23|            Szaffrán Pétert.~Bemutatta őt a hercegnek.~- Ez az a derék
 62   2,  23|            Spitzhaset, aki meggátolta őt abban, hogy eladja a papírjait
 63   2,  24|          jelenlévők úgy mutogatják be őt egymásnak, mint azt a nevezetes
 64   2,  25|               fehér kezét s átvezette őt egy másik szobába; az meg
 65   2,  25|            haragos képet! - szelidíté őt Evelina. - Ha hazamégy,
 66   2,  27|                Lenn a nép úgy bámulja őt, mint magas jóltevőjét,
 67   2,  27|         törtek, alagutat fúrtak, hogy őt kikerüljék s az egyleti
 68   2,  28|        megtudta, hogy miért hagyta el őt ez az asszony.~Mindent,
 69   2,  28|           megértette, miért hagyta el őt.~Még sétabotját is ott találta
 70   2,  29|                csak énekli a „Szózat”-ot, csak búsul a pohár mellett,
 71   2,  29|          magát annak az embernek, aki őt rágalmazta, csak azért,
 72   2,  29|              nyomorult irányában, aki őt védelmezte.~Hát a másik?~
 73   2,  29|               rálehel.~Úgy erőlködött őt ledobni magáról.~Egyszerre,
 74   2,  29|             száz perc!~Sohasem fogjuk őt látni többé.~Ekkor megállt
 75   2,  29|         bosszút álljon mindenkin, aki őt megbántotta, meglopta, kinevette,
 76   2,  29|               ezek az indulatok mind!~Őt is meglopták, megrabolták,
 77   2,  30|          többé. Holnap felvilágosítom őt helyzetéről.~- Azt mondják,
 78   2,  30|         asszony pedig ki nem állhatja őt.~- Az az ő kára.~- Tibald
 79   2,  31|      koszorúkat vinni sírkeresztjére.~Őt tehát egészen szíve szerint
 80   2,  32|        házánál.~Evelina azzal fogadta őt, hogy megmutatta neki a
 81   2,  32|      orcapirulását.~Nem volt szándéka őt e magasságból lerántani
 82   2,  33|            kaphatja, hanem felkereste őt a szállásán.~Waldemár nem
 83   2,  33|        szállásán.~Waldemár nem hagyta őt sokáig előszobájában várakozni,
 84   2,  33|         szerződés. Annálfogva elviszi őt magával a jegyzőhöz s a
 85   2,  34|            fordult félre. Mit zavarja őt most? Mikor hivatását kellene
 86   2,  35|        haragudott rá.~Mi szükség volt őt így felriasztania? Máskor
 87   2,  35|           olyan jó volt mindig hozzá. Őt sohasem bántotta. Hát miért
 88   2,  37|              részvények” a neve, amik őt most megölik. Legyen az
 89   2,  38|        forintot vett el; s nehéz volt őt e nézetének megváltoztatására
 90   2,  39|         megáll. A furulyázó nem veszi őt észre. Nincs egyébre figyelme,
 91   2,  40|              társa csendesen felvonta őt a mély üregből ismét.~Mikor
 92   2,  42|                 biztatá Iván.~S vitte őt magával.~Mennie kellett
 93   2,  42|             most könnyű! - vigasztalá őt Iván.~Egyszer azután, amint
 94   2,  42|               karodon!~És azzal vonta őt magával.~Spitzhase kénytelen
 95   2,  42|              Spitzhase kénytelen volt őt követni.~Fejeik egymáshoz
 96   2,  42|               hát vissza!~És felemelé őt, mint mikor a tengerbe süllyedező
 97   2,  43| Bonda-völgynek imádságaikba foglalták őt az egyszerű emberek, s mikor
 98   2,  44|            szíves jóindulatra, amivel őt a grófnő elhalmozta.~A levél
 99   2,  44|      Nyugtassa meg a lelkét a grófnő! Őt meg nem bántotta soha. S
100   2,  44|         magától is. Ön szívesen fogja őt fogadni, nemde?~- Óh, grófnő!~-
101   2,  44|            gazdája. Az ön kötelessége őt eltemetni. Most már nem
102   2,  44|        fejével.~- Akkor ön maga fogja őt eltemetni, mert én a bondavári
103   2,  46|          cserép”. Csak olyankor látom őt könnyezni, mikor vasárnap
104   2,  46|           Isten után én tartottam meg őt! Egymilliót szereztem! És